Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-29 / 177. szám

1977. június 29., szerda Dunántúlt napló 3 Átadni az alkotás örömét Rajztanárok Bakócán A nyári esőben a szokottnál is csendesebb Bakóca. Az in­tézetben lakó állami gondo­zott gyerekek sem verik fel ezt a csendet, a Balatonnál nya­ralnak. A nyaranta ideiglene­sen megüresedő bakócai gyer­mekotthonban ütött tábort ta­valy óta második alkalommal a baranyai rajztanárok nyári továbbképzése. Ne gondoljunk négy fal között folyó monoton fejtágításra. Szövőszék csatto­gása, halk beszélgetés szűrő­dik ki az egyik emeleti terem­ből. Fonalak tömkelegé: rikí­tó, tompa, lágy színek, nemes anyagok várják a szövőket, akik kereteken, egy mindenttu- dó népi szerszámon, a gatya- madzagszövőn és szövőszéken tanulják az évezredes szövési technikákat, melyek valamikor majd minden asszony tudomá­nyához hozzátartoztak. A szom­szédos szobában gyöngyöt fűz­nek. Koltai Éva gyógypedagó­gus moldvai, csángó és kalo­taszegi gyöngyfűzéseket tanit rajzos kollégáinak. Koltai Mag­dolna, Baranya megye rajzsza­kos tanulmányi felügyelője szer­vezte a továbbképzést, ő a bakócai tíznapos táborozás ve­zetője. — Mi a céljuk ezzel a rend­hagyó továbbképzéssel? — Az ősszel bevezetésre ke­rülő új tanterv szerint az órák 30 százalékában a rajztanár választja meg, milyen techni­kával dolgoznak tanítványai a rajzórákon. Időben el kell kez­denünk a felkészítést. Az a cé­lunk, hogy minél több képző- művészeti technika legyen ta­náraink birtokában. Ezeket olyan szakemberek segítségé­vel sajátíthatják el, mint Rét­falvi Sándor szobrászművész vagy Bálint Péterné, Anna né­ni, a népművészet mestere Má- zaszászvárról. — Hogyan sikerült megszer­vezni a tíznapos bakócai tá­borozást? — Nagy áldozatkészség és segítőszándék nyilvánult meg idén is a tábor létrehozása érdekében. Fűrész József, a mohácsi Temaforg Vállalat ve­zetője például ideszállítolta az ígért hulladékfonalakat. Ugyan­így segített dr. Hetey Ottóné, a bólyi szövőüzem vezetője. Bálint Anna néni a legnagyobb dologidőben jött el Mázaszász- várról, hogy amíg itt lehet, át­adja tudását és szőni tanítsa tanárainkat. Elsőnek kellett vol­na említenem Kovács Tibort, a A művészeti szimpozionok és alkotótelepek hétfőn kezdődött háromnapos nemzetközi ta­nácskozása tegnap a szocia­lista delegációk tájékoztatójá­val folytatódott. A jugoszláv, a lengyel, az NDK, a román és a szovjet képzőművészek sző» vétségé delegációi számoltak be a hazájukban levő művész­telepek, szimpozionok teve­Új életre kel a régi népművészet bakócai intézet igazgatóját, aki lehetővé tette, hogy amíg a gyermekotthon üresen áll, itt alkotótábort szervezhessünk. A technikai eszközöket, a szövő­kereteket, szobrászállván/okat, cizellőr-szerszámokat is a ba­kócai iskola asztalosműhelyé­ben készítették számunkra. Mindezért cserébe itthagyjuk legszebb munkáinkat. A szük­séges nyersanyagokról és az étkezés költségeiről a Baranya megyei Tanács Pedagógus To­vábbképzési Intézete gondos­kodik. Tanáraink számára nemcsak szakmai, hanem szellemi és emberi megújulást is jelent ez a tíz nap. Nagyban segíti az alkotómunkát, ha más-más anyagban fogalmazhatják meg a látványt... A szövők termének egyik sar­kában rögtönzött kamarakiál­lítás. Grafikák, érmek, gemmák, gipszminták. Gyermekek készí­tették valamennyit, Zsongor Kálmánnénak, a komlói, ken­derföldi általános iskola rajz­tanárának a tanítványai. A ta­valyi bakócai táborozás immár reprezentatív eredménye ez a kollekció, amely egy munkafo­lyamatból eredően módszertani sorozattá állt össze. Igen sok tanulsággal szolgál a monda­nivalónak különféle anyagok­ban való megfogalmazása. A rajztanítás című módszertani folyóiratban szeretnék publikál­ni. Az sem véletlen, hogy a szövők termében állították ki Zsongorné tanítványainak ér­meit és grafikáit. . . — Hogy érzik magukat Ba­kócán? — A szövőkeretek, a terebélyesedő textilek fölé haj­ló tanárokat kérdezem. — Nagyszerű dolog megta­nulni ezeket a technikákat. Most kezdtem szőni és már el­készült egy tarisznyára való. — Mi a céljuk ezzel a szün­idei tanulással? — Tudásunkat hazavisszük a kenységéről, a szakmai prob­lémákról és eredményekről. Délután a siklósi vár kápol­nájában kamarahangversenyt tartottak a nemzetközi, tanács­kozás résztvevői számára. Este a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége vitaindító re­ferátuma hangzott el az alko­tótelepek és szimpozionok nemzetközi kapcsolatainak ko­ordinálására. gyerekeknek. Minél több, vál­tozatosabb technikát ismertet­hetünk meg, annál gazdagabb lesz a munkánk,- A gyerekek mindig fellel­kesülnek, ha egy-egy új dol­got tanítunk meg nekik. Ezért délelőttönként, amíg világo­sabb van, a gyöngyfűzést ta­nulom, és délután szövök. — Anna néni honnan hozta szövési tudományát?- Még Moldvából — feleli Bálint Péterné. — Mint fiatal lány tanultam meg szőni, hi­szen mindent magunk készítet­tünk, ami kellett egy lánynak. Aztán húsz évig nem szőttem semmit, ötven éves voltam, amikor újra kezdtem. Meghalt a férjem, s mert éjszakánként nem tudtam aludni, újra sző­ni kezdtem. Három aranyér­met kaptam országos kiállítá­sokon, elnyertem a „Népmű­vészet Mestere" címet. Idén Nyíregyházára küldtem pálya­munkát. Azokat a régi moldvai mintákat szövöm ma is, ami­ket lánykoromban tanultam. Magam fonom a birkagyapjút is, mert ezt másból nem lehet csinálni.- Tér, dimenzió, játék a tér­rel - ez a mostani foglalko­zásaink témája — mondja Rét­falvi Sándor szobrászművész. Tanár-tanítványai előtt cson­kolt kockák és fenyőtobozök természetadta spirálvonalaikkal. — Sok rajzi problémát vitatunk és oldunk meg e térplasztikák elkészítése közben. Tavaly olyan technikai lehetőségeket adtunk a rajztanárok kezébe, melyeket az iskolai rajzórák keretében is sikerrel lehet al­kalmazni: olyan lehetőségeket, melyek nem anyagigényesek, melyekhez a szerszámot bárki elő tudja állítani, s ami isko­lai rajztermekben is véghezvi­hető. A rézdomborítás, gemma­faragás után idén is térplasz­tika a foglalkozásaink tárgya. Alapvető téri problémákat be­szélünk meg, melyek korántsem csak a szobrászat problémái, de amelyek nélkül nincs kép­zőművészeti vagy divatos szó­val vizuális nevelés. Hogy a tavalyi tanulmányainkat sokan hasznosították, Zsongor Kál­mánná tanítványainak alkotásai bizonyítják. — A gyakorlat felől közelí­tünk a rajztanításhoz - mond­ja befejezésül Rétfalvi Sándor. — Manuális tevékenységek, új anyagok megismertetésével új világot nyithatunk meg a gye­rekek előtt. Hallatlanul nagy ember- és magatartásformáló szerepe van az alkotásnak az ember mindennapi életében. Hiszen aki valóságos dolgok­kal, anyagokkal foglalkozhat, boldogabb, kiegyensúlyozot­tabb, a világot reálisabban lá­tó ember, mint az, akinek ez nem jut valami okból. Nagyon fontos, hogy nem magyarázat által jut el a gyerek valamely felismeréshez, hanem azzal, hogy formálja az anyagot. Gállos Orsolya Folytatódott a siklósi művészeti szimpozion Leletmentés Pécs belvárosában Régészeti szondák a mélyben A pincefeltárás értékes „melléktermékei" A Pécsett folyó építkezések, közműcserék során szinte min­den alkalommal „riasztani" kell a Janus Pannonius Mú­zeum régészeti osztályát. Kár­páti Gábor régész feladata az előkerülő leletek tisztázása. Az új múzeumi törvény, a bejelen­tési kötelezettség életbe lépése óta a vállalatok kötelező érvé­nyűnek érzik, hogy jelentsenek minden előbukkanó leletet. — A mélyépítők minden ak­nája egy-egy szonda, amely át­halad minden kultúrrétegen le, a Pannon-tenger üledékéig — mondja a régész, Kárpáti Gá­bor. — Megragadunk minden lehetőséget a közművesítési munkákkal párhuzamosan, mi­vel sok adatot nyerhetünk ilyen alkalmakkor a mai Pécs régeb­bi történetére. Erre jó példa a Munkácsy u. 8. számú házban és környékén előkerült domo- kosrendi kolostor. Kutatásával nemcsak egy középkori koldu­lórend történetére, itteni jelen­létére kaphatunk adatokat, hanem a középkori Pécs kultu­rált városi életére is. A pécsi egyetem és a domokosrend Beszélgetés Knifft Lajosné aranydiplomás tanítónővel Kissé szorongva állok meg a nagyablakos, barnakapus ház előtt. Úgy érzem, mint­ha vizsgázni mennék, s nem vagyok benne biztos, jól fölkészültem-e. A hetven éves tanítónő ép­pen óráira, a délutáni tanítás­ra készül, mikor bekopogok hozzá. Az asztalon az elma­radhatatlan, kék papírba kö­tött füzetcsomó, munkafüzetek, vázlatok, a pedagógusélet jel­képei. — Nem akarok én semmit mondani ... — Heves tiltako­zásba fullad a szívélyes fogad­tatás. — Hetvenötben, mikor az ötven éves jubileumom volt, jártak itt nálam a rádiótól. Ak­kor már mindent elmondtam. Azzal én be is fejeztem min­dent ... Keserűségbe csap át a hang­ja, ahogy folytatja: — 1400 forinttal nyugdíjaz­tak 41 éves szolgálat után. — Egyetlen napot sem mulasztot­tam, még az ikerlányaim szü­letésekor is csak hat hétig ma­radtam itthon. A kétszázalékos emelgetéssel aztán eljutottam 1800-ig. Ennyi a nyugdíjam. 1800 forint, 41 évi tanítás után. Akik utánam mentek el, mind többet kapnak, mert ők már beleestek a bérrendezésbe. Ezt akarja megírni?!... Krafft Lajosné aranydiplomás tanítónő a szigetvári I. számú Általános Iskola jelenleg is ak­tív pedagógusa. 1925-ben Kő­szegen végezte a tanítóképzőt. Egy év múlva kezdett tanítani Cserszegtomajon, a Keszthely melletti hegyközségben. Sziget­várra a véletlen vagy inkább a saját embersége révén került. 1930 táján ugyanis egy kis­gyermekes tanítónő kapott ki­nevezést a szigetvári elemi is­kolába, akit családi kapcsola­tai Keszthelyhez fűztek. Kérésé­re (lesi néni, mint független, fiatal lány átadta neki helyét, vállalva a távolságot, az isme­retlent. Úgy meggyökeresedett a városban, mintha itt született volna. Ide köti a családja, a sok-sok tanítvány, a fél évszá­zadnyi munka. 1967-ben nyug­díjba ment ugyan, de azóta is folyamatosan tanít. Fáradha­tatlan türelmét, pedagógiai vé­náját minden kartársa csodál­ja. — Ha tudtam volna, hogy ilyen jól bírom egészséggel, nem mentem volna nyugdíjba — mondja tűnődve. — Talán nem küldtek volna el. Igaz, nem sokáig sírdogáltam ideha­za. Kellett a munkám, vissza­hívtak. Tíz éve helyettesítek, mint nyugdíjas. Ezt a tanévet még kihúzom, aztán . . . Egy­szer be kell fejezni! Fáradt is vagyok már, kétszeres erőbe­fektetést igényel most már a munka. Hiába, 70 évesen már nem való gyerekek közé az ember. Emberöltőnyi idő, emberöltő- nyi munka. Vajon hányán hor­dozzák magukban, s adják to­vább önkéntelenül is a gondos, különösen szép munka igényét, s az erre való készséget-képes- séget, amit tőle „örököltek”? S ki ne emlékeznék Szigetváron llcsi néni pirosmasnis kisdobo­saira? Mert az ő tanítványai naponta frissen vasalt piros szalagot hordtak a hajukban. — És akkor mit tetszik csi­nálni? ... Magam is megriadok a kér­déstől, mert tudom, hogy ő nem az az ember, akit kielégít az otthon, virágok, kézimunka. Rajongásig szereti a gyereke­ket. A mostani osztályától is nehezen válik meg, hát még az iskolától, a tanítástól, ami az élete, mindene volt. Tűnődve néz körül, s csak nagysokára szól: — Várom majd a gyerekei­met és az unokáimat. — A múlt nyáron elmentünk Cser- szegtomajra — folytatja fátyo­los hangon. — Megmutattam a családomnak, hol kezdtem én á pedagóguspályát. Meg szerettem volna kér­dezni, ha most kezdené a pályáját, ugyanezt választa- ná-e, de úgy érzem szent­ségtörés lenne a kérdés. Meg aztán úgy eltelt az idő, hogy észre se vettük. Nem bocsátanám meg ma­gamnak, ha miattam elkés­ne az iskolából, aki soha, senki, semmi miatt nem ké­sett. Hegedűs Magdolna Reneszánsz faragott kő, egy kútból kerül elő együttműködése ugyanis nyil­vánvaló. Városképileg ugyan­csak meghatározó volt a jelen­leg feltárás alatt álló ferences­kolostor. A mai Sallai utca vonala ugyanis a középkortól ehhez igazodott. Itt és a szom­szédos Vórady Antal utcában rengeteg a középkori épület­maradvány. A környék jelentős városrész lehetett, erre utal az is, hogy a török időkben vi­rágzó városrész állt itt. Fürdő­jét most tárjuk fel. Meglepetésekkel szolgálhat­nak a leletmentések, példa er­re a Jászai Mari utcában elő­került falak. A felbukkant ön­álló, magányosan álló épület kívül esett a középkori város­falon, valószínűleg majorság lehetett. Nagyszerű lelet a másfél méter mélyről előkerült, gyönyörű, álló gótikus ajtóke­ret, s a ház törmelékében ta­lált úgynevezett pécsi lovag­alakos kályhaszemek. A ké­sőbbi kutatási tervünkben sze­retnénk kideriteni, mi volt va­lójában ez az épület, mi volt a célja, rendeltetése. Bizonyá­ra fontos objektum lehetett, hiszen sugarasan összetartó utak találkozási helyén állt. — A nagyobb épületegyütte­sek impozáns középkori töm­bökké, csaknem városrészekké állnak össze ezek szerint. Mi­ről árulkodnak az „apróbb” leletek? — Betaposott kultúrrétegek, épületek részei is előkerülhet­nek az aknamélyítők szelvé­nyeiben. Ilyenek a Széchenyi tér nyugati oldalán végigfutó egybefüggő épületek maradvá­nyai. Említhetnénk a tér köze­pén álló Szentháromság-szobor tövében talált, Haüy osztrák hadmérnök térképén is ábrá­zolt nagy épülettömböt. Ez a török hódoltság korában porig égett, maradványai azonban értékes török kori leleteket őriztek meg napjainkig: Küta- hya elő-ázsiai török kerámia­műhelyéből való tárgyakat, egy női szíj vereteit, vértdarabokat, játéklándzsát. Az apró leletek­ről sok adalékot kaphatunk a kor kézműiparára is. Ilyenek a Teréz utcában előkerült félkész cserépedények, az IBUSZ előtti leletmentéskor talált ötvösmű­hely tárgyi emlékei. Mindez szervezett középkori iparra, magas színvonalú városi életre utal. Kiderül például, s erre nincs példa Európában, hogy magas fokú munkamegosztás állt fenn a késkészítésben, s. az előbb említett ötvös bedol­gozott egy késkészítő mester­nek. Az eltűnt vagy soha nem is létezett iratok helyett a leletek komoly adalékokkal szolgál­hatnak egy-egy kor történeté­hez. Az összképből kirajzolódik a középkori Pécsnek, mint je­lentős kulturális, egyetemi és politikai központnak virágzó városi léte. Sokkal gazdagab­bak vagyunk középkori műem­lékekben, mint gondolnánk. Sok épület újkori homlokzata alatt középkori falak rejtőz­nek. A Pécs városának tömérdek problémát okozó pincék kuta­tása révén olyan régészeti fel­tárásokra nyílik lehetőség, amelyek egyedülállóak az or­szágban. E tudományos mun­kát nagy mértékben segíti a városi tanács megértő támoga­tása, valamint a belváros te­rületén dolgozó vállalatok s azok munkásainak segítőkész- sége. G. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents