Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-07 / 155. szám
1977. június 7., kedd DunQatuit napló 3 Kedvező tapasztalatok Mohács - az élő és működő város Beszélgetés Fischer János tanácselnökkel Klórom délnyugat- ■ ■ dunántúli város — Kaposvár, Nagykanizsa és Zalaegerszeg — urbanisztikai kapcsolatot létesített az évtized elején, s ennek keretében három- évenként véleményt cserélnek a várospolitika időszerű kérdéseiről. A sorrendben harmadik tanácskozás színhelye Nagykanizsa volt. A témát így határozták meg: az élő és működő város. Ott voltak a hazai urbanisztika legjobb művelői és csaknem minden magyar város képviseltette magát valamilyen formában. A baranyai városok is: Mohács, Szigetvár és Komló. Pécsről építészek. Nyíltszíni elismerés De volt egy másfajta pécsi jelenlét is: az ,,élő és működő” Nagykanizsa néhány új objektuma itteni építészek alkotása. A tanácskozásnak ott- hont~adó új, Hevesi Sándor Művelődési Központért nyíltszíni tapssal fejezte ki elismerését a félezemyi résztvevő az alkotónak, Erdélyi Zoltán Ybl- díjas építésznek, aki felszólalásában azt fejtegette, hogy egyetlen város vezetői sem engedhetik meg azt a fényűzést, hogy a fejlesztési feladatokat az urbanistákkal, az építészekkel való szoros kapcsolat nélkül oldják meg. „Van, ahol roskadozik a tanács a rázúduló feladatoktól — mondta -, másutt pedig a jó együttműködés európai színvonalú eredményeket produkál." Ez lehetne a mottója annak a beszélgetésnek is, amelyre a nagykanizsai tanácskozás kapcsán Fischer Jánost, Mohács tanácselnökét kértük. — Azzal a céllal vettem részt a kétnapos tanácskozáson, hogy ami hasznosítható, azt hazahozzam az élő és működő Mohács gazdagítására - kezdte a beszélgetést. — Mi a hasznosítható? — Például ami a városközpontok rekonstrukciójáról elhangzott. Mi ennek - egy-két épület megépítésével — még az elején vagyunk. Az általános és részletes rendezési tervekkel térben 10-15 évre kell lehatárolni a beépíthető területet. A mi tervünk túlságosan nagyot fog. Szűkebbre kell venni, nehogy a pötyögtetés uralkodjon el, mert semmi sem lesz, ha nem koncentrálunk. Ki kell a nagy egészből ragadni azt a részt, amellyel a funkciót is meghatározhatjuk az ellátás, az intézményi hálózat, a megközelítés, a zöldterület stb. vonatkozásában. — Ki segíthet ebben? — Ez is egy kanizsai tanulság. Meg kell találnunk azt az építészt, aki e városközpontot egységes elvek szerint megtervezi. Én Csaba Gyulára, a BARANYATERV építészére gondoltam. Ö nagyon jól ráérzett a Vörösmarty utca 2. számú házzal a mi főterünkre és nálunk van már egy kész tanulmányterve egy Szabadság úti épületre a mostani halcsarnok helyén. Talán az egész város- központot vele terveztethetnénk . . . — Mohács nem gazdag műemlékekben . . . — Mint ahogy a délnyugatdunántúli városok sem azok. Nem véletlenül kapott hangsúlyt a tanácskozáson, hogy a régi városszerkezetet őrző sajátosságokhoz ragaszkodni, a karakteres értékeket óvni kell. Elsősorban az utca-rendszer lehet meghatározó. Légi felvételeken látni, hogy jó szerkezetű város Mohács. Ezt a szerkezetet a tömbbelsők megnyitásával, beépítésével sem szabad megsértenünk. — És az épületek? — Vigyáznunk kell rá, hogy az avult épületek felújításánál a vélt célszerűség miatt ne hagyjunk veszendőbe menni városképi értékeket. Annakidején a Szabadság út 34. — amikor mellette új épületek épültek - felújításkor sivár, jellegtelen homlokzatot kapott a régi helyett. Szabad volt-e hagynunk? . . . Most a Szabadság út 26., a volt polgármesteri szolgálati ház vár felújításra. A kanizsai tanácskozás arról győzött meg, hogy külsőre nem változtathatjuk meg. örülhetünk annak, hogy néhány éve nem hagytuk bevinni magunkat a városháza átalakításának utcájába. Nagyon okosan akartak meggyőzni bennünket arról, hogy a kupolák, az oszlopsor nem idevalók és mennyivel jobb lenne az épület lapos tetővel. Azt hiszem, megnézhetnénk . . . Hasznos tanulságok — Mit tart megszívlelendőnek az ajánlások közül? — Az egyik az, hogy a közműtérképet nekünk is el kell készíttetni. Jelenlegi közműve- sítettségünk mellett ez még nem okoz komoly nehézséget. De később? A másik, hogy befolyást kell gyakorolni a várost övező zöldkertek építményeire, hiszen ezek a város kapui. Nekünk kell meghatározni, hogy mit építsenek. Volt egy olyan ajánlás is, hogy a városi zöldterületek tervezésénél be kell tartatni a normatív előírásokat. Legtöbbször ugyanis — sajnos lefelé — megszegik. Mi a Duna-part tervezett rekonstrukciójával a mostani sűrű, földszintes beépítést többszintes beépítéssel akarjuk föllazítani, hogy itt is növelhessük a város zöldterületét. Hársfai István Feketén libegnek a lassan kúszó konvejorok kampóin a székvázak. Útjuk megszakad egy-egy másodpercre, és gyors kezek páraszerű lakkfelhőben fürdetik őket. Egy másik teremben készül a „ruhájuk", ott a kárpitosok dolgoznak. Gyakorlott mozdulatokkal illesztik az ülőlaphoz a habszivacsot és a szövetet, kattognak a rögzítő kapcsokat belövő pisztolyok. A munkapadok mellett feltornyozva állnak az élénk színű kockás és csíkos, előre leszabott anyagok. Az új Mohácsi Szék- és Kárpitosgyár fiatal üzem. Novemberben lesz csak egy éves. Az ígéretes beindulás után megtorpanás következett. Az első negyedévben a Bútorkereskedelmi Vállalat 19 millió forint értékű árut visszamondott a bútoripar telítettségére hivatkozva. Emiatt a kiesés miatt az év többi részében feszített ütemben kell dolgozni. — A gyár beindulásakor még csak egy műszakban dolgozott - mondja Ősi János. — Most van ugyan délutános műszak, de létszáma csak 40- 45 fő, fele a szükségletnek. A munkaerőhiány már-már fenyegető. Enyhítésére a belső munkaerőtartalékot igyekezünk maximálisan kihasználni. Ennek érdekében történt a csoportos elszámolási rendszerről való áttérés a darabrendszeres értékelésre. Ez bizonyos termelésnövekedést jelent. Jelentős munkaerő szabadulhatna fel, ha az anyagmozgatást még jobban korszerűsíthetnénk. A gyár kollektívájának a gerincét a 17 szocialista brigád alkotja. Évi 200 000 szék elkészítését vállalták a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére s ennek 97-98 százaléka tőkés export lesz. — Vállaltuk még, hogy a Mesterszakmunkásképzés A napokban fejeződnek be az első mesterszakmunkás-kép- ző tanfolyamok, tíz szakma mintegy 400 részvevőjével. A Munkaügyi Minisztérium felmérése szerint a tanfolyamok szervezettsége, magas színvonala azt tükrözi, hogy a vállalatok gondosan választották ki a résztvevőket, s a szakmai, elméleti, valamint gyakorlati képzés kiváló oktatók irányításával mindenütt a .mesterszintnek megfelelően történt A továbbképzést az ágazati minisztériumok továbbképzési központjai szervezik meg és irányítják. Ezek minden évben meghirdetik szakmánként az induló mesterszakmunkás tanfolyamokat, s felvilágosítást is adnak az érdeklődök számára. munkaselejtet a minimálisra csökkentjük - mondja Paska Elemér, a Haladás brigád vezetője. - Ezenkívül jelentős társadalmi munkaórát is felajánlottunk. — A brigádtagok közül mindenki vállalta a munkaversenyhez való csatlakozás feltételeit? — Egy dologban volt probléma — mondja Győri József brigódtag. - A brigád tagjai közül többnek van kiskertje, háztáji gazdasága, szabad idejüket ott töltik. Szívesen ledolgozzák a vállalt társadalmi munkát, csak azt kérték, ne a zöldségtermesztési és mezőgazdasági munkák idejére tervezzük. Persze, hogy meghallgattuk a kérésüket. — A mi brigádunkban nincs ilyen probléma — kapcsolódik a beszélgetésbe Kosztolányi József, az Ifjúság brigád vezetője. — A brigádtagok 30 éven aluliak, bármikor készek arra, hogy a gyár munkáján segítsenek társadalmi munkában is. Ezenkívül a város óvodáit patronálják az udvarrendezéstől az elnyűvődött bútorok- javításáig és új bútorok készítéséig mindent megcsinálnak. A brigádnaplóban ezt olvasom: „A szocialista munkaversenyhez csatlakozva brigádunk havi 101 százalékos teljesítményt vállalt. A negyedévi értékelés alapján ezt 2,5 százalékkal túlteljesítettük. Az első negyedévben 420 óra társadalmi munkát végeztünk. Hiányzá'S, baleset nem volt!" A konvejorok hangtalanul kígyóznak egyik teremből a másikba. A feketére lakkozott székek változnak, alakulnak, szépülnek közben, hogy aztán hullámpapírba burkolva folytassák útjukat a skandináv államok és az NSZK felé. Sarok Zsuzsa A nagy évforduló jegyében... Felvételünk az új mohácsi székgyár asztalosüzemben készült, ahol a székek durva famunkáit végzik. Fotó: Kopjár Géza SKANDINÁVIA MOHÁCSI SZÉKRE ÜL A mezőgazdaság várja a diákokat N éhány nap múlva befejeződik a tanév, kezdődik a vakáció. Kis- és nagydiákokban ilyentájt felbuzog a zsebpénz utáni vágy, dolgozni, keresni akarnak. Nos, erre az idén a szokottnál is bővebb lehetőséget kínál a diákságnak a mezőgazdaság. Ennek az az oka, hogy sokkal több zöldséget termelnek a megye mezőgazdasági üzemei, mint a korábbi években, a mezőgazdaságban dolgozók száma pediq tavaly óta újra csökkent. S bár a gépesítés fejlődött — főként a konzerváru termelésében — a friss fogyasztású paprikát, paradicsomot, káposztát a nagyüzemek külső segítség nélkül nem tudják leszedni. Ezért a diákmunka jobban kell mint valaha. Már a tavasz kezdetén felismerték ezt a Megyei Tanács mezőgazdasági vezetői és úgy döntöttek, hogy az évek óta spontán jelentkező diákmunkát a KISZ, az iskolák és a termelő üzemek közös megegyezésével szerződéses mederbe terelik. Körlevélben nyilatkozatot kértek a megye valamennyi mezőgazdasági üzemétől, kérnek- e külső segítséget, s ha igen, hány munkaórát, összesen 33 mezőgazdasági üzem nyilatkozott úgy, hogy igényli a diákmunkát, a különféle ápolási és betakarítási munkák — kukorica-címerezés, paradicsom, paprika előszedés, gyümölcs- és szőlőszüret ?tb. — elvégzésére. Az állami gazdaságok 164 000, a termelőszövetkezetek 44 800 munkanapot jelöltek meg. A mezőgazdaság az idén ösz- szesen 218 480 munkanapot kér megyénkben az ifjúságtól. Az iskolák úqy nvilatkoz- tak, hogy vállalják. Minden iskola megjelölte, melyik gazdaságnak kíván segítséget adni. A szigetvári Zrínyi Gimnázium diákjai például a mozsqói Zrínyi Tsz-ben, a pécsi Karikás és Jókai utcai iskolák a villányi tsz-ben, a mohácsi Marek Miklós Mező- gazdasági Szakközépiskola a szajki tsz-ben, a szentlőrinci Mezőgazdasági Szak- középiskola a Szigetvári Állami Gazdaságban, a pécsi Bártfa utcai iskola a nagykő- zári tsz-ben, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola a diósviszlói tsz-ben vállalt munkát. A Bólyi Mezőgazda- sági Kombinát, amely kuko- rica-címerező, zöldség- és gyümölcsszedő tábort nyit az idén, 17 iskolát fogad. Az iskolák és az üzemek első ízben kötöttek ún. keretszerződést. Ebben rögzítették az időpontokat és a munkaadói, munkavállalói feltételeket. A nyári diákmunka nem ingyenmunka, nem társadalmi vállalás. A mezőgazdasági üzemek épp úgy fizetnek a diákoknak, mint a saját dolgozóiknak, természetesen a végzett munka arányában. Ahol a gazdaság is jól szervezi a diákmunkát és a diákok is rákapcsolnak, ott tíz nap, két hét alatt egész tisztességes összeget, 1000— 1500—2000 forintot is meg lehet keresni. Másutt viszont — erre is van sajnos megyei példa — amelyik üzemben hol üres láda, hol gépjármű nincs, ott a diákmunka is csak döcög, s bizony alig visznek haza néhány forintot a gyerekek. Az ilyenfajta munka sem a gazdasági, sem a nevelési célokat nem szolgálja jól, és rossz bizonyítványt állít ki az üzem belső szervezettségéről. De legalább ilyen riasztó az is, ha az üzem nem biztosít megfelelő szállást, élelmezést a fiataloknak, vagy nem gondoskodik oda- és visszaszállításukról. Mindez komoly költség, plusz kiadás a mezőgazdasági üzemeknek, s ezek a költségek csak a hatékony diákmunkában térülhetnek meg. A diákmunka céltudatos megtervezése és a keretszerződések megkötése nagy előrelépést jelent, de a keret- szerződés csak akkor ér valamit, ha azt tartalommal töltik meg. Diákok tízezrei készülnek ezekben a hetekben a nyári táborokba. Lehet, hogy a fiataloknak ez csak kikapcsolódást, élményt, vagy zsebpénzszerzési lehetőséget jelent. M unkájuk valódi jelentősége sokkal több ennél, népgazdasági szempontból ma ez a munka nélkülözhetetlen. Olyan kevés már a munkáskéz a mezőgazdaságban, hogy a diákok munkája nélkül mérhetetlenül sok érték menne veszendőbe, aminek a lakosság ellátása és az ország élelmiszer-exportja látná kárát. Nem magyar specialitás ez, Hollandiában például azért kezdődik augusztusban a tanítás, mert szeptemberben minden diák burgonyát szed. Az urbanizáció következménye ez a gond világszerte, s nálunk is. Ezért kell jól gazdálkodni a diákmunkával, s megteremteni igazi társadalmi presztízsét. —Rné— Mi történt a Széchenyi téren? Egy többéves rendelés túlságosan megkésett kielégítéséből eredő különös eseménysor szemtanúja volt a napokban sok ezer pécsi a Széchenyi téren. A tér nyugati oldalán levő virágágyak kerítése azóta foghíjas volt, amióta a nyilvános illemhelyet megszüntették. A megrendelés akkortájt kelt: új műkőelemekkel és vasrácsokkal kellett volna kiegészíteni akkor a kerítést. Az évek teltek, a kiegészítésre csak nem került sor. Míg aztán most hirtelen megjelentek az új kövek és az új rácsok. A Kertészeti és Parképítő Vállalat emberei meg is kezdték az új elemek elhelyezését. Aztán még mielőtt a munka végére értek volna, szélsebesen hozzákezdtek az egész kerítés szétszedésének. Miért? A kérdés — ahogy mondani szokták — jogos. Hiszen látszólag ismét a jobb és a balkéz szokványos esetéről van szó. De csak látszólag. Ugyanis a rendelés a maga idején megalapozott volt. És hogy ma az egészet szétszedik, szintén megalapozott. A közben eltelt idő alatt, míg a rendelés szunnyadt valahol, a dolgok lényegesen megváltoztak. A Széchenyi térre bejön a távfűtés, a vezeték éppen itt, a virágágyaknál jut be az Elefántos tömbbe, amelynek felújítása - bármennyire késedelmesen is — azért mégis elkezdődik, ami szintén nem hagyná háborítatlanul a Széchenyi tér e kedves, megszokott, tarka bokrétáját. Ezek azonban még távolabbi feladatok. A mai viszont az, hogy a napokban az aknamélyítők éppen itt, a virágágyak alatt kezdenek hozzá egy pince tömedékeléséhez. Hát emiatt nem hagyták összerakni a kerítést. A fölösleges munkának ugyanis nincs értelme. H. I.
