Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-04 / 121. szám
6 Dunántúlt napló 1977. május 4., szerda Kötünk diktálta fontos követelmény Olvastuk, hallottuk Baranyáról Életében múzeumot kapott. Egy ember művészetének, életének ez a tény nem mindennapi elismerése. De olvassunk erről a Képes Újságból, ahol Do- lezsál László mutatja be a mestert. „Bakócán, — a Mecsek hegyei között elhelyezkedő kis faluban — él és dolgozik Sáfrány Géza fazekas. Ama kivételes kevesek közé tartozik, akik életükben múzeumot kaptak. A falu fő utcáján álló, fehérre meszelt oszlopos-tornácos, védett népi-műemléket adta a helyi tanács erre a kitüntető célra. Sáfrány Géza már hetvenkét esztendős .. . Hatvan évvel ezelőtt kezdett korongolni; a fortélyokat édesapjától sajátította el. És negyven éves a saját műhelye, amelyben ma is dolgozik, s amely eredeti állapotában maradt fenn. Az idős és híres mester, ma már az egyik utolsó képviselője a mecseki Hegyhát valaha virágzó, sokakat foglalkoztató agyagkultúrának. ♦ Baranyában hagyománya van a kertészkedésnek, mert van nekünk olyan kertbaráti, egymást támogató közösségünk, amely mindig felkarolja az egyes embereket is. A Szabad Földben erről úgy ír dr. Fábián László, hogy a kisgépek, vegyszerek és egyéb eszközök mellett a szakemberek tájékoztatót is adnak a kertészkedők- nek, másrészt szaporítóanyaggal is ellátják. Itt van például a Boksái Ezüst Kalász tsz, amelyet a háztáji gazdaságokat szervező tevékenységéről ismert meg az ország. Van Pécsett még fürjtenyésztő szakcsoport is, de a legfontosabb az, hogy amíg 1976-ban 200 ezer palántát adott el a Pécsi ÁFÉSZ, ez évben több mint félmilliót értékesítettek és még így sem tudtak minden igényt kielégíteni. ♦ A Magyar Hírlap ünnepi számában Vicsek Ferenc az üzemi demokratizmust fejtegeti. Járt a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál, ahol elmondták a szakszervezeti vezetők, hogy két és fél óra vita után döntöttek egyik üzemrésznél, hogy ki legyen a vezetőjük. Javaslat volt három is, de ők az emberek véleményére voltak kíváncsiak, ezt vették figyelembe másfél órás vitájukon a szakszervezeti vezetők, végül is nyolc :három arányban a közösség érdeke kerekedett felül. Ez a három hasábos cikk nemcsak arról tájékoztat, hogy milyen tiszteletben tartják az emberek véleményét az adott üzemben, útmutatás is egy mélyebb, átgondoltabb közösségi élet kialakításához. Nem frázis az üzemi demokratizmus, csupán arról van szó, hogy a többség fogjon kezet a szak- szervezettel, közösen válasszák meg vezetőiket, munkaidejüket, üzemi életüket. Lipóczki József Az új világgazdasági rend eszméjének térhódítása Az új világgazdasági rend napjainkban gyakran emlegetett fogalom. Viták is folynak arról, hogy kialakításában milyen módon vegyenek részt a fejlett gazdaságú országok, és mi vár e munkában a fejlődő világra. A Föld nagyobbik részének szegénysége, a túlnépesedés gondja, az emberiség élelmiszerkészleteinek várható alakulása, továbbá az egész földnek mint az emberiség közvetlen környezetének védelme, vagyis az emberiség közös gondjainak megoldása szükségessé teszi az egyes országok és ország-csoportok közötti jelentős gazdasági, fejlettségbeli különbségek erőteljes mérséklését, vagyis egy új .világgazdasági rend kialakítását. Ennek érdekében különböző nemzetközi fórumokon több programot is kidolgoztak az utóbbi években. A folyamat Felkerestük dr. Szentes Tamást, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Világgazdasági Tanszékének tanárát, hogy tájékoztasson bennünket e folyamatról, a nemzetközi programokról és ezek alkalmazhatóságáról. — Az új világgazdasági rend kibontakoztatásának nemzetközi Akcióprogramját 1974- ben az ENSZ VI. és VII. rendkívüli közgyűlése dolgozta ki. Ezt követte a nemzeti államok gazdasági jogainak és kötelességeinek Kartája, amelyet az ENSZ 1974 decemberi rendes közgyűlésén szavaztak meg. Ezek a fejlődés sok részletét, célszerű irányait tisztázzák. E dokumentumok, s az ezekre épülő magatartás-normák a világgazdaságban tevékenykedők számára kétségkívül történelmi mérföldkövet jelentenek. Hiszen első ízben került átfogó kritika alá, most már nemcsak a marxisták részéről, a fennálló világgazdasági rendszer, a maga teljességében. Az új világgazdasági rend gondolata azonban sokkal korábban felvetődött már. így például U-Thant ENSZ-főtitkár egyik 1964-es beszédében. Az új dokumentumok azonban sok új pozitív elemet tartalmaznak. És ezekben a világgazdaság megreformálásának szükségességét már azok is elismerték, akik korábban ellene voltak. Ez nagy fordulat. Ezek az új dokumentumok persze 1974- ben születtek, tehát az olaj és több más alapvető nyersanyag „árrobbanását” követően. Amikor is több fejlett tőkés állam tapasztalhatta a világgazdaság fennálló rendjének káros hatásait, feszítő ellentmondásait. Átütő siker — Anélkül, hogy elvesznénk a részletekben, felvázolható-e a jelenlegi és a korábbi időszakok fejlesztési törekvései közti fő különbség? — Nos, a fejlesztés első évtizede, a 60-as évek elejétől számítva átütő sikert nem hozott. A fejlődő országok gazdasági szintje nem közeledett a fejlett országok csoportjának színvonalához. Ebben az időszakban a fejlődő országok megsegítésének legfőbb eszközét szinte kizárólag a tőke „áttelepítésében" és a pénzügyi segélyekben, támogatásokban látták. A fejlődő országokba települő tőke, túlnyomórészt az úgynevezett működő tőke, tehát az olyan pénz, amely az elmaradott gazdasági országokban telepített gyár, vasút, bánya, vagy üzletház „képében" jelenik meg — a dolog természetéből következően továbbra is jelentős mértékben e tőke tulajdonosait gyarapítja. Az ő érdekeiknek megfelelően alakítja a fogadó országok gazdasági szerkezetét. — A segély sem ér önmagában sokat. Hiszen itt az is a kérdés, hogy az adott ország mennyire „fogadóképes", a nemzeti kormány mire használja fel a segélyt, pontosabban, mibe fektetheti, milyen technikát, technológiát vásárolhat érte. Az élenjáró technikát esetleg azért sem vehetik meg, mert az adott ország gazdaságában hiányzik az ahhoz szükséges szaktudás. Lényegében tehát elmondható, hogy a fejlesztés első évtizedében az egyoldalú gazdasági függés felszámolása, a nemzetközi munkamegosztás szerkezeti módosítása és a fejlődő országok belső gazdasági, társadalmi átalakulásának gondolata, így együtt, kevéssé kapott még hangsúlyt. — A legújabban megfogalmazott és deklarált elvek között azonban most már, így vagy úgy, kisebb vagy nagyobb mértékben, ott szerepelnek az olyan lényeges követelmények is, mint például az az elv, amelynek értelmében az egyes nemzeti államok szuverén rendelkezési joggal bírnak saját természeti kincseik felett, és élhetnek az államosítás jogával is. Hasonlóan rendkívül lényeges, hogy a multinacionális vállalatokat a nemzeti államok ellenőrizhetik, működésüket szabályozhatják. — Ezek mellett az új világ- gazdasági rend eszméjének sarkalatoson fontos új tétele, a fejlődő országok iparosításával együtt, a technikai, technológiai együttműködés szabályainak kidolgozása és érvényesítése. Lényegében tehát a technológiai monopóliumok és a technikai függés felszámolásának gondolata. Ez az, amitől az elmaradás fokozatos megszüntetését várni lehet. Reális veszély — Egy sor iparágat és technológiát áttelepíthetnek a fejlett világból a fejlődőbe, például különféle összeszerelő iparágakat, vagy a textilipari, vagy az élelmiszeripart, de ezektől a gazdasági különbségek nem csökkennek feltétlenül. Hiszen ezek nem alapvető ágazatok. Reális ez a veszély? — Természetesen. Az UNCTAD (a fejlődő államok nemzetközi szervezete) koncepcióiban is megfogalmazódott. E szerint a technológiai monopólium, a technológiai függőség megszüntetése feltételezi, hogy a fejlődő országokban is kialakuljanak az olyan iparágak, amelyek nemcsak átveszik, hanem termelni és fejleszteni is képesek a korszerű és a helyi adottságokhoz illeszkedő technológiát. Ehhez, kézenfekvőén ki kell alakítani a korszerű fejlesztési, kutatási bázisokat is. — Az európai szocialista országok, hazánkkal együtt, évtizedek óta ezt a megoldást helyezik előtérbe: tehát a tudományos, műszaki, gazdasági együttműködés bővítését és elmélyítését a lejlődő országokkal, főként - ezen belül is — a szakemberképzésben nyújtva segítséget és általában a műszaki tudományok átvételében. Hogyan tehető ez még eredményesebbé? — Ahhoz, hogy a kívánt eredmények megszülessenek, nem elég a szocialista országok, vagy az egész fejlett gadzasá- gú világ igyekezete, jóindulata, — a fejlődő országok belső erőfeszítése is nélkülözhetetlen, a belső gazdasági és társadalmi haladás. — A fejlődő országok csoportját persze nem szabad úgy tekinteni, mintha ezen belül nem léteznének különbségek. Valójában a harmadik világ országai között nagy eltéréseket találunk a társadalmi és gazdasági fejlettségi szintben, reformokra való hajlandóságban, és a technikai fejlődéshez rendelkezésre álló nemzeti adottságokban is. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem tekintetében például, a harmadik világ első és az utolsó helyeken álló országai között. nagyobb a különbség, mint az USA és a harmadik világ vezető — többnyire olajban gazdag — államai között. Itt tehát sokféle érdek létezik, s az új világgazdasági rendért valóban az egész világ progresz- szív erőinek munkálkodása szükséges. „Játékszabályok” — Vagyis az új világgazdasági rend csupán világkereskedelmi reformokkal és garanciákkal aligha alakítható ki. A különbségek egyébként sem a kereskedelemben, hanem az anyagi javak termelésében fennálló eltérésekből születtek, s a jelenlegi munkamegosztás mellett fenn is maradnának. — Pontosdn így van, ezért az európai szocialista országok szakemberei, hazánk képviselői, a különféle nemzetközi fórumokon is síkra szállva ezen álláspontjuk érdekében, — a nemzetközi munkamegosztás szerkezetének és a fejlődő országok belső gazdasági-társadalmi struktúrájának gyökeres átalakítását tartják az egyetlen olyan megoldásnak, amely valóban elősegítheti egy új, világ- gazdasági rend létrejöttét. — Mindez tőkés alapon elérhető? — Ma már p világgazdaságban nemcsak a tőkés országok „játékszabályai" érvényesülnek, s bár ma még a világban a tőkés viszonyok vannak túlsúlyban, a világgazdasági kapcsolatok átalakításának folyamata — nemzetközibbé válása, korszerűsödése, az érdekek közeledése egymáshoz - elindulhat, előre is haladhat, de persze egyáltalában nem ellentmondások, sőt: nem vargabetűk nélkül. Gerencsér Ferenc Tudományos hírmagyarázónk írja Alfa holdbázis A televízióban nagy sikerrel vetítik az Alfa holdbázis című fantasztikus angol filmet. Mint legtöbb hasonló filmben, itt is inkább a fantázia, semmint a tudomány kerül előtérbe. Cikkünkben nem a tévéfilmet kívánjuk bírálni, hanem a tudomány eszközeivel egy igazi holdbázis építésének lehetőségét próbáljuk megvizsgálni. Búvóhely — óvóhely — bázis Az 1960-as évek közepétől a mai napig több tucat .automata, és hat Apolló expedíció szállt le a Holdon, illetve tért onnan vissza. Az igen látványos amerikai expedíciók az Apolló—17 küldetésével váratlanul befejeződtek. A tudomány ugyanis felismerte, hogy a Hold igazi megismerése, felkutatása vagy inkább birtokba vétele rövid időtartamú expedíciókkal nem lehetséges. A Holdat akkor lehet csak igazán megismerni, ha a kutatók állandó menedéket találnak, és akkor is a Holdon maradnak, amikor beköszönt az ottani kéthetes éjszaka, vagy pedig a kéthetes nappali forróság. A legközelebbi expedíció tagjainak egy felszín alatti barlangot kell keresniük. Ebbe a kavernába légzsilippel ellátott felfújható műanyag falat helyeznek el. Ez lesz az első „búvóhely” a Holdon. Ha ezt a kavernót megközelítően a földi körülményeknek megfelelően felszerelik, s az űrutasok megszabadulhatnak súlyos űrruhájuktól, akkor ez már óvóhelynek nevezhető. De ez még mindig kevés. Ilyen kavernákat valahol a Hold felénk forduló oldalának egyenlítőjétől nem túlságosan messze kell megkeresni, mert így aránylag köny- nyű a Földdel ródiókapcsolatot tartani. Miért van szükség föld alatti menedékre? Elsősorban azért, mert a Holdnak nincsen légköre, nincs ózonrétege, ami megvédené a kutatókat a nap gyilkos erejű ultraibolya sugár, zásától. De védelmet kell találni a világűrből érkező nagy energiájú kozmikus sugárzás ellen is. Az űrhajós öltözék rövid időre minden ellen védelmet nyújt, ám senki sem tudja, mi történne egy emberrel, ha egy-két hónapig kellene űrruhában tartózkodnia. Erről a menedékhelyről kiindulva holdautóval, vagy terepjáróval fel lehet deríteni több tíz vagy száz négyzetkilométeres területet, főként krátermentes vidéket, ahol űrhajó kilövőbázist építhetnek és ahol megépíthetik (a Földről hozott előregyártott elemekből) az első igazi holdbázist. A holdbázist a mai elképzelések szerint jórészt a talaj alá fogják süllyeszteni, azonban lesznek kilátó kupolák (valószínűleg speciális műanyagból) és légzsilipek bejárati kapuval. Az első holdbázis akkor lesz igazi, ha a két legértékesebb „kincset”, oz oxigént és a vizet a helyszínen tudják előállítani. Ha ezeket nem a Földről kell „importálni", a kutatók gondjainak legalább fele megszűnik. Az elektromos energiát minden bizonnyal napelemek révén nyerik és a kéthetes éjszakára akkumulátorokkal tárolják. Holdváros A holdbázisról kiinduló expedíciók újabb támaszpontokat keresnek majd és az automata rakéták további felderítéseket végeznek. Ennek révén további bázisokat fognak építenij Több holdbázis rendszeréből valamilyen középponti vidéken épiti'k meg az első holdvárost. A város a bázisokhoz hasonló elvek alapján épül majd fel, csak nagyobb méretekben. A kilátókupolák teljes biztonsággal védik az embert a világűr minden támadásától, még az alattomos meteoroktól is. E cikk elolvasása után sokan kérdezhetik, mire jó mindez? Az űrhajózás előkészítő korszakának nagy gondolkodói már régen megválaszolták a kérdést. Minden lehetséges földi tudomány óriási mértékben előre lendülne, ha a Holdat (és később a bolygókat) legalább annyira megismernénk, mint a Földet. Kutatni kell o Holdat azért is,, hogy jobban megismerhessük a Földet. Gauser Károly Közös kutatások Hatezer tudós munkahelye Tavaly múlt két évtizede, hogy a Moszkvához közeli Dubnában megalapították az Egyesített Atommagkutató Intézetet, a szocialista országok első nemzetközi tudományos központját, amelynek munkájában tizenegy baráti ország tudósai, kutatói vesznek részt. Az ötvenes évek derekán ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a tudomány egyes területein a korszerű kutatások olyan hatalmas kiadásokkal járnak, amelyek általában meghaladják egy-egy állam erejét, főként a kisebb országokét. Dubna — hatezer tudós munkahelye — tehát az alapkutatások színhelye lett, mégpedig a fizika két, talán legizgalmasabb, s a jövőben még sok meglepetést tartogató területén, a részecske- és a magfizikában. Korábban úgy vélték, hogy az anyag legparányibb részei a protonok és a neutronok. Ma már azonban háromszáz elemi részecskét ismer a tudomány, s jelenleg ott tartunk, hogy talán még ezeknél parányibb alkotórészek is léteznek. Dubnában hét laboratórium ad helyet a munkának. A magproblémák és a magreakciók laboratóriumában a természetben elő nem forduló transzuró- nok előállításán dolgoznak a kutatók. A neutronfizikai laboratóriumban működik a világ egyetlen, úgynevezett impulzusreaktora. Az elméleti fizikai, a méréstechnikai és automatizálási laboratórium, valamint az új gyorsítási módszerek osztálya szolgál még a közös kutatások színteréül. Az EAI a tagországok intézetein kívül kapcsolatot tart az Európai Atom- kutató Szervezettel, az Egyesült Államok kutatóintézeteivel és a francia intézményekkel is. A képen az U-120-M típusú mágneses részecskegyorsító egyik fontos alkatelemének a szerelését végzik a szakemberek. Próbaüzemelés után a gyorsítót a Csehszlovák Tudományos Akadémia Magfizikai Intézetébe szállítják majd és ott helyezik véglegesen üzembe.
