Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-09 / 126. szám
Vízlépcsők, erőművek a „kék" folyón Új vízi-KRESZ a biztonságosabb hajózás érdekében Növekszik az áruszállítás Beszélgetés a Duna Bizottság igazgatójával Nemzetközi víziútunk, a Duna mind fontosabb szerepet kap az európai hajózásban, az összehangolt munkának, az egységes hajózási rendnek növekszik igénye. A Duna menti államok e célú együttműködése évszázados múltra tekint vissza. 1948 augusztusa határkő volt a dunai hajózásban. Jövőre lesz harminc esztendeje, hogy megalakult a Duna Bizottság. A Duna Bizottság az elmúlt napokban tartotta 35. ülésszakát, amelyet dr. Vacláv Mora- vec nagykövet, a DB elnöke vezetett. A titkárság igazgatója Fekete György, a közlekedés tudományok doktora. Budapesten, Benczúr utcai székházában beszélgettünk a bizottság tevékenységéről. — Az ülészakon foglalkoztak a dunai hajóút fejlesztésével kapcsolatos tervekkel. Melyek ezek? — A helsinki záróokmány is hangsúlyozta az európai belvízi utakon a hajózás rendjének egységesítését. Ezt figyelembe véve igen hasznos munkát végeztünk a legutóbbi tanácskozáson. Elsőként kell említenem azokat a terveket, amelyek a dunai hajózás fejlesztését szolgálják. A terv 1990-ig, sőt egyes országokban az ezredfordulóig öleli fel a megvalósítandó folyamszabályozási munkákat és kiemelten foglalkozik a komplex vízlépcső rendszerek építésével. Közismert, a magyar— csehszlovák együttműködésben megvalósuló Gabcsikovo— Nagymaros komplexum. Az NSZK, valamint az osztrák Duna szakaszon tervezett vízlépcsők kialakítása nagyrészt folyamatban van. Jugoszlávia és Románia közösen építi meg a Vaskapu II. hidroenergetikai és hajózási komplexumot, emellett Románia együttműködik Bulgáriával egy dunai vízlépcső építésében is. Az említett beruházások megvalósításánál figyelembe veszik a Duna—Majna— Rajna csatorna utolsó szakaszának megépítését, amelynek befejezését a nyolcvanas évek közepére jelzik. — A folyamszabályozások, az új vízlépcsők kialakítása lehetővé teszik a nagyobb hordké- pességü uszályok építését. Hol tartanak ezzel a Duna menti államok? — Amikor az első vízlépcső a húszas években megépült Passaunál, a 700 tonnás uszály számított típushajónak. A mai „Európa" uszályokba átlagosan 1350—1500 tonna árut rakhatnak, de épülnek kétezer tonnás, sőt annál nagyobb egységek. Célunk, hogy a különböző hajózási vállalatok tolóhajói az egységesített csatoló berendezések segítségével a különböző típusú uszályokat is továbbíthassák: ez egyébként megoldottnak tekinthető. A következő lépés — és erre vonatkozólag a legutóbbi ülésszakon elfogadták a dokumentumot — a tolt „szerelvények” elektromos berendezéseinek egységesítése lesz. A dunai országok illetékes szerveinek és a hajózási vállalatoknak tett ajánlatokban ezt meg is fogalmazták: az új hajókat már így gyártják és a meglévőket is fokozatosan átalakítják. — Miért vált szükségessé a hajózási rendszabályok kiegészítése, az új vízi-KRESZ bevezetése? — A szállítások lebonyolításának könnyítése, a hajózás biztonságának növelése tette szükségessé a szabályzat módosítását, bővítését. — A Duna Bizottság munkáját, amelynek Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Románia és a Szovjetunió a tagja, nagy figyelemmel kisérik a különböző szervezetek is. — Ez természetes. A Duna Bizottság munkájában húsz éve részt vesznek az NSZK Közlekedési Minisztériumának szakértői, az ülésszakon rendszeresen képviselteti magát az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, a KGST, az Egészségügyi Világ- szervezet, a Meteorológiai Világszervezet és a Nemzetközi Távközlési Szervezet. Együttműködünk a Központi Rajnai Hajózási Bizottsággal, az Odera Bizottsággal és számos olyan szervvel, amely tevékenységével segítheti a folyami hajózást. — Milyen fejlődést mutat a dunai államok hajóparkja? — A hét tagország és az NSZK áruforgalma a következőképpen alakult. Az adatok gyűjtése 1950 óta folyik, akkor 9,7 millió tonna árut továbbítottak a hajók, a szállítás azóta több mint nyolcszorosára nőtt. Ezzel Drága, de kifizetődik Iparvágány-hálózat Zalaegerszegen A legrégebbi a 25. életévét töltötte be, a legújabb alig néhány napos — így ösz- szegezhető a zalaegerszegi iparvágányok krónikája. Nélkülözhetetlen eszközeivé váltak a zömében feldolgozó jellegű megyeszékhelyi üzemek mindennapjainak, a bitumentől kezdve a fagyasztott baromfin át, a motorvonatok homlokfaláig szinte minden egerszegi termék vasúton hagyja már el a megyét. Okkal kezdődött tehát a 70-es évek elején a me- -gyeszékhelyi iparvágány hálózat bővítése — azóta nem is települt úgy üzem a város környékére, hogy ne tartott volna igényt vasúti lecsatlakozásra. A három városi iparvágány gerincről folyamatosan készülnek a leágazások, s bár létesítésük nem olcsó — 100 m-enként egymillió forint — még így is bőven megtérül a befektetés. A napokban átadott ganzos iparvágány után legközelebb az országos kiemelt beruházáshoz, a Zalaegerszegi Hűtőházhoz készülő leágazást adják át még az idén. A gyarapodó iparvágányok a MÁV-nak is jót jelentenek: használatukkal jelentősen csökken a megyeszékhelyi vasútállomás zsúfoltsága. K. G. együttvéve bővült a hajó- és uszálypark. Míg 1962-ben 1,8 millió tonna volt a teljes hord- képesség, az 1975-re 3,4 millió tonnára bővült. Salamon Gyula A keresőszolgálat eredménye Az újságból tudta meg, hegy Szaratovbél keresik A HDN táviratban értesítette V. V. Jusztyinovot Seregi Sándor, a keresett személy „1944. november 30-án váltunk el egymástól s megfogadtuk, hogy ha alkalom adódik rá, megkeressük egymást. Búcsúzóul átadott egy fényképet, amelyet mellékelek.” Ez volt lapunkban az egy héttel ezelőtt megjelent Keresőszolgálat híre. A fényképről Seregi Sándor, Pécs, Megye utca 16. szám alatti lakos felismerte magát és értesítette szerkesztőség ü n két. Két súlyosan sebesült, bekötözött katona surrant be fi (elszerelések 40 százaléka elavult Javult a fogorvoslás a városokban Mostoha körülmények között a fogtechnika Evekbe telik míg rendeződik a helyzet tesítő anyagokról, eszközökről kevés szakmai információval rendelkeznek. Nem szeretünk elmenni, de előbb vagy utóbb meg kéll látogatnunk a fogorvost. A fogászati rendelő az a helyiség, ahová általában az utolsó pillanatban érkezünk meg. Vajon ki szereti a fúró sivítását hallani, vagy a friss tömés fémes ízét érezni? Nem megyünk. Csak akkor, ha megdagadt arcunk, vagy a fájdalom elviselhetetlenné vált. Akkor indulhatunk a fogorvoshoz, ha van. És van megfelelően felszerelt rendelője, korszerű műszerekkel, gépekkel rendelkezik. Ha pótoltatni kell a korábban már eltávolított fogakat és a fogtechnikusok gyorsan készítik a pótlást, a protézist. Megannyi „ha”, amire sokszor kerestük már a választ Legutóbb a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság végzett a fogorvosi ellátásunkkal kapcsolatos vizsgálatot Az eredmény a várakozásnak megfelelt, nincsenek szenzációs megállapítások, csak kissé elkeserítő számok. Ugyanakkor megállapítható: ha lassan isi, javulnak a fogorvoslás feltételei megyénkben. A vizsgálat öt esztendő ösz- szehasonlítását célozta: mekkora változások történtek 1971- től az elmúlt esztendőig? Nem lettek többen a fogorvosok, csak a lakosság száma nőtt. Jelenleg a megye 432 ezer lakosát nyolcvankét fogorvos látja el: egy fogorvosra 5268 lakos jut. E számítás nem valóságos. A vizsgálat is azt állapította meg, hogy városokban az egy fogorvosra jutó lakosszám megfelelő, a vidéken nem. Néhány évvel ezelőtt a mohácsi járásban ez a szám meghaladta a harmincezret. Azóta a járásban javult a helyzet, fogorvosok települtek le a falvakban, a viszonyszám lényegesen kisebb. Jelenleg is vannak betöltetlen fogorvosi állások vidéken, s ennek egyik oka, hogy egy-egy helyi tanács a fogorvos szolgálati lakását másnak utalta ki. A magánrendelést folytató fogorvosok száma csaknem kétszeresére emelkedett, de ez a vidék ellátásán nem sokat segít, mert főleg városokban végzik. o o A gépekkel és műszerekkel való ellátottság javult a fogászati ellátásban. Sorra ismerik fel a vállalatok és termelőszövetkezetek az együttműködés lehetőségeit, (egy fogfájás — egy nap távolmaradás), és az elmúlt öt év alatt többször „avattak” igazán korszerűen felszerelt fogorvosi rendelőt a megyében. A felszerelések, gépek beszerzéséhez szükséges anyagi erőt ezek szerint már nemcsak a tanácsok, a költségvetés vékonyon csurdogáló erecskéf jelentik. Mindezek ellenére a számítások szerint az összes fogorvosi felszerelésnek csak mintegy hatvan százaléka mondható korszerűnek. A többi pedig hasznavehetetlen. Jelenleg kielégítőnek mutatkozik a fogászati anyagellátás, bár jó néhány eszköz és anyag hosz- szú ideig hiánycikklistán szerepelt. Az OMKER helyi szaküzletének dolgozói pedig helyetA fogtechnikai munkák elhúzódnak. Ez kizárólag a már nagyon sokszor megírt, hangoztatott műhelygond. A vállalatnak nincs otthona. Amit ma fogtechnikai laboratóriumnak nevezünk, azt egy gyár raktárnak sem fogadná el. Gondjuk, reméljük, hamarosan megoldódik. Ennek vonzatairól, hátrányairól nem is érdemes szólni, köztudott, hogy a protézis behelyezéséhez előkészített szomszédos fogak tovább romlanak, ho sokáig nem történik semmi. Néhány mondat még egy súlyos gondról, a gyermek- és iskolafogászat helyzetéről: a 6—14 éves korosztály ellátása szervezett körülmények között folyik, nem mintha nem tudnának több iskolafog ászt foglalkoztatni Pécsett, hiszen a csaknem huszonötezer gyermekre három főfoglalkozású gyermekfogász jut, a maradék szakorvosi órát a felnőttek fogorvosai rendelik, helyettesítésben. A gondok hosszú éveken át megszabják a feladatokat is, hogy fogászati ellátásunk eljusson az orvosi munka hármas, igazi egységéhez: o betegségek megelőzéséhez, a gyógyításhoz és a gondozáshoz.- kp Baranyai siker az országos fodrászversenyen Sokan gratuláltak tegnap este Fekete Máriának, a balatonfüredi Annabellában rendezett fodrászbálon. A Baranya megyei Fodrász Szövetkezet versenyzője az országos bajnokság férfi egyéni összetett versenyében harmadik helyezést ért el, ami egyben a vidéki második helyet jelentette a számára. A hírt Szabó Ró- bertné, a versenyiroda vezetője közölte, aki többek között elmondta, hogy a rangos mezőnyben mintegy kétszáz férfi és női fodrász, valamint kozmetikus küzdött az első helyezésért. A baranyaiak, a huszonöt induló csapat közül a nyolcadik helyet szerezték meg a férfi fodrászok versenyében, a megyék által indított csapatok között pedig a negyedik helyre kerültek. 1944 novemberének egyik borongás napján Pécsett, egyik Király utcai ház kapualjába. Szökevények voltak, „lekésték" a nyugat felé tartó kórházvonatot. Fiatal asszonyka igyekezett kifelé a kapun. Először megrémült tőlük, de aztán megnyugodott, és — mivel nem voltak pécsiek — eligazította őket. Egyelőre megmenekültek. Seregi Sándor és Huszár László végül a Király utca 3. szám alatti épület óvóhelyén húzódtak meg. A Martinkó nővérek laktak a házban, ők bújtatták a szökevényeket. Az étel és ital fölmelegítette a két embert, akiknek ruhát is sikerült keríteniük. Két nap múlva megérkeztek a szovjet csapatok. A légópa- rancsnok lement az óvóhelyre és felszólította az embereket: „Mindenki menjen ki!” — Nekem súlyos sebek voltak a kezemen — meséli Seregi Sándor. — Láttam, hogy senki sem akarja nyítani a kapubejárót lakatját. Kértem, tegyék a kezembe a kulcsot. Próbálgattam, de sehogysem sikerült. A kapurácson át megpillantottam egy alakot. Szovjet tiszt, magas, szőke ember volt. Kiadtam neki a kulcsbt és ő végre kinyitotta a kaput. Bejött, látszott rajta, hogy jó tartása ellenére tökéletesen elcsigázott. Le is roskadt mindjárt a konyhában egy székre. — Német van? — kérdezte. — Nincs .. . — Viktor — mutatott magára. — Én pedig Sándor vagyok, Sanyi... Huszár László, akivel együtt szöktünk, jól tudott oroszul (később a városparancsnok egyik tolmácsa lett) szintén bejött a konyhába és elkezdtek oroszul beszélni. Viktor megnyugtatott bennünket, hogy már nincs mitől tartanunk. így p?tán lassanként mindenki megnyugodott. Volt ott egy idősebb ember is, aki beszélt franciául, erre Viktor franciául kezdett beszélni vele, később pedig németre váltottak ... Nem telt el tíz perc, dörömbö- lés hangzott a kapu felől. Katonák keresték Viktort, látták, hogy bejött. Azt hitték, valami baja történt. Miután megnyugodtak, elmentek. — Viktor, azaz Jusztyinov elvtárs, aki a fényképemet most eljuttatta a magyar sajtóhoz, a későbbi napokban a Pannónia Szállóban lakott. Nem engedett el maga mellől. Baráti együttlétünk azzal ért véget, hogy mindketten megfogadtuk: a háború után föltétlenül találkozunk. Sajnos én elvesztettem a címét, ő megőrizte a fényképet. A hátulján azonban valószínűleg el- mázolódott, vagy elhalványodott a vezetéknevem, amit sebtiben ráírtam. Röviddel a székesfehérvári csaták után még egyszer viszontláttam. Szomorú volt. Sok katonatársa elesett. Azóta nem hallottam róla. Most május 1-én Budapestről jöttem haza, amikor feleségem és a gyerekeim, nagy meglepetésemre, elém teszik az Ország-Világot. Forgatom a lapokat és egyszeresek meglátom a képet, azt, amit a Hétfői Dunántúli Napló is közölt. Nem kell mondanom, mit éreztem ... Viktor él és nem felejtett el... Az egykori BESZKÁRT-alkal- mazott — fizikai munkásként — nyolc évvel ezelőtt rokkantsági nyugdíjas lett. Most a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál éjjeliőrként dolgozik. Három fia van. Felnőttek már. Keresőszolgálatunk eredményéről szerkesztőségünk táviratban értesítette Viktor V. Jusztyinovot. Bebesi Károly
