Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-04 / 152. szám

1977. június 4., szombat Dunántúli napló 3 honnan vettek a munkaerőt? (I.) Tizenkét pécsi vállalat öt esztendő alatt egy közép­üzem munkaerőigényét sza­badítja fel. Legalábbis ez tűnik ki a Pécs Városi Ta­nács munkaügyi osztályá­nak nemrégiben készült fel­méréséből. A 12 vállalatnál 1980-ban 814 munkással kevesebbet foglalkoztatnak, mint 1976 januárjában. Ter­mészetesen a tervidőszak végén sokkal nagyobb fel­adatokat kell megoldaniuk kevesebb munkással. Ho­gyan? Csak a termelékenység növelése segít A Mecseki Szénbányák pécsi területén több mint ötszáz bá­nyásszal csökken a létszám an­nak ellenére, hogy minden erő­vel megkísérlik az iparágat is­mét vonzóvá tenni. A vállalat minden dolgozójára műszakon­ként 1155 kilogramm szénter­melés jutott 1976-"ban, 1980­ban 1350 kilogramm/műszak összüzemi teljesítményt kell el­érni. Az ötödik 5 éves tervben 950 millió forintot biztosítanak műszaki fejlesztésre, gépesítés­re, ugyanis a termelékenység növekedése a munkások fizikai megterhelésével ma már elkép­zelhetetlen. A vállalat törekvé­se, hogy a korszerűen szerve­zett munkahelyeken a munka­idő minden percét kitöltve fő­leg a gépek dolgozzanak. Távvezérlés, távkezelés A Pécsi Hőerőműben 1388-as létszám is volt, a mostani terv­időszakot 1116 fővel kezdték, 1037-tel fogják befejezni. Az el­múlt esztendőben 10, az idén újabb 12 fővel csökkentették a létszámot. Hosszú esztendők óta tudatos tevékenysége ez a vál­lalatnak. A műszaki fejlesztési elkép­zelések szinte minden pontja létszámmegtakarítással is jár. Kezelőhelyeket vonnak össze, kezelőhelyeket automatizál­nak.-1976-ban például a sala- kozóban építettek be automa­tikus irányító berendezéseket, így csökkent az ügyeleti lét­szám. Most a szénkeverőben csinálják ugyanezt. Komlón két turbinát egy kezelőhelyről mű­ködtetnek. A beruházási mun­kálatok során megépül a har­madik fűtőközpont, amelyben automatikus távvezérlés és táv­kezelés révén a korábbi 12 fős létszám helyett mindössze négy fős kezelőszemélyzet lesz. A BCM-hez eddig közúton szál­lították csak a pernyét, terve­Műszaki fejlesztés, korszerű szervezés A Szénbányák 950 milliót költ műszaki fejlesztésre Automatizálás a Hőerőműben M un ka időalap-elemzés a MÁV-nál zik a vasúti szállítást is. Ehhez elméletileg jó néhány munkás­kézre lenne szükség, az ezzel foglalkozó 16 ember azonban ez automatikus irányító-beren­dezések segítségével vasúton is. közúton is megoldja majd a szállítást A Pécsi Hőerőmű Vállalat pécsi és komlói erőművében 350-en végzik a karbantartást. Áttértek a ciklikus karbantar­tásra, céltudatos előregyártós- sal cseredarabokat készítenek, ezzel jelentősen lerövidül a kar­bantartás ideje, annak ellenére, hogy a berendezések öregedé­sével általában a meghibáso­dási lehetőségek nőnek. Ter­mészetesen így lehetőség nyí­lik, hogy a mostaninál keve­sebb karbantartó is üzemképes állapotban tartsa a berendezé­seket, 6l-ről 80-ra A MÁV Pécsi Igazgatóságá­nak pécsi munkahelyein ugyan­csak felülvizsgálják a munka- időalap kitöltését. A teljesít­ménybérben dolgozók arányát 61 százalékról 80-ra kívánják emelni 1980-ig. Jó néhány olyan munkakört összevonnak, amely­nél jelenleg nincs kitöltve hasz­nos tevékenységgel a munka­idő. Bevezetik, illetve kiszélesí­tik a „cs. m." rendsrert. A Szé­kesfehérvár—Nagykanizsa vona­lon ma már a mozdonyokon a vezetőn kívül nincs más sze­mélyzet. Általánosítani kívánják ezt tenni, az elemzések azt igazolják, a vonatvezető (ez más mint a mozdonyvezető) nélkül is általában zavartala­nul közlekednek a vonatok. A jelenlegi tekerős sorompók helyett korszerű fény. és fél­sorompókat szerelnek fel, az ál­lomásokon integradominó be­rendezésekkel lényegesen keve­sebb munkaerővel működtetik a váltókat. A távvontatási szak- szolgálat korszerű, nagytelje­sítményű gépeket kap, a von­tatási főnökséq korszerű kis­gépeket. Mindezek összegzéseként az évtized végére várhatóan jelen­tősen növekvő vasúti forgalom ellenére is csak a pécsi mun­Ismét az eredeti helyén árusít r a Belvárosi Aruház MÉTER-, LAKÁSTEXTIL OSZTÁLYA! OLTONYSZOVETEK, KÜLÖNBÖZŐ MINŐSÉGŰ ÉS MINTÁJÚ JERSEYK, SELYMEK; ágynemük V paplanok V fényelzáró és nylon­függönyök V bútorvásznak V szőnyegek V töröl­közők V abroszok V szalvéták NAGY VÁLASZTÉKÁBAN ÖN IS MEGTALÁLJA A MEGFELELŐT! Bő áruválasztékkal, figyelmes, udvarias kiszolgálással várunk minden kedves érdeklődőt és vásárlót! kahelyeken 2440 fővel képesek lesznek feladataikat teljesíteni. Náluk 120 fővel csökken a lét­szám. Lombosi Jenő Pártmunkások Beruházáslesen az Izzó kertvárosi Vasas-bányán A Mecseki Ércbányászati Vál­lalat közel húsz fős pártmunkás küldöttsége látogatást tett Va­sas-bányán. Tegnap, a kora reggeli órákban, a vendégeket Klepah Ottmár, az üzemi párt- bizottság titkára fogadta, majd a vendégek a leszállást köve­tően megtekintették a második szinten, a közelmúltban üzem- behelyezett Impact-ripper vá­gathajtó berendezést. Az üzem- látogatás a külszíni létesítmé­nyek megtekintésével folytató­dott, majd a bányászok egész­ségvédelmét szolgáló fizikote­rápiás részleget nézték meg a MÉV függetlenített pártmunká­sai. Ezt követően a Mecseki Szén­bányák, Vasas-bányaüzem és a MÉV-tól érkezett vendégek kö­tetlen eszmecserét folytattak a pártmunka időszerű kérdései­ről. gyárában A kivitelezők bizakodók Darura váró óriás forgácsológépek Az építési területet egyelőre ideiglenes drótkerítés választja el az „anyagyártól'’. De ez semmiképp nem akadályozza az EIVRT kertvárosi gyárának munkásait, hogy mind többször átnézzenek az új csarnokra, amely a beruházás második ütemének jelentős létesítménye lesz. Az építők a hónap végére ígérik a hetes számú csupaüveg létesítmény és a hozzásimuló szociális szárny elkészültét: persze a második „honfoglalá­sig” még jó néhány hónap el­telik, mire a Sopiana Vákuum- technikai Gépgyár újabb hat­száz szakembere letelepedhet Pécs déli iparnegyedében, a Móra Ferenc utcában. A ma kubikosai Naponta százhúsz kilométert utaznak Kezük érdes, mint a fakéreg, fogásuk erőt, határozottságot, és valami furcsa nyugalmat sej­tet. Ők egy felemelkedő épület előhírnökei, azok az emberek, akik, bár „szakmanélküliek", mégis nagymúltú a szakmájuk. A kubikos az ásó, lapát, a csákány és a talicska bűvölöje volt, de hát azok az idők el­múltak, a lekonyuló szélű kala­pot felváltotta az egyen-svejci- sapka. így dirigálják a nagy­erejű gépeket, ássák egy-egy tízemeletes ház fundamentu­mát. Az egyik Béni a Csendes ut­cában lakik, a hatvankettőben. Egy ideig az az érzésem, hogy szándékosan átkereszteltette az utcanevet, mert szereti a csen­det, a madárdalt, s van hozzá lehetősége is, mert tanácstag, sportköri vezető, szülői munka- közösség vezetőségi tagja, is­ten tudja, még miféle társa­dalmi funkcióban van. De hát Wanczel Benedek már gyerek­korában is itt lakott, Felső- szentmórton csücskében, amely csak a szegénységgel volt ha­táros. Takaros porta, a piros kerí­tés előtt csemetesor. A gazda a kertben van, szöszke kislány szalad érte, s hozza. Este nyolc óra, nemrég érkezett haza Pécsről. Alacsony termetű, moz­gékony ember. — ötezer téglával, öt geren­dával, hat pár szarufával, stu- katúrdeszkával kezdtük építeni ezt a házat. Két szoba van, meg ami kell. A fürdőszoba­berendezés már megvan, mos­tanában alakítják ki, eddig nem volt rá keret. Kerek húsz esztendeje került az építőkhöz. Szép idő. Ma már brigádvezető, a szentmár- toni kubikosok karmestere. — Nem gondoltam én — em­lékezik —, hogy az építőknél maradok. Volt úgy. hogy haza­jövök. Aztán gondolkoztam: mi bajod van itt, Béni? Jók a kö­rülmények, a pénz elegendő, a főnökök szeretnek, a brigád összetart, hót maradtam. Sze­retek itt dolgozni. Sok segítsé­get kapunk, remek gépeket, Poclaint, kotrókat, betonpum­pát, mi csak a mellévaló ke­zet nyújtjuk. — Azt mondja, a pénz ele­gendő ... Mégis mennyi? Benyúl a zsebbe, a tárcából előkotor egy papírt. Múlt havi fizetési jegyzéke. — Én minden papírt elteszek — szabadkozik — soha nem le­het tudni, mikor lesz rá -szük­sége az embernek. Több mint négyezer forint, és ez rendszeresen meg is van. — Nem fárasztó a napi száz­húsz kilométer? — Megéri. Én szeretem a csendet, itt meg az van. Leg­feljebb a madár csicsereg. Mi­csoda koncert van reggel négy­kor! Akkor indul, este fél nyolc körül ér haza. — Nem sok ideje van madár­csicsergést hallgatni. — Megéri. Adom vissza a papírt, ami a kezemben maradt. — Tegye el, soha nem lehet tudni... Majdnem öreg este van, mi­re megleljük a másik Bénit, a Rákóczi utcában. Saroktelekre épült, nagy ház, már csak a színezés van hátra. — Ősz felé — mondja. Magas, sovány, napszítta ember Brazovics Benedek. Ö is Felsőszentmártonból jár Pécs­re, ő is kubikos brigádvezető, és ő is Béni. Negyvennyolc esz­tendeje nem látszik meg rajta, a munka úgy látszik konzer­vál, Brazovics Béni meg sokat dolgozott életében. — Szép a háza — mondom elismerően. Bólint, tudja. — Meg kellett érte dolgozni becsülettel. Tizenkét éve jár az építők­höz, azelőtt „vő” volt, nevetve magyarázza, hogy az apósával közösen gazdálkodtak. Ma már nem csinálja, van egy kis kert­jük, de a felesége is dolgozni jár, a bőrgyár helyi üzemébe. Számolok, Béni megkeres há­rom és fél ezret, a felesége ket­tőt, kettő és felet, az öt-hat­ezer forint. Fiuk már nős, a maga lábán áll, akkor pedig... — Magas az életszínvonal Brazovicséknál — állapítom meg. — Ohó — nevet — nem egé­szen úgy van ez a dolog. Van ám adósság bőven ... Azért megvan minden. Fő­képp a jó közérzet. — Jó az építőknél dolgozni? — Nézze, együtt vagyunk a brigádban már több mint tíz éve. Elégedettek a munkánk­Wanczaf Benedek Brazovics Benedek kai, és mi is elégedettek va­gyunk a körülményekkel... Mindketten építettek. Mind­kettőnek sokat segített a vál­lalat. Fuvarral, géppel, állvány- anyag-kölcsönzéssel, a villany- vezeték megtervezésével, a ki­vitelezéssel. Segítettek a kollé­gák, rokonok, ismerősök. Min­denki hozzáadta szakértelmét és keze munkáját ehhez a két családi házhoz. Ugyanígy, aho­gyan ők ketten szakértelmüket, lelkiismertes munkájukat adják a Pécsett épülő soklakásos, sokemeletes házak építéséhez. A területen közel száz építő­szerelő dolgozik: a legtöbben a leendő öltöző-, fürdőépület­ben. A Baranya megyei Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat kő­művesei, ottjártunkkor a lépcső­ház vakolási munkálataival foglalatoskodtak és ugyancsak hátra van az öltözők padozatá­nak elkészítése. A második ütemben létesülő tömbhöz kap­csolódó étterem és konyha ala­pozását a közelmúltban kezd­ték el. A szociális létesítményt nyak­tag köti össze, a közel ötezer négyzetméter alapterületű ha­talmas csarnokkal, amely szin­te teljesen elkészült. A világí­táspróbát már megtartották, egyetlen fénycső sem hiányzik az armatúrákból. Helyükre ke­rültek a hősugórzó ernyők is: ezek a beállítandó szerelőaszta­lok fölé árasztják majd a mele­get. Az alapfűtést biztosító ra­diátorok is napokon belül a fa­lakra kerülnek. A csarnok déli és északi oldalán alakítják ki a szereidét. Az acélvázas műve­zetői kalitkákat beüvegezték, azokból csupán az íróasztal hiányzik. A daruzott csarnok közepén helyezik majd el a nagytelje­sítményű forgácsoló berende­zéseket: a hét esztergapadból kettő már meg is érkezett és a gyárudvaron várják, hogy ki­csomagolják a gépmonstrumo­kat, amik a leendő darupálya alá kerülnek. Ebben az üzem­részben nagy terjedelmű és súlyú darabokat munkálnak majd meg, nem csoda, ha egy- egy forgácsológép súlya eléri a harmincöt tonnát. A futódarut, amely kiszolgálja a berendezé­seket és továbbítja a munka­darabokat, az Intrartsmas szál­lítja, de csak a jövő esztendő első felére ígérte, hogy Pécsre érkezik a berendezés. Gondot is okoz ez az Izzónak, hiszen addig nem helyezhetik üzembe a forgácsológépeket, mig a daru meg nem érkezik. Hacsak nem sikerül elérni, hogy az oly nélkülözhetetlen berendezést mielőbb megkapják. S hogy az említett gond nem egyedüli, kellőképpen érzékelhető abból is, hogy hiába kész az elmúlt év novembere óta az energia- központ, mikor a nélkülözhe­tetlen kompresszorok sem ér­keztek meg: az új üzemrészben sűrített levegővel működtetett fúrókat használnak majd. A technológiai vezetékek — sűrí­tett levegő, gáz, oxigén - ki­építése is húzódik. A CSŐSZER azzal biztatja a beruházót, hogy szeptember elejére befe­jezi az energiahálózat vezeté­keinek szerelését. Ugyan a második ütem hetes csarnokának negyedik negyed­évre tervezett üzemszerű ter­melését az említett nehézsé­gek egyelőre kérdésessé teszik, ám úgy tűnik, az építők ütem- szerűen haladnak a beruhá­zással. Még ebben az évben felállítják az étterem és a konyha, a szerkesztés és a le­endő segédüzem — ebben kap majd helyet a felületkezelő és a tmk-műhely — vázszerkezetét. S. Gy. Fotókon a paraszti települések A Néprajzi Múzeum új kiállí­tásán a magyar népművészet, népi kultúra mutatkozik be — ez alkalommal fényképeken. Kovács Tamás fotóművész nagy­méretű fehér-fekete és színes fotói paraszti településeket, há­zakat, népművészeti tárgyakat ábrázolnak. Megismertetik o különböző tájegységek jelleg­zetes formavilágát, motívumait, közvetítik a népi alkotók mon­danivalóját. :IIpB$P WW'^UrMMM Mf lf:W WK GÄSSlQMNl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents