Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-17 / 165. szám

2 Dunántúli napló 1977. június 17., péntek Horvát oktatási szakemberek tanulmányútja Baranyában A dr. Polinszky Károly okta­tási miniszter meghívására ha­zánkban tartózkodó dr. Stipe Suvar, a Horvát Szocialista Köztársaság oktatási, kulturális és testnevelési minisztere ve­zette delegáció csütörtökön Baranyába érkezett. Pécsett a megyei Tanács épületében dr. Hazafi József, a Baranya me­gyei Tanács végrehajtó bizott­ságának titkára általános tá­jékoztatást adott a megye hely­zetéről, Beinics Ferenc, a ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője a kulturális éle­tet ismertette. A horvát vendégek ebéd után látogatást tettek a Pécsi Délszláv Kollégiumban. Ezt kö­vetően megtekintették a Vasa­rely, a Zsolnay és a Csontváry Múzeumot. A dr. Stipe Suvar vezette kül­döttség pénteken Mohács vá­ros oktatási, kulturális intéz­ményeivel és a délszláv nemze­tiségiek helyzetével ismerkedik. Megkezdődött Baranyában az aratás Baranyában már szinte ha­gyománnyá vált, hogy minden évben a sellyei határban kez­dik meg az aratást. Az idén felborult a papírforma, s csü­törtök reggel hét kombájnnal megkezdték az őszi árpa be­takarítását a Szigetvári Állami Gazdaság csatahelyi földjein. Az 52 hektáros területről mint­egy 50 mázsás hektáronkénti átlagra számítanak. Ugyancsak tegnap a sásdi „Búzakalász" Termelőszövetkezetben is neki­vágtak az árpatáblák gépesí­tett lekaszálásához. Kereskedelem­politikai aktíva Május végén tárgyalta az MSZMP Baranya megyei Bizott­ságának Végrehajtó Bizottsága a megye kereskedelmi ellátását és a hálózatfejlesztést áttekintő vizsgálatok anyagát. Az előter­jesztést, valamint a végrehaj­tó bizottságnak a megye ke­reskedelmi helyzetére vonatko­zó álláspontját Czégény József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára ismertette tegnap a kereskedelmi vállala­tok vezetőivel. Baranya megyében az utóbbi közel másfél évben tovább ja­vult a lakosság ellátása, keve­sebb volt a hiánycikk. A kis­kereskedelem forgalma 1976- ban 13 százalékkal emelkedett, evvel a növekedési ütemmel megyénk az elsők között van az országban. A kereskedelmi hálózat ebben az ötéves terv­ciklusban 62 000 négyzetméter alapterülettel növekszik, két­szer annyival, mint az előző ötéves tervben. A kereskedelmi vállalatok fel­adata, hogy ebben és a kö­vetkező években minden terü­leten biztosítsák a lakosság ki­egyensúlyozott ellátását, a kul­turált kiszolgálást és a fo­gyasztók érdekeit. Határo­zottabban és következeteseb­ben kell képviselniük a vásár­lók igényeit az iparral szem­ben. A kereskedelmi ellátás ja­vítása elsősorban a városok­ban, legfőképpen Pécsett s az egyéb munkáslakta területeken szükséges. A kereskedelmi be­ruházások határidőnek megfe­lelő teljesülését az eddiginél is hathatósabban szorgalmaz­zák a pártszervezetek, a tanács és a kereskedelmi vállalatok. D. I. illés# tartott Pécs tanácsa A hirdiekkel 124-re gya- ** rapodott a pécsi ta­nácstagok száma. Közülük 78-an jelentek meg a teg­napi — nyári — tanács­ülésen, amely igy szava­zatképes számban kezdhe­tett munkához. Rögtön az' elején Czente Gyula ta­nácselnök meleg szavakkal köszöntötte a hirdi tanács­tagokat és kérte őket: munkálkodjanak eredmé­nyesen Pécs város Taná­csában. A tanácsülés először két új rendeletet alkotott. Az egyikben a gépkocsi-par­kolóhelyek létesítésének és üzemeltetésének rendjét, a másikban az építés-enge­délyezési eljárást szabá­lyozta. (A két rendelet is­mertetésére lapunkban visszatérünk.) Zárszámadás Ij4 milliárd formt felhasználásáról A Uj tanácsrendeletek a parkoló­helyek létesítéséről és az építésengedélyezésről Pécs 1976-os zárszámadását dr. Németh Lajos tanácselnök­helyettes terjesztette a tanács­ülés elé. A város a tavalyi költségvetést 762 millió forin­tos bevétellel és 661 millió fo­rintos kiadással zárta, a ma­radvány 101 millió forint. A fejlesztési terv bevételi olda­lán 658 millió forint szerepel 596 millió forint kiadással szemben, a maradvány itt 62 millió forint. Az elnökhelyettes szóbeli kiegészítésében kitért a tervteljesítés körüli gondok­ra, különösen az építőipar köz­ismert kapacitás-problémáira, amelyeknek feloldására már a tervezés és előkészítés szaka­szában is óriási erőfeszítése­ket kell tenni. Komáromi Fe­renc, a számvizsgáló bizottság elnöke a bizottság nevében elfogadásra ajánlotta a zár­számadást. A vitában felszó­laló dr. Patla Károly javasolta, hogy a maradványok elkerülé­se végett legyenek a tervben olyan tartaléktételek, amelyek közül valamely beruházás meg­hiúsulása esetén lehet megva­lósításra előbbre sorolni. Dr. Dányi Pál megyei tanácselnök­helyettes ezzel vitatkozva mond­ta: nem plusz-igényeket kell rögzíteni, hanem a későbbre soroltakat kell ilyen esetben előbbre hozni. Felszólalásában egyébként rámutatott arra, hogy Pécs fejlesztési tervének szinte egyetlen tétele sem tel­jesült, az ezzel kapcsolatos el­fogadott indok: a kapacitás- hiány. Ez nem olyan istencsa­pása, amit tudomásul kell ven­ni. A meglévő kapacitások ész­szerű, gazdaságos felhasználá­sára kell törekedni, mert erre meg is van a lehetőség. Márk Bertalan is a maradvánnyal kapcsolatban emelt szót és ja­vasolta, hogy egy részüket a lakosság számára fontos fel­adatok — pl. utak, járdák fel­újítása — megoldására fordít­sák. Lukács Jánosi a városi párt- bizottság első titkára az 1976- os tervteljesítés idén is idő­tárgyalt. Az elmúlt évek ipar- fejlesztési törekvései a város ipari szerkezetének megváltoz­tatását segítették elő és en­nek nyomán változott a mun­kaerő-struktúra is. A jelen terv­időszakban nem látszik indo­koltnak az új ipartelepítés, na­gyon fontos azonban, hogy a megkezdett fejlesztések jó ütemben haladjanak tovább, s hogy ennek munkaerő-háttere is biztosított legyen. Ez igen komoly gondot jelent, s ennek jellemzésére elmondta a ta­nácselnök-helyettes, hogy az üzemek szakmunkástanuló-igé­nye mintegy ezer fővel meg­haladja a ténylegesen beisko­lázott létszámot. A vitában dr. Kisvári András arra a munka­erő-tartalékra hívta fel a fi­gyelmet, amelyet a városba az elmúlt években „belopakodott" apró üzemecskék jelentenek. Dr. Erdélyi Ernő a tanácsi ipar nagyobb mértékű fejlesztésé­nek szükségességéről beszélt. Ezután beszámolót fogadott el a tanácsülés dr. Németh Lajos tanácselnök-helyettes munkájáról, az általa gyako­rolt tevékenységi felügyeletről és tudomásul vette az ifjúság helyzetéről, az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtásáról beterjesztett jelentést. Felha­talmazta a tanácsülés Czente Gyula tanácselnököt, hogy a Pécs megyei Város Tanácsa és a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottsága között az 1980-ig terjedő időre kötött új együttműködési megállapodást aláírja. Elfogadta a tanácsülés Dóm­ján Péter (16. vk.), Vereckei Ferenc (23. vk.), Kiinger Ta- másné (27. vk.) és Imholf Já­nosáé (90. vk.) tanácstagok le­mondását tanácstagságukról, tanácsi bizottsági tagokat men­tett fel megbízatásuk alól és választott meg újakat, meg­választotta a kerületi tanács­hivatalok mellett működő tár­sadalmi lakásügyi bizottságok elnökeit és tagjait és garázs­ügyi társadalmi bizottság lét­rehozását határozta el. Az új bizottság elnökévé Hegedűs Béla tanácstagot választották meg. H. I. A forróság mintha megütne Munkások helytállása a szokatlan kánikulában A két Zsolnay-korabeli ége­tőkemence között alig lehet lé­legezni, a levegő páraként táncol, hullámzik a Porcelán- gyárban. A kemencékben 1420, ajtajukban nyitáskor 55 fok a meleg. Minden órában nyitják és kihúzza a megégetett edé­nyekkel teli nagy vaskocsit Benedek József égető, Hege­dűs Antal segédégető. — Most, hogy itt a kánikula, csak kesztyűvel fogjuk a fo­gantyúkat. A kocsi kétszáz, a kemencék közötti levegő 35— 40 fokos. A vizes csapból öt percen át először meleg víz folyik, aztán jön a hideg. Ugyancsak emelgetjük a lá­bunkat úgy dél körül, mert ad­digra az átforrósodott kövezet égeti a talpunkat a gumicipőn át. Szakmai vetélkedő a hőerőműben Ki minek mestere? Elmélyülten dolgoztak tegnap délelőtt a villanyszerelők a kapcsolótáblák előtt. Izzadt te­nyérrel szorították a csavarhú­zókat, s keresték a megoldást a háromfázisú motor beköté­séhez. Tizenegy óra előtt az iz­galom a tetőfokára hágott... A Pécsi Hőerőmű Vállalat­nál három szakmában rendez­ték meg a Ki minek mestere? vetélkedőt a Pécs városi ifjú­munkás napok keretében. Har­minc év alatti szakmunkások mérték össze tudásukat, képes­ségeiket. Villanyszerelők, laka­tosok, valamint kazán- és turbinagépészek ültek íróasz­talhoz, álltak a gépek mellé, hogy szakmai és politikai jár-, tasságukat bizonyítsák. A mér­nökökből és technikusokból ál­ló zsűri a versenyzőkkel együtt bírálta el a munkákat, így le­hetőségük volt a fiataloknak az esetleg nem tudott anyagok megtanulásához. A Hőerőmű Vállalat Ki mi­nek mestere? vetélkedőjét a villanyszerelőknél Sziegl Ödön nyerte, míg a második Birken­stock János lett. A lakatosok közül Kárpáti László bizonyult a legjobbnak, a második he­lyezést Kiss József, míg a har­madikat Cservenka Zoltán ér­te el. Ök öten képviselik a vál­lalatot az iparági versenyen szakmájukban. A turbinagépé­szeknél Galambos Tibor vég­zett az első helyen, míg a ka­zángépészeknél Savanya Fe­renc győzött. Szrenkó Zoltán és Nagy Bé­la pék Pécsett, a Temető ut­cai süteményes üzemben, a Balokány-ligeti strand hűs vi­zéről álmodozik és nem győ­zik törölni magukat.- Két napja fojtó száraz me­leg levegő tör be a szabadból, a legreősebb ventillátor sem veszi fel a harcot. Kifárad a szánk, beszélni nincs kedvünk. Ez mint a gőzfürdő? Még an­nál is rosszabb. Egy kövér em­ber itt egy kiadós műszakban 2—3 kilót is leadhat. A 14-es busz, melyen Vígan Károly jár, hangosabban búg. mint egy régi típusú Hoffer- traktor. A sofőr a motorház- kulcsot perceken ót fújja, any- nyira tüzes. Zaj, forróság és az utasok is türelmetlenek: minden összejött.- A nagy forróság mintha megütne. Mire a végállomásra érek, kitikkadok. Legszíveseb­ben levenném a kihabosodott inget, de a szabályzat tiltja. Itt, a motorháznál 45 fok szo­kott lenni, amit egy utas sem hisz el. Már márciusban nagyon bar­nára sült Borsos György kubi­kos a Ivov-kertvárosi építkezé­seken. Árkokat ás, ahol most fojtóbb a levegő, mint fenn. Legutóbb egy hajtásra egy li­ter vizet ivott meg.- Nagyobb erőt kell kifej­tenem, ebből érzem, hogy meg­visel a hőség. Pihenni most nem jó, mert keserves az el­indulás: ekkor minden meg­sötétedik egy pillanatra. A magasban valamivel lan­gyosabb a levegő, de a daru­fülke üvege mögött így is öt- vejwfok. Nincs menekvés a nap elől Borhi Mihály darukezeló számára. Harmadszor vedlik a háta és most nehezen veszi a levegőt. Huzatot csinál, vagyis minden ablakot kinyit. — Csuti J. — Befejeződtek az irodalomtanítási napok Tegnap, csütörtökön délelőtt zárult a „baranyai irodalomto- nítási napok” június 14-én in­dult rendezvénysorozata. Tegnap délelőtt Tüskés Ti­bor József Attila-díjas író elő­adását hallgatták meg a do­kumentumok, a tények szere­péről mai irodalmunkban. Ezt követte a taláikozó Bertha Bul­csú József Attila-díjas íróval, aki mindennapjaink, bonyolult és sokrétű, mai világunk egyik legjobb ismerője és ábrázoló­ja. G. O. Vendégünk volt: Bertha Bulcsu szerű tanulságairól szólott. Fel­tétlenül javítandónak mondot­ta a beruházásokkal kapcso­latos előkészítő tevékenységet, amely a kapacitások éssze­rűbb felhasználását teszi lehe­tővé. Károsnak ítélte azt, hogy sokszor olyan programok ke­rülnek megszavazásra, ame­lyekről már a szavazás pilla­natában tudni, hogy valami okból nem valósulnak meg- A lakásberuházásokon kívüli épí­tési átfutási időket általában hosszúnak ítélte; a gyorsítás a kapacitásokkal való jobb gazdálkodást szolgálhatná. Rá­mutatott arra, hogy a kitűzött célokat csak akkor valósíthat­juk meg, ha a rendelkezésre álló eszközrendszerből a lehe­tő legtöbbet kihozzuk, tehát határozott beruházói maga­tartásra van szükség. A tanácsülés a beterjesztett 1976-os zárszámadást elfogad­ta, majd ugyancsak dr. Né­meth Lajos előterjesztése alap­ján a város iparszerkezetének átalakításáról, a tervidőszak iparfejlesztési célkitűzéseiről A Siklóson megrendezett ba­ranyai irodalomtanítási napok utolsó délelőttje mai próza- irodalmunk és ezen belül is a tényirodalom kérdéskörét vizs­gálta. Tüskés Tibor író ilyen témájú előadása után az iro­dalomtanítási napok hagyomá­nyos zárórendezvényére, az író—olvasó találkozóra idelá­togató Bertha Bulcsútól azt kérdeztük meg, milyen az ő kapcsolata a tényirodalommal. — Annyi bizonyos, hogy mint író mindig a valóságból in­dulok ki, és a kor jellegzetes körülményei között élő ember életét igyekszem ábrázolni: különféle konfliktusait, örömeit, átmeneti elkeseredettségét, sorsfordulóit — így a valóság tényei számomra kikerülhetet- lenek. Az író persze mindig elvonatkoztat, és személyiségé­ből eredő sajátos látásmódjá­val vázolja fel a bennünket körülvevő valóságot. — Hogyan képes megőrizni az írásaiban mindig tetten ér­hető probléma-érzékenységet? — A való életben veszek részt, mint minden ember. Ugyanazokba az üzletekbe já­rok vásárolni, ugyanazokon a járműveken utazom, ugyanaz a hétköznapi élet okoz nekem is gondot, mint a többi em­bernek. Hacsak tehetem, elme­gyek üzemekbe, gyakran meg­fordulok munkáskerületekben, a vidéki élethez pedig hajlama­imból eredően is ragaszkodom. Sokat járok falun. — Első színművét a közel­múltban mutatták be Miskol­con. Mi a benyomása a pre­mierről, az első kritikákról, a darab fogadtatásáról? — Több mint tizenöt éves írói közszereplés után most vállalkoztam először színdarab­írásra, mert féltem ettől a mű­fajtól, úgy éreztem, hogy szín­padi mű megalkotásához ko­moly szakmai tudásra is szük­ség van. Dramaturgiai előisko- lázottság nélkül írtam meg el­ső darabomat, ennél fogva nem nevezhető hibátlan alko­tásnak. A bemutató közönsé­ge, amely nagyobbrészt szak­mai publikum volt, kedvezően fogadta a darabot. Sokkal na­gyobb tapsot kapott, mint ami­re számítottam. A kritikai fo­gadtatás is sokszínű volt, ba­ráti és szigorú egyszerre. A vi­szonylagos siker persze nagy­mértékben Beke Sándor rende­zőnek és a színészeknek kö­szönhető. — Most mi foglalkoztatja, min dolgozik? — Egy regényt írok, mely a fordulat éve táján játszódik szeretett gyermekkori városom­ban, Keszthelyen. Főhőse egy árván maradt fiatal fiú, aki egy hajóács vízparti műhelyé­ben dolgozik. Itt nyílik ki a szeme az akkori Magyarország állandóan változó, izgalmas világára. Gállos Orsolya

Next

/
Thumbnails
Contents