Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-01 / 118. szám

★ Éljen az MSZMP, társadalmunk vezető ereje! * Aki részt vesz ebben a munkában, az nem élt hiába Az atomerőmű hűtövizcsatornái közül kettő. Az atomerőmű már sejteni engedi milyen lesz a z Atomerőmű csont­váza is félelmete­sen lenyűgöző, akár csak a méretek. Úgy énem, mintha óriás kris­tályrács venne körül: acél és fa állványerdő. A mé­ternél vastagabb falak vasszerkezete már sejteni engedi, milyen is lesz ha­zánk első nukleáris ener­giabázisa. Most még a reaktortérbe is bejöhet­tünk, Kovács Jenő műszaki ellenőr készségesen meg­mutatja, hol szabadítja fel majd az ember az urán energiáját, melyhez ha­sonló folyamatot csak a Napra tekintve tudunk el­képzelni. Tizenkét vasbeton pillér va­lóságos kerengőt képez itt, ezeken nyugszik majd a reak­tor. Két méter vastagságú ne­hézbeton falak zárják majd körül az aktív zónát, csupán a reaktortér köré háromezer tonna acélt építenek be. Tu- lajonképpen előregyártott acél­cellákból, szobányi vasdobo­zokból építik ki a hermetiku­san záró térséget, amely biz­tonsággal képes megfékezni az itt születő energiákat, a su­gárzást. A nehézbeton falakba ólomsörétet kevernek, a fal belső és külső borítása herme­tikusan záródó szénacél, rozs­damentes vaslemez. Az itt dolgozó mérnökök, szakmunkások különleges kép­zésben részesültek, hazánk építőipara még soha nem állt különlegesebb, nehezebb fel­adat előtt. Az Atomerőmű épí­tésében részt vevő sok száz vállalat állja a próbát, külö­nösen a 22-es és 2ő-os Állami Építőipari Vállalatok munká­sainak szaktudását teszi pró­bára az atomváros. A hegesz­tők például évtizedes gyakor­lat után sem kapnak itt azon­nal bizalmat, csak külön kikép­zés után vehetik kezükbe a he­gesztőpisztolyt. A beépített va­lamennyi „paket”-ről (előre­gyártott házfalnyi vasszerkeze­tek), a hegesztésekről több tízezer röntgenfelvételt készí­tenek, melyeket az archívum­ban évtizedek múltán is előve­hetnek, ellenőrizhetik a falak teherbírását, sugárzásijiztonsá- gót, a hegesztések minőségét. Nem tudom, hogy magam­ban hordozom-e a jövendő szá­zadokat idéző alkotás iránti borzongató csodálatot, a fan­tasztikus filmek élményei kel­nek-e életre bennem, vagy a látottak, a suttogva visszhang­zó falak sejtetik az ember al­kotókészségének határtalansá­gát . . .? Félelmet. . .? A napra kijövet meg a mé­retek lenyűgözőek: az üzemi főépületbe például húszezer átlagos méretű lakószobát gond nélkül el lehetne he­lyezni. Amott a betonfalon a hűtővízrendszer csatorna nyí­lásai tátongnak, a több ton­nás betonszállító jármű átjö­hetne rajta. Hatszáz munkás dolgozik csak a főépületen (háromezernél több az Atom­erőmű egész területén) mégis alig látni embert. A gépház­ban például két autódaru is dolgozik, úgy tűnik, játékautók manővereznek egy lakószobá­ban. Amott az egyik óriásdaru a munkagödör felé fordul ter­hével, köbméternyi betont sur­rant az acélváz közé. Lassan kitöltik a munkagödör méter vastagságú acélszerkezetét be­tonnal, a húsz futballpályányi terület így egy méter vastag vasbeton lemezzel lesz borítva. Átjövünk a munkagödör északi részére, itt már a spe­ciális fürdő, öltöző és mosoda alapjain dolgoznak: innen ki­jönni majd csak megfürödve, tetőtől talpig átöltözve lehet­séges. Minden nap tiszta ru­hát kell majd a munkásoknak húzniuk. A munkagödör pere­méről jól látni: délen épül már a vízlágyító. Északra a tmk- műhely, raktár, a hegesztő­berendezések karbantartó épü­leteinek impozáns sora, „U”- alakú betonpanelek határolják a templomnyi épületek belső tereit. Elkészült a kazánház is: óránként 75 tonna gőzt képes előállítani, a fűtésen kívül ez­zel fűtik majd fel az indulás­kor az erőművet is. A járművek ai Duna-töltötte homokpadon porfelhőbe bur­kolózva közlekednek, az épü­letcsoportokat azonban sztrá- dányi betonútok kötik össze. A sárga színű DEAMAG autó­daru állít meg: olyan mint egy holdjáró, kételkedve írom le: száz tonnányi terhet képes mozgatni, gémje akár 70 mé­terig is felemelkedik, most is apró széljelző forog tetején, a folyó felől erős légáram homo­kot szór arcunkba. Tiszányi vízfolyás partján megyünk a Duna felé. A hű­tővíz hideg csatornája annyi vizet hoz az Atomerőmű felé, mint amennyit az alföldi fo- lyónk közepes vízállásnál szál­lít. Erre építik a nehézkikötőt: 1979-ben ide érkezik majd a reaktor. A Dunánál már át­vágták a töltést, a víz azon­ban békésen tűri a biztonsá­gos töltések szorítását. Néhá­nyon horgásznak a partján, melegebb itt a víz, mint a Duna, sodrása is kisebb .. . A Tolna megyei Tanács el­nöke fenn a lakótelepi étte­remben mondta még reggel, hogy a 600 esztendős Paks nem volt egyéb mint a lösz­fal, a Duna, a hal, meg a kon­zerv. Többet aligha mondhat­tak régebben róla. Huszonhat- milliárd forint! 1976 és 1980 között ennyi értéket hoznak itt létre az építők. Aztán ki tudja, talán még ennyit. A Dunapart- ról nézve napfényben fürdenek a „tulipános házak”, a három kilométernyi távolságból is vá­rosias látványt nyújt a lösz­falra épült lakótelep. Jó a folyót bámulni, elkap­ja a tekintetet az épülő város is, az Atomerőmű lenyűgöző látványa azonban nem tűri, hogy sokáig másfele nézzen az ember. A 70—-80 méter ma­gas sárga POTAIN daruk mél­tóságteljesen köröznek az üze­mi főépület felett, a szellőző kémény alapja csaknem ak­kora, mint a Körönd Budapes­ten. Nézni élmény, az építésé­ben részt venni talán fárasztó, talán felelősséggel, gondokkal jár, előfordulhat, hogy életet, egészséget követel. Aki azon­ban részt vesz ebben a mun­kában, bármit tesz is később, már nem élt hiába . . . Lombosi Jenő Az üzemi főépületben a darusautók is játékszernek tűnnek. A pécsi pincék Tavaly 90, idén 140 millió forint, a következő években is hasonló nagyságrendű állami támogatás Pécs pinceproblé­máinak megoldására. Óriási az összeg, de óriási a feladat is: biztonságossá tenni Pécs történelmi városközpontját. Néhány éve még a csapá­sok kivédésével járó kapkodás jellemezte a helyzetet. A rend­szeres állami támogatás nyo­mán kibontakozó komplex megelőző-elhárító tevékenység hatására a tervszerű megelő­zésé már a vezető szerep. Ezekben a hetekben város­szerte 27 munkahelyen dolgoz­nak, ezek közül 22 a tervszerű megelőzés kategóriájába tar­tozik, s csupán öt helyen fo­lyik a közvetlen életveszély elhárítása. A pincék újra-hasznosításá- nak igénye kezdettől fogva igen erősen él. Az utópia kö­Kész ugrópálya a föld alatt rébe kell sorolni olyasmit, hogy pl. a Széchenyi tér alatti pin­cerendszert gyalogos aluljáró­vá fejlesszék, meg azt is, hogy a nagyobb pincékből földalat­ti autóparkolót csináljanak. Ezekből aligha lesz valaha va­lami. A realitás: az alkalmas pincéket raktározásra, pince­klubnak, vendéglátó létesít­ménynek stb. kell felhasználni. A pincemunkák tervszerűvé vá­lása hozta meg, hogy végre gondolhatunk egyes pincéink közösségi célok szolgálatába óljítására. Az alábbiakban három olyan pincébe látoga­tunk, amelyeknek újrahaszno­sítása már túl van az egyszerű elképzelésen. zető szerint a földalatti atléti­kai pálya szeptembertől a bel­városi diákok rendelkezésére áll. A pince helyreállítási költ­sége egyébként megközelíti a négymillió forintot. Landler Jenő utca (volt) 18. Ki gondolná, hogy a roskatag városfal tövében látszó bánya­bejárat mögött nagy igényes­séggel —■ és 1,5 milliós költ­séggel — helyreállított pince van. A látvány a Rísz Antal. Tóth Balázs és Wunderlich Já­nos vezette brigádok kezemun- káját dicséri. Rövid folyosóból kerek előtérbe jutunk, ahol kupolaszerű boltozat hajlik fölénk. Innen kisebb helyiség­be lépünk, itt lesz a majdani létesítmény — nem is mond­tuk még: pince-borozó — ún. vizesblokkja. Itt is, mint min­den más, közösségi célra hasz­nosítható pincénél, a felszínen vagy felszínközeiben alakítják mmt (Kopjár Géza felvételei) ki a mosdókat, wc-ket; így ta­karíthatok meg a költséges vízemelő berendezések. A történelmi belváros túlsó csücskében, a Rákóczi út 65— 67. alatt 12 méter mélységben A városfal alatt létesítendő pinceborozó előtere. a legnagyobb és legdrágább pincék egyikében Tóth János bányász szocialista brigádja dolgozik 1975 decembere óta. Folyosók labirintusa 12 kisebb- nagyobb termet köt össze, az egésznek mintegy 1200 négy­zetméter az alapterülete. Áz egykori borospince méreteihez igazodik a helyreállítás költ­sége: kb. 12 millióba fog ke­rülni, mire elkészül úgy, hogy új szerepkörére felkészítsék. A hatalmas költség az igen cél­irányos felhasználást ösztö­nözte már akkor, amikor hoz­zákezdtek a helyreállításhoz. Az öt pécsi felsőoktatási intéz­mény jelentkezett felhasználó­nak: összevont pinceklubot akarnak itt létrehozni. Az új felhasználást a BARANYA- TERV-nél tervezik. A 12 terem­ből 6-nak a terve már kész, s folyamatosan készül a többié is. Lesz lent 120 személyes színházterem, táncterem, elő­adótermek, klubszobák, büfé... A pinceklubbá-alakítás továb­bi 9,2 millió forintot igényel. De vajon elő tudják-e terem­teni a felsőoktatási intézmé­nyek e hatalmas összeget? Vagy... Ti. van már olyan pincénk, aminek a költséges helyreállí­tása után nincs még használó­ja. A túlsó sarkokon, a Rózsa Ferenc út 1. és 2. alatt több mint 5 milliós költséggel erő­sítettek meg egy-egy pince- rendszert. Az előbbi — még az új koncepció előtt — jo­gászklub lett volna, az utóbbit közétkeztetési célra akarták felhasználni. Pillanatnyilag mindkettőt a csend üli meg. Előkészületben van a Mun­kácsy Mihály utca 31-et a Per- czel utca 30-cal összekötő pincerendszer megerősítése — felhasználására lehet jelent­kezni. Csakúgy, mint a Kazin­czy utca 3/1 alattira és majd a többire, ami a nagy „pince­hadművelet” során új szerep­körben lesz felhasználhatóvá. Hársfai István Jókai utca 15. Az épület alatt 66 méter hosszú nyílegye­nes folyosó, végében két rövi- debb ággal. Amikor meghatá­rozták a 9,7 méter talpmélysé­gű pince új szerepkörét, a Jó­kai utca alatt átjárót nyitottak a középiskolai fiúkollégium alagsorába, s most ez az egyik megközelítési lehetőség. Az új szerepkör: a pince a belvárosi iskolák földalatti atlétikai pá­lyája lesz. A főág alkalmas gumiszőnyeggel futófolyosóként funkcionál, a nagyobb térfo­gatú mellékágban lesz az ug­rópálya (a homokkal feltöltött ugrógödör az első kész atléti­kai létesítmény), a kisebbikből öltöző-pihenőhelyet alakítanak ki. Teszler József és Tarlósi Já­nos aknamélyítő szocialista brigádjai május 1-re befejez­ték a munkát. Csorba Tivadar városi művelődésügyi osztályve­A Tóth-brigád tagjai az egyik pincefolyosó idomköves megerősí­tésén dolgoznak. Atlétikai pálya Tájjellegű borozó Színházterem, klubszobák más szerepkörben

Next

/
Thumbnails
Contents