Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-01 / 118. szám
Balázs Balázs rajza Antal Gábor: Pátosz és józanság Egy meghitt hangulatú irodalmi esten felolvastak egy novellát, amely hosszú párbeszéd volt inkább. Egy magát alkoholistának valló, és cinizmusával is kérkedő fiatalember és egy esett kis nőcske helyenként töredezett és igazából be sem fejezett dialógusa. „Ez az írás — jegyezte meg az est egy vendége — tanulságos, még akkor is, ha nélkülözi a pátoszt." Hazafelé bandukolva, azon meditáltam, hogy vajon valóban nélky1özi-e a pátoszt egy olyan irodalmi alkotás, amely meg tudja ragadni az embereket? Amely azzal a tanulsággal szolgál, hogy körülöttünk gyakran észrevétlen drámák zajlanak, olyan, csak éles szemmel megfigyelhető tettek, amelyek végrehajtói maguk sincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mit is vállaltak. A pátosz, ez a görög szó, mint tudjuk, szenvedélyt jelent, de szenvedést is. Azt sugallja, amióta csak tudatosan tudunk művészetről, hogy — az alkotás segítségével, annak ihletésére is — meg kell szenvednünk a megtisztító, a felszabadító, a megváltó szenvedélyért. És azt is, hogy ki kell harcolnunk — ha másképpen nem megy, hát testünk pusztulása árán — lelkünk szabadságát, emberi lényegünket. Hol vannak azonban a nagy harcok, a nagy szenvedélyek — vagy akár a nagy szenvedések — az olyan még cselekedeteknek is alig nevezhető esetekben, amelyek eredménye „nulla egész egy tized?" Mennyire más lett volna, ha az elbeszélés fiatalembere ■ végül is azt közli az addig senki által komolyan nem vett lánnyal, hogy ő bizony ettől a perctől szakít az alkohollal, sőt, még éjszakai különmunkát is vállal, hogy a lány holnaptól beiratkozhasson valami hasznos és érdekes tanfolyamra!... Ezzel ugyanis a fiú, az elbeszélés hőse, aki a maga módján kezdett már megmutatni valamit abból, ami a könnyedség homlokzata mögött benne dúl, igazából leleplezte volna magát. Kiderült volna, hogy a dialógus részéről csak ; egyfajta játék, sportteljesít* mény volt. Egyáltalán nem arról van ; szó, hogy korunk nem tűri I immár a — mondjuk így — I látványos pátoszt. Sok pél* dát idézhetnénk — mind az I irodalomból, mind a ma vi- I lógónak különböző szabad- j ságharcaiból —, amelyek pátosza nem kevésbé nagyszabású, mint azoké a történelmi pillanatoké, amelyeket tankönyvek és emlékművek rögzítenek. Nem kevés azonban a példa az olyan irodalmi és emberi megnyilvánulásokra sem, amelyek pátosza látványos ugyan, de nem hiteles. Ez gyakran abból fakad, hogy megszoktuk lenézni a józanságot. Ezt a tulajdonságot sokáig alapvetően nyárspolgári jellemvonásnak véltük. Ugyanakkor viszont az oly szükséges józanságot is lehet rosszul és rosszkor használni, éppen úgy, mint a pátoszt. Nem lehet megállni — mert elszáradunk, elsenyve- dünk —, egy olyan „józanságánál, amely eleve óvakodik mindenfajta szenvedélytől és kockázattól. Ez ellen harcolni kell — és harcolunk is. De mert az emberek többsége ezt a küzdelmet nem Jupiter-lámpákkal megvilágított terepen folytatja, a művésznek és az alkotások befogadóinak is jobban fel kell figyelniök a töredezett, a dadogó pátoszra. Fel kell figyelnünk a tisztító szenvedély nem látványos megnyilatkozásaira a józan köznapokban. Hány és hány olyan eset történik velünk a családi otthonban, a munkahelyen, a piacon, életünk túlságosan _ is megszokott kulisszái között, amelyek igazi jelentőségét gyakran csukákkor ismerjük fel, ha egy nagyerejű színművet, filmet látunk, vagy ha olyan zenét hallunk, amelynek futamai — ahogy mondani szokás —belemarkolnak a szívünkbe. Ilyenkor a hőssel vagy a zenemű fődallamával azonosulva eszünkbe jutnak saját életünk példái, hogy rosszul mondtunk meg valamit valakinek, aki pedig fontos volt nekünk... A valóságba, ha az nem jó és nem méltó, nem lehet- belenyugodni. Megváltoztatásához szükség van akaratra, fantáziára és az erőfeszítések vállalásának pátoszára is. Sok józanság kell azonban ahhoz, hogy felismerjük a valóság — és benne a ! mi belső valóságunk — igazi arcát. Hogy lehetőleg ne állítsuk be magunkat sem ; jobbnak, sem rosszabbnak, I mint amilyenek vagyunk. Hogy I ne lássuk a „nulla egytized"- i et valamiféle nagy győzelem- ! nek, ám ne is szégyelljük, I ha egyelőre csak egy kicsit j mozdítottuk el a magunk és j a mások életét a tartalmat- j lanság és a belenyugvás null- I pontjáról. Körséta a leendő múzeumban Pécs ad végleges otthont Uitz Béla hagyatékának a festő jó néhány eszköze, használati tárgya került a múzeum tulajdonába. Mindez annak köszönhető, hogy a Kulturális Minisztérium a mester moszkvai hagyatékát is megszerezte a pécsi múzeum számára. Az itteni művészettörté- nészekl úgy gondolják, hogy mivel Uitz Béla a Magyar Tanácsköztársaság idején kibontakozott magyar forradalmi avantgárd törekvéseit tette maját, amelyet az alkotó tevékenység és a művészeti szervező-, irányítómunka tölt ki, 1936-ban a frunzei Kormány- zósógi' Palotában megfesti o Kirgiz felkelés című freskóját. A falfestmény folytatását, azaz a terem teljes dekorációját egy általa irányított művészcsoport munkája képezi. Megismeri a koholt vádak alapján letartóztatottak szomorú sorsát, majd A szabadtéri színpad melletti pompás kúriaszerű épület madárzsivajos, fás, bokros parkja egyre élénkebb zöldbe vonja a vakolat nélküli falakat, az állványokon dolgozó munkásokat. Járókelők népes csoportja álldogál az ásító bejárati kapunál, figyeli: mi készül ott, a lombok között. Röviddel ezelőtt laktak még itt, a ház is ennek megfelelő életet élt, hogy most egy másfajta életet bocsásson falai közé. Az Országos Műemléki Felügyelőség munkásai vették gondozásba a kopott lépcsőházat, megszürkült vakolatú helyiségeket. Kibontják a régi ablaknyílásokat, megtisztítják a műemléki elemeket. Szili János brigádvezető lemászik a kőmívesállvónyról, mutatja az OMF-terveket. A földszinten restaurátor műhely, fotó műterem és labor kap helyet, az emeleten pedig számszerint hét kiállítótermet Uitz Béla: Moszkvai utca alakítanak ki. * Két különös, egymástól távollévő épületet köt össze képzeletemben egy név: Uitz Béla. Az egyik egy 1920 táján készült akvarellen vöröslő ház, a Moszkvai utca című munka uralkodó eleme. Valahogy úgy vehette szemügyre annak idején a mester, mint most én itt ezt a másikat, amely a pécsi Káptalan utcában álldogál csöndesen a gesztenyefák között. Ez utóbbi ad majd otthont az előbbinek — Uitz gazdag festői pályájának egyéb dokumentumaival együtt. színpad gazzal benőtt nézőterén állapodik meg a tekintet. — Itt pedig park lesz — mondja a brigádvezető, és hozzáteszi: - kár ezért a szabadtériért ... Az 1887 márciusában, azaz kilencven évvel ezelőtt született Uitz Béla említett Moszkvai utItt lent most készült el a falazás, a közfalak már készen állnak — mutat körbe a brigádvezető. Jelenleg a fűtést szerelik. Elkészültek az emeleti közfalak is, a vakolás lassan befejeződik. Az épület keleti szárnyában egy gótikus kiskápolna házi szentély maradványait találták meg. Bejárati ajtaja, boltíve eredeti munka. Itt-ott sikerült feltárni a hajdani külső vakolat maradványait is. Különös, hogy az előtűnt, eredeti falburkolat színe rozsdavörös. Az emeleti nagyobbik helyiségben is felbukkantak a korabeli vakolatmaradványok, ezeket szabadon hagyják, hadd lássa a közönség, milyen volt. — Elkészülnek az idén? — Nem valószínű, bár amia kőmívesmunkát illeti, annak a nehezén már túl vagyunk. A nyugat felé néző ablakokon kipillantva a szabadtéri ca című képe több társával együtt a Pécsi Janus Pannonius Múzeum tulajdonát képezi. A múzeum munkatársa érdeklődésünkre elmondta, hogy a jelenlegi kiállításukon látható — húszas évekbeli — ülő nő című l//fz-képen kívül számos, ugyanebből az időből származó grafikával rendelkeznek. Ezek nagy része fekete-fehér absztrakt kompozíció. Uitz egyik leghíresebb sorozatának, a General Ludd című sorozatnak is megvan néhány darabja. A pécsi múzeum gyűjteményében jelenleg mintegy 500 Uitz-rajzot tartanak számon. Közöttük olyan — elsősorban dokumentumértékű — munkák is vannak, mint a taskenti- és a moszkvai mezőgazdasági kiállításokhoz készült dekorációk. Vöröskatona portrék, Sal- lai és Fürst — Pravdára festett - portréi gazdagítják a sort. Emellett számos relikvia, gáévá és fejlesztette tovább, életművének bemutatása kiegészülhetne ennek a kornak néhány egyéb reprezentatív alkotásával. Uitz Béla Kassák körében bontakoztatta ki képességeit, rokoni kapcsolatok is kötötték a magyar avantgárd e másik kiemelkedő egyéniségéhez. A Tanácsköztársaság utáni emigrációs hullám őt is az ország elhagyására készteti. 1921-ben Moszkvában — Kun Béla ajánlásával — belép a Kommunista . Pártba. Párizsba kerül, majd ismét visszatér a Szovjetunióba, ahol az Ossz- szövetségi Iparművészeti Intézet dékáni tisztét tölti be. Az OSZSZK Érdemes Művésze címmel kitüntetett mester teljes szívvel, emberséggel vállalja a közéleti elkötelezettségű, kommunista művész életformá1940-től ismét teljes odaadással tevékenykedik művészi és politikai céljai valóraváltásá- ért. Küzdelmes élete 1972-ben bekövetkezett halálával zárult. Előtte a hazai közönség is megismerkedhetett munkásságával budapesti retrospektív kiállításán. A művei számára kiszemelt pécsi épület — Pécs változatos múzeumegyüttesében — érzésünk szerint méltó és reméljük, végleges otthona lesz a vándornak, aki a történelem kényszerű útjain a hátunk mögött hagyott több, mint fél évszázadot járta be, különös jeléket hagyva maga után. Jeleket, amelyeket nekünk kell megfejtenünk, hogy okulhassunk belőlük. Bebesi Károly Itt kap majd helyet az Uitz-hagyaték
