Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-11 / 128. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Politika, politizálás Természetesen, amikor poli­tikáról és politizálásról beszé­lünk nemcsak a forradalom, reform, szavazás, választás stb. fogalmak által jelölt kérdések­re gondolunk, — bár azokat egyáltalán nem hagyjuk figyel­men kívül. Tekintettel azonban arra, hogy „a szocializmus alapjainak lerakása” annak jelzése, hogy a magyar nép legújabbkori története már évtizedek óta a szocializmus jegyében zajlik és mind tár­sadalmi, mind politikai rend­szerünk saját lábán megállni képes berendezkedés, — a po­litika és a politizálás nem a kapitalizmus szellemével való küszködés, hanem saját ügye­ink intézése. Ebből következő­en pedig a politizálás, még az esetenként véleményeltérések­ben jelentkező politizálás is, döntően és meghatározóan a saját ügyeinkhez való hozzá­szólás. Ha politikai aktivitáson elemző, vitatkozó és tudatos fölsorakozást értünk minden­napi szocialista dolgainkat il­letően, úgy közéletünk demok­ratizálása, a politikai döntések­be való intézményes beleszólás lehetőségének biztosítása olyan aktivitást jelent, amelyben a politizálás a maga sajátszerű­ségeinek megfelelően konflik­tusokban mozog. Ezek a konf­liktusok az iskolapolitikától a területfejlesztésen keresztül az agrárpolitikáig az ágazati po­litikák, a központi és helyi politikai fórumok munkameg- osztásos szerkezetében min­denütt léteznek. A szocializmus belső ellentmondásainak sok­szor tárgyalt kérdése, társadal­munk sokágú érdekcsoportjai és azok politikai közvetítéseken keresztüli érdekérvényesítési tö­rekvései a különböző politikai szervek és szervezetek keretei­ben azok a tények, amelyek körül a politizálás forog. Ez a politizálás tárgya, folyjék az baráti társaságban vagy par­lamenti bizottságban. Téves tehát a politizálás fo­galmát a „nagy” kérdésekkel való foglalkozással azonosíta­ni. Téves, mert e szemlélet le- szükíti a politizálás fogalmát világesemények és történelmi fordulók politikai konfliktusaira és kevés hajlandóságot mutat a helyi, ágazati, általában szo­cialista reformokban jelentkező belpolitikai konfliktusaink poli­tikaiként való elfogadására. Magyarországon leraktuk a szocializmus alapjait, s a fej­lett szocialista társadalmat építjük. Ezen azt is értjük, hogy nincs nálunk a társada­lom alapszervezetében olyan osztály vagy réteg, amely a kapitalista restauráció ér­dekében állna. Következésül ilyen érdekek veszélyes politi- zációjától tartanunk nem kell. Ettől persze még szocializmus­idegen vélemények megfogal­mazódhatnak, ezeknek azon­ban ma már nincs esélyük a továbbfejlődés befolyásolásá­ra. Fejlődésünk visszafordítha­tatlan folyamat, a szocializmust tekintve nincs mit féltenünk az egyre inkább általunk nevelt és a mi társadalmunkban élő, annak jobbító fejlesztésén dol­gozó magyar állampolgárok vé­leményének megismerésétől, megnyilvánulásától. Korszerű anyagból korszerű otthonokat Magánlakásépítési kiállítás nyílik ma Budapesten ÜSS. ——~ Atépitik a harkányi régi télifürdőt. Először egy részét lebontják, megerősitik alapjait és emeletesre alakítják át Az újjáalakított épületet az emeleti részen folyosóval kötik majd össze az új für­dővel. Erb János felvétele Véradók kitüntetése Köszönet az önzetlen segítségért! — Szokolai felv. — Magyar pártkiildöttség utazott Varsóba Borbély Sándornak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga titkárának vezetésével kedden küldöttség utazott Varsóba, hogy az MSZMP Központi Bizottságának képviseletében részt ve­gyen a szocialista orszá­gok testvérpártjainak köz­ponti bizottsági titkárainak tanácskozásán. A küldöttség tagjai: Ja­kab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezető­je és Nagy Tibor, a KB osztályvezető-helyettese. A küldöttséget a Ferihe­gyi repülőtéren Győri Im­re, a Központi Bizottság titkára búcsúztatta. Jelen volt Stefan Jedrychowski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Kiket említett meg az ünne­pi szónok? Mindenekelőtt négy vállalatot: a Hőerőműt, Kesz­tyűgyárat, Bőrgyárat és a Me­cseki Szénbányákat. És név sze­rint is megemlítettek több mint kétszázötven áldozatkész, többszörös véradót: tizenketten kapták meg a Kiváló Véradó arany, ötvenhaton az ezüst, és százkilencvennégyen a bronz fokozatát. Valamennyien aján­dékot is kaptak a kitüntető jel­vény és oklevél mellé. És, ha utoljára is említem, nem rang­sort jelent: külön köszönetét mondtak a pécsi felsőiskolák diákjainak, akik szintén igen nagy számmal szerepelnek a véradónapokon. A kitüntetése­ket dr. Tart Piroska, illetve dr. Szilasi Anna adták ót. Kampis Péter Üj családi házak Pécsett, a magyarürögi Fülemü le utcában Több mint hétezren adtak tavaly vért Pécsett — Az elmúlt három évtized adatai szerint az épülő laká­sok kétharmada magánerőből valósul meg — állapította meg Gádoros Ferenc. — Ez az arány a jövőben sem változik, s ez is mutatja, hogy a lakásépí­tés társadalmi ügy. De nem is lehet másként, hiszen az óriási igényeket a lakosság aktív köz­reműködése nélkül aligha le­hetne kielégíteni. Az MCB fel­adata, hogy ehhez állami se­gítséget adjon, elsősorban jó tervek formájában. Olyan egy­séges tervválasztékkal kívánjuk az építtetőket segíteni, amely megfelel az anyagellátásnak, a közösségi követelményeknek és a kömyezetesztétikának egy­aránt. A kiállítás gazdag illusztrá­ciója mai magánerős lakásépí­Ai EPFU Megyeri úti telepének a legújabb csarnokában naponta 16 járművet készítenek elő egyes szemlére és 25 futójavítást végeznek. Képünkön: egy önkeverő, betonszállító járművet vizs­gálnak. Fotó: Jozipovics — A Központi Bizottság leg­utóbbi határozatának megfele­lően folyik az új 15 éves lakás- építési terv kidolgozása. Ebben a programban változatlanul nagy szerepe lesz a magánerős lakásépítésnek — jelentette ki Gádoros Ferenc, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányítása alatt működő Ma­gánlakásépítés fejlesztése Cél­program Bizottság. (MCB) tit­kára a ma Budapesten meg­nyíló magánlakásépítési kiállí­tás sajtótájékoztatóján. A Fővárosi Tanács bemuta­tótermében rendezett kiállítást tegnap délelőtt mutatták be a sajtó képviselőinek. A kiállítás egy jelentős építési korszak le­zárása, hiszen a felszabadulás óta eltelt 32 esztendő alatt ha­zánkban 130 ezer társasházi la­kás és kereken egymillió csa­ládi ház épült. Ezt a hatalmas mennyiséget leginkább a fal-, vak megváltozott képén mér­hetjük le, akárcsak azt is, hogy e házak nagy többsége új ugyan, de nélkülözi a korsze­rűséget. Ez a kiállítás éppen abban kíván segíteni az épí­teni szándékozóknak, hogy korszerű anyagokból megvaló­sítható jó funkciójú, korszerű otthonokat nyújtó épületterve­ket kínál. Olyan terveket is, amelyek számos településen szervezett úgynevezett minta­lakótelepeken már meg is va­lósultak. fésűnknek. Az ország minden részéből idézett példák soka­ságában Pécset a KlSZ-lakó- telep képviseli. Teret kaptak a kiállítás anyagában a korszerű beépítési módok — a sorház, láncház, átriumház, teraszház, —, amelyek népszerűsítését egy nagyon hétköznapi tény indo­kolja: a közművesítés. Az egye­di családi házak építését hal­latlan mértékben megdrágítja a közművesítés — a hosszú improduktív vezetékszakaszok miatt. Az említett formák elő­nye éppen a sűrű beépítésben rejlik, ami a fajlagos közmű­költséget csökkenti. Az ajánlott építési anyagok sorában meg­találhatók’’ mindazok, amelyek­kel az állami lakásépítésnél is dolgoznak. Még a panel is! A kiállítást a főváros után a vidéki városokban is bemu­tatják: évente 4—5 helyre jut majd el, természetesen az új­donságokkal kiegészítve. A ki­állítás anyagát plakátszerűen sokszorosítva a legkisebb fal­vakba is eljuttatják, hogy az építési kedvet mindenütt a kor­szerű formák felé fordítsák. H. I. Hogy mennyire bensőségessé teszi a zene a rendezvényeket, azt tanúsította a tegnapi vér­adóünnep is. amelyet az Ifjú­sági Házban rendeztek. Pur­cell, Farkas Ferenc dallamai még alig haltak el a nagyte­remben, amikor dr. Szilasi An­na városi főorvos köszöntötte a csaknem háromszáz pécsi vér­adót, és az elnökség tagjait, akik között üdvözölhette Szent­irányi Józsefet is. az MSZMP Pécsi Városi Bizottsága titká­rát. Véradókat ünnepeltek teg­nap — és talán igazságtalan is volna ezt szó nélkül érteni. Velük szemben akkor vagyunk igazságosak, amikor minden­nap ünnepeljük őket, gondo­lunk rájuk. Alkalom van erre bőven, sajnos mind gyakrab­ban sivít fel a mentőkocsi szi­rénája mellettünk, és nagyon sok helyen találkozhatunk az egyszerűen fogalmazott, ötsza­vas drámává tömörült plakát­tal: életet ment, aki vért ad! ■■■■■■■■■■■ Dr. Tarr Piroska, a Magyar Vöröskereszt Országos Elnöksé­gének tagja volt az ünnepség szónoka. A számok nagyon so­kat mondanak, voltaképpen nincs is más mód a véradó­mozgalom sikereinek leméré- sére, önmagukban viszont ke­vesek. Nem lehet elégszer hangoztatni annak az önzetlen segítő szándéknak a növeke­dését, amellyel munkások, pa­rasztok, diákok, értelmiségiek sietnek isten tudja kinek a se­gítségére. A véradás széles körben terjedt el. Május 9-én volt a Vöröske­resztes világnap. Ebből az al­kalomból köszöntötték most Pécsett a véradókat, azokat a vöröskeresztes aktívákat, akik személyes példájukkal járnak elöl e társadalmi mozgalom szélesítéséért, sikereiért vívott harcban. Csak Pécsett százhat­van vöröskeresztes alapszerve­zet működik, tizennyolcezer tag­gal, de ezekben a számokban nem szerepelnek az iskolások... Több mint hétezren adtak vért tavaly Pécsett. Mind több — már majdnem száz százalék Pécsett a térítés nélkül vért adók serege, négy üzemmel kö­töttek szocialista brigád-szerző­dést, amelynek értelmében a donorokat bármikor — munka­helyről, otthonról, éjjel, nap­pal — behívhatják, ha szük­séges. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 128. szám 1977. május 11., szerda Ára: 80 fillér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents