Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-05 / 153. szám

1977. június 5., vasárnap Dunántúlt napló 3 Össznépi vitára bocsátották a Szovjetunió új alkotmánytervezetét A szovjet alkotmánytervezet A Szovjetunióban nyilvánosságra hozták és össznépi vitára bo­csátották az ország alkotmánytervezetét, amelyet az alkotmány­bizottság terjesztett elő és a Legfelsőbb Tanács Elnöksége hagyott jóvá. A tervezet megőrzi az előző alaptörvények elvei­nek folyamatosságát. Bevezetőből, kilenc részből, 21 fejezetből és 173 cikkelyből áll. (Folytatás az 7. oldalról.) jóval kisebb. Ezen a téren' azon­ban még nagy munka és ki­tartó harc vár ránk. A szovjet nép a már elért eredményekre támaszkodva a kommunista párt vezetésével most új feladatokat old meg: megteremti a kommunizmus anyagi-műszaki bázisát, a szo­cialista társadalmi viszonyokat fokozatosan kommunista társa­dalmi viszonyokká alakítja át, s az embereket a kommunista tudatosság szellemében neveli. Röviden ezek azok az alap­vető változások, amelyek társa­dalmunkban, országunk életé­ben 1936 óta végbementek. Ezek a Szovjetunió új alkotmá­nya kidolgozásának alapvető okai és előfeltételei. ^ II. Elvtársak! Az új alkotmány tervezete nagy és hosszan tar­tó munka eredménye. Az SZKP Központi Bizottságának a párt XXV. kongresszusán elhangzott beszámolója megállapította: az új, alkotmány tervezetének tükröznie kell a szocializmus nagy eredményeit, s nemcsak a szocialista rendnek államunk osztálylényegét kifejező általá­nos elveit kell rögzítenie, ha­nem a fejlett szocialista társa­dalom és a társadalom politi­kai szervezetének alapvető jel­lemvonásait is. Az alkotmány­nak tükröznie kell a népgazda­ság irányításának elveit és az államnak a társadalom szelle­mi életében, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésében játszott szerepét. A tervezet tükrözi a pártnak ezeket az elvi jelentőségű irányelveit. III. Az új alkotmány tervezete megállapítja, hogy a Szovjet­unióban létrejött a fejlett szo­cialista társadalom és a szov­jet állam legfőbb célja- a kom­munizmus felépítése. Az alkotmánytervezet hang­súlyozza, hogy államunk össz­népi állam, amely kifejezi a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, valamennyi nép és nemzetiség akaratát és ér­dekeit. Ezzel kapcsolatban ja­vasolja, hogy szovjetjeinket a népi küldöttek szovjetjeinek ne­vezzük. «■ Egészében elmondhatjuk, hogy a tervezetben foglalt új vonásokra fő irányként a szo­cialista demokrácia további szélesítése és elmélyítése jel­lemző. A tervezet mindenek előtt to­vábbfejleszti a szovjetek meg­alakításának és tevékenységé­nek demokratikus elveit. Elő­irányozza a társadalmi élet legfontosabb kérdéseinek el­döntésében betöltött szerepük növelését. A Legfelsőbb Tanács meg­bízatási ideje öt évre, a helyi szovjeteké pedig két és fél évre emelkedik. Ugyanilyen időkö­zönként kerül sor a bíróságok megválasztására is. Üj vonással gyarapodott a választási rendszer is. Míg a jelenlegi alkotmány szerint csu­pán a 23. életévüket elért sze­mélyek választhatók a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsába, s csupán a 21. életévüket elért személyek a Szövetséges Köz­társaságok Legfelsőbb Taná­csaiba, addig az új alkotmány tervezete javasolja, hogy ezt a lehetőséget valamennyi 18. életévét betöltött szovjet állam­polgár megkapja. Ez reálisan tükrözi társadalmunknak az if­júságról való gondoskodását, s az ifjúság iránt megnyilvánuló bizalmat. Széles körűen tükrözi a ter­vezet, hogy milyen fontos sze­repet játszanak az ország éle­tében a szakszervezetek, a Komszomol, a szövetkezeti és más társadalmi tömegszerveze­tek. Külön fejezet hirdeti meg a szovjet állampolgárok általános egyenjogúságának elvét. Míg korábban általános for­mában a művelődésre való jog­ról volt szó, most a kötelező általános középfokú végzett­ségről, a szakmai képzés és a felsőfokú oktatás széles körű fejlesztéséről beszélünk. A tervezet a szovjet állam­polgárok olyan jogával is fog­lalkozik, amely a jelenlegi al­kotmányban nem szerepel. A lakásra való jogról beszélek, amely a lakásépítési program megvalósításának mértékében, valamint a szövetkezeti és ma­gánépítkezések állami befolyá­solása úján egyre teljesebbé válik. Új alkotmányunk világ­szerte az elsők között nyilvá­nítja ki ezt az ember számára Jétfontosságú dolgot. Jóval teljesebben fogalmazza meg a tervezet a Szovjetunió állampolgárainak politikai jo­gait és szabadságjogait. Minden szovjet állampolgár jogává teszi az állami -és tár­sadalmi irányításban való rész­vételt, és kijelöli e részvétel konkrét formáit. Teljes terjedelemben meg­erősíti a jelenlegi alkotmány­ban is szereplő szólás-, sajtó-, gyűlési, gyülekezési, felvonu­lási és tüntetési szabadságot. Első ízben válik alkotmányos jellegű követelménnyé és köte­lezettséggé a szovjet állam ér­dekeinek védelme, hatalma és tekintélye megerősödésének elősegítése, a társadalmi rend védelmének elősegítése, az ál­lami és társadalmi tulajdon megkárosítása és pazarlása el­leni harc, a természet és a ter­mészeti kincsék védelme, a kul­turális értékek megőrzéséről való gondoskodás. A tervezet arra is kötelezi az állampolgá­rokat, hogy gondoskodjanak gyermekeik neveléséről, nevel­jék őket a szocialista társada­lom méltó tagjaivá. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára szólott arról, hogy az új alkotmány tervezetében vilá­gos kifejezést nyert a szocia­lista törvényesség és jogrend további megerősítése is. Mint tudjuk, elvtársak, a je­lenleg érvényben lévő alkot­mány megszületését követő né­hány évet elhomályosították a törvénytelen megtorlások, a szocialista demokrácia elvei­nek, a párt- és állami élet le­nini normáinak megsértése. Mindezt az alkotmány megál­lapításainak ellenére követték el. A párt határozottan elítélte ezt a gyakorlatot, amelynek soha nem szabad megismét­lődnie — jelentette ki. Az alkotmány nemzetközi vo­natkozású részéről szólva hangsúlyozta: A Szovjetunió nemzetközi helyzetében végbement gyöke­res változások, a világpoliti­kára gyakorolt befolyásának hatalmas növekedése, a fejlő­désünk belső és külső tényezői között meglévő szoros össze­függés szükségessé tette, hogy az alkotmány tervezetébe kü­lön fejezetet iktassunk a Szov­jetunió külpolitikájáról. Ilyen fejezet elsőízben kerül az al­kotmányba. Elsőízben iktatódik be külön fejezet a szocialista haza vé­delméről is. Ezenkívül a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének előjogai között előirányoztuk az ország Védel­mi Tanácsának létrehozását és összetételének jóváhagyását — mondotta. IV. Leonyid Brezsnyev ezután is­mertette az új alkotmány be­vezetésével kapcsolatos felada­tokat. Egyebek közt megállapította: Az új alkotmány bevezetése a szovjet emberek millióinak teszi lehetővé, hogy még tevé­kenyebben kapcsolódjanak be a gazdaságirányításba, az ál­lami apparátus munkájának el­lenőrzésébe. Ilymódon az alkotmányban hatalmas alkotóerő rejlik. És ezt alkotóan kell'felhasználni. Nem kétséges, elvtársak, hoqy a Szovjetunió új alkotmá­nyának a fejlett szocializmus alkotmányának, az épülő kom­munizmus alkotmányának elfo­gadása nemcsak hazánk szá­mára lesz történelmi jelentősé­gű esemény, hanem hatalmas nemzetközi jelentőségű ese­mény is lesz. Életbeléptetése mélyreható, hosszútávra szóló hatást gyakorol majd messze, hazánk határain túl is. Üj alkotmányunk szemlélete­sen példázza az egész világ­nak, hoqyan fejlődik a szocia­lista állam, hogyan ver mind mélyebben és szilárdabban gyökereket a szocialista demok­rácia, szemléletesen példázza, milyen is ez a szocialista de­mokrácia, miben rejlik lényege. Alkotmányunk megmutatja an­nak legkülönbözőbb formáit és hatalmas lendületét, ahogyan a széles néptömegek egyre in­kább ténylegesen részt vesznek az állam és a társadalom ügyeinek irányításában, ami is­meretlen a tőkés országokban, ahol valójában csak a tőkések kisszámú osztálya irányít. Az alkotmány cikkelyeiben a- világ olyan államot ismerhet meg, amely célul tűzte ki az egész nép, kivétel nélkül min­den osztály és csoport jólété­nek és kultúrájának szakadat­lan növelését, és amely aktí­van dolgozik e cél elérésén. Új alkotmányunk végül tel­jes meggyőző erővel tanúsítja, hogy a győzelmet aratott szo­cializmus első állama zászlajá­ra mindörekre a „béke" szót írta mint a saját népe és boly­gónk valamennyi népe érdekei­nek megfelelő külpolitikája legfőbb elvét, A Szovjetunió új alkotmánya kétségtelenül gazdagítani fog­ja a világszocializmus tapasz­talatainak közös tárházát. V. Elvtársak! A Központi Bizottság Politi­kai Bizottsága úgy véli, hogy az új alkotmánynak a plénum által jóváhagyott tervezetét, amint arról a párt XXV. kong­resszusán már szóltunk, össz­népi vitára kell bocsátani. Ez azt jelenti, hogy lendületes, nagy jelentőségű munka áll előttünk. A pártszervezeteknek és párt­szerveknek elő kell segíteniük az alkotmány megvitatásának széles körű kibontakoztatását, annak pontos és világos poli­tikai irányt kell adniuk. Ha ezt helyesen oldják meg, úgy mindez kétségkívül javítani fogja az idei év — a Szovjet­unió új alkotmánya elfogadása és a Nagy Október 60. évfor­dulója évének — politikai és gazdasági eredményeit. Az új alkotmány megvitatá­sába történő aktív bekapcsoló­dást várjuk a társadalmi tö­megszervezetektől, mindenek­előtt a szakszervezetektől és a Komszomoltól, az alkotói szö­vetségektől és szervezetektől, a tudományos intézményektől. Felszólalásomat befejezve, elvtársak, szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy a Szovjet­unió új alkotmányának elfoga­dása fontos mérföldkő lesz az ország politikai életében. Újabb történelmi hozzájárulá­sa lesz lenini pártunknak, az egész szovjet népnek, a kom­munizmus építésének nagy ügyéhez és ezzel együtt az egész világ dolgozóinak, az emberiség szabadságáért és haladásáért, földünk tartós bé­kéjéért vívott harca interna­cionalista ügyéhez. A tervezet kiemeli, hogy a Lenin és a kommunista pórt vezette Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomban újtípusú állam született, amelynek leg­főbb célja az osztály nélküli kommunista társadalom felépí­tése. A szovjet állam, miután teljesítette a proletariátus dik­tatúrájának feladatait, összné­pi állammá vált. A Szovjet­unióban felépült a fejlett szo­cialista társadalom: a kommu­nizmushoz vezető út törvény- szerű szakasza. A mélyreható társadalmi, gazdasági átalakulás áttekinté­se után a tervezet összegezi e társadalom jellemzőit, s az ál­lam fő feladatait így fogal­mazza meg: a kommunizmus anyagi, műszaki bázisának megteremtése, a szocialista társadalmi viszonyok tökélete­sítése, és kommunista társadal­mi viszonyokkal való átalakítá­sa, a kommunista társadalom emberének formálása, a dol­gozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelése, a gondoskodás az állam bizton­ságáról, a közreműködés a bé­ke megszilárdításában és a nemzetközi együttműködés fej­lődésében. A társadalmi, politikai és a gazdasági rend alapjairól szól­va. az alkotmánytervezet ki­mondja: a Szovjetunió összné­pi állam; minden hatalom a népé; az állam szervezete és tevékenysége a demokratikus centralizmus elveire épül; az állam és szervei a szocialista törvényesséq alapján működ­nek; az államélet legfontosabb kérdéseit össznépi vitára, va­lamint népszavazásra bocsát­ják. A társadalom vezető és irányító ereje — állapítja meg a dokumentum — a Szovjet­unió Kommunista Pártja, amely a népért van és a népet szol­gálja. A párt határozza meg a társadalom fejlődésének fő perspektíváját, az ország bél­és külpolitikai irányvonalát. A tömegszervezetek szintén részt vesznek az állami és társadal­mi ügyek intézésében. Az alkotmánytervezet szerint a szocialista demokrácia to­vábbi kibontakoztatása a tár­sadalom politikai rendszerének alapvető fejlődési iránya. Ide tartozik egyebek között: az ál­lamgépezet tökéletesítése, a társadalmi szervezetek tevé­kenységének fokozása, a dol­gozók mind szélesebb részvé­tele a közügyek intézésében. A Szovjetunió gazdasági rendszerének alapja a terme­lési eszközök szocialista tulaj­dona; a jólét forrása, a szov­jet emberek munkája — han­goztatja a tervezet. Az állam a „mindenkitől képességei sze­rint, mindenkinek munkája sze­rint" elvvel összhangban ellen­őrzi a munka és a fogyasztás mértékét, együttesen alkalmaz­za az anyagi és erkölcsi ösz­tönzőket. A szocializmus körül­ményei között a társadalmi termelés legfőbb célja: az em­berek fokozódó anyagi és szel­lemi szükségleteinek minél tel­jesebb kielégítése. A doku­mentumtervezet a Szovjetunió gazdaságát egységes népgaz­dasági komplexumnak minősí­ti; a gazdaságvezetés alapja a tervezés, a központi irányí­tást párosítják a vállalatok, egyesülések gazdasági önálló­ságával és kezdeményezésével. A dolgozók kollektívái, a tár­sadalmi szervezetek részt vesz­nek a vállalatok és egyesülé­sek ügyeinek intézésében. Az alkotmánytervezet intézkedik a természeti környezet megóvá­sáról és ésszerű felhasználásá­ról is. A társadalmi fejlődés és kultúra kérdéséről a tervezet kimondja: a szovjet állam elő­segíti a társadalmi homoge­nitás erősítését, a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lényegbeli kü­lönbségek elmosódását, a Szov­jetunió valamennyi nemzete és népcsoportja további fejlődé­sét és közeledését, célul tűzi ki a lehetőségek kiszélesítését, ahhoj, hogy az állampolgárok fejlesszék képességeiket és személyiségük sokoldalúan fej­lődjék. Az állam — összhang­ban a termelékenység növe­kedésével — következetes bér- és reáljövedelem-emelő irány­vonalat valósít meg, a szük­ségletek teljesebb kielégítése végett társadalmi fogyasztási alapokat képez. Az alkotmánytervezet külpo­litikai fejezete rögzíti, hogy a szovjet állam következetes le­nini békepolitikát folytat, sík- raszáll a biztonság megszilár­dításáért és a széleskörű nem­zetközi együttműködésért. A Szovjetunió külpolitikája arra irányul, hogy kedvező nemzet­közi feltételeket biztosítson a kommunizmusnak a Szovjet­unióban való felépítéséhez, erősítse a világszocializmus ál­lásait, támogassa a népeknek a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért vívott harcát, megakadályozza az agresszív háborúkat, és hogy következetesen megvalósuljon a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mel­lett élésének elve. Az alkotmánytervezet részle­tesen ismerteti, hogy a Szov­jetunió milyen elvek betartásá­ra alapozza a más államok­hoz fűződő kapcsolatait: „köl­csönös lemondás az erőszak alkalmazásáról, vagy az erő­szakkal való fenyegetőzésről; szuverén egyenlőség; a hatá­rok sérthetetlensége; az álla­mok területi sérthetetlensége; a ’ viták békés rendezése; a belügyekbe való be nem avat­kozás, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tisz­teletben tartása, a népek egyenjogúsága és az a jog, hogy saját maguk rendelkezze­nek sorsukkal; az államok kö­zötti együttműködés; a nem­zetközi joq ^általánosan elis­mert elveiből és normáiból, a Szovjetunió által megkötött nemzetközi szerződésekből kö­vetkező kötelezettségek lelkiis­meretes teljesítése". A doku­mentum külön is megfogalmaz­za, hogy a Szovjetunió mint a szocialista világrendszer, a szo­cialista közösség alkotó része, a szocialista internacionaliz­mus alapján fejleszti és erő­síti a barátságot és az együtt­működést, az elvtársi kölcsö­nös segítségnyújtást a szocia­lista országokkal, tevékenyen részt vesz a gazdasági integrá­cióban. A tervezet — külön fejezet­ben — a szocialista haza vé­delmét az egész nép ügyének minősíti. Az alkotmánytervezet ki­mondja: a Szovjetunió állam­polgárai származástól, társadal­mi és vagyoni helyzettől, nem­zetiségi és faji hovatartozástól, nemtől, képzettségtől, nyelvtől, a valláshoz való viszonytól, foglalkozási fajtától és jelleg­től, lakóhelytől és más körül­ményektől függetlenül egven- lőek a törvény előtt. A jogok ilyen ismérvek szerinti korláto­zását a törvény bünteti. A ter­vezet szerint a Szovjetunió me­nedéket nyújt azoknak a kül­földieknek, akiket haladó te­vékenységükért, a béke ügyé­nek védelméért üldöznek. A Szovjetunió állampolgárai rendelkeznek az alkotmány és a törvények által meghirdetett és szavatolt szociális, gazda­sági, politikai és személyes jogok teljességével. Jogaikkal élve azonban nem sérthetik a. társadalom és az állam érde­keit, sem más állampolgárok jogait. A tervezet részletezi az állampolgárok jogait és min­den esetben megnevezi e jo­gok megvalósulásának biztosí­tékait. Eszerint a Szovjetunió állampolgárainak joguk van — egyebek között —: a munká­hoz, a pihenéshez, egészség- védelemhez, az öregségi, a rokkantsági és betegségi biz­tosításhoz, a lakáshoz, a mű­velődéshez, a tudományos, mű­szaki és művészeti alkotás sza­badságához a kommunista építés céljainak megfelelően, a közügyek intézésében való részvételhez; választók és vá­laszthatók. A dolgozók érde­keinek megfelelően és a szo­cialista rendszer erősítése cél­jából a Szovjetunió állampol­gárainak szavatolják a szólás-, a sajtó-, a gyülekezési, az ut­cai felvonulási és tüntetési jo­got. A kommunista építés cél­jainak megfelelően az állam­polgároknak joguk van társa­dalmi szervezetekben egyesül­ni. A tervezet elismeri a lelki- ismereti szabadságot, rögzíti az állam és az egyház, illetve az iskola és az egyház elvá­lasztását, szavatolja a szemé­lyi sérthetetlenségét és a la­kás sérthetetlenségét, a levele­zések, a telefonbeszélgetések, a táviratváltások titkosságát. A személyiség tiszteletben tartá­sa, a szovjet ember állampol­gári jogainak védelme vala­mennyi állami szerv, társadal­mi szerv és tisztségviselő köte­lessége. A Szovjetunió a nemzetek szabad önrendelkezése és az egyenjogú szovjet szocialista köztársaságok önkéntes egye­sülése eredményeként létrejött egységes szövetségi soknemze­tiségű állam — mondja ki az alkotmánytervezet, amely azt is tartalmazza, hogy minden szö­vetségi köztársaságnak joga van a szabad kilépésre. A ter­vezet felsorolja a 15 szövetségi köztársaságot, valamint az au­tonóm köztársaságokat és terü­leteket, intézkedik a hatáskö­rök megosztásáról. A Szovjetunió legfőbb állam- hatalmi szerve a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa (ez két egyenjogú házból áll: a Szö­vetségi Tanácsból és a Nem­zetiségi Tanácsból); ülésszakát évente két alkalommal hívják össze. Kizárólagos jogköre egyebek között az alkotmány és a törvények elfogadása. A Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek — ezt a küldöttek közül választják — egy elnöke, egy első elnökhelyettese, szövetsé­gi köztársaságonként egy-egy, tehát összesen 15 elnökhelyet­tese, egy titkára és 21 tagja van. Az alkotmánytervezet sza­bályozza a testület feladat- és hatáskörét, intézkedik az ál­lamhatalom legfelső végrehaj­tó szervének: a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának összetételé­ről - hivatalból tagjai a szö­vetségi köztársaságok minisz­terelnökei is - és feladatköré­ről, továbbá a szövetségi és az autonóm köztársaságok ál­lamhatalmi és irányítási szer­veiről, valamint a helyi állam- hatalmi és igazgatási szervek­ről. Szabályozza az alkotmányter­vezet az igazságszolgáltatás in­tézményrendszerét is, s egye­bek között kimondja, hogy a választott bírák és népi ülnö­kök függetlenek, az igazság­szolgáltatást az állampolgárok törvény és bíróság előtti egyen­lőségének alapján gyakorolják, a vádlottnak biztosítják a jo­got a védelemre. A törvények pontos és egységes végrehaj­tása feletti felügyeletet a Szov­jetunió főügyésze és a neki alá­rendelt ügyészek gyakorolják. Az alkotmánytervezet végül a Szovjetunió címeréről, zászla­járól, himnuszáról és fővárosá­ról, továbbá az alkotmny érvé­nyességéről és megváltoztatá­sának rendjéről intézkedik. Va­lamennyi szovjet törvényt és rendeletet az alkotmánnyal összhangban kell meghozni. A Szovjetunió alkotmánya elfoga­dásától érvényes, s a Legfel­sőbb Tanács határozatával vál­toztatható meg, mindkét ház küldötteinek legalább kéthar­mados szavazattöbbségével.

Next

/
Thumbnails
Contents