Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-21 / 169. szám

1977. június 21., kedd Dunántúli napló 3 Nem vár* fordulat a pincemunkáknál Tervhiány miatt lassult a kivitelezés Lépések az egyensúly helyreállítására Most a Sallai utcai pince- rendszer felszámolása a „fő­csapás iránya”. Előreláthatóan július végéig dolgoznak itt az aknamélyítők és összesen 27 pincét tesznek ártalmatlanná tömedékeléssel, megerősítéssel. Az év elejétől május végéig Pécsett 73 pincében készültek el az előírt munkák 36 millió forint értékben, s az év végéig még további másfél száz pince vár megerősítésre, vagy töme­dékelésre. Megfordult a helyzet A munka felgyorsult, ez ta­gadhatatlan. És még lendüle­tesebb tempóban haladhatna, ha nem merült volna fel a közelmúltban egy olyan nehéz­ség, amivel korábban senki nem számolt. Arról van szó, hogy a pécsi pincemunkálatok tervellátottsá­ga nem tart lépést a kivitele­zéssel. A közelmúltban ennek a váratlanul jelenkezett gondnak a gyors felszámolására hívott össze megbeszélést az UNIBER. A résztvevők az érdekelt válla­latok vezetői voltak. Mi történt? Magyarázatkép­pen emlékeztetünk azokra az időkre, amikor Pécs még a sa­ját, innen-onnan elcsípett mil- liócskáival próbált úrrálenni a pincegondokon. Akkoriban a Bányászati Aknamélyító Válla­lat szinte kisipari módszerek­kel dolgozott, amihez képest a Pécsi Tervező Vállalat el­képzelhetetlen mennyiségben ontotta a terveket. Ugyanis a pince térbeli elhelyezkedését és a megerősítés vagy meg­szüntetés módját tartalmazó terv nélkül nem lehet alapos munkát végezni. A terv az ala­posan megkutatott környezet ismeretére épül. Gondoljuk el, milyen későbbi bonyodalmak­kal járhat, ha egy megszünte­tett pincéről csak évek múlva, egy nem várt leszakadás kö­vetkeztében derül ki, hogy az annakidején végzett munka tökéletlen volt. A kiviteli munka nagyon gyorsan kinőtt a kisipari kere­tek közül. Olyannyira, hogy Szabó Pál, a Földmérő és Ta­lajvizsgáló Vállalat létesítményi főmérnöke kénytelen volt elis­merni: „Megfordult a helyzet, a kivitelezés gépesítettségét nehéz a tervezéssel utolérni”. A tervezés szűk keresztmetszete pedig a kutatásnál, a feltárás­nál van. Lehetőség még többre is Az előzés egyik tényezője az, hogy a BAV a pincemunkákra kapott állami támogatásból úgy felfejlesztette gépparkját, hogy a hajdani kisipari tényke­dést nagyon termelékeny mun­kával sikerült felváltania. Eb­ből következően — Kerekes Je­nőnek, a BAV vezérigazgatójá­nak megállapítása szerint — az idei tervezett 47 millióval szemben 55 milliós, vagy ennél is nagyobb értékű munkát tud­na végezni. A BAV a még fo­lyamatban levő gépbeszerzé­sekkel arra a szintre emeli a kapacitását, amit a generálkivi­telezői megbízatás elfogadása­kor vállalt. A másik tényező: a KÉV- Metró megjelenése Pécsett. A metrósok viszonylag kis lét­számmal, de roppant termelé­keny gépparkkal vonultak fel tavaly augusztusban. Ma az a gond, hogy nem kapnak olyan ütemben munkaterületet, mint ahogy dolgozni tudnának. Emiatt máris van lemaradásuk. „Önkiszolgáló” tervezés A megnövekedett kiviteli ka­pacitáshoz kell tehát igazítani a tervellátottságot. De hogyan? A ma munkában levő pécsi pincék túlnyomó többségét a PTV szakemberei tárták fel és dokumentálták, s ez képezi a mai tervezői tevékenység alap­ját. Ezek nyomán terjesztik ki a kutatást az ismert pincék isme­retlen környezetére és ponto­sítják a pincék térbeli ábrázo­lását. Lehet, hogy a PTV-felmé- rések nem voltak szabatosak, de vajon szükséges-e új ener­giát fektetni a megszüntetésre váró pincék ismételt felméré­sére? Itt bizonyára lehetne gyorsítani az ütemet egy bizo­nyos ésszerű határon belül. A tervellátásba bekapcsolódik a két kivitelező vállalat is. Egy­fajta önkiszolgáló rendszerre vállalkoztak. Ha kijelölik az ál­taluk rendbeteendő pincéket, saját eszközeikkel elvégzik a szükséges kutatást és feltárást, s ezek alapján elkészítik a ki­viteli terveket is. Ez feltehetően meggyorsítja majd a pécsi munkákat. Hársfai István Diákok Pakson Tolna megyében is egy­begyűltek az építőtáborok első csoportjainak önkén­tes ifjúmunkásai. A paksi atomerőmű építkezésénél az augusztus végéig tartó öt turnusban félezer du­nántúli diák segédkezik. A 22-es számú Állami Építő­ipari Vállalat gondoskodik a tanulók ellátásáról, munkájuk irányításáról. Az első turnusban Vas és Za­la megyei fiatalok vesznek részt a munkában. Ünne­pélyesen fogadták a Bács- Kiskun megye építőtábo­raiba, a Duna—Tisza közi kertgazdaságokba érkező diákokat, akik az ország minden tájáról jöttek, hogy segítsenek a mezőgazda­ságban. A somogyi önkéntes ifjú­sági építőtábor lakóit a Siófoki és a Balatonboglá- ri Állami Gazdaságban fo­gadták. Vasárnap este ün­nepélyes zászlófelvonás és nyitótábortűz jelezte az augusztus 27-ig tartó tá­borozás kezdetét. 60 méter hosszú pinceszakasz a Jókai utca és Teréz utca alatt, amelynek boltozatán már elvégezték a megerősítést ZiM utat a zöldségnek Épül a pécsi burgonyatárolö Több zöldséget vetettek me­gyénkben mint tavaly, nagyobb lesz a termés. Hol tárolják a nagy tömegű zöldárut a téli hónapokra? Fel- készülten éri a felvásárló vál­lalatot a zöldségdömping? A válasz: sajnos Pécs városnak egyetlen szózvagonos zöld­ségtárolója van, ami öt évvel ezelőtt is kicsi volt. A ZÖLDÉRT jogelődje, a BARANYAMÉK már 1974-ben tervpályázatot nyújtott be egy 300 vagonos kapacitású burgonyatároló épí­tésére állami támogatással. Ha akkor nem állítják le a be­ruházást, 12 millió forintból megépült volna. Most — a köz­bejött anyagáremelések miatt - 17 millió forintért építik meg ugyanezt a raktárt. Az anyagi problémák ren­deződtek és Pécsett a Megyeri úton végre épül a városi bur­gonyatároló. A legkényesebb mélyépítési munkák már elké­szültek. Az eredeti tervek sze­rint olyan lett volna a tároló, mint egy földbe süllyesztett tek­nő, mert az épület nagyobb ré­szét a föld alá tervezték. Kide­rült, hogy a városnak ezen a részén magas a talajvíz, emiatt csak 30 centiméter kerül a föld felszíne alá. A föld feletti oldalfalakat a szokásosnál erő­sebben szigetelik. A generálkivitelező, a Bala- tonboglári Talajjavító Vállalat, nagy erőket vont össze a pécsi építkezésre. Már a légcsator­nákat szerelik — a tárolt bur­gonyát alulról, a padozat alól ventillátorokkal szellőztetik, s így minimálisra csökkentik a romlási veszteséget. A ZÖLD­ÉRT beruházási osztályán elé­gedettek a balatonbogláriak munkájával, jónak tartják az ütemet. Ha ez nem csökken, a szerződésben vállalt határidő előtt egy hónappal, november 30-án átadják a tárolót ren­deltetésének. Ez azonban mégis azt jelen­ti, hogy burgonyaszedés idejé­re nem készül el a tároló. Ah­hoz, hogy az idei burgonya- termést ebben tárolják, már szeptember 10-ig át kellene adni. Téli káposztát és más kései zöldségféléket már tárol­hatnak benne az idén és ez is sokat jelent. A burgonyatároló üzembe­helyezése jelenleg nem építési Ikoticsélc u eg Hajrája Hetuehelyen Magál- épitők közölt a Mecsek pieken Irigylésre méltó, örök emlékű alkotás Tüsszög, csörög a kanalas kotró, előrelendül, beletúr a kőzetbe, puttonyába dobja a köbméternyi meddőt. Hátra­szökken, sivítását felerősíti a több mint négyszázméteres „cső” a hetvehelyi domb alatt. Műanyag kobakos csoport ér­kezik: asszonyok, férfiak. Deb­recenből zarándokoltak eddig, hogy csodájára járjanak az alagútépítésnek. Mindenre kíváncsiak a legapróbb részle­tekig. Nem csoda, mert Ma­gyarországon, az abaligeti új alagutat nem számítva, több mint hatvan esztendeje nem fúrtak ilyen utat a sziklák alatt. Az aknamélyítősök nem örülnek túlzottan a látogatók­nak. Ők inkább azt szeretnék, ha végeztével néznék meg munkájuk eredményét. A vas­utasokat viszont éppen ennek a különleges tevékenységnek az izgalma vonza, hozza ide az ország minden részéből. Vándor Béla, az aknamé­lyítő vállalat mecseki körzeté­nek aknásza, a hetvehelyi munkálatok vezetője ettől füg­getlenül büszke arra, amit tesznek: ritkán adatik meg egy ember életében, hogy há­rom alagutat építsen egyhu­zamban. A hetvehelyi pedig igen jelentős abban a sorban, amit a Budapest—Pécs között folyó rekonstrukciónak nevez­nek vasutas berkekben, össze­szokott emberek az itt dolgo­zók. Ikotics József és társainak többsége Abaligetről vonult át ide két esztendeje, hogy ki­hajtsák a fejtórót, elvégezzék a boltozat kövezését, amit még egy sor bányászati jellegű munka követett. A mecseki körzet második legnagyobb beruházásáért felelnek, a nyolcvan ember közel százmil­liós értékű munkát végez el a hegy alatt és a külszínen. Erről így beszél Vándor Béla fiatal aknász. kérdés, sokkal inkább függ at­tól, megérkeznek-e időben az import berendezések. A csoma­goló, osztályozó, manipuláló gépsorok már két éve ott áll­nak a ZÖLDÉRT udvarán, még a beruházás leállítása előtt szerezték be az NDK-ból. A be­rendezés 65 százaléka meg­van, de a hiányzó 35 százalék olyan fontos egységekből áll, mint a fogadó garat, a bur­gonyabetároló- és burgonya- kitároló-gép. Ezeket a ZÖLDÉRT megrendelte az AGROTRÖSZT- nél, de az NDK partner eddig nem igazolta vissza szállításu­kat. Nem kétséges, hogy a várt import szállítmány előbb-utóbb megérkezik. A kérdés csak az, hogy ki kapja meg előbb' a gépeket, hiszen az országban 19 helyen épül a pécsihez ha­sonló burgonyatároló. Pécsett 160 ezer lakos vár évek óta erre a tárolóra, mert az eddiginél jobb téli ellátást csak ettől remélhet. — Rné — — Ikoticsék ötvenfős bri­gádja a négyszázharminc mé­ter hosszúságú alagút zsalu- zási munkálatait nagyrészt el­végezte. Alig negyvenöt mé­tert kell még előrehaladniuk, hogy végigérjenek a nyílegye­nes csövön: június végére be­fejezik az alagút oldalívének betonozását is. Előtte fokoza­tosan eltávolítják a talpat ta­karó négyméteres meddőréte­get. Az ütemmel sincs különö­sebb baj. Január óta napon­ta átlagosan két métert halad­nak előre. Ehhez a munkához is csak jó emlékek fűznek majd. A tervekbe foglalt át­adási határidő december vé­ge, de a csepeliek felhívása nyomán vállaltuk, hogy no­vember 7-re befejezzük az alagútépítést. Remélem, hogy felajánlásunkat október tizen­ötödikére teljesítjük. Addigra szeretnénk túlesni a talp be­tonozásán és a kábelcsatornák kiépítésén is. Ezenkívül még két nagy munka vár ránk... Kifelé indulunk, aztán a pesti kapuzat kijárata előtt megállunk. A faácsolatú állá­son Horváth Gyula, Krémusz László, Agrinós Béla vájárok, Bácsi János kőműves dolgozik, Bódis László csilléssel a be­járat bővítésén dolgoznak. Az alagút innenső végét tizen­négy méterrel meghosszabbít­ják, a palást egy része már a napszintre nyúlik. A leg­alább tíz méter magas kapu­zat 250 köbméter betont nyel el, fölötte halad majd a köz­út. Átellenben, az alagút Bük- kösd felőli oldalán, a napok­ban ismét megrázkódik a domboldal. Tövéből több tíz­ezer köbméter sziklát távolí­tanak el robbantással. Néhol tizenhat méter magas bevá­gást kell kialakítani az épí­tendő vasúti pálya miatt. Az év végén ezen a szakaszon is enyhébb ívben közlekedhetnek a szerelvények. Az aknamélyítők munkája ugyan nem látványos, mert nagyrészt a domb öle takarja őket, mégis többször megállí­tották Vándor Bélát a hely­beliek: legutóbb a bükkösdi hentes érdeklődött az aknász­tól, hogyan i^ haladnak az építéssel. A kapcsolat viszont nem csupán a környéken lakók figyelmességében merül ki. A tavasszal rendezett MEDOSZ sportnapról nem hiányoztak Ikoticsék sem. A hetvehelyiek és az okorvölgyiek előtt meg­nyerték a körmérkőzéses lab­darúgótornát. Az ebédlőben díszes kupa és oklevél tanús­kodik a győzelemről. Vonatfütty hangja szűrődik az irodába. A szerelvény át­csattog a völgyön és a túlsó kanyarban eltűnik a szemem elől. Pontosan ott, ahol a leendő harmadik alagút egye­lőre fából ácsolt bejáratát deszkaajtó zárja el a kíván­csiskodóktól. — Az elmúlt esztendőben hajtottuk ki a kutatótárót, a vételezett minták alapján a Budapesti Műszaki Egyetem azt ajánlotta a MAV-nak, gaz­daságosabb ha ezen a sza­kaszon egy újabb alagutat építünk: a későbbi fenntartás ugyanis elhanyagolhatóan kis összeget igényel. Nem úgy, mintha rézsűt képezünk ki. Az omladékony és repedezett kőzet, a nagyfokú erózió miatt sokba került volna a karban­tartás. A kisalagút 112 méter hosszú lesz, a közelmúltban jelölték ki a végleges helyét. A nyomvonal tíz méterrel bel­jebb kerül mint a megfúrt ku­tatótáró tengelye. Az új munkaterületen az ősszel kezd­jük el a fúrást-robbantást és a jövő esztendő végére az újabb föld alatti átjáró is el­készül. Ez az alagútépítési program utolsó szakasza. — mondja az aknász. Az első „cső” építése után arra sem volt idejük, hogy meg­ünnepeljék a „győzelmet”. Mikor a hetvehelyi alagút kihajtásá­val végeztek, fellobogózták az irodaépületet, műszak után sör is került az asztalokra... Az új abaligeti és hetvehelyi alagutak gerincéből több mint hatvanegyezer köbméter sziklát-törmeléket távolítottak el. Ha elkészül a harmadik betonátjáró is, 1217 mé­teren át száguldhatnak a szerelvények a Mecsek lankai alatt. Irigylésre méltó, betonba merevedett, örök emlékű alkotás lesz. Salamon Gyula Normál hegesztőgépek a KGST-ozszágokból A Transelektro Külkereskedel­mi Vállalat a közelmúltban több mint tíz olyan szerződést kötött, amelyek alapján egyes, eddig tőkés piacról beszerzett villamosipari termékek szocia­lista importja, illetve hazai ko­operációs gyártása válik lehe­tővé. A szerződések révén a a vállalat ebben az évben mintegy hét-nyolcmillió dollár­ral csökkenti tőkés importját. t A hazai vállalatok körében rendkívül nagy az igény a kü­lönböző típusú normál hegesz­tőgépek iránt, amelyeket mos­tanáig a nyugat-európai orszá­gokból importáltunk. Ebben az évben az import hegesztőgé­pek mintegy 90 százaléka már a KGST országokból érkezik. Hasonló a helyzet a savas és a lúgos akkumulátorok terén is. Ugyancsak tőkés import megtakarítást eredményez már ebben az évben az, hogy a Transelektro anyagi támogatá­sával és saját erőből a Kontak- ta és a VBKM meggyorsította a villamosszerelési anyagok gyártásának fejlesztését.

Next

/
Thumbnails
Contents