Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-25 / 173. szám
e Dunántúlt napló 1977. június 25., szombat ül fllC jpiiiyflit.. 15B Pécsi fiatalok esti időtöltése Lötyögés a téren Disco a parkban Lötyögés" a Széchenyi téren rdekel, a fiatalok közül ki mivel tölti az idejét, milyen ““ lehetőségük van egy köznapi nyári estén a szórakozásra, a hasznos kikapcsolódásra Pécsett. Az igények megoszlanak, a tudatosan tervezők járnak jobban mint a „valamire" várók. A lehetőségek olyanok, amilyenek. Vegyük sorra. Június 21, kedd délután hat óra. A Széchenyi téri „szigeten" telt ház van. Lányok és fiúk — többségük a húszévesek korosztályából — álldogálnak, a ráérősebbek ücsörögnek a párkányon és a lépcsőkön. A motorok — MZ-k, P— 21-esek — agyondíszítve, akár a bukósisakok. Csoportokban beszélgetnek, nézik a tér „műsorát", zajlik az élet, mindig akad látnivaló. Számukra ez nem unalmas, bőgetik a járgányokat, a menőbbek az „öregék” kocsijával hódítanak és sűrűn róják a dzsámi körül a bemutató köröket, időnként meg-meglódulnak páran a Mecsek felé. Lötyögnek, telik az idő. Hat óra húsz perc. Az Ifjúsági Parkban már javában szól a zene, szép számmal jöttek és folyamatosan érkeznek a tizenéves korosztályt képviselő lányok és fiúk. Száz asztal körül a négyszáz narancssárga és fehér műanyag szék lassan mind gazdára talál. A beugró öt forint, a kóla a műanyag- pohárral ennél is olcsóbb — és jó hideg. Ma Ráüss Károly discózik, a színpadon a teljes felszerelése, a maga készítette pult két sztereó kazettás magnóval, sztereó erősítővel, hét hangfalból 200 Wattal árad a „vegyesfelvágott'', a funky (rágógumi-zene), a délamerikai spanyolos dallam, néha egy-egy twiszt is. Huszonhat kazetta áll bevetésre készen. Még nem táncolnak. Majd ha sötétedik. Hat óra negyvenötkor elered az eső. Az asztalok megürülnek, mindenki a cserépházba menekül, nagy a tolongás. A földszinten és a galérián, ide települ fel a teljes apparáttal Ráüss is — pár perc után a zene elnyomja a zsivajt. Két fiatallal beszélgetek, törzsvendégek a discókon. — Mivel töltitek a szabad időtöket? Stenczer Éva: — Most fejeztem be a harmadikat a Dobó gimnáziumban . .. illetve . . . ez majd augusztus végén eldől. Meszesen lakom. A hét végén rendszeresen, de hétköznap is el-eltévedek ide. Napközben a Hullámba járok strandolni vagy a téren a barátaimmal röplabdázunk, focizunk, dumcsizunk, egyszóval „hülyéskedünk”. A discó és a tánc a mindenem, szeretek utazni és jó könyveket olvasni. Deák Gábor: — Most végMezőgazdasági üzemek, figyelem! Rába-Steiger K—700/A, MTZ—80 és DT—75 típusú traktor, mezőgazdasági pótkocsi és önjáró szálasbetakarító-gépek azonnal beszerezhetők e AGROKER VÁLLALAT PÉCS, Megyeri úti raktárából. Vállalatok, szövetkezetek, figyelem! ELADÓ TELJESEN FELSZERELT, CSALADOK ÜDÜLTETÉSÉRE ALKALMAS ÜDÜLŐ Balatonföldvár központjában (Budapesti út 53.) Átvehető 1978. évben. Az üdülőépület 2800 m2 területű ősparkban fekszik. Megtekinthető a helyszínen, további felvilágosítással a vállalat központjában Megyeri Arpádné munkásellátási csoportvezető szolgál. (831-700/150 mellék) FERROGLÓBUS vas és acél TEK Vállalat, Budapest, XV. kerület, Körvasút sor 110. zek az 500-asban, az írásbeli után és a szóbeli előtt állok, az esztergályos szakmát tanultam. Júliusban már a So- pianában dolgozom. Uránvárosban lakom, napközben, ha tehetem, én is a Hullámba járok, de olvasni, moziba járni is szeretek. Otthon ritkán kapcsolom be a magnót és a lemezjátszót, inkább eljövök ide. Jól érzem itt magam, szeretem a discót és a táncot, sok itt a haverom, ellötyögünk, dum- csizgatunk, meg lányok is vannak. Fél nyolc, Széchenyi tér. Egy P—21-es gazdájával beszélgetek, körülöttünk a „szigetlakok’' és motorok. — Jó itt, mindig akad haver, látnivaló. Motorozok egyet, aztán visszaülök — mondja. A nevét nem árulja el, de sok mindent igen. Tehergépkocsi-vezető, huszonegy éves, nőtlen, és még nem volt katona, rövidesen bevonul. Szeret motorozni, de nem szívleli a kötöttséget, amikor időben befejezi a napot, ide jön. —Az Ifjúsági Parkba nem jársz? — Nem, pedig szeretem a discót és táncot is. öreg vagyok én már az ottani tinikhez, meg a kólát különben sem szeretem. — Más szórakozás nem érdekel? Valami más? — Néha, ha van még pénzem, elmegyek táncolni szórakozóhelyre és ledobok egy-két sört. Nagyritkán eljutok moziba is. Itt szívesebben és gyakrabban vagyok. A Nádor söröző előtt kisebb tömeg, benn szalon sörök az asztalokon és telt ház a földszinti részen. A galéria zárva, kint a tábla: „Zártkörű rendezvény". Csak nem esküvő miatt? — kérdem az egyik pincért. Nem, mondja, nincs munkaerő. A Nádor kávéházban — többségében fiatalok vannak — és az étteremben is a szokásos köznapi forgalom, a Mecsek cukrászdában alig lézeng egy-két vendég, — zeneszünet van. Fiatal pár ül egymást átölelve a párkányon, beszélgetés közben megtudom, hogy jegyespár, a nevüket viszont nem. Csak úgy sétálni jöttek, most éppen pihennek és nézelődnek — ez a legolcsóbb. Hetenként a Park kertmozi, hétvégeken a Tettye vendéglő, otthon a tv-rabság, nincs más szórakozási lehetőség, az IP-t kinőttük már — mondják. Húsz év körüliek. Fél kilenckor rövid körszemle, találomra. Postás klub — a fiatalok biliárdoznak az emeleten. Az ifjúsági klub zárva, egész nyáron tatarozzák — mondják. A zárt ajtó mögött pihen a színes tv, a magnó, a lemezjátszó, nem lehet kihozni. A BARANYAKER klubban nyolcig voltak vendégek, beszélgettek és ittak. A PIK klubban semmi. Este kilenc óra, ismét az Ifjúsági Park. A cserépházból visszaköltözött a szabadba a discó. Ráüss Karcsi sűrűn cserélgeti a kazettákat, jó a hangulat, vagy négyszázan végzik ütemre a „helybenfutást” — táncolnak. A büfé forgalma — csak kólákat árusít — eléri a kétezer forintot, a tizenévesek alaposan megszomjaztak. Háromnegyed tízkor véget ér a zene, rövid idő alatt kiürül a park. Délután hattól 80 számot játszott magnóról a discos, a tizenévesek legnagyobb megelégedésére. Ők nagy jól érezték magukat. Murányi László Széchenyi téri huszonévesek szigete elnéptelenedett már, szétszóródtak gyalog, motoron, autóval. A mai lötyögés véget ért. Akinek van elég pénze, az beül valahová beszélgetni, zenét hallgatni, táncolni és meginni egy-két sört. cKdMO/yTa/<rN cRdvAt Szemét ügyek URÁNVAROSI SZAJNA-PART Nem tudják, ugy-e, hol van? Ott, ahol az a vasúti sín, amelyiken a pesti gyors megy. Szép tájék! A vasúti sín mellett sűrű fák, emlékszem, amikor ültették. Hogy megnőttek! A sín mellett pedig csörgedezik a patak. Tükröződik benne a kék ég, meg a fák árnyéka . .. Nem, nem tükröződik! Más tükröződik. Valami, ami hasonlít a híg kávézacchoz, de a színe barnás-kékes-zöldesszür- ke. Van benne fenol, mosogatóié, mosóporüledék, pióca, meg az Uránvárosban már nélkülözhető tárgyak. Tíz folyóméteren az alábbiakat fedeztem föl: Gyerekkocsi. (Rozsdás, erősen használt.) Bádoghordó. (Oxidált, lapított) . Gyerekjáték-nyúl. (Műanyag, némileg hibás, két lába elkallódott.) Matrac. (Nyűtt, koszlott.) Tizenöt műanyagflakon, doboz, tartály. (Tip 67, Biopon, stb...) Mérleg. (Serpenyő nélkül.) Éjjeliasztal-lámpa. (Nem javított, javíthatatlan.) Négy cipő. (Darap, nem pár.) Tovább nem néztem. Hivő lélek vagyok, elhiszem, hogy távolabbra is ilyenek vannak. És remélem, hogy a KÖJÁL ki- rendeltségen vagy az orvosi Egy kiállítás elé Ado - R. Anuszkiewicz • A. d'Arcangelo - M. Apollonio Attalai G. - J. Baier Bak I. • Baranyai A. • H. J. Breuste H. Böhm • J. Christo • P. Clerk • Deim P. ■ H. Demarco R. Denny H. Distel ' L. Dornberger - A. Duarte • G. Ducimetiére Fajó J. F. Forest • Gellér I. Gáyor T. ■ Halász K. Hencze T. R. Hengstler ■ C. Hinman • R. Indiana - W. Insley J. Jankovic • H. Kalkmann • P. Keller Keserű I. - G. Kintzel Kismányoky K. - B. Klötzer - Kocsis f. - M. Koskela N. Krushenik Lantos F. T. Lenk ■ L. Levine - H. Mack • E. Marisol - Maurer D. Mengyán A. - M. Morandini ■ Nádasdy J. - Nádler I. • Nyrom K. Pfahler • Pinczehelyi S. • A. and P. Poirier U. Pohl • S. Polke Prutkay P. ■ R. Reimann • R. Smith • Swierkiewicz R. • Tót E. C. Twombly • Urbán J. ■ V. Vasarely • Modern Grafika *76 A pécsi Modem Magyar Képtár 1972-ben különös vállalkozásba kezdett. Rendezett egy kiállítást, melyen — bármennyire furcsállották is sokan — egyszeriben láthatóvá lett egy sor olyan művészeti tény, amit eddig csak könyvekből, folyóiratokból vagy vicclapok ironikus közléseiből ismerhetett az ember. Hát ilyen az a bizonyos „pop-art”! „Szóval ez volna az a geometrikus absztrakció ..." — hallatszottak a vélemények. A múzeum gyűjteményében közben gyarapodott az anyag. Indiana, Marisol, Anuszkiewicz, Twombly, Vasarely műveiből jónéhány darab került Pécsre, mellettük nyugati és keleti művészek alkotásainak sokasága. Ha léteznek — és miért ne - korunknak Cezanne-jai, Tizian-jai, Rodin-jei, akkor ezek feltétlenül szerepelnek ebben a gyűjteményben. Itt vannak a „nagy esztétikusok", a „nagy élvetegek", a „nagy mágusok” és a „nagy tagadók”. Ilyesféle jelzőkkel illeti a kritika és művészettörténeti szóhasználat a legjelentősebb mestereket, egyáltalán nem alap nélkül. Ténykérdés, hogy a művészet egykor egységesnek látszó birodalma egymással olykor polárisán szembeforduló életművekből, alkotásokból táplálkozik. Mindezt el is mondja az elmélet. Olvasható sok helyen. De volt-e módunk az „új művészetről" szóló bármiféle híradást saját, cáfolhatatlan érzéki benyomásainkkal egyeztetni? Aligha, hiszen a legjobb reprodukció, a leghitelesebb leírás sem képes közölni azt, ami látásunk, szín-, formaérzékelésünk számára adott elsősorban. A „Modern Grafika”-kiállí- tás éppen ezt az azonosítási műveletet kívánja segíteni. Segít szembesíteni a művészet- történeti és elméleti, esztétikai irodalomból már ismert adatokat, zavaros híreszteléseket, az ember (úgy látszik örök) misztikumigényének nyomait, túlzó elméletieskedést és az érzéki benyomás keltette élményt. A kiállítás szinte valamennyi tendenciáját bemutatja az elmúlt tízegynéhány év képzőművészetének. Ezeknek léte ténykérdés, a következtetésekből jónéhány alkotó módon beépült a mai magyar művészetbe is. Az új összefüggések feltárása felé terelget ez a kiállítás. Segít elfogadni a kockázatvállalás szépségét, az ismeretlen felderítésének nagyszerűségét. Mindezeket a fogalmakat, minősítési kísérleteket a kritikának kell majd tartalommal feltöltenie, de mindenekelőtt a józanul mérlegelő közönségnek kell a kihívásokra felelnie. Nem unalmas ez a kiállítás. Van itt fotószerű folyamatdokumentáció, frappáns, meghökkentő tárgy-összekapcsolások, fantáziaszülte házak, komputer kialakította ember-alakzatok. De szerepelnek a kiállításon a művészet örök anyagát, a színt elemző művek, vannak olyanok, melyek vibrációs hatásaikkal megtévesztik a szemet, befolyásolják az egyensúlyérzéket. Vannak szín- és formajelenségek, melyek valamilyen logikus rendszernek engedelmeskedve műveletekként jelennek meg a lapokon. A Modern Magyar Képtárnak ez a kiállítása sem tesz egyebet, mint bebizonyítja, hogy a művészet nehezen meghatározható, és igen mozgékony kontúrok között megragadható fogalmát, — korlátozhatjuk azt spekulatív izmusokkal, módszerekkel, stílusokkal — érzéki tapasztalásunk síkján tárgyak, alkotások, ember teremtette vagy ember által idézőjelbe tett természeti dolgok alapozzák meg. A kiállítás előzményeként 1972-ben Pécsett a Déryné utcai helyiségben rendezett akkori gyűjteményéből bemutatót a múzeum. 1976-ban a már teljesebb gyűjtemény válogatott anyagából készült kiállítást először Kaposvárott, majd Békéscsabán, Szekszárdon és Miskolcon mutatták be nagy sikerrel. Ez a kiállítás mutatkozik be most Pécsett is. A Modern Grafika ’76 című kiállítást június 26-án, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitja meg a Színház téri kiállítóteremben Romváry Ferenc művészettörténész. A tárlatnyitáson a hagyományoknak megfelelően muzsika is szól majd, de a hagyományoktól eltérően ezúttal — dzsessz. rendelőben ott a szokásos plakát: Tiszta, virágos város!” Ml VAN A KUKAEDÉNYBEN? Történeteket tudok guberálókról, a régmúltból. Volt, aki brilliánsgyűrűt talált. Volt, akinek kisebb szerencséje akadt, mert ő csak egy feldarabolt emberhez jutott. Ma már ez nem lehet. Ma a szépségükről híres kukaedények állanak sorban, és többnyire abba öntik a szemetet. Többnyire! Reggelenként pedig tarkaszoknyás asszonyságok nagy ra- mazurit rendeznek ezekben az urnákban. Egyszer alaposan megnéztem az ablakból. A következőket kaparták ki: Kenyér. Rengeteg I (Gyerekkorunkban ezért pofont kaptunk volna az apámtól. Kenyeret nem volt szabad a szemétbe dobni!) Ruhák, amik nem kelnek el már a vásárban sem. Cipők. Mennyi? Sok! Egy cipész szokott itt turkálni. Foltnak valót keres belőlük. Szalámi, zsemlye félbeharapva. Tollaslabda-felszerelés. Gyerekroller. Mellette külön még egy kerék. Esernyő. Szakadt és vasváz- szál törött. Autógumi. Sok. Egyszerűbb a kukaedény mellé tenni, mint elhagyni az abaligeti országút mellett. Van azért, aki nem sajnálja a fáradtságot erre sem! Karácsonyfa. Még most is ott van. Remélem, kétezer körül a következőket találjuk: Elkopott házi atomreaktor. Iskolai komputer. (A kereke törött.) összerakható helikopter. (Gyereknek karácsonyi ajándék, de nem kellett a nyavalyásnak.) Kenyér. Sok. Használt cipő. Hiába, nem lehet megakadályozni, halad a világ! Szöllősy Kálmán
