Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-07 / 124. szám

© Duncmtiilt nanlo 1977. május 7., szombat Nagyszerű ember ve It Emlékezés dr. Entz Béla professzorra Tudományos emlékülést tartanak születésének 100. évfordulóján Pécsett Ámulatba ejt, hogy volt idő, amikor Budapesten kel­lett hallgatókat toborozni a pécsi orvosi fakultásra. Per­sze, ez régen volt, abban az időben, amikor Pozsonyról költözött át az egyetem. Élt akkor egy tanszékvezető, Entz Béla professzor, aki éjt nappallá téve szorgoskodott a pécsi egyetem létéért. Ady Endrével egy esztendőben született, 1877-ben, 1900­ban avatták orvosdoktorrá, 1918-ban hívta meg a po­zsonyi tudományegyetem, a kórbonctan tanárává nyilvá­nítva. Pécsre 1924-ben ér­kezett, itt érte meg a felsza­badulást, s a POTE Kórbonc­tani Intézetének éléről 1948-ban vonult nyugdíjba. Aktív tevékenysége ezzel korántsem szűnt meg, hi­szen még három évig mint nyugdíjas vezette az intéze­tet — csak 1951-ben nevez­ték ki utódját. Szellemi fris­seségét végig megtartva, 1959-ben halt meg, Pécsvá- radon, ahol lakott. Temeté­sén Pécsett nagyon sokan ott voltak — barátok, tanít­ványok, ismerősök, mindazok akikkel kapcsolatban állt, mert aki kapcsolatban állt vele, az sokat is köszönhe­tett neki. A koporsót hatan vagy nyolcán vitték — közöttük volt dr. Kádas István is, aki ma — és már húsz éve — a Baranya megyei Kórház kór­bonctani osztályának veze­tője. Vele beszélgettünk dr. Entz Béláról, egy olyan em­berről, akit magam soha sem láttam, mert róla kell, képet alkotnom, apró, a figyelmet alig-lekötő mozzanatokból, félmondatokból, amiket má­sok mondanak. — Olyan ember volt — tű­nődik dr. Kádas István — aki soha sem rejtette véka alá a véleményét, mindig követ­kezetesen képviselte azt és mérhetetlenül igazságszere­tő. „Nyugodtak lehetünk" mondta egy alkalommal va­laki, „hogy ha Entz Béla a teremben van, büntetlenül nem hangozhat el semmi, ami inkorrekt. ..” Mindjárt azt is megértem, hogy miért kellett bátorság ahhoz, hogy az ötvenes évek­ben róla beszéljenek. — Az biztos, hogy nehezen tudták eldönteni a karakte­rét. Tagja, sőt, elnöke volt a Rotary Klubnak, ez afféle szabadkőműves-páholy volt, és előítéletek nélkül élt. A Horthy-rendszer ezt egyál­talán nem nézte jó szemmel, de mégsem tudták a balol­daliak közé sorolni, mert nem volt kapcsolata a kom­munistákkal. De gondolja £sak el ... A zsidó progra­mok idején filoszemitának lenni, és ezt naponta dekla­rálni, ahhoz ember kellett. És Entz Béla ember volt. A német megszállást kö­vető napon — a már rendel­kezésükre álló lista alapján - azonnal le is tartóztatták. A felszabadulás után, az el­ső tanévre vita nélkül válasz­tották meg rektornak. Sőt, az orvosok szakszervezetének elnöke is ő lett. Mindazok, akik ismerték, úgy beszélnek róla, mint a közélet emberé­ről, aki képes volt maga el­menni egy-egy területi veze­tőhöz, hogy az ottani kórház megüresedett kórbonctani állására egyik növendékét ajánlja. Rendszerint sikerrel jártak ezek az útjai, és soha sem mulasztotta el újból megtenni — immár az illendő köszönetnyilvánításért. Ma ritkaság az ilyesmi. Ha van. — Ott álltak a folyosón, talpig feketében, szigorlatra várva a hallgatók — emléke­zik az intézet egykori mun­katársa, dr. Kádas István — és egyszercsak megjelent a kis öreg, borzasztó dühödtem magából kikelve, kiabálva. Valakit kihajított, egészen más, személyes ügyekben. A szigorlatra várakozók térde összekoccant. Eltelt egy kis idő, az öreg kijött és annyit mondott: „Kolléga urak, ar­ra kérem Önöket, menjenek most haza, úgy érzem, any- nyira felindult vagyok, hogy nem lennék elég tárgyilagos a vizsgához . . Személyes tekintélyét is latba vetette, ha kellett. Egyszer valakiért, akit ki akartak tenni az in­tézetből, be is nyújtotta a lemondását.. . Persze, hogy maradt mindenki ... A fia­talokat nagyon szerette, du- gisegélyektől kezdve a saját zsebéig segítette őket anya­gilag is, ő volt hosszú ideig a diákjóléti bizottság veze­tője. Kollégiumot is igazga­tott, a Nagy Lajos Kollégiu­mot vezette évekig. — Ne haragudjon .. . Mé­gis, hogy nézett ki? — Alacsony, pici termetű volt. Mégis akkora tekintély­re tett szert, talán a már em­lített tulajdonságai miatt? Volt az egyetemen igen szép, nagydarab kollégája is, aki például úgy félt tőle, hogy mulattunk már rajta vala­mennyien. — Á hallgatói kedvelték? — Igen, mert rendkívül jó előadó volt. A kórbonctan előadásoknak híre volt, min­dig zsúfolt terem várta. Precíz ember hírében állt. „Mindenből két példányt kell készíteni, és minden ira­tot el kell gondosan tenni” szokta mondogatni. Tudomá­nyos munkássága is ezt a precizitást tükrözi. Csaknem száz dolgozata jelent meg, tervezte könyvének kiadását is . . . Legnagyobb érdeme, hogy nagyszerű diagnoszta volt, kitűnő gyakorlati embe­reket adott a hazai orvostu­dománynak, gyakorló orvos­lásnak. Azt lehet mondani, hogy a felszabadulás után szinte valamennyi megyei kórház prosectúrájának élén Entz-tanitványok dolgoztak. 1959 óta sehol sem említet­ték a nevét. De ez — amit a mostani emlékülés is bizonyít — nem azt jelenti, hogy elfeledték. Csak hallgattak róla. Kampis Péter Az orfűi völgytől Sikondáig ... Azért is jó panoráma­buszon utazni, mert a megle­hetősen magas ülésekről szem- lélgetve a Mecsek szépséges világát mindjárt azt is látni, hogy egyes „akárkik” hogyan csúfítják el az útmenti árko­kat, erdőszéleket otthoni sze­méttel megtömött nylon-zsá­kokkal, az ösvényeket olajos rongyokkal, Agip-cimkés olaj­flakonokkal, fehérfestékes bá­dogdobozokkal, amelyeknek tartalmát — tavaszra készülőd­ve ... záróvonal és védőkorlát festésére használtak fel. Mind­ezt Pécs—Abaliget között 'lát­tam, pontosabban, „láttuk" ha­zai, idegenforgalmi újságírók­kal, de azért, mondom, ha e fenti rendetlen látványt leszá­mítom, igazán nagyszerűen éreztük magunkat e félnapos tanulmányúton. o Letérünk az országútról és megnyílik az orfűi völgy, zöld- be-virágba borulva aztán az orfűi tó ón-tükre, de még az első lejtős kanyarból átlátni a szemközti kis hegyoldalba, ba­rátom kis faházára, aminek van nyitott terasza is, alatta meg pince, bor nélkül, de krumpli meg vöröshagyma akad a hűvös „présház" sarkában, aztán a kis kert, ahol — azt hiszem éppen egy esztendeje — bográcsban főztük a pör­költet és mindenki belebeszélt, hogy ezt így-meg úgy kell főz­ni, ennek ellenére mégis si­került és azt is elénekeltük a vörösen hamvadó parázs mel­lett, azt az ősrégi magyar nép­dalt, hogy „Mani-mani-mani" (angolul „lóvét” jelent), kísé­retről pedig az Abba együttes gondoskodott. Szóval éppen egy esztendeje jártam itt utol­jára, azóta megszaporodtak a hétvégi házak — mondják — vagy hatszázat tartanak nyil­ván — azóta dróthálós kerí­tés is védi a vízpart egy sza­kaszát nem tudom mitől, a vi- kendtelep kisházainak ajtaja, ablaka tárva, szellőztetnek, rendezgetnek, ássák a kerte­ket és lehúzva egy-egy kis ágat, aggódva vizsgálgatják, okozott-e valami kárt a fagy a rügyekben. A Balázs-hegy tetején áll a kilátó, érdemes lenne fölmászni az erdő ös­vényein, de tovább megyünk, a Pécsi tó túlsó végéig, át a gát hidján, az északi oldalon — ha jól számolom — vagy harminc horgász ül a parton derékig vetkőzve, néhány asz- szony a lábát lógatja a vizbe, csak rövid másodpercekre, az­tán sikongatva kapják ki, a tó, azt hiszem, még hideg. A Herman Ottó tavon — egy szép hajnalon — jó kis dévér- keszeget fogtunk — én ugyan nem, engedély hiányában csak statisztáltam — beküldtek ivó­vízért Tekeresfalu végére, csillogó, gyönyörű reggel volt; a szeder feketére érett a fán, egyetlen ágat értem el, nem sokat hagytak rajta a gyere­kek, ami maradt, lecsipeget­tem és a ragacsosan-édes íze éppen elég volt gyermekkori nosztalgiám ébresztésére, ki­csit elszomorítóan. o Visszafele azon tűnődtünk a buszban, hogy az új autópar­koló alatti sávon túlzottan zsú­foltan állnak a víkendházak, egy csendes sóhaj is áthal lat­szik . a szomszéd bungalóba, de hát mindegy, — mint min­den más kirándulóhelyen — itt is lassan telekhiány lesz, a pécsiek — joggal! — oda­vannak Orfűért és tisztesség nekik, rendben is tartják, ami azon is látszik, hogy a koráb­bi kopárság eltűnőben van, fákkal, egyéb növényzettel ül­teti be ki-ki a saját rezidenciá­ját. Orfűről meg Tekeresről is — annakidején — lassan fel­kerekedtek az emberek, aztán elköltöztek. Nem volt itt sem út, sem tó, sem semmi, termő­föld is silány a köves-sziklás talajon, persze, hogy nincs mit kezdeniük az élettel. Aztán egyszer lett tó, — mármint hogy Orfűn — ezt követte a másik, a Pécsi tó, a harmadik a Her­man Ottó tó, autóbusz, bolt­hálózat és parcellázás a nyílt­vízben nagyon szegény Pécs népének. Hogy itt a világ megváltozott —, az elsősorban is Palkó Sándor nyugalomba- vonult megyei tanácselnök ne­véhez fűződik. Évekkel ezelőtt az elhagyott parasztházakat a városiak igyekeztek fölvásárol­ni, a hajdani lakók közül is néhányon visszatértek, most például egyetlen házon látom a táblát, miszerint „Eladó, ér­deklődni lehet Petz Ferencnél Pécsett" és ott, a pontos cím is. Abaligeten festék és víz szag fogadja népes buszunkat. Asz- szonyok gyomlálják a virág­ágyásokat, gereblyézik a sétá­nyokat, férfiak festik a pado­kat, javítják a csónakokat, az egyik pavilont egy vihartól megvadult fa nyomorította meg, ezt is majd megjavítják, érkezik egy-két kirándulóbusz is, újságíró kolléganők és kol­légák beeveznek a tóra, né­melyik csak forgolódik, való­ban „nem sok vizet zavar” az evezőkkel, de másoknak sike­rül, én meg ülök a parton, mert esztendőkkel ezelőtt — éppen lampionos, alkotmány­napi fölvonulás alkalmával — én is csónakba ültem egy „naccságával", bele is zuhant fehér pulóveresen, fehér nad- rágosan a vízbe, még sikolto­zott is az istenadta, hogy be­lefullad, aztán megnyugtattam, ne üvöltsön, ne csapkodjon, hanem álljon le, s mindjárt látja, hogy csupán melléig ér a tó vize. Abban az időben mindenbe- belekaptam, azt hit­tem mindenhez értek. A tó környékét játékos ker­tészeti elgondolás varázsolta évek alatt nagyon széppé: ta­lán ahány fa, annyi fajta, és a díszcserjék ültetésekor is fel­hagytak a hagyományos mér­tani renddel, inkább véletlen­szerűen — de mégis szép íz­léssel választották ki a bokrok, magasabb növésű növények végleges helyét. o Kishajmáson megálltunk rö­vid időre, mert világos, hogy a híres kerámiaüzemet meg kell nézni, főként ha vásárol­ni is lehet, barátaim föl is pakoltak cserepekkel és egyéb dísztárgyakkal, aztán Oroszlán, Magyarszéken át beértünk a komlóiak „birtokára", Sikon- dára. Itt is a szezonnyitás előt­ti mozgás fogadja a látoga­tót, rendbehozzák a strando­kat, férfiak, nők dolgoznak a medencéknél, pörög a beton­keverő, a teraszos étterem ker­tiasztalait mossák, a lángos- sütő mór „üzemel”, az Idegen- forgalmi Hivatal kempingje — gondolom, mire ez a kis be­számoló megjelenik — már megtelik élettel. Találkoztunk a komlói városi vezetőkkel is, ki­szaladtak, rendben megy-e minden, mert Sikonda — nem túlzók — Komló népének ma már létkérdése. Erdő, óriási, világoszöld rét, aztán a fák alatt hétvégi házak sokasága, a pecások végtelen türelem­mel figyelik a vizet, valaki azt mondja, árnyékban 30 fokot mutatott fél órával ezelőtt a hőmérő; legjobb lenne mezít­láb mászkálni a parton, meg az erdőben, de hát indulunk hazafelé .. . pontosabban föl a Misinára, ebédre, ahol — biz- isten le a kalappal az étterem dolgozói előtt — de a na­rancssárga térítőkkel, piros szal­vétákkal, ilyen-olyan-amolyan talpaspoharakkal (ételekről, italokról nem is beszélve), olyan jár, kellemes hangulatot teremtettek, hogy csak ámul­tunk és bámultunk. Egyideig... Rab Ferenc Kismamákhoz! IMPORT ÉS HAZAI GYÁRTMÁNYÚ béby-áruk modern alapanyagban, nagy választékban érkeztek: tipegők, játszók, tavaszi áruk a MERUKER szakboltjaiba. PÉCSETT: Gólya bolt, (Kossuth L. u. 12.) Budapest Ajándékbolt, (Kossuth L. u. 35.) Divatárubolt, (Kossuth L u. 35.) Divatárubolt, (Pécs, Budai vámnál) Ruházati bolt, (Szalai A. u.) Ruházati bolt, (Kertváros) Ruházati bolt, (Rókus u.) KOMLÓN: Gólya bolt, MOHÁCSON: Ifjúsági Áruház, SIKLÓSON: Gólya bolt. PÉCS Tavaszi áruk! Tavaszi színek! Keresse fel szaküzleteinket! cKdMO/yTa/tfN ‘-RdvAt Rettenetes hatalom az írás Lengyel kiállítás a BNV-n A tavaszi BNV-n részt vevő lengyel vállalatokról tartott saj­tótájékoztatót pénteken Jig- nacy Korai, Lengyelország bu­dapesti nagykövetségének ke­reskedelmi tanácsosa és Te- liks Allina, a Lengyel Külkeres­kedelmi Kamara magyarorszá­gi képviselője a kereskedelmi tanácsos hivatalában. Magyarország és Lengyelor­szág között az árucsereforga­lom dinamikusan fejlődik. Az árucsereforgalom bűvüléséhez az idei tavaszi BNV is jó lehe­tőséget kínál. 17 lengyel kül­kereskedelmi vállalat mutatja be termékeit összesen 3200 négyzetméter területen. Az ipa­ri termékek között szerepel a Bumar külkereskedelmi válla­lat többféle útépítő gépe, ame­lyeket a magyarországi útháló­zat felújításánál, bővítéséhez már eddig is sikerrel alkalmaz­tak. A bemutatón a lengyel bá­nyagépipar is képviselteti ma­gát. Szerepelnek a tavaszi BNV-n a Metalexport legkor­szerűbb marógépei, automata sajtolói és esztergapadjai. Az elektronikus készülékek között több újdonság is látható, így többféle adatelőkészítő beren­dezés és irodatechnikai gép. Vagy tíz év óta hétről hétre böl- lenkedem az újság hasábjain. Hol a kereskedelembe kötök bele, hol a közlekedésbe, néha az építészet­be, gyakrabban magamba. Milyen eredménnyel? Nyugodtan mondhatom, hatalmas sikerrel I Hadd soroljak föl néhá­nyat: Egyszer megpiszkáltam valamelyik áruházat, ahol a kirakatban egy ci­pő díszelgett. Csak egy, párja nem volt. Féllábú vevő kellett volna hoz­zá. Szóvátettem. Bevették! Valamikor erősen reklámozták az író nevű tejterméket. Jó volt, it­tunk is, főleg mi, gömbölykések. Egyszerre eltűnt. Fölháborodott cik­ket írtam. Az Iró-Forgalmazó Válla­lat tizoldalas tanulmányban indo­kolta a tejipar nehéz helyzetét. Az író meg visszajött I Két hónapra. Az alatt a két hónap alatt az író­ivó emberek nekem köszönhették, hogy hozzájuthattak kedvenc italuk­hoz. Szóvátettem, hogy a zöldségbol­tokban miért kell azoknak a sze­gény elárusítóknak a legnagyobb nyári melegben is fityulában mérni a krumplit, mikor még a patiká­ban se kell hordani. Azóta nem hajkurásszák szegényeket, díszeleg­hetnek fityula nélkül. Mi ez, ha nem eredmény?! Elmeséltem egy esetemet, a bá- taszéki vonaton történtet. Egy hul­larészeg, jegynélküli, mindenkivel kötekedő ipsét lerakott a kalauz Palotabozsok táján. Megdicsértem érte, jól tette! Telefonon válaszoltak. Egy dühös hang hívta föl a lakásomat, és gya- lázott, hogy mi bajom nekem a bá- taszéki vonattal. Pechje volt, nem én voltam ott­hon, a nagyobbik fiam meg hamar bepörög, és csúnyusokat mondtak egymásnak. Megemlítettem az öregek közle­kedési napját is. Volt egy csinos plakát, rajta a fenti cím. Okörség- nek tartottami Vagy írják azt ki, hogy állandóan vigyázzunk az öre­gekre vagy tegyenek valamit. Mi az, hogy öregek közlekedési nap­ja?! Lökdössük őket ezen a napon az autók alá? Én jobbnak tartanám, ha helyette kapnának féláru jegyet, hadd közlekedjenek. Egy egyébként kedves olvasóm írásban panaszkodott: azt akarom, pusztítsuk ki az öregeket, pedig elmennek az útból maguktól is már. Erre a levélre írásban válaszol­tam. Én nevettetni akarok, nem ke*- serűséget okozni. Félreértette sze­gény. ........................... Leírtam egy múltbeli történetet, amikor poloskás albérletben lak­tam. Azzal fejeztem be, hogy ma ugyan nincs poloska, de az albér­let drága és ez is van olyan kel­lemetlen. Hát itt teljes sikert értem el! Egy olvasóm szemrehányta, hogy lo­vat adtam a főbérlők alá, akik vi­zes odúkat adnak ki nagy pénze­kért, a villanyt este lecsavarják', és más szörnyűségeket müveinek. Mind­ebben az én cikkem nagy segítsé­get adott a házigazdáknak, és le kellene emiatt velem számolni, aki­nek van jó lakásom és a főbérlő­ket védem I Most válaszolok: ennyit értett be­lőle? Hogy nem írtam a főbérlők vizes odúiról? Nem. Az nem ko­molytalan rovat, hanem halálosan komoly. Leghatalmasabb sikerem azokkal a cikkeimmel kapcsolatban szüle­tett, amikben a fanyű vés-irtás ellen emeltem szót. Nézzék meg a Séta­tér fáitl Megvannak I Nélkülem ta­lán már kiirtották volna őketl Sőt, részben, még azt is magam­nak tulajdonítom, hogy mozgalom indul a társadalmi munkában való faültetésért. (Azért tartok tőle, hogy akik irtanak, azok ezt nem társa­dalmi munkában teszik.) Legnagyobb személyes sikeremet nem hagyhatom szó nélkül. írtam a kaputelefonról. Olyasmit, hogy kaptunk és mindjárt el is romlott. Másnap megcsinálták I Köszönet. Dühödt cikket írtam a szerencsé­re megszűnt tiki-taki nevű kínzó- eszközről is. Ahogy a cikk megje­lent, rá egy évre azonnal meg­szűnt I Hiába, nagy hatalom a sajtói Szöllösy Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents