Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-28 / 176. szám

1977. június 28., kedd Dunántúli napló 3 Kitörni a középszerűségből Egyik pécsi szövetkeze­tünk nyugodtan használ­hatná a „királyi szálKtó" címet. Ugyanis azzal di­csekedhet, hogy szállított már különleges kesztyűket az angol királyi udvarnak is. Bárcsak elmondhat­nánk egyöntetűen ruháza­ti iparunkról, hogy nálunk ruházkodik Európa. Nem a királyok. A pénzesebb európai polgárok. Egyelő­re azonban a Made in Hungary márka (ha egyál­talán saját címkénk van a terméken) többnyire nem vált ki különösebb elra­gadtatást, nem kell fél­nünk, hogy összetéveszte­nek a Diorral. Az elmúlt évtizedben sok­sok milliárdot költöttünk a könnyűipar rekonstrukciójára. Sok külföldi, köztük dollárért vásárolt gépet hoztunk be. Nyilvánvaló, könnyűiparunknak ezeket a befektetéseket meg kell szolgálnia. Ontania a kül­piacon gazdaságosan eladha­tó termékeket, vevőkre találni az igényes tőkés piacokon is, ahonnan korábban kemény valutáért vásároltunk gépeket. Egyelőre azonban pislákoló zöld az útja termékeinknek. S nem is egészen azért, mert „puha” cikkről van szó, s hogy nyomottak a piacok. Vegyük klasszikus terméke­inket, a textil- és a ruházati ipar terméket, de áll ez jó­szerivel könnyűiparunk nagy részére. Hol a helyünk a tő­kés piacokon? Jelentkeznek egyrészt a fejlődő országok, főként a Távol-Kelet olcsó tömegáruikkal ijesztő áradatban. Nemrég pakisztáni síkesztyűket láttam. Nem hin­ném, hogy Pakisztánban eddig egyáltalán tudták-e, mi az a síkesztyű. S mégis, betoppan a piacra a pakisztáni síkesz­tyű. Igaz, a bőr fekete a kesz­tyűn, egyelőre nincs semmi csín, de így is elfogadható minőség, lesz az még színes is. Viszont. Mi nyolc dollárért adjuk síkesztyűinket, ők négy dollár húsz centért. Fantaszti­kusan olcsón dolgoznak, va­jon ki bírja sokáig az ilyen kihívást?! Egyrészt tehát van a tömeg­áru, ha még nem is olyan jó, de olcsó. Másrészt ott vannak a fejlett országok divatos, jó minőségű cikkei. A ket­tő között vagyunk mi. Közepes minőségű termékeinkkel, tiszte­let a kivételnek. Ez még nem is lenne olyan nagy tragédia, ha ezt a közepes minőséget a vevők annak megfelelően megfizetnék. De nem fizetik meg. S az éles versenyben nemcsak az olcsó tömegáru­val kell megküzdeni, de ver­senyt támasztanak a hasonló minőséget felmutató szocialis­ta országok szállítói is. Mond­juk a csehszlovák cipő üti a magyar cipőt. Rontják egymás üzleti esélyeit, kénytelenek a másik ára alá ígérni. Ki lehetne törni a közép­szerből? Minden bizonnyal. Merészebben kellene megcé­lozni és gyorsabban futni az él­vonal után. Méginkább: beér­ni az élvonalat. A farmer szü­lőatyja, egy Lévy Straus fan­táziájával, leleményességével, vállalkozó kedvével, vagy in­kább rámenősségével nekimen­ni és bevenni a piacot. Mi­A könnyűipar nehéz álmai Lehet-e áramvonalasítani könnyűipari termékeinket? ért?! Mi nem tudtuk volna ki­találni például a hegyesorrú cipőt, vagy a bunkóorrú cipőt, s nem csinálhattunk volna be­lőle m i divatot? Nos, ilyes­miről van szó, amikor nap mint nap morzsolqatjuk az igét: a termékszerkezet átala­kítása, versenyképesség, az ön- költséq csökkentése. S hogv miért időszerű új­fent erről beszélni? Könnyű­ipari vállalataink és külkeres­kedelmünk ezekben a hóna­pokban kezdtek tárgyalásokat, tapoaatóznak és egyezkednek a külföldi vevőkkel a jövő évi szállításokat illetően. Elvárjuk tőlük, hogy olyan modelleket, olyan új termékeket ajánlja­nak fel, amelyek jóval túlmu­tatnak a középszeren, tetsze­tős, maqas minőségű és hasz­nálati értékű, mi több, mun­kaigényes termékeket, amelyek­be azonban elsősorban több értékes szellemi munkát préseltek; s hogy ezekre a kül­kereskedelem is felhajtja a legjobb vevőket. Nyilvánvaló ugyanis, nem mindegy, hogy a varrógépen — ha már megvan a gép — klottnadrágot vagy bőrkabátot varrunk, hogy lá­dát vagy stílbútort készítünk, sima bérmunka ügyletet válla­lunk (ha jobban fizet, persze kapjunk rajta), vagy olyasfaj­ta termelési együttműködésre lépünk, mint a Szigetvári Cipő­gyár külföldi kooperációja, amikor a fejlett cipőgyártó technológia ismeretei is be­áramlónak, s a termékeknek is jó piacuk ígérkezik. Vajon így lesz-e? Akadnak-e, akik egy-kettőre áramvonala- sítják a maqyar könnyűipari termékeket? Túlzás ezt várni. Valaki hiányzik ehhez. Egy vállalat vezérkara ma íqy fest: igazgató, főmérnök, főkönyve­lő. Lehet, hogy mindez csupán tetszetős eszmefuttatásnak tű­nik — vágyálmokkal, de meg­kockáztatnám. Ebben az együt­tesben el tudnék képzelni és helyet adnék egy olyan feno- ménnek, aki mindenből egy ki­csi: műszaki, közgazdász, ke­reskedő, mindenekelőtt egy ki­csit iparművész, lehetőleg dús fantáziával. Nevezzük őt divatfőnöknek — hiszen a könnyűipar termé­kei nagyon is divatcikkek —, aki a termékek, a termékszer­kezet alakításáért felel. Szé­les látókörrel rendelkezik, mert rendszeresen megfordul külföl­dön is, csakúgy, mint az ál­tala vezényelt tervezői gárda, akik időnként kirajzanak a vi­lágba. Jól megfizetik, hogy ne csak a régi megoldásokat vál­togassa, de kényszert érezzen, hogy mindig merőben újat tegyen, tetessen le az asztalra, mert akkor neki és munkatársainak is vastagabb lesz a borítékja. Nem légvá­rakat, de megvalósítható újat. Olyan áramvonalakat, amelye­ket az adott technika és szak­értelem mellett a gyári együt­tes képes felvenni. Számítástechnikai konferencia Hétfőn, a Munkásmozgalmi Múzeum aulájában egyhetes, számítástudományi konferencia kezdődött a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és a Neumann János Számítógéptudományi Társaság szervezésében. A kon­ferenciára 15 ország szakem­berei jöttek el. A tanácskozást dr. Ajtai Miklós, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke nyitotta meg. A most második alkalommal megrendezett konferenciának külön jelentőséget ad, hogy a számítástechnika legújabb eredményei újabb programok kidolgozását, a programnyelv korszerűsítését teszik szüksé­gessé. A mikroprocesszorok, az integrált áramkörök alkalmazá­sával kialakított számítógépek kapacitása az elavult progra­mok miatt világszerte nincse­nek kellőképpen kihasználva. A korszerű elméletek, progra­mok kialakításához a matema­tikusok hatékonyabb közremű­ködése szükséges. A tanácsko­záson ezekről a számítástech­nikában alkalmazható módsze­rekről hangzanak el előadások. Vágyálmok .. . Egy viszont tény, s ezt a szakemberek egybehangzóan állítják: köny- nyűiparunk műszaki és szelle­mi felkészültsége a jelenlegi­nél jobb és korszerűbb terme­lést tenne lehetővé. Akkor meg miért érjük be csak ennyivel? Miklósvári Zoltán Segített az eső Az utóbbi napok esőzé­sei enyhítettek a gazdák gondjain. Bár a csapadék a legtöbb helyen zápor, zivatar formájában érke­zett, s emiatt a vízmennyi­ség egy része szívódott csak fel a talajba, — ki­sebbik része „elfolyt" a vízgyűjtőkbe került. — A növények újult erőre kap­tak és a korábbi száraz­ság miatt lelassult fejlődé­sük most újra normálissá vált. A kapásnövények az esők nyomán kizöldültek és a kertészetekből is kedvező hírek érkeznek. Emelkednek az exportárak Nagy lehetőségek a juhtenyésztésben Termelési rendszer segítségével könnyebb lenne az előrelépés A 60-as években felfutott a megye juhállománya: átlago­san 111 759 juhot tartottak számon, ezen belül pedig 50 631 anyát. Ám a 70-es évektől kezdődően azonban je­lentős a visszaesés. Pedig szükségünk van a de­vizára és a juh kitűnő export- lehetőséget kínál. A száz nap alatt felhizlalt express pecse­nyebárány értékesítési ára ton­Az állattenyésztés közkatonái Gálos Gyuláné kovácshidai állatgondozó a profilaktóriumban (borjúnevelőben). Gregorics felv. Hajnali háromkor Nagyhaj­máson, Mészáros Irén ágya mellett megszólal a vekker, 1968 óta mindennap pontban négykor lépi át a gondozónő a szarvasmarhatelep kapuját. Kovácshidán Gálosi Gyuláné ilyenkor tesz friss kötést trom­bózisból kikezelt jobb lábára. Magához veszi a kulcsot, át­megy a néptelen műúton s fél ötkor kinyitja a borjúnevelő aj­taját. Somberekén Blum Ven­del épp ekkortájt hagyja el a falut, s indul a sertéstelep fe­lé, hogy pontban ötkor „blok­koljon” a portán. így kezdi évek óta minden munkanapját az állattenyész­tés három közkatonája a me­gye három különböző pont­ján. A sorsuk mégis úgy hoz­ta, hogy egy napon először és talán utoljára összetalálkozza­nak. Ez év április 2-án Buda­pesten a Parlamentben, dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter át­nyújtotta hármuknak a Munka­érdemrend bronz fokozatát. Egy-másfél hónapig vannak Gálosi Gyuláné keze alatt kis- borjak, de még az üszőtelepre is elmegy utánuk, megnézi, mi vált belőlük. A kovácshidai tsz-nek inter­venciós telepe van. A fél Du­nántúl háztáji gazdaságaiból vásárolják fel a szopós üsző­borjakat és hozzák ide a „bor­júfogadóba”, ahol évek óta Gálosiné várja őket frissen fertőtlenített boxokkal. A két ujjával tanítja meg inni őket, és olyan gonddal neveli eze­ket a „szedett-vedett” borja­kat, hogy van turnus, mikor egy sem hullik el. Itt nincs hasmenés, nincs járvány. Ha egy borjú mégis felpuffad, megszondázza, kikezeli, öt éve, mióta a telep működik, kétezer egészséges üszőborjút nevel­tek itt fel, és adtak át tehén­ként a megye szakosított tele­peire. ♦ — Amióta februárban áttér­tünk a Boscoop technológiára, Szakmaszeretet mindenek/elett Egy kicsit biológusok, egy kicsit genetikusok azóta se hasmenés, se puffa­dás, egészségesebbek a bor­jaink. Azóta egyszer sem szon­dáztunk. Mészáros Irén injekciós tű­vel cseppenti a Phylasolt a borjútápszerbe, így írja elő a prospektus. Minden izgatja, ami a szakmában új. Tavaly, 51 éves korában jelesen végez­te a szakmunkásképzőt. Nála nincs elhullás, mert harcol minden borjúért. Tavaly a mágocsi Béke Tsz nagyhaj- mási borjúnevelőjében két szá­zalék volt az elhullás, a másik telepen, odaát Mágocson 12 százalék. Egy hónapja sincs, hogy 34 mágocsi telepi dolgo­zó átjött ide tapasztalatcseré­re, Mészáros Irént kérték fel előadásra, itt hogyan csinál­ják. Tisztaság, rend és az elő­írt technológia pontos betar­tása. Ezt tudta mondani. Meg az a kis többlet — s ezt már magam teszem hozzá - amit szakmaszeretetnek neveznek. Mikor Somberekén az új szakosított sertéstelep felépült, Blum Vendel takarmányos ko­csis volt. Schipp Márton telep­vezető jó szemmel nézte ki őt, mikor a telepieket toborozta. Kangondozó lett, aztán a Me­gyeri Mesterséges Termékenyí­tő Állomás vezetőinek biztatá­sára 1972-ben elsők közt a megyében áttértek a sertések mesterséges termékenyítésére. Az eltelt öt évben csaknem 50 000 kismalac született a sombereki szakosított telepen mesterséges termékenyítéssel. Eredményük 85-90 százalékos, legjobb az országban, hisz az országos átlag tavaly csak 64 százalék volt. Az Állatorvostu­dományi Egyetem, a Keszthelyi Agráregyetem professzorai, el­méleti specialistái járnak Blum Vendelhez gyakorlati tapaszta­latokért. Az inszeminátor kulcsember egy ilyen iparszerű telepen, már csaknem állatorvosi mun­kát végez. A többlet, amit Blum Vendel produkál: össze­hozta a rotációt úgy, hogy a hatvanas koca csoportból alig 4—5 koca ivarzik vissza, a töb­bi a választástól számított egy héten belül újra megterméke­nyül.- Választás utáni napon a koca nem kap enni, hogy a hormonok átálljanak az ivar­zásra. A harmadik naptól — és ezt mindig elmondom — 4—5 napon keresztül naponta két­szer el keli vinni a kocát a próbakanhoz. Ez gyötrelmes munka, de megéri. És még egy fontos dolog. Az ivarzás kezdetétől a 12-18. órában a legtöbb a koca pe- .téje. Ha sok malacot akarunk, ekkor kell mesterségesen ter­mékenyíteni. Korunk állattenyésztő szak­munkása már egy kicsit bioló­gus, egy kicsit genetikus, nem boldogulhat a tudományos is­meretek nélkül. De a szakma szeretete nélkül még úgy sem. Ezt sugallja a három kitünte­tett példája. — Rné — nánként 1972 márciusában 702 dollár volt, 1977 ugyanezen időszakában viszont már 1334 dollár. De az élő és vágott tejesbárány, valamint juh ára is emelkedett. Más tényezők is a juhte­nyésztés fejlesztésére fordítják a figyelmet. így például a me­gye gyepterületének fele más állatfajjal nem hasznosítható és a mezőgazdasági mellékter­mékek legjobb felhasználója és értékesítője is a juh. Milyen gondokkal kell meg­küzdenie Baranyának, hogy a tenyésztésben előrelépjen? Mindenekelőtt a tartás ja­vításával csökkenteni az elhul­lást, ami túlzottan magas, meghaladja a 16 százalékot. Az utóbbi két-három esztendő­ben épült juhhodályok megfe­lelnek a követelményeknek, a korábbiak azonban nem. Ta­valy 41 386 férőhellyel rendel­keztek a szövetkezetek, csak­nem 8 000 újat kell építeni, mert szinte ugyanennyi lebon­tásra érett, és mintegy 16 000 férőhely korszerűsítése elkerül­hetetlen. Jobb sorsra érdemesek a gyepterületek is. Szerencsére a szalmaégetést tiltó tavalyi ha­tározat már érezteti hatását. A gondok sora ezzel még nem ért véget. A kosállomány 200-ra tehető. Ez kevés. Még elkülöníteni sem tudják 30 napra az állományt, amely így esetleg a betegséget beviszi az egyik gazdaságból a má­sikba. A fejlődés tehát nem képzelhető el anélkül, hogy mezőgazdasági üzemeink ne vásárolnának kosokat. Akkor sem, ha nagyobb szerepet kap a mesterséges megtermékenyí­tés. És gondolni kell az anyaál­lomány lecserélésére is: jó hús- gyapjútermelő készségű állatokat kell beállítani a ho- dályokba. Pillanatnyilag ugyanis importra szorulunk gyapjúból: az országos szük­séglet mintegy 70 százalékát külföldről vásároljuk. Beszéljünk végül egy sokat vitatott témáról, a juhászok keresetéről. Vannak, akik úgy vélik: 50—100 ezer forintos jö­vedelmük irreális. Azt azonban nem veszik figyelembe, milyen körülmények között dolgoznak, és a sokak által irreálisnak vélt jövedelem ellenére a ju­hászok száma csökken. Pedig ha Baranya fejleszteni kívánja juhtenyésztését, mindenképpen olyan emberi körülményeket kell kialakítani, hogy munka­erőhiány ne okozzon gondot, és a jövedelem is elfogadható legyen. Mindent egybevetve: me­gyénk alkalmas arra, hogy 1980-ra elérje a tervezett 55 ezres juhállományt. Nem sza­bad kiaknázatlanul hagyni a lehetőségeket és az adott­ságokat. Más ágazatok ered­ményessége bizonyítja: gesz­tor irányításával mennyire élet­képesek a rendszerek. Miért lenne ez másképp a juh­tenyésztés esetében? Rend­szergazdaságra legalkalma­sabbnak, éppen a tenyész­tésben elért eredményei alapján, a szentlászlói terme­lőszövetkezet látszik. A terme­lőszövetkezet vállalná a gesz­torságot. Baranya juhtenyésztésének fellendítését az állam is segíti. A 40 százalékos állami támo­gatáson kívül a kedvezőtlen adottságú gazdaságok további 30 százalék hitelt kérhetnek fejlesztésre. Horváth Teréz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents