Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-18 / 166. szám
e Dunántúli napló 1977. június 18., szombat Patikák, tégelyek, medicinák- Ezeréves gyógyszertár- A pécsi Szerecsen A mohácsi patika belső berendezése Magyar-spanyol gazdasági tárgyalások Zárójegyzőkönyv aláírásával pénteken a Külkereskedelmi Minisztériumban befejeződött a magyar—spanyol árucsereforgalmi és gazdasági együttműködési vegyes bizottság kétnapos ülése. A spanyol delegációt Miguel de Aldesoro, a külügyminisztérium vezérigazgató-helyettese vezette. Az elmúlt évben a két ország áruforgalma megközelítette a 35 millió dollárt. A budapesti tárgyalásokon szóba került a külkereskedelmi forgalom kölcsönös bővítésének és kooperációk kiépítésének lehetősége. Június 22-én, szerdán kerül adásra a pécsi televizióstúdió legújabb riportfilmje „Kastélyok és udvarházak" címmel. A 30 perces film — melyet Hárságyi Margit szerkesztett és Eck T. Imre rendezett — a dél-magyarországi kastélyok célszerű felhasználásának módjait keresi. " Fotó: Maletics- Arany Oroszlán a Zsolnay- portállal - Edények fajanszból Két helyen is elsőséget biztosítanak Pécsváradnak. Egy, a kórházak, a hazai egészségügy történetét feldolgozó kötetben és most, a régi, magyar patikát összegező könyvekben. Ugyanis István király 1014-ben járt a Mecsek alján, a Zengő tövében. Megalapította a pécs- váradi apátságot és lakóinak meghagyta: kötelesek az arra vándorló és a környékbeli betegeket ápolni, s ha kell, eny- helyet biztosítani a számukra és gondoskodjanak a rendszeres fürdetésükről is. Pécsváradon tehát csaknem ezer esztendővel ezelőtt megjelent hazánk első közkórháza, betegágyakkal és közfürdővel. Természetesen a kórházhoz már akkor patika is tartozott. Korabeli szokás szerint gyógyfüvek- ből készítettek főzeteket és szárított növényekkel, illóolajokkal, helyben kevert kenőcsökkel gyógyítottak. Ezért a magyar gyógyszertárak ősét is Pécsváradon kell keresnünk és joggal. Nékom Lajosné, a „Régi magyar patikák" című könyv szerzője később és többször is említi megyénket, Pécs és Mohács városát, a Zsolnay-gyár porcelán fajansz termékeit, amelyekkel a korabeli gyógyszertárakat felszerelték, berendezték. A Corvina Könyvkiadó igazán olvasmányos kötetet adott közre. Részletesen bemutatja benne a középkori és a reneszánsz patikaemlékeket, a A „MAHART” Balatoni Hajózási Üzemigazgatóság Keszthely hajóállomásra pénztárost keres, lehetőleg nyugdíjast. Jelentkezés: „MAHART" SIÓFOK, munkaügyi csoport. Tel.: 10-044, 10-045. főúri, az egyházi és a polgári alapítású gyógyszertárakat. Külön is összegezi a fajansz és az üveg gyógyszeres edények történetét, eredetét. Méregszekrény diófából Pécsett 1697-ben alapították a későbben „Szerecsen”-re keresztelt patikát. Diófából készült méregszekrényét most a budapesti Semmelweis Ignác Orvostörténeti Múzeumban csodálhatjuk meg, ahová 1964-ben szállították az értékes ereklyét. Az egykori patikák berendezése valóságos teátrumi hangulatot idézett. A laboratóriumba vezető ajtókon Hygieiát vagy éppen Aesculapot ábrázolták, de voltak élénk színekkel festett jelenetek is, enyelgő párokkal és La Virilita felirattal, vagy pedig kertben dolgozó férfiak csoportjával, fölöttük pedig a szó: L'Adolescenza. A kehely alakú üvegedényeket hólyagpapírral kötötték le és bennük a féldrágakövek porából készített gyógyszereket tartották. Nem egy edényben a mai napig is fennmaradtak ezek a régi orvosságok. Holic és Pécs A XVIII. században megjelentek a fajansz patikai edények és üvegecskék, amelyek olykor drágábbak voltak, mint a bennük levő medicina. Egy, még 1788-ban kiadott rendelet megtiltotta a patikusoknak, hogy „a szegény népnek mindig új, drága, fehér mázas és fehér üveg edényeket" adjanak. Hát akkor mibe mérjék az orvosságot? Holic és a pécsi Zsolnay porcelán-fajansz edények mellett és után megjelentek az üveghutákban készített patikai cKdMO/yTa/drN cRöw \t MIT NEM SZABAD EGY ASSZONYNAK CSINÁLNI? Fenn az emeleten állt a pokol. A panel zenélt, dübörgőn, sóhajtott. Fönn valami névnapot ünnepeltek. A fiatalasszony azt mondja csinos, jóvágású férjének: — A gyerek nem tud aludni! Én is álmos vagyok. Menj föl! Szólj nekik! A férfi becsönget. Némileg lengén öltözött lányok és fickók ropták lelkesen. Emberünk ismertette a helyzetet, kivette az ígéretet a csend kitöréséről, és visszament. — Mindjárt csend lesz — mondta. Nem lett! A zene-bona ha lehet, még fokozódott. — Na, majd most rendet csinálok! — hördült föl a férj, és újra nekiindult. A fiatalasz- szony meg hátradőlt és szú- nyókálni kezdett. Reggel fél hatkor ébredt. A férj akkor próbált meg belebújni a pizsamájába. — Atyaúristen! Hol voltál?! — néz rá elhűlve a feleség. — Biztosítottam a csendet! — mondta a férj. Valóban biztosította! Mégsem ajánlom. Nagy ára van! A FESTŐ KAPCSOLATA A KÖZÖNSÉGGEL A festő, mint minden művész, kívánja az élő kapcsolatot közönségével, főleg bámu- lóival. E cél elérésére minden felszerelések is. Majd pedig az egyszerűbb, de sokkal praktikusabb cserépedények következtek. S miután a mohácsi és a pécsi, messzehíres asztalosokkal elkészíttették a polcokat, a szekrényeket, a közízlés egyre inkább a portálok felé fordult. Így készítették a pécsi Zsol- nay-gyárban az 1600-ban alapított soproni Arany Oroszlán portálját, melynek csodájára járt az ország. A tojásból kevert, főzött olajat tartó edények, az óndobozok, a habán patikaedények legfeljebb ritka díszei ma már egy-egy gyógyszertárnak. A medicinák is megváltoztak, nagy előnyére az ember egészségének. Egy azonban mindmáig nem változott, fennmaradt: az a pontosság és patikai tisztaság, ami nélkül gyógyszertár nem létezhet. gáldonyi Egy méregszekrény, ma már múzeumi érték Egy borjú, egy marha, egy disznó hetente Vasalt székkel verekedtek „Él” még a műemlék értékű kocsma és mészárszék Már pesti néprajzosok is meg akarták vásárolni a berendezést. Azt mondták, olyan, mint Petőfi szülőháza, hiszen az ő apja is vendéglős és mészáros volt, de én azt mondtam, maradjon ez inkább Baranyában — mondja a volt korcsmá ros. A kapubejárat felett régi, kicsit repedezett cégtábla: Arnold Adóm vendéglős és mészáros. — Még a nagyapámé volt a kocsma és a mészárszék — mondja az idős tulajdonos. — Tőle örökölte az apám, azután meg én. Ez a mostani épület „csak” 80—90 éves, mert a régi, az eredeti leégett. Abban pedig még a környék híres betyóra, a Rigac Jancsi is megfordult, úgy az 1860-as évek táján. Régen a falusi vendéglős volt egyúttal a mészáros is. Ma már kevés helyen található meg az ilyen kocsma-mészárszék együttes, mint az eg- regyi. Tulajdonosa, Arnold Ádám bácsi még az apja mellett tanulta mesterségét. Már 7—8 éves korában segített a felszolgálásban, 13 éves korától pedig inasként dolgozott. — Itt mértük a húst — mutogatja egy kis helyiség, körülbelül másfélszer-másfél méteres, fülkéjét. Négy erős tartóoszlopa a mennyezetig ér, az oszlopokon keresztben, három sorban erős kampókkal ellátott keresztlécek. Ezeken a kampókon lógtak körbe-körbe a különböző húsok. A vevő csak körbejárta, rámutatott melyik hús kell, s a középen lévő hatalmas farönkön, a tőkén már darabolták is a kívánt falatot. — Ez a hakstock — mutat egy asztalféleségre. — Itt dolgoztuk fel a húst. Azért van így kikopva, mert régen a vagdalt húst nem daráltuk, hanem késsel daraboltuk apróra, s a sok-sok éves használat bizony megviselte. Hetente egy disznót, egy marhát, egy borjút vettünk a heti vásárokon. — Elég volt ennyi hús egy egész falunak? — Hát persze! Régen nem éltek ilyen jól az emberek. A bányászok csak hétvégeken vásároltak, akkor is csak húsz dekát, negyed kilót. Aki egy kilót vett, az már „jó” családnak számított. A mészárszékkel szemben az ivószobában nagy a sürgésforgás. Kipirult arcú asszonyok kevergetik nagy lábasokban a csokoládékrémet, cukormázat, rotyog a pörkölt, és csodálatos illatot áraszt az aranyló húsleves. Lakodalom lesz itt, most folynak az előkészületek. Viszik a cukrászremeknek beillő tortákat, kacsasülttel, töltötthússal teli tálak járnak kézről kézre. Brughel Parasztlakodalom című képe elevenedik meg előttem, most, itt a valóságban. Az udvarnyi táncteremben a pirosarcú Rozi néni toppan elénk, az ő unokája, Szabó Marika lesz a menyasszony, illetve már asszony. — Hej Ádám bácsi, emlékszik-e még, mennyit roptam itt a csárdást, a verbunkot? Még most is megmutatnám a mai fiataloknak, csak ne lenne ez a reuma. Tuggya, megesz a méreg, hogy miért kellett megöregedni ! Folytatódik a mesélés. Itt állt a sarokban a 70 cm magas pódium, ahol a zenészek játszottak, a pléhzenészek (trombitások) és a pulgerek (népi muzsikusok). A székeket meg kellett vasalni — pár darab van még belőle —, hogy verekedéskor ne tudják széttörni. Ilyenkor a poharakat, boroskorsókat gyorsan összeszedték, vitték a kármentőbe. A hatalmas, 6—8 literes mázas agyagkorsókból is van még pár darab, amiben a bort hozták fel a pincéből. Mindegyik a fazekasmesterség egy- egy remeke. Az elmúlt húsz évben már csak lakodalmak, búcsúk alkalmával hangos a kocsma. Különben csendes, szinte halott. A sok táncot látott padló kopott, vedlik a vakolat, a kármentőt és az udvari -kuglipályát mór lebontották. — Ilyenkor úgy érzem — mutat Ádám bácsi az udvaron szorgoskodó asszonyok felé —, mintha kicsit visszatértek volna a régi idők, és ők az én vendégeim lennének. Jókedvűen mosolyog és Rozi nénivel rágyújt egy ropogás nótára. Sarok Zsuzsa Apró történetek kiállításon ott hever egy album, melybe a közönség belefirkant, hogy hadd lássa a művész a hozzáállást. Egyik ilyen kiállítás albumából jegyeztem ki az alábbiakat: „Mit akar ezekkel a dolgokkal kifejezni ez az ipse?!" „A remekművek a történelem tanítómesterei!” „Nagyipari technika, kisipari munka” „Nem értem, csak érzékelem" „Egy krimi érdekesebb!” „Elmennék vásárolni abba a RÖLTEX-be, ahol a művész a fonalat vette!” „Itt voltam, tetszett!” „Köszönöm a születésnapi ajándékot!” „Dekoratív esszencia, essze- ciális axonemetria” „Ha ez művészet, akkor eddig, vajha, mit csináltak a festők? Igaz, hogy ez a mi századunk nem is érdemel többet !” „Lélegzetelállítóan káprázatos, büszke vagyok a művészre!" „Így hát! Most züllöttünk idáig! Gratulálok! Mit lehet tenni? így szorul megint perifériára a művészet. De ennek nálunk ez a rendje!" „Mintha elvarázsolt kastélyba került volna az ember!” Többet nem jegyeztem fel. Ennyi is elég, hogy a művész eligazodjon, és a jövőben tudja, mihez tartsa magát. Megkapta az iránymutatást, meg bizony, két marékkai! Szöllősy Kálmán TOLNA MEGYE TANACSA EGYESÍTETT GYÓGYÍTÓ MEGELŐZŐ INTÉZETE, SZEKSZÁRD felvételt hirdet munka melletti általános ápolói és asszisztensi tanfolyamra A tanfolyam indulási ideje: 1977, szeptember 1. Tanulmányi idő: 2 év. Felvételhez 8 általános iskolai végzettség, betöltött 18. életév szükséges. Jelentkezni az intézetvezető főnővémél lehet. A jelentkezőket a tanfolyam indulásáig segédápolói munkakörben foglalkoztatjuk. LEVÉLCÍM: 7101 SZEKSZÁRD, PF. 85, 32. TELEFON: 12-544, 12-545.
