Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-03 / 151. szám
1977. június 3., péntek Dunántúli napló 3 így élünk és összehasonlítunk (1.) életszínvonala a helyes, mérvadó? Az átlag valóságot tükröz Kinek az Tavaly az egy lakosra jutó reáljövedelem nem érte el a tervezett bővülést, mindössze egy százalékkal emelkedett. Ez átlagként csekély, alig érzékelhető. Tény azonban, hogy sok orszáq örömmel elfogadná ezt az eredményt. Vigasztaljuk ezzel magunkat? Próbáljunk inkább eligazodni a bonyolult terepen. Mert hiszen a lakosság pénzbevételei 1976-ban 258 milliárd forintot tettek ki, s e summa 103 milliárddal nagyobb az 1970-esnél. Azaz a növekedés számottevő, bár évenkénti eloszlása nem egyenletes. S persze, az életszínvonal alakulása korántsem azonosítható a forintokban mért lakossági jövedelem változásával, vagy a jövedelmek és az árak viszonyának alakulásával. örökösen visszatérő gond, hogy mindenfajta statisztika, elemző adatcsoportosítás Átlag Aladárra érvényes, aki fizikai valóságában nem létezik. A sokfajta különbözőséget sűrítő átlag persze igaz. A textiliparban tavaly decemberben valóban 2717 forint volt a fizikai dolgozók havi átlagbére. Csakhogy ebben benne van Marika pénze, aki három hónapja állt a körkötőgép mellé, s Feketé- néé, aki huszonkét évi gyakorlattal csinálja ugyanazt, mint Marika. Az asszony háromezer forint fölött, Marika kétez'er alatt keres. Meglehet, mégis utóbbi „életszínvonala" a magasabb. Mert a leány teljes fizetését magára költheti, a szülők nem kérnek egy fillért sem, s kényelmesen él a városi komfortos lakásban. Feketé- né viszont az egyik községből jár be a gyárba, egyedül neveli gyermekét, és idős szüleit is támogatja. Ezek ismeretében sem kizárt feltételezés, hogy az asszony elégedett, Marika elégedetlen adott körülményeivel. Némi túlzással, de az igazsághoz ragaszkodva úgy fogalmazhatunk, hogy az életszínvonalban mindaz benne van, ami hatással van életkörülményeinkre. Természetesen a bér is, de például az egészségügyi ellátás, a lakáshelyzet szintén. Befolyásolja az életszínvonalat a kereskedelmi hálózat árukészlete éppúgy, mint a kultúra, a szórakozás hozzáférhetősége. Ez utóbbi csúf szakszó arra utal, hogy nem mindenütt azonosak a lehetőségek a művelődésre, a pihenésre. Ahogy olykor ugyanaz a forint sem egészen ugyanannyit ér egyik vagy másik helyen. Hiszen egy kilogramm élőcsirke piaci átlagára — a megfigyelt városok közül s 1975-ben — Debrecenben 40,77 forint volt, Moson- magyaróvárott 28,62! S ugyanabban az évben Szegeden több. mint négy kilogramm paradicsomot adtak azért a pénzért, amennyiért Kaposvárott egyet! Persze, ha 'kizárólag csirkét, paradicsomot vettek volna az említett városok lakói, akkor irreális eltérésekkel válthatják át forintjaikat ezekre az árukra. Am mivel sok mást is vásároltak, a nagy különbségek — de hangsúlyozzuk: a nagy különbségek — többé-kevésbé kiegyenlítődnek. Apró példák ezek, de kézenfekvő, mindennapjaink ilyen eseteket állítanak elénk, s ezekből következtetünk megélhetésünk mikéntjére, életszínvonalunkra. Ha „sokat" keresünk és „olcsón" vásárolunk, akkor — tolón — elégedettek vagyunk életszínvonalunkkal. Ez azonban ismét fogalmakat kell hogy előtérbe toljon. Mert mi o sok, mi az olcsó? A hivatali kézbesítő soknak tarthatja a bányász, az olvasztár fizetését, s eszébe sem jut, hogy a munka különbözőségét is mérlegre tegye. Márpedig az ilyen okoskodás ingoványos talajra vezet, ahogy az szintén, ha egy-egy család nem a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyzete alapján próbál képet alkotni élete színvonaláról, hanem — a szomszédnál látottak, tapasztaltak tükrében. Sokféle lényeges tényezőnek jut szerep abban, hogy az egyének, a családok, a különböző társadalmi rétegek, osztályok, s végül a társadalom egészének életszínvonalát növekvőnek, stagnálónak, esetleg süllyedőnek nevezhessük. A legfőbb kapaszkodó s 'egyben a legszilárdabb is a munka, s annak produktuma a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, az általunk végzett tevékenység hasznossága, értéke. Ehhez kapcsolódik — hol szorosan, hol lazán, s erre a későbbiekben részletesen visz- szatérünk — a jövedelem, ami megint különböző elemekből tevődik össze, bérből, pénzbeli társadalmi juttatásokból, természetbeni juttatásokból, termékek értékesítéséből stb. Befolyásolja az életszínvonalat a fogyasztói szokás, az árpolitika, az ún. infrastruktúra, azaz a háttérágazatok — pl. üzlethálózat, egészségügyi ellátás — működése, fejlettsége,' az oktatás és szakképzés igény- bevétele. Nem kevésbé része az is az életszínvonalnak, hogy mennyire biztonságos a holnap, mit tervezhetünk reálisan, azaz milyen szükségleteink kielégítésére számíthatunk jogosan a jövőben. így leírva ez eléggé egyszerű. Igenám, csakhogy itt minőségileg különböző tételekről, tényezőkről van szó, amelyekkel nem lehet a szokásos számtani műveleteket elvégezni. Ezért reménytelen dologra vállalkozna az állampolgár, ha papírral és ceruzával a kezében ki akarná mutatni: „Az én életszínvonalam ilyen magas vagy alacsony, úgy — vagy nem úgy — boldogulok, ahogyan dolgozom.” Elkészült az első 200 tonnás úszódaru a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében. Az úszódarut Brazília Növekvő export A Pápai Elekthermax háztartási, főző-, sütő-, valamint nagykonyhai készülékeket gyárt. A grillsütőből a múlt évben csupán 5000 darabot, az idén pedig már 25 ezer darabot készítenek. A képen: szerelőszalagon készülnek crz új típusú grillsütők. vásárolta meg, s a végső szerelési munkák elvégzése után a magyar hajó elindul Dél- Amerikába. Mészáros Ottó Úszódaru Brazíliának ........a lsz-ek kategorizálásáról R endezték a dolgozok munkaidejét és díjazását A Magyar Közlöny 41. számában megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a munkaügyi miniszter együttes rendelete a tsz-ek kategorizálásáról, a tsz-ek dolgozóinak munkaidejéről, valamint munkadíjazási rendszeréről. A munkadíj-szabályozás eddig a termelőszövetkezeti tagok esetében csak a vezetőkre és valamennyi alkalmazottra terjedt ki, nem érintette viszont a tagként dolgozó fizikai munkásokat, ügyintézőket és ügyviteli dolgozókat. Az új szabályozás már minden tsz-dolgozóra kiterjed. Korábban a tag vezetők munkaidejének megállapításánál alkalmazott munkadíjtételek felső határa 5—10 százalékkal volt magasabb, mint az állami vállalatok alkalmazotti munkabér-tételeinek felső határa; ebben a tekintetben úgy sikerült megteremteni a teljes azonosságot, hogy az egyéb szektorok és a más népgazdasági ágakban dolgozók munkabérének megállapításánál alkalmazandó bértételek felső határát eqy korábbi MOM rendelet már felemelte. A tsz-tagok eddig sérelmesnek találták, hogy eltérőek voltak a személyi munkadíj, illetve a személyi fizetés megállapításának szabályai. (A tagvezetők esetében a személyi munkadíj felső határa a munkadíj-tétel felső határának 20 százalékkal, az alkalmazottaknál pedig 30 százalékkal növelt összege volt.) A rendelet most egységesen az állami vállalati szabályok alkalmazását írja elő, s ezzel a megkülönböztetés megszűnt. Az új jogszabály alapján a besorolás alapját képező fizikai és nem fizikai munkadíjtételek az állami vállalati munkabér-tételekkel teljesen azonosak. Azonos előírások alapján történik a személyi munkadíj, illetőleg a személyi fizetés megállapítása is. A továbbiakban azonos mértékű lesz a magasabb vezetői munkakört betöltő tsz-dolgozók részére kifizethető prémium azzal, mint amit a vállalati vezetőknek adhatnak. S ezentúl a szövetkezetekben fizetett, az eredménytől függő részesedés is megfelel a vállalati nyereségrészesedésnek. A jogszabály egyebek között intézkedik a mezőgazdasági tevékenységet folytató tsz-tagok és alkalmazottak éves munkaidejéről; ez túlórával együtt legfeljebb 3000 óra lehet. Ennél magasabb munkateljesítményt a termelőszövetkezeti dolgozóktól követelni nem lehet. Az új jogszabály szerint oz állami vállalatokra általánosan elrendelt munkabesorolási kötelezettséq a jövőben a tsz-ekre is kiterjed; a munkák, illetőleg a munkát végző fizikai dolgozók besorolásánál az ágazati miniszterek által kiadott besorolási példatárakat kell alapul venni. Újdonság — a bértételek és a munkadíjtételek azonossága mellett — a nem fizikai dolgozók díjazásánál, hogy kötelező besorolni az ügyintézői és ügyviteli munkakörben dolgozó tagokat is. (Az alkalmazottakat eddig is kötelező volt.) A rendelet alapján 1978. január 1-től változik a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozók premizálására vonatkozó központi előírás. A magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozók éves munkadíjuk 20 százalékát kaphatják a szövetkezet gazdálkodására jellemző mutatók előző hároméves átlagos szintjének javításáért. Az éves munkadíj további 20 százaléka tűzhető ki az állattenyésztés fejlesztéséért, a kertészeti fő- tevékenységgel foglalkozó tsz- ekben a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelés fejlesztéséért, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének szervezéséért, illetve egyéb kiemelt feladatok túlteljesítéséért. Döntések és hatások A gazdasági folyamatoknak megvan a maguk törvény- szerű logikája. Éppen ezért a gazdasági döntések kihatásai többé-kevésbé felbecsülhetőek, előre kiszámíthatóak. Egyetlen testület, egyetlen vezető sem hoz gazdasági kérdésekben döntéseket anélkül, hogy elhatározásainak várható következményeit meg ne kísérelné felmérni. A hatások felmérésénél soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a társadalmi élet különféle szférái között erőteljes kölcsönhatás érvényesül. Az egyik szférát érintő döntés ezért gyakran más területekre is kihat, befolyásolja azok viszonyait, körülményeit. Különösen érvényes ez a gazdaságra, amely — a marxizmusnak egyik alaptétele ez — alapjában véve meghatározza a társadalom egyéb területeinek állapotát, fejlődését is. így mindenekelőtt erőteljes hatást gyakorol a politikára, amelyet Lenin nem véletlenül nevezett „sűrített gazdaságinak. A gazdasági döntések ennélfogva igen gyakran különféle politikai következményekkel is járnak, amelyeket a hatások felbecsülésekor nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ha erről a témáról esik szó, sokaknak mindjárt eszébe ötlik egy olyan kézenfekvő következtetés, hogy például az áremeléseknek rendszerint kedvezőtlen, míg a béremeléseknek kedvező politikai kihatásuk van. Ez általánosságban véve természetesen igaz, óm ha mindössze erről lenne szó, aligha érdemelne e téma alaposabb figyelmet. Az összefüggések és kapcsolódások ennél jóval szerteágazóbbak, bonyolultabbak. Mutatja ezt, hogy például az említett egyirányúnak tűnő hatások távolról sem érvényesülnek minden esetben. Ha felold bizonyos ellátási feszültségeket, köny- nyebbé, áttekinthetőbbé teszi a gazdálkodást, egy áremelés is járhat hosszabb távon kedvező politikai hatásokkal. S ha igazságtalan, a közvélemény számára elfogadhatatlan jövedelmi arányokhoz vezet, egy béremelés is befolyásolhatja kedvezőtlenül a politikai közhangulatot. Mint e példa is jelzi, a gazdasági döntések körül különösen az elosztási viszonyokat érintők befolyásolják erőteljesen a politikai viszonyokat, a közhangulatot. Ez természetes, hiszen az emberek mindennapi életviszonyait közvetlenül mindenekelőtt az ilyen természetű döntések alakítják. Hiba lenne azonban csupán e területre összepontosítani a figyelmet, s megfeledkezni a szűkebb értelemben vett termeléssel kapcsolatos elhatározások politikai hatásáról. Hiszen egyrészt a termelésre vonatkozó döntések alapozzák meg az elosztást is - csak azt és annyit oszthatunk el, amit és amennyit megtermelünk —, másrészt pedig a termelési kérdések eldöntése sokszor nagyon is közvetlenül érintkezik a politikával, gyakran egyenesen része annak. Ha nem így lenne, az ilyen jellegű döntések meghozatalát nyugodtan rá lehetne bízni a műszaki és közgazdasági szakemberekre, s nem kellene velük a politikai szervezeteknek foglalkozniuk. A pártszervezetek, a szakszervezetek, az államhatalom szervei éppen ezért nem tekinthetik magukat illetékteleneknek a termelés, a gazdálkodás problémáiban, mert ezek politikai jellegű kérdések is. Gondófjunk csak napjaink olyan mélyreható gazdasági folyamataira, mint a termelési szerkezet megváltozása, a műszaki színvonal emelkedése. Ezek jelentékenyen módosítják a dolgozók különféle rétegeinek, csoportjainak helyzetét, a termelési folyamatban betöltött szerepét, képzettségük, hozzáértésük értékét, nemegyszer jövedelmük mértékét is. Megbecsült „aranykezű” szakmunkások hozzáértése, tudása válik egyik napról a másikra feleslegessé, újfajta szakismereteket kell elsajátítani, átrendeződik a szakmák, képességek presztízse, összeszokott kollektívákat kell szétbomlasztani és újakat teremteni, módosul az egyes generációkat jellemző tulajdonságok értéke, átalakul a fizikai dolgozók, az alkalmazottak és a műszakiak egymáshoz viszonyított feladatköre és ezáltal viszonya is, s még sorolhatnánk e gazdasági folyamatok különféle társadalompolitikai hatásait, következményeit. Okos döntéseket hozni e hatások előzetes számításba vétele nélkül képtelenség. Az ilyesmi nemcsak politikai feszültségeket okozhat, hanem kedvezőtlenül hat vissza magukra e gazdasági folyamatokra is, fékezi kibontakozásukat, lassítja érvényesülésüket. Napjainkban a gazdasági élet döntési mechanizmusának közismerten az a jellemzője, hogy nemcsak „fent”, a központi szervekben születnek elhatározások, hanem a gazdálkodó egységek is széles körű döntési lehetőséggel rendelkeznek. Ezért a politikai következmények számbavétele minden szinten, tehát a vállalatoknál, szövetkezeteknél, üzemegységekben is döntő fontosságú követelmény. Joggal várható ez el minden — döntésre jogosult és hivatott — gazdasági vezetőtől. S nem kevésbé kell elvárnunk minden pártszervezettől. Gazdaságpolitikai irányító és ellenőrző tevékenységüknek ez az egyik legfontosabb része, ideológiai és tömegpolitikai munkájuk sikerének pedig nélkülözhetetlen feltétele. M egfelelő tudatosság és elméleti felkészültség éppúgy szükséges ehhez a tevékenységhez, mint a jó helyzetismeret, az érdekek és emberi viszonylatok élesszemű felismerése. Ez utóbbi szempontjából különösen nagy jelentőségű a munkahelyi, üzemi demokrácia érvényesülése, a dolgozóknak a döntések előkészítésébe való érdemi bevonása. Az előkészítés szakaszában folyó eszmecserék, viták segítenek feltárni az egyes csoportok viszonyait, s ezzel alapot nyújtanak a várható politikai hatások felméréséhez és majdani befolyásolásához. A politikai következmények felbecsülése és a következtetések levonása épp ezáltal válhat a pártmunkában olyan mozgalmi feladattá, amely az egész párttagság együttes gondolkodását, kollektív részvételét igényli. Gyenes László Georgikon-napok Szarvasmarha-tenyésztés A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudományi karán augusztus 23—25. között rendezik meg a XIX. Georgikon-napokat. A mező- gazdaság egyik súlyponti feladata jelenleg a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése. - A szarvasmarha-tenyésztés hatékonyságának javítása, a tejhozam növelése, a háztáji és kisegítő gazdaságokban a tehén- állomány csökkentésének jelentős mérséklése, a nagyüzemeidben pedig növelése, a fejlesztés alapvető feladata. A keszthelyi kutatók ezért a szarvas- marha gazdaságossági kérdéseit javasolják a háromnapos tudományos tanácskozás központi témájául, m 03278582
