Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-14 / 162. szám
Amikor az erős szorul segítségre A Minisztertanács május 5- én jóváhagyta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előterjesztését a kézimunkaigényes növények betakarításához szükséges munkaerő biztosításának módozatairól. Az illetékes miniszterek a végrehajtást szabályozó rendeléseket még nem adták ki. Tennivaló azonban van már most is, nem kevés. Mindenekelőtt a közvélemény helyes tájékoztatása a fontos. Nálunk ugyanis elég mélyen gyökeret vert az a nézet, hogy ha a diákok vagy katonák segítenek szüretelni; ha elemi csapás esetén a munkásokat is segítségül hívják, akkor az a mezőgazdaság gyengeségének, az ott dolgozók mulasztásának a jele. Még egyes hírközlő szervek, sőt színpadi fórumok is támogatják ezt a nézetet. Pedig az igazság éppen fordított. Egy ország mezőgazdasága általában akkor gyenge, ha sokan dolgoznak benne. Ilyenkor szinte minden munkát kézzel végeznek és a falusi emberek túlnyomó része a mezőgazdaságból akar megélni így sok a fölös munkaerő, megengedheti magának a mező- gazdaság azt a luxust, hogy a foglalkoztatottak létszámát a csúcsmunkák igényéhez szabja. Tehát annyian legyenek, amennyi ember a szürethez kell, akkor is, ha ennek a munkaerőnek fele csak a szüretben vesz részt, máskor nincs munkája. A mezőgazdasági termelés korszerűsödése, az életszínvonal emelkedése ezt a helyzetet gyökeresen megváltoztatja. Fejlődik az ipar, a városi szolgáltatás és ez a munkaerőt elvonja a faluból. A mezőgazdaságban egyre több folyamatot gépesítenek, így a távozó munkaerőt valóban nélkülözni is tudják. Tehát a mezőgazdasági üzemben már csak annyi ember marad, — főleg gépkezelők, állattenyésztők, értelmiségiek — amennyi a folyamatos munkához szükséges. Ha ez ném így lenne, lefékeződne az egész ország életszínvonalának emelkedése. Hiszen kevesen dolgozhatnának a gyárakban, kevesen biztosíthatnák a városi élet nélkülözhetetlen feltételeit. Tehát az erős mezőgazdaságnak csúcsmunkákban igenis külső segítségre van szüksége, különben nem tud vállalkozni arra, hogy a fejlett életszínvonalhoz elegendő gyümölcsöt, szőlőt stb. termeljen. Ha pedig mondjuk egy özönvízszerű eső lehetetlenné teszi a gépek munkáját, akkor nyilvánvaló, hogy az egyébként elpusztuló értéket is külső segítséggel kell megmenteni. (Ez lényegében hasonló az árvizek idején előálló helyzethez, amikor a közvélemény természetesnek tartja, hogy „mindenki a gátakra!") Mindez korántsem magyar sajátosság. A gazdag államok szegény szomszédaik munkaerejének időnkénti igénybevételével (Steinbeck; Érik a gyümölcs) oldják meg ezt a problémát, a szocialista országokban a diákok és katonák erejére támaszkodnak. Csehszlovákiában például komlószüret idején szinte átalakul a foglalkoztatottság, olyan óriási mennyiségű munkaerőt irányítanak át a földekre. Ezt az alapigazságot kell nekünk addig mondani, és annyiszor elmondani, amíg az emberek megértik. És amíg — főleg a szülőkben — eloszlik az az előítélet, hogy almát szedni, vagy szőlőt kötözni valamiféle istencsapás, szégyen, tragédia. Mert nem az. A sokszor sajnos kizárólag az iskola és a lakás, esetleg a külön-matematika és a tévé előtti fotel között ingázó fiatalok számára a mezőgazda- sági munka az egyetlen alka- lofji, amikor a természetből, a szó szélesebb értelmében vett életből valamit láthatnak. Nem lebecsülni, megbecsülni kell ezt az alkalmat. És fölkészülni rá. Mert a városi életre megfelelő lakkcipőben, esős időben a szántóföldre lépni valóban nem kellemes. Nemcsak azoknak kell készülniük azonban, akik a segítséget nyújtják, hanem azoknak is, akik kapják, fogadják. Mert egy rosszul sikerült találkozás az előbb „életnek" nevezett valósággal, többet árt, mint használ. A termelőszövetkezet már most kövessen el mindent, hogy a katonákat, de főleg a diákokat megfelelően fogadhassa, amikor a segítségre kerül sor. Legyen mód átöltözni, megmosdani, legyen rendes koszt és főleg emberi bánásmód. Ne sértsenek se a viszonyok, se a szavak. Az „elpu- hult” diákról olyan véleményt formálhat a kérges tenyerű parasztember, amilyet akar, de szólni úgy szóljon hozzá, ahogy a vendéghez, ahogy a segítséget adóhoz illik. A zon a vízözönös őszön Péter fiam éppen katona volt. Természetesen kivezényelték őket mezőgazdasági munkákra. Először szüreteltek, ömlött az eső, feneketlen volta sár, borzasztó kellemetlen ilyenkora munka. De a katonák látták, hogy ha ők nem segítenek, akkor ez a szőlő elpusztul. Dolgoztak, nem kötelességből, hanem lelkesedésből, kevés szakértelemmel, de magukat nem kímélve. Azután átvezényelték őket cukorrépát szedni. Addigra elállt az eső, a munka már nem is lett volna olyan kényelmetlen. De a kiskatonák hamar rájöttek, hogy ők csak azért vannak itt, mert valaki valakivel szerződést kötött és ezt mindkét fél teljesíteni akarja. Egyébként pedig a szomszéd táblán dolgozik a cukorrépaszedőgép, az ő szöszmötö- lésükre itt már nem sok szükség van. Nem akarom a példát kommentálni, talán értik az üzemekben, hogy mi ebből a tanulság. Földeáki Béla Hídépítés francia eljárással A komlói hídépítők Győrben alkalmazzák az új módszertés népeket Párizsban tanulják meg az áj gyártási eljárást íme, egy módszer a beruházási tevékenység színvonalának emelésére, tőle lényegesen többet várhatunk, mint az eddig kezdeményezett módszerektől, minden eszközt meg kell ragadnunk mielőbbi bevezetésére, elterjesztésére. A módszer, melyet az építésügyi miniszterhelyettes ilyen melegen ajánlott a mintegy kétszáz résztvevőnek — az érték- elemzés. E korszerű, a fejlett országokban előszeretettel és nagy eredményekkel alkalmazott üzemgazdasági módszer a terméket (vagy mint esetünkben, a beruházási tevékenységet) elemeire boncolja szét, s az egyes elemek funkcióját szembeállítja annak költségeivel, keresve a műszakilag és gazdaságilag legjobb, legolcsóbb megoldásokat. OrAz Eszéki terület és Baranya közötti együttműködési megállapodás aláírását kézszoritással pecsételi meg Horváth Lajos és Djuka Mudri. (Tudósítás a 2. oldalon.) Fotó: Erb János „Célul tűztük ki, hogy a beruházások végrehajtása az elhatározástól az üzembehelyezésig bezárólag integrált folyamattá váljék” — mondotta többek között a konferencia nyitó előadásában dr. Kádár József építésügyi és Városfejlesztési miniszterhelyettes. flz építőipar országos vendetes, e — hazánkban sajnos még csak szórványosan alkalmazott — módszerrel szemben építőiparunk fogékonyságot tanúsított, olyannyira, hogy mára már az eredmények ösz- szegezésére is vállalkozhatott. Hétfőn a pécsi Ifjúsági Házban Értékelemzés az építőiparban címmel kétnapos országos konferencia kezdődött. A rendező a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya megyei szervezete. Hogy ismét Pécs a házigazdája egy ilyen jellegű (itt emlékeztetünk az egy hónappal ezelőtt rendezett, igen rangos országos építőgépész szemináriumra) országos tapasztalatcserének, amögött nem nehéz felfedezni az építőipari kapacitáshiánnyal küszködő Pécs és Baranya igyekezetét, amellyel a kiutat keresi, azonfelül, hogy a siklósi városrész beruházási programja értékelemzésének elvégzésével (eredmény: 90 millió forintos megtakarítás) Pécs is letett valamit az asztalra. A konferenciát, a téma időszerűségét hangsúlyozva Lukács János, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára, az SZVT megyei elnöke nyitotta meg, majd a beruházási tevékenység fejlesztésének időszerű kérdéseiről az építőiparban dr. Kádár József építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes tartott előadást. Dr. Kádár József előadásában hosszasan és behatóan foglalkozott a beruházásokban tapasztalható, sokszor felrótt és széles körben ismert hibákkal, hiányosságokkal. Rámutatott a beruhzási tevékenység kelleténél alacsonyabb hatásfokának okaira, többek között a nem elég körültekintően végzett előkészítésre és a beruházások műszaki megoldásaiban gyak(Folylatás a 2. oldalon.) Know-how-t vásárolt a Hídépítő Vállalat, írtuk április végén. Most már arról is beszámolhatunk, hogy Magyarországra érkeztek tegnap az új gyártási eljárás legfontosabb berendezései. Röviden a francia technológia lényege: csúszó zsaluzással készülnek a hídszerkezetek. A hídpillérre szerelt zsaluzó kocsik egyszerre két irányban beto.nozzák a pályatestet, amit a beton megkötése után rögtön a már elkészült szakaszhoz feszítenek. FREYSSINET-i eljárással számunkra szokatlanul gyc^- san, nagyságtól függően, akár 50 hét alatt is elkészülhet a híd. Tizenhárommillió forintba került a know-how. Ebből csaknem tízmilliót költöttek a zsaluzó kocsikra, a feszítési rendszer gépeire, berendezéseire, melyeket a Hídépítő Vállalat komlói építésvezetőségének dolgozói kezelnek, tartanak rendben. A FREYSSINET cég több dolgozó betanítását vállalta. Komlóról június 27-én Lovai Károly, július 11-én pedig Hoffmann György indul Párizsba, hogy két hétig a Szajnán folyó hídépítést tanulmányozzák. Hazaérkezésük után ők tanítják be munkatársaikat. Győrben építenek ezzel az új eljárással először hidat hazánkban. A vagonokban érkezett gépeket a Duna partjára szállították, ahol már megkezdődött az új híd alapozása. Még az idén elkészülnek a betonpillérek, tényleges zsaluzásra azonban nem kerül sor. A gyártási eljárás magas színvonala s újszerűsége miatt alapos előkészületet igényel. Július végén kezdik a kom-_ lóiak összeszerelni a berendezéseket, a zsaluzó kocsikat az év végén rakják fel az indítóhelyekre, ahol hidegjáratással próbálják ki a masinákat. A következő esztendő elején hozzálátnak a 180 méter hosszú helyszínen betonozott hídsza- kasz zsaluzásához. Az elképzelések szerint 1979 végén avatják a francia gyártási eljárással készülő 525 méter hosszú győri Duna-hidat. H. T. Öntözni kell Elegendő a vízkészlet Június közepén nagy a forrósóg, a kánikula alaposan megviseli a növényeket, különösen azokon a vidékeken, ahol sülevé- nyes, rossz vízgazdálkodású a talaj. Májusban alig volt csapadék, és eddig júniusban is csak helyi esőket jelentettek, így alaposan ráfér a zöldségekre és a kapásnövényekre a mesterséges vízellátás. Annál is inkább, mert igen erős a párolgás, s az a vízmennyiség, amelyet a növények felvesznek a talajból, jelenleg nem elég ahhoz, hogy biztosítsa zavartalan fejlődésüket. Az Országos Vízügyi Hivatal tájékoztatása szerint az öntözővíz-szolgáltatás zavartalan, korlátozás nincs. Az öntöző főműveket, a főcsatornákat, a zsilipeket, a duzzasztóműveket jól felkészítették az öntözési idényre, és a rendelkezésre álló vízkészlet is elegendő. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nuplo XXXIV. évfolyam, 162. szám 1977. június 14., kedd Ára: 80 fillér Nem tűri az általánosításokat, a beidegződön szokásokat Széleskörűen el kell terjeszteni az építőiparban konferenciája az értékelemzésről
