Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-09 / 126. szám

Kevesebb tartalom, több szín Az emlékkönyv legyeződiszes borítója Hanyatlóban a külföldi amatörmezgalem ? Nógrádi Róbert a villachi fesztivál tapasztalatairól Szombatra virradó éjszaka érkezett haza Ausztriából a Pécsi Nemzeti Színház 37 ta­gú küldöttsége. A karinthiai Villachban szerepeltek a két­évenkénti „Spectrum ’77" el­nevezésű színházi fesztiválon, ahol tizennégy tengeren inne­ni és túli országból vettek részt különböző modern szín­házi kísérletekkel foglalkozó, túlnyomó többségben amatőr együttesek. Köztük három hi­vatásos színház lépett föl: a A legújabb szerzemény Teleki Pál emlékkönyve Miért a fuvofista? Jozef Szajna vezette Studio Teatr Warszawa; a nyugat-ber­lini Theater Manufactur és a Pécsi Nemzeti Színház, amely­nek a Paál István rendezte Caligula produkcióját hívták meg. (Paál István korábban, már amatőr rendezőként is si­kert aratott a szegedi egyete­mi színpaddal a Kőműves Ke­lemen és PetöH-rock c. produk­ciókkal). A fesztiválon részt vettek a pécsi színház művé­szeti vezetői: Nógrádi Róbert igazgató; Sík Ferenc főrende­ző; Czimer József fődramaturg; Katona Imre dramaturg, vala­mint Szalai Attila művészeti titkár. A színház igazgatóját kértük meg: szóljon legfonto­sabb tapasztalataikról: Egyszer egy Corvinát 5 ezer fontért vettek „Melyik a házasságra való idő? Az ifjaknak még nem, az öregeknek már nem kell háza­sodniuk." A fenti sorokat Pá­pai Páriz Ferenc, az enyedi kol­légium tudós professzora 1699. augusztus 7-én jegyezte be Te­leki Pál — az erdélyi kancellár fiának emlékkönyvébe, aki né­hány nappal előtte érkezett ha­za európai körútjáról. A legyeződíszes kötésű em­lékkönyv a közelmúltban került egy magángyűjtőtől az Orszá­gos Széchenyi Könyvtár kézirat­tárának tulajdonába, amely eb­ben az esztendőben ünnepli megalapításának 175. évfor­dulóját. A XVII. századból való bőrkötésű könyvet lapozgatva több mint harminc németalföl­di, svájci, angol és francia be­jegyzést találok, köztük Johan­nes Coccejus heidelbergi teoló­gus kézjegyével találkozom. A magyarok közül első helyen le­lem meg II. Apafi Mihálynak az aláírását, aki ugyan Erdély fejedelme volt, de sohasem uralkodott. Kalauzom V. Windisch Éva,, a kézirattár vezetője és hét munkatársa félmillió dokumen­tumot őriz, kezel és kutat a kódexektől az egyoldalas leve­lekig. A kézirattár alapját, a Széchényi Ferenc gyűjteményé­hez tartozó 1200 kötet kézirat vetette meg. A mai állomány, a magyar történelem különböző korszakainak dokumentumait őrzi. — A kézirattár úgyszólván ke­letkezése időpontjától gyűjti a hagyatékokat, levelezéseket. A fondok (szervesen összetartozó iratok gyűjteménye) között ta­lálható a nagy természettudós, Kitaibel Pál és Sadler József terjedelmes hagyatéka, Besse­nyei György és Révai Miklós kéziratai. A XIX. század máso­dik felében került a kézirattár tulajdonába Bajza József, Szig­ligeti Ede hagyatéka, valamint a Martinovics-mozgalom részt­vevőinek az anyaga. A polcok nagy mennyiségű, vagy teljes hagyatékot őriznek Petőfi Sán­dortól, Ady Endrétől, Babits Mihálytól. A prózaírók közül Jó­kai Mór és Krúdy Gyula kézira­tai a legkiemelkedőbbek. Az el­múlt esztendőben kalandos úton került a kézirattárba Jó­kai három regényének kézira­ta: az Erdély aranykora, a Tö­rökvilág Magyarországon és a Janicsárok végnapjai. A könyv­tár a Caracasban élő Vladár Ervintől szerezte meg a kézira­tokat, amelyeket a család ak­kor kapott az írótól, mikor a szabadságharc bukása után menedéket nyújtott a bujdosó Jókainak — Hogyan jutnak a hagya­tékokhoz, a kéziratokhoz? — Egyrészt gyűjtés útján, másrészt pedig mi kezdemé­nyezzük a fond megvásárlását. Az eladók sokszor kérik, hogy az átadott anyagot kezeljük bizalmasan: számtalan olyan kézirat van a_ birtokunkban, amit 30 évig zárolnunk kell. Az ilyen kérést természetesen mél­tányoljuk. Sok esetben egyéb­ként külföldről érkezik az aján­lat egy-egy dokumentumgyűj­temény, vagy akár csak egy ér­tékes levél eladására. E mel­lett rendszeresen figyelemmel kísérjük a nyugatnémet, az an­gol és a francia kézirat árve­rési katalógusokat is. így jutot­tunk még 1965-ben a londoni árverésen egy Corvinához, ame­lyet ötezer fontért vásároltunk meg. Néhány évre ráj talán az utolsó külföldön lévő Cor­vinát huszonötezer fontért sem tudtuk megvenni. Ebből is lát­szik, milyen nagy értékűek ezek a kézzel írott könyvek. — És a jelenkori szerzemé­nyek? — Csak felsorolásszerűen né­hány fontosabb tudományos, kulturális, illetve eszmetörténeti szempontból kiemelkedő anya­got. Az elmúlt évben került hozzánk Bendefy László geo­déta és tudománytörténész ha zai és külföldi levelezése. Tö­rök Erzsi hagyatékának egy része, Kolnai Aurél magyar származású filozófus és szocio­lógus — a fasizmus ellen írott világszerte ismert mű szerzőjé­nek — visszaemlékezései: özve­gye jóvoltából jutottunk a xe­rox másolatokhoz. Legutóbbi szerzeményünk Dienes Valéria levelezése és fordításainak kéziratai. A magyar szellemi élet nagy egyénisége ő, aki el­sőként szerezte meg nő létére hazánkban az egyetemi tanári habitust. A megvett anyag két részre bontható: a hétszázötven levelet tartalmazó dokumen­tumgyűjtemény kivételesen ér­tékes, amelyből Dienes Pál és Valéria kapcsolatát ismerhet­jük meg. A kéziratok másik ré­sze filozófiai témájú fordításo­kat foglal magában. — A fondokat eléggé mosto­ha körülmények között tárol­ják. Elkerülhető-e a hallatlanul nagy anyag károsodása? — Az állomány védelme ér­dekében közel három évtizede minden egyes kéziratról mikro­filmet készítünk. Ennek ellené­re borzasztó helyhiánnyal küz­dünk. Ha a várban elkészül az új könyvtár, ez a gondunk is megoldódik. Salamon Gyula Koncert előtti beszélgetés Idényzáró hangversenyek Pécsett Vasárnap délelőtt hangzott el az Egyetemi bérletsorozat nagy- zenekari koncertje a Liszt­teremben, amit ma este a szín­házban hallhatunk. A koncert — a Pécsi Filharmonikus Zene­kar és a Pécsi Liszt Ferenc Kó­rus évadzáró hangversenye — Antal György Liszt-díjas kar­mester vezényletével műsorvá­lasztására (Bach: V. Branden­burgi verseny; 214. kantáta; Beethoven: A dicsőséges pilla­nat c. kantátája) és közremű­ködőire nézve egyaránt a hang­versenyévad kimagasló esemé­nye volt. Ebből az alkalomból a koncert nyolc szólistája kö­zül két hangszeres szólistával beszélgettünk. Szkladányi Péter Fuvolaművész. A Pécsi Filhar­monikus Zenekar, a Mecsek Fúvósötös és a Pécsi Rene­szánsz Együttes tagja. 11 éve dolgozik a színház zenekará­ban; a fúvósötössel és a Me­csek Táncegyüttes zenekarával számos európai országban sze­repelt. Muzsikáját gyakran hall­hatjuk a társművészetek — ki­állítások, irodalmi estek — kü­lönböző pécsi eseményein is. Foglalkozik a reneszánsz iro­dalmával és levéltári zenei anyagok, különösképp a régi Szkladányi Péter fuvolaművész Pécs zenei életének kutatásával is. Szólistaként ritkán jut „szó­hoz", de mindig rangos műsorú koncerteken. Eddig két Mozart- versenyművet játszott koncer- táló szólistaként, ezúttal a Bach-versenyműben kapott fel­adatot. — Mindkettő — Mozart és Bach is — egyfajta csúcsot je­lent a fuvolaművésznek. Amíg nem játszotta ezeket valaki, addig nem igazi fuvolás ... Az V. Brandenburgi verseny fel­adata nagy boldogság számom­ra. „Itthoni" muzsikusnak a leg­nagyobb megtiszteltetés ebben közreműködni. Talán mert ne­hezebb más koncerteknél: itt három egyenrangú szólista — Vass Ágnes (hegedű), Bánky József (zongora), s a fuvola — játssza végig a 23 perces mű­vet. — Mi a legjellemzőbb a fu- volázásra? — A fuvolista mindig egy ki­csit „mosolyogva" játszik... Ez az ajkak sajátos feszített ún. ,,ansacc"-állásából adódik, amikor az egybefüggő légosz­lopot a rekeszizomtól a tüdőn át a hangszer nyílásába eljut­tatja. A légzéstechnikán igen sok múlik. Mindig elegendő le­vegő kell a tiszta szép fuvola­hanghoz. Másképpen ... Mond­ják — állítólag Nagy Frigyes­től származik —, hogy „egy fuvolánál csak két fuvola ha­misabb" . . . Mindig irigyeltem azt a hangszert, amibe „bele lehet fújni". A legnehezebb hangszer? Természetesen a fu­vola ... Bánky József Zongoraművész. 1973-tól az Országos Filharmónia szólistá­ja; zeneművészeti főiskolai ta­nár. Az 1953-as bukaresti VIT- versenyen tűnt fel, az akkori legjobb pianistákkal (Franki Pé­ter, Gabos Gábor, Vásáry Ta­más) egy sorban. Azóta több Bánky József zongoraművész száz önálló koncert és más föl­lépés áll mögötte is, különösen az utóbbi évek egyre „forgal­masabbak” számára. Jelenleg az idei évad 40. föllépésénél tart, ami a tanítás mellett igen tiszteletreméltó mindennapos erőpróbákat föltételez. Mint el­mondta, naponta átlag 4—5 órát gyakorol, szombaton és vasárnap is. A mostani Bach- mű zongoraszólamát ezúttal játssza először: — Nem könnyebb ez sem bármelyik Bach-versenyműnél, sőt: kényesebb — mondta —. A. másik két szólamhoz kell al­kalmazkodni, nehogy a zongora — nagyobb hangerejével — elnyomja őket... A Beethoven —Bartók közötti stílusterületek állnak a legközelebb hozzám, így ez a mostani kivételes, nem mindennapi feladat számomra és előadása különleges élveze­tet okoz... — Melyik a legnehezebb hangszer? — A zongora a legnehezebb. A fúvósok egész életükben egy szólamot játszanak — és job­bára kottából. A zongorista ezerféleképpen billent az ujjai­val, így képezve a sokféle hangot: puhán, keményen, ér­cesen, sápadtan stb., muzsiká­lása a billentéskultúrójón mú­lik. Azonfelül a zongoristától a közönség elvárja, hogy kívülről, fejből játsszék. — Mi szükséges a sikerhez? — Sok minden, a fölkészült­ségen, rutinon, pillanatnyi disz­pozíción túl is. Külsőségek is... Például a pódiumra lépéstől is sok minden függ. Ha a művész bátran, magabiztosan, határo­zottan és mosolyogva lép a do­bogóra, akkor a közönség hisz is neki. Ellenkező esetben csak a szakértők... A pódiumon minden apróság fontos, a meg­hajlástól a leülésig — a tudás nem minden ... W. E. — Tíz előadást láttunk, a két hivatásos mellett: kísérletező amatőrszínházakat. Különösen tetszett a berliniek Doktor Fa- ustus bemutatója, s egy olasz amatőregyüttes „Marta della geometrica" c, produkciója. Ez utóbbi hallatlanul érdekes volt. Olyan, mint egy dadaista vers, fény-hang-játék formájában: impressziók a világ bonyolult­ságáról, amiben a mérhető­ség, a szabályszerűség mintha felbomlott volna.., Különle­ges volt a bali-szigetiek elő­adása, tele folklórelemekkel, amik átcsaptak egyfajta varie- té-revű stílusba, majd csodá­latos technikai trükkökkel, ha­tásokkal; szöveg-, tánc-, ének­és mozgáselemekkel folytató­dott ez az egész. — Hogyan fogadták a Cali­gulát? — Általában igen jó közvé­lemény alakult ki a produkció­ról, az első három között em­legették. A darabot nyilván is­merték; feszült figyelem kísér­te és szép taps fogadta a vé­gén. Az egész fesztivál egyéb­ként tükrözte az amatőrmozga­lom mai állapotát: túljutottak egy forrongó korszakon, s bi­zonyos hanyatlás tapasztalha­tó. Abban, hogy kevesebbet fordítanak a tartalomra, a gondolatra. Ugyanakkor szín­szerűségre törekvéseik rendkí­vül érdekes hatáselemeket mu­tatnak, amik a színházi szak­embereknek is tanulságosak. — Az áj kapcsolatnak folyta­tása várható-e? — Igen, a fesztivál igazgató­ját, Alfred Meschnigget meg­hívtam Pécsre a jövő évad­ban: ismerkedni színházunkkal. (w. e.) Évadzáró bemutató Cyrano — műorr nélkül, Kaposvárott A kaposvári Csiky Gergely Színházban újabb meglepetés­re készülnek. Egy sikeres nép­színmű után évadzáró bemu­tatójuk ismét múlt századi ro­mantikus mű: Edmond Rostand Cyranoja. A darabot Szőke Ist­ván rendezi, s a meglepetés ebben az, hogy Cyranonak — Helyey László alakítja — nem lesz műorra. Persze nem azért, mert a természet a címszerepet alakító művész számára eleve gondoskodott volna „cyranoi” méretű szaglószervről, hanem a rendezőnek az az elképze­lése, h'ogy Cyrononak normá­lis, emberi orra legyen. Mint nyilatkozatából kitűnik: „Belül­ről kell tragikus figurának len­nie." Vagyis Kaposvárott Cyra­no „lélekben nagyorrú" hőse lesz az egykor oly nagysikerű, világsikerű késő-romantikus darabnak, amit május 13-án, pénteken este mutatnak be. II. Apafi Mihály bejegyzése Te leki Pál emlékkönyvében

Next

/
Thumbnails
Contents