Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-30 / 178. szám
e Dunántúli napló 1977. június 30., csütörtök n gyerekkor szép Walt itt... Kérdőjelek a margón Egy korrektor feljegyzéseiből (II.) Az utolsó lakók A tízemeletesek már a nyakunkon vannak Amikor ledöntöttek a kerítést, aztán csákányokkal a verandát „harapdálták” szét, a csupasz falról még utoljára körülnéztek az embernagyságú színes mesefigurák. Tom és Jerry, vagy éppen a Flinstone- család némely tagja, legalább is ezekre emlékeztettek. Csak egy villanásnyira, ahogy a 30- as buszról látni lehetett, a Petőfi utca és az Alkotmány utca sarkán — de ebben sem vagyok pontos —, mert a sarki épület még áll, s amiről szó van, az a következő: amelyet lebontottak. Felét, mert még két lakás hátra van az udvar végében, és a lakók úgy várják már az új lakáskiutalást mint a bibliai messiást, és ezen csodálkozni sem lehet, miképpen megkérdezni sem illő a lakóktól, hogyan éltek itt évekig, évtizedekig e kivénhedt házakban? A sarki épület oldalhomlokzata fönt vészesen hajlik ki a járdára, az alacsony ablakot sárga vászonfüggöny takarja, cserépbe ültetett szoba növényeket látok, meg ibolyakék virágot, ezek jelzik, hogy a falak között még emberek élnek, bár a kapu szigorúan zárva fogadott, valahányszor csak belépéssel kísérleteztem. De mondom, a szomszéd lakáscsoport bontását megkezdték, már csak a választófal áll, látni a leszedett képek és elmozdított bútorok kissé világosabb négyzeteit. Az utcára merőlegesen álló többlakásos épület felét tehát lebontották, aztán abbahagyták. És mi lesz a két hátsó lakás sorsa? Huszonöt év körüli fiatalember jön ki az udvarra. Három kísérleti év után lassan három esztendeje lett országos folyóirattá a Szegeden szerkesztett Kincskereső. Az elmúlt esztendők alatt beváltotta a hozzáfűzött reményeket: a tíz, tizennégy éveseknek keresett és sokat forgatott irodalmi-művészeti lapja lett. Havonta 75 ezer példányban jut el az olvasókhoz. Az 1977-es esztendő újabb állomást jelentett a folyóirat szerkesztői és olvasói számára. Januártól új borítóval, megnövekedett terjedelemben, módosított megjelenési beosztással kapják kézhez a folyóiratot a tizenévesek. A májusi szám megjelenése óta több fórum elemezte és értékelte a lap koncepcióját, eredményeit. A „nyári szünet" előtt kértük meg Deme László nyelvészprofesszort, a lap fő- szerkesztőjét, válaszoljon kérdéseinkre. — A januártól bevezetett változtatások hogyan szolgálták a szerkesztőség céljait, elképzeléseit? — A borító megújítására és a tipográfiai változtatásokra a gyerekek jelzései alapján szántuk rá magunkat. Úgy érezzük, ezt az új borítót, annak jelképeit megértették és elfogadták olvasóink. E változtatás módot nyújtott arra, hogy pontosítsuk mondom, csak körülnéznék előbb. Csak tessék, nézzen, itt élek már vagy húsz éve szüleimmel. — Két hete még láttam a falakon a rajzokat. .. — Ja, igen! Még régebben festettük Klárival, a szomszédék lányával. Ök már elköltöztek Kertvárosba . . . — Úgy látom, Önöket itt felejtették ... —■ Nem, nem! Bonyolultabb ügy ez. Az első lakásokhoz az Alkotmány utca felől volt a bejárat, a miénkhez meg a Petőfi .utcai kapunál, de ez rég megszűnt, hiszen a személyi igazolványban is az Alkotmány utca szerepel. Azt hiszem, a szanálásnál még a régi címre gondoltak, és így később kerül ránk a sor. De a papírt már megkaptuk... — Milyen papírt? — ... hogy ebben az évben „minket” is bontanak és kapunk lakást. A tanácsi jegyzéken ott is a nevünk . . . Az udvaron esőverte, kátrá- nyosan fekete fáskamrák, hajdani csirkeólak, hátul a fal mellett terebélyes, gyönyörű szederfa, fehérszeder, lehúzok egy ágat, édes és illatos a gyümölcse. — Elég szomorú ez az udvar ... alcímünket, mely most érzésünk szerint jobban kifejezi lapunk lényegét: irodalmi folyóirat gyerekeknek. A megjelenések ideje jobban igazodik az iskolai évhez. A terjedelemnövekedés nem pusztán az oldalszám emelkedését jelentette számunkra, hanem a szerkezet módosulását, tartalmi bővülését és szerkesztési gazdagodást. Mindezek a változások azt a célt szolgálják, hogy szocialista eszmeiségű, etikai töltésű, esztétikailag magas rendű szépirodalmi műveket adjunk közre, segítsünk a művészi szépre fogékony, igényes olvasókká formálni a tizenéveseket.- Úgy gondolom, s a folyóirat jellegéből is következik, hogy talán egyik legfontosabb feladatuk az olvasókkal való kapcsolat kiépítése, erősítése. Ennek érdekében is sokat tettek az elmúlt időszakban. — Valóban igyekszünk minél több lehetőséget kihasználni a kapcsolatok felvételére, építésére A személyes találkozások mellett az elmúlt évben jó néMeghív a lakásba, a két szoba hajópadlós, festett és tükörfényes, világos, nyersszínű szekrénysor, piros műbőr- huzatú kanapé, fotel, sárgás- virágos függöny — ezek a derűs színek feledtetik a külső kopottságot. — ... most mór szomorúan néz ki minden, pedig ... az én gyerekkorom szép volt itt. Képzelje el, voltak olyan évek, amikor ezekben az udvari lakásokban kilenc család élt harminckét gyerekkel! — El tudom képzelni... — Ne higgye, hogy rossz volt. Némi nosztalgiával gondolok a gyerekkoromra. Színházat játszottunk, elkerítettünk egy sarkot az udvarban, aztán énekeltünk, táncoltunk, verseket mondtunk . . . csak az volt a baj, hogy a harminckét gyerek közül mind a harminc- kettő színész akart lenni, néző egy sem ... Szórakozottan jegyzem meg: — S végül, hogy felnőttek, valamennyi „néző" lett... — Téved. Én végül mégis a színházhoz kerültem, az opera- társulat kórusában énekelek, de már kisebb szerepeket is kaptam . .. Horváth Lászlóról van szó. Azt mondja, a két gimnázium után sok kedve nem volt a tahány pályázatunk is volt. Barátom a könyv címmel a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalattal közösen írtunk ki ' pályázatot, melynek során a gyerekek olvasmány- és könyvélményeikről vallottak írásban, rajzban. Egyéni pályázók és iskolai-út- törőközösségek több száz munkát küldtek be, nagy volt az az akció mozgósító ereje. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára készülődve és az úttörő mozgalmi év Együtt egymásért akciójához kapcsolódva Szerkesszünk együtt! címmel kértünk elképzeléseket, javaslatokat, ötleteket a gyerekektől. Elsősorban falusi és kisvárosi iskolák tanulóközösségei jártak élen, nagyon sok értékes dokumentumanyag, fotó, rajz és hasznosítható javaslat érkezett: ezeknek legjavát októberi számunkban közölni fogjuk. — Melyek a legközelebbi jövő tervei, elképzelései? Milyen feladatok megoldására készül a szerkesztőség? — Már készül a szeptemberi számunk. A folyóirat októberi nuláshoz, annál inkább az énekhez-tánchoz. — Ma még tájelőadásra megyünk, aztán kezdődik a nyári szünet. . . — Térjünk vissza arra a „mesevilágra", amiben gyerekkorukat töltötték... — Én minden rosszban találok valami kedveset, vagy mondjam azt, hogy romantikát is? Itt már annyi ember lakott, például tanár, hentes, vasutas, meg néha egy-egy ingyenélő hölgy... tudja kikre gondolok? De nekünk érdekes volt. Az udvar nekünk — gyerekeknek — egy furcsa, zárt világot jelentett, ahol a veszekedő felnőttek között is találtunk valami szépet. — ... de most már ez elmúlt és különben is rövidesen költöznek... Elneveti magát: — Azért persze ne higgye, hogy egy percig is maradunk, amint megkapjuk az új lakást ... anyám már-már ebbe a várakozásba betegszik bele. Itt a sarkon mi leszünk az utolsó lakók.. . látja, körül már épül minden. Itt szemben a tízemeletesek már a nyakunkon vannak. Mi is megyünk. Itt már nem lehet élni . . . száma a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára emlékezik, novemberben pedig Ady Endre születésének 100. évfordulóján színvonalas és tartalmas anyagokkal szeretnénk hozzájárulni az ünnepléshez. Jövőre Móra Ferenc születésének 100. évfordulóját köszöntjük. A másik fontos és közeli feladatunk az idén másodszor megrendezésre kerülő Kincskereső-tábor sikeres lebonyolítása. Szegeden a megyei KISZ-bizottság táborában az ország minden részéből száz úttörő tölt el két hetet: pályázataink nyertesei, a csapatújságok riporterei, a Kincskereső-klubok legaktívabb tagjai, a lap terjesztésében serény- kedők, a legtehetségesebb versfaragók és rajzolók. Olvasótábor lesz, oldott, aktivitásra serkentő programokkal, s a két hét során a részt vevő gyerekek megismerik Szegedet és Csong- rád megyét. A tévé szegedi körzeti stúdiója művészeti riportműsort készít a tábor idején. Könyörtelen kiadói kartársaim némelyikével akkor sem tudok egyetérteni, amikor szabályszerűen ugyan, de nyilvánvalóan az író szándéka ellenére javít. Korántsem állíthatom, hogy íróink mindegyike kitűnő helyesíró, viszont ahhoz minden írónak joga van, hogy mondanivalójának jobb megértetése érdekében megszegje a nyelvtani szabályokat, szavakat alkosson. Végül is elsősorban az írók alakítják, fejlesztik nyelvünket. Fejlesztenék, ha kézirat-előkészítők, korrektorok, revizorok hada nem javítaná, korrigálná, nyesegetné újításaikat. Igaz, hogy sok kézen megy át egy születő könyv, de a már belekerült javítás többnyire úgy is marad. A szerző is belenyugszik, hogy ezt így kell írni, mindenkit sürget az idő, vitára nincs alkalom. Jelenleg ennek a jelenségnek egyetlen ellenszere van: Az írók „gyanús” szavaik sorában írják oda a kézirat margójára a bűvös szót, azt, hogy.,ígyI" Azért a korrektorok tévedéseinél mérhetetlenül nagyobb tömegű a szerzők (néha inkább a gépírók) helytelen egybe- és különírása. A gazdaság raktárosa is helytelenül írta: „...naprakészen számon- tartom a szen/estrágya-készletet. . ." Bizony, a számon tart, az két szó, — így hát jobb lenne helyette inkább nyilvántartást vezetni. Nem haragszom a helyesírási hibákra. Bár jó lenne egy olyan utópiában élni, ahol semmiféle korrektorra nincs szükség, mivel mindenki hibátlanul dolgozik, ám ezt ma elképzelni is nehéz. Addig („míg megvalósul gyönyörű képességünk"), csak "írják a kedves szerzők helyesírási hibáikat, végül is abból élünk, majd kijavítjuk. És ha egy-egy bennmarad, még mindig nem olyan nagy baj, mintha félreérthető, értelmetlen, rosszul fogalmazott mondat jelenik meg nyomtatásban. Ilyeneket ne tessék írni, mert megjelennek. Mi nem bántjuk, nem a mi asztalunk. A kiadói korrektúrára sem lehet mindig számítani, különösen, ha nem is „valódi” könyvkiadó jelenteti meg a művet. Eleinte én tartalomra és stílusra vonatkozó észrevételeket is írtam a kéziratokra, de igencsak legorom- bítottak érte: a kézirat szent és sérthetetlen. Azóta csak szerény kérdőjeleket rajzolga- tok a margókra. A fogalmazás lendületében sokszor nem vesszük észre, hogy nem egészen azt sikeredett mondani, mint amit akartunk. Valószínűleg nem olvasta át kéziratát városunk egészségügyének egyik vezér- egyénisége, s ezért szerepel a programpontok között: „Intézkedéseket szándékozunk foganatosítani dolgozóink, különösen a jó dolgozók túlterhelése érdekében." (Baranyai Orvosnapok) A kérdőjelet berajzoltam, nem tudom, módosult-e később a szöveg. Ahogy az orvosi rendelők helyzetét látom, az az érzésem, hogy az intézkedések „kézirat szerint" foganatosodtak ... A már klasszikus példát — rossz idő esetén az előadást az előző napon tartjuk — ismételte meg a siklósi helytörténetíró: „...az 1974. évi időjárás visszaesést okozott az előző év hasonló időszakában." Szentlőrincen viszont: „felújításra került az új orvosi rendelő felújításának befejezése". Hogy Mágocson mi történt, máig sem sikerült megfejtenem. Olyasmiket olvashattam, hogy sikerrel járt a „kibontakozás kialakítása", bizonyára azért, mert „egyes szervek többsége biztosította a tömegpolitikai helytállást". Krónikaíróink idézését hosszasan folytathatnám, de nem teszem, sőt, ezért a néhányért is elnézésüket kérem. Tudjuk, hogy nem az irodalom a kenyerük: de bármennyire „mellékesen” végzik is a krónikaírást, ne feledjék, hogy az írás — a nyomtatásban megjelenő különösen — kötelez, elsősorban nagyobb gondosságra. A nyelv szakmunkásai, a fordítók is írnak néha fura dolgokat. Malraux fordítója feltehetően hűen adta vissza a francia kifejezést: „úgy nevet, mint egy farkascsapda". Én azonban egyáltalán nem találkoztam még farkascsapdával, fogalmam sincs, hogy nevet. Mi magyarok csak azt tudjuk, hogy hogyan nevet egy fakutya . . . Vlagyimov fordítója bizonyára belenyugodott, hogy a cetvadászhajó foglalkozásainak megfelelő magyar szavak nincsenek, így a latnik és topliftek között marconik, nasik, aszik halzolják a bumsot. Ez így egész romantikus, csak azt nem értem, miért nevezi őket „vérbeli marinerek”-nek. (Tímár Györgyöt plagizálva: a mariner talán az a szakácsművész, aki űrállomások számára készít cikornyás-barokk díszítésű eceteshalat.) Időnként szörnyűségek jönnek divatba. Nemrégiben a „meg" igekötő térhódítása. „Meggondoznánk idős házaspárt" — hirdetik egyesek. A nyomdában, leadott kötegemre ráíratott: megolvasva. Szép karriert futott be a stb. is. Egy tankönyv Adyt idéz: ....... t örjön össze lábunk" . .. stb. No, kézirat szentsége ide vagy oda, én ezt a stb.-t kihúztam. Nekem egy lábtörés épp elég. B. Z. Megkezdődött a Kesztyűgyár 2. sz. gyárában a termelés! Világszínvonalú gyártástechnológia, légkondicionált műhelycsarnok, korszerű szociális létesítmények biztosítása mellett várjuk 14 éves kortól SZABÁSZ, GÉPI VARRÓ munkakörbe 4—6 hónapos átképzéssel a jelentkezéseket. FELVESZÜNK: TAKARÍTÓNŐKET, SEGÉDMUNKÁST, KÖSZÖRŰST, LAKATOST, KONYHAI dolgozókat 4 órás foglalkoztatással. JELENTKEZÉS: PÉCS, VADASZ u. 89., munkaügyi csoport. Rab Ferenc Három éve országos folyóirat a Kincskereső Igényes olvasókká nevelni a tizenéveseket
