Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-31 / 148. szám

1977. május 31., kedd Dunántúli napló 3 Baráti összefogás a gépiparban IIL A Szerszámgépipari Művek EV 630-as esztergagép-család­ját ma már Európa-szerte is­merik és''nemcsak a kiállítás­ról. hanem több országban munkába állítva, üzemi tapasz­talatok alapján is. A szovjet gépiparban Szovimaq RNC tí­pusjelzéssel terjedt el. Ez az elnevezés — Szovimag — utal arra is, hogy e gép szovjet— magyar együttműködéssel ké­szül. A szovjet márkajelzés utolsó két betűje pedig azt jel­zi, hogy ezek a legújabb ma­gyar tárcsaesztergák már a szerszámgépek legkorszerűbb változatai közé tartoznak: számjegyvezérlésűek és a mun­kadarab, valamint a működési program cseréjén kívül az ösz- szes többi műveletet — szer­számváltás, előtolás, fordulat- szám-változtatás stb. — auto­matikusan elvégzik. Pár év múlva a hagyományos, tehát a nem programvezérlésű szer­számgépek sorozatgyártása már nem lesz kifizetődő, de több­nyire az alkalmazásuk sem, oly nagy a termelékenységi különbséq a régi és az NC- gépek között s a számjegyve­zérlésű gépekkel végzett mun­kaminőség is sokkal jobb. A legnagyobb megrendelők kívánsága A SZIM-nél a fejlesztés 7 év­vel ezelőtt kezdődött, megkö­zelítően a nemzetközi élvonal­lal egyidőben, amikor még a hazai iparban az ilyen gépek iránt aliq volt kereslet, de a gyártásukhoz szükséges ipari háttér sem volt még kielégítő a kohászatban, az elektronikai iparban. A gyár konstruktőrei mindenekelőtt a legnagyobb megrendelővel, a szovjet gép­iparral tisztázták, hogy elsősor­ban ők milyen gépekre számí­tanak majd az elkövetkezendő években Kőbányáról. A kíván­ság az volt, hogy készítsenek a magyarok olyan NC tárcsa­esztergákat, amelyek különle­ges, hőálló acélok megmunká­lására is alkalmasak. A gyár elfogadta a javaslatot, majd fejlesztési és különféle rész­egységekre gyártásszakosítási megállapodást is kötött a szov­jet féllel. A mai EV 630-as család (hi­szen az első modellnek jelen­leg már 4 változata is létezik) tervei teljes egészében a ma­gyar fejlesztési intézetben ké­szültek el, de az együttműkö­dés révén a szovjet szakembe­rekkel sok értékes konzultáció­ra is mód nyílott. Például szak­Szovimag (avagy: hogyan lehet a hazai lehetőségeket kitágítani?) mai viták során közösen alakí­tották ki a forgácselvezetés módját, vagy a gépágy dőlési szögét, amelyek a gép „eré­nyei" közé tartoznak, mivel igen megkönnyítik a kezelését és a nemzetközi átlag fölé emelik a konstrukció forgács­teljesítményét. Ma már két változat soro­zatgyártása folyik. Az egyik revolverfejjel készül, 6 szer­számmal dolgozik, ezeket cse­rélni kell, ha a 6 szerszám nem elég a bonyolult munkada­rab megmunkálásához. Az újabb változat programozható automatikus szerszámcserélővei és adagolóval készül, szer­számtartójába 12—16 szerszám fér el. Várakozás nélkül A szovjet ipar a részegység­szakosítási megállapodás értel­mében mindkét változathoz több főelemet szállít: például magát a számjegy vezérlő be­rendezést, továbbá különleges villanymotorokat, tengelykap­csolókat, tokmányokat. Több­nyire tehát azokat a korszerű gépelemeket, amelyeket a ha­zai ipar esetleg még nem gyárt megfelelő színvonalon, vagy elegendő mennyiségben vagy a tervezés idején még nem gyár­tott. A SZIM azonban a szov­jet gépiparral kialakított ter­melési kooperáció révén men­tesülhetett attól, hogy sokáig várakozni kényszerüljön a ha­zai ipari háttér teljeskörű fel­zárkózására, tehát idejében felkészülhetett a versenyképes, gazdaságosan exportálható NC- gépek gyártására. Ezzel lénye­gében húzóerőt is gyakorol ma már hazai alkatrész szállítói­nak fejlesztésére, illetve lehe­tőséget ad a hazai gépfelhasz­nálóknak, hogy korszerű NC- gépekkel emelhessék technikai színvonalukat. 1980-ig 150 ilyen gépet szál­lít a SZIM a szovjet gépipar­nak. Ezek darabja jelenleg mintegy "5 millió forint, egy ha­gyományos tárcsaeszterga ára alig haladja meg a félmilliót. Az NC-gépek ennyivel értéke­sebbek a hagyományosaknál. w Évente egyszer olvasnak villanyórát Iparági kísérlet a DÉDÁ5Z területén A lakosság villamosenergia­fogyasztásának számlázásával és elszámolásával kapcsolatos iparági kísérlet kezdődik a Dél­dunántúli Áramszolgáltató Vál­lalat területén, ami azon alap­szik, hogy évente csak egyszer olvassák le a villanyórát. Ev közben, meghatározott gyakori­sággal és azonos összegű „részszámlát" kapnak a fo­gyasztók. A környező országokban már jól bevált ez a rendszer. A Dé- DÁSZ két éve foglalkozott a tapasztalatok megismerésével, a számítógépes programok fel­készítésével, a fogyasztói körze­tek kialakításával. Ezek után kapott engedélyt országos szer­vektől, hogy keszthelyi üzem- igazgatósága területén, mint­egy ötvenötezer fogyasztónál új számlázást vezessen be, kísér­leti jelleggel. Az új rendszer 'több előnyt ígér. Kevesebbet zaklatják a fogyasztókat, akik kéthavonként- tehát évente öt alkalommal — egyforma, ismert összegű áramszámlát fizetnek. Különö­sen célszerű ez a városi bér­házakban, évente csak egyszer szükséges, hogy a pénzbesze­dővel találkozzanak. Igen nagy a lehetősége az OTP-n keresz­tül történő fizetés kiterjeszté­sének, mivel azonos összegű számlára tudnak felkészülni. A kísérlet helyéül azért vá­lasztották a keszthelyi üzem- igazgatóságot, mert a fogyasz­tói összetétel tükrözi a vállalat sokrétűségét. A kísérleti szám­lázásnál minden olyan prob­léma felmerülhet, ami a válla­lat életében előfordulhatna. Az átállást július elsején kez­dik és az év végéig tart. Egy év után értékelik a tapasztala­tokat és döntenek széles körű alkalmazásáról. E két adat alapján bárki fel­becsülheti, mennyire nem min­degy ugyanazon munkaidőben, gépen, munkaerővel, energiá­val félmilliós vagy ötmilliós ér­tékű termékeket előállítani. A közös, magyar—szovjet szerszámgépipari fejlesztés előtt pedig a 80-as évekre már körvonalazódnak az új cé­lok, közöttük — úgy lehet — a lézer-technikával is bővítik a legkorszerűbb szerszámgépek „tudását”. (9) Trítíkale­nemesítés A nemzetközi kutató állomá­sok bevonásával eredménye­sen dolgoznak a magyar triti- kálé-nemesítők Kecskeméten, a népélelmezési szempontból sürgető új gabonafajta előál­lításán. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet világhírességé­nek, a tritikálénak a tovább- javítása azt a célt szolgálja, hogy egyes törzsei a Föld kü­lönböző égtájain is gazdasá­gosan termeszthetők legyenek. Ehhez a Nappal közömbös faj­tákat keresik, a hazai talajok­ra pedig a búzával verseny- képes, nagyhozamú hibrideket szelektálják. Az intézet tenyész- kertjében most végzik a páro­sításokat, keresztezéseket, s így több mint nyolcezer új egyedet nyernek a további ku­tatásokhoz. Űj törvényerejű rendelet a kisipari tevékenység szabályozásáról Csaknem 20 évvel ezelőtt szabályozták utoljára törvény- erejű rendelettel a kisiparosok tevékenységét. Az azóta végbe­ment társadalmi, gazdasági fejlődéssel együttjáró változá­sok tették indokolttá a kisipa­rosok működésének felülvizsgá­latát, átfogó egységes szabá­lyozását. A kisipar a szocialista szek­torral összehangoltan, azt ki­egészítve változatlanul fontos s.zerepet tölt be a lakosság el­látásában. Termelésének, illet­ve teljesítményének értéke 1976- ban megközelítette a 11 milli­árd forintot. Különösen jelen­tős a kisipar szolgáltató tevé­kenysége, amely összteljesít­ményének 82 százalékát teszi M&bd utat a zöldségnek 0 tompái titok Rekord­termés száraz­művelés mellett A pécsi zöldségárusok között többen is szállítanak Tompáról paradicsomot, paprikát. Képünk, a Petőfi mozi melletti zöld­ségboltban készült. 1 ól kihasználják a táj adottságait Egy termelőszövetkezet, amelynek nincs olcsó termálvi­ze, sőt semmilyen vize nincs, szárazműveléssel másfél évtize­de a zöldségből él, abból gaz­dagodott meg, unikumnak szá­mít, meg kell tőlük kérdezni, hogy csinálják. Ez a kíváncsi­ság vitte Baranyából egy kü- lönbusszal a tompái Kossuth Tsz-be azt a kis szakembercso­portot — Görcsönyből, Szeder­kényből és a megye más üze­meiből — akik szeretnének jö­vedelmezően sok zöldséget ter­melni. Tompán aznap épp a para­dicsomot palántáztók, géppel, ágyásos rendszerben. Mozgó tartálykocsikból locsolták be a töveket. A vízbe starter műtrá­gyát oldottak, tomasolos keze­lést adtak a zsenge gyökérnek. — Ez a paradicsom most lát utoljára mesterséges vizet, mert a többit a természetfelelősre bízzuk, de beterveztünk 315 má­zsát hektáronként. Tavaly 350 mázsát szedtünk le a fagykár mellett. Mike Árpád főagronómus szavai ezek, aki a kertészet ügyeit teljes mélységben isme­ri, szívügyének tartja. Nem tit­kolja el a gondjaikat sem. Be­ismeri, hogy a paradicsomter­melés még ilyen hozamok mel­lett sem nyereséges. S csak úgy futnak ki nullára, hogy 20— 30 százalékos előszedést vé­geznek, amit friss áruként ad­nak él. Ilyenkor ifjúsági tábort nyitnak a faluban, törzsvendé­geik a kaposvári mezőgazda- sági főiskolások, és 150-180 embert vesznek fel idénymun­kára a környező falvakból, Mélykúttól Kelebiáig 40 kilo­méteres körzetből. Saját paradicsomfeldolgozó- jük van, a levet tartálykocsikon szállítják Kecskemétre, sajnos 110 kilométerre vannak a gyár­tól. Közelebb csak 60 kilomé­terre lenne a Szegedi Konzerv­gyár, dehát az már nem Bács megye. így aztán tetemes szál­lítási költség terheli a paradi­csomot. Ezt úgy ellensúlyozzák, hogy a magot is kinyerik, meg­szárítják és értékesítik, erre szerződésük van a Vetőmag Vállalattal. Ezzel együtt a 60 hektár paradicsomon nincs semmi hasznuk. Annál több a pritamin pap­rikán, amit ugyancsak 60 hek­táron termelnek. A pritamin a nagy üzlet, egy kiló szűkített önköltsége tavaly 3 forint 80 fil­lér volt, 195 mázsát termeltek hektáronként, és kilónként 7 forintos átlag-árat kaptak érte. — Táji adottság — jegyzi meg egy baranyai. Homokos, feke­te, humusz talaj a Bácska szé­lén és évi több mint 2000 nap­fényóra. Itt biztos nem kell a pritamin paprikát vegyszerrel pirosítani, bepirosodik magától is.- FOLEFUCT-tal permetezzük, éréskor — mondja nevetve Mi­ke Árpád, elárulva a kulissza- titkokat. Egyébként a papriká­nál megengedhető, de a para­dicsomnál kényszerérést okoz, s ez csökkenti a lékinyerést. Valamikor a kiskunhalasi já­rásnak ezen a részén fűszer­paprikáztak, de most már a háztáji termelők is áttértek a pritamin paprikára, hatvan hek­táron termelik a kisüzemekben. Táji adottság, de jól ki is hasz­nálják. Baranyában egyetlen hektár pritamin paprikát — ná­lunk salánkinak mondják; pi­ros, vastaghúsú, paradicsom alakú, ebből készül a paprika­lekvár, a tubusos paprika-pasz­ta — nem találni. Igaz, nekünk nincs homokos humuszunk, de van napfényóránk és másutt nem is, Mohács-szigeten kivá­lóan megteremne a pritamin. Tompára érdemes volt elbu- szozni néhány jó ötletért, el­Fotó: Erb János lesni a fóliasátrak hazai meg­oldású ventillációját, a fóliába „vágott” sűrű ablaksorokat, amit a déli melegben felnyit­nak. A sátrak szellőzése orszá­gosan megoldatlan, az ablak nélküli sátrakban penészedik, gombásodik a palánta, a fül­ledt párás meleget a dolgozók is nehezen viselik el. Milyen kór, hogy a legmodernebb gör- csönyi fólia telepünkön is ab­laknélküli sátrakat állítottak. Dehát tanulni nem szégyen, korrigálni sosem késő. A legfőbb tompái tanulság: olcsón és sokat termelnek. Mi­vel nincs vizük, az öntözés költ­ségeit is megtakarítják. Rekord terméseiket nem le­het egy kézlegyintéssel elintéz­ni, hogy táji adottság. No és egy ha az? Kihasználják: talán annak is van némi szerepe e rekordban, hogy a kis, mind­össze 1900 hektáros tompái Kossuth Tsz-ben 12 diplomás szakember — köztük három ker­tészmérnök, 24 középiskolát végzett és 407 szakmunkás dol­gozik, akkor, amikor az átlagos létszámuk 460 fő. Ez sokmin­dent megmagyaráz és hihetővé teszi a hihetetlent: tavaly a termelőszövetkezet nyereségé­nek több mint 50 százaléka a zöldségből származott. Kétszáz hektáron 20 millió volt az árbe­vétel, plusz kétmillió a fóliá­ból. Az idén már 240 hektár zöldségük van, a háztájival együtt 300 hektár. Pedig a ku­korica náluk is megtermi a 68 mázsát, a búza a 47 mázsát, a zöldséget mégis egyenrangú ágazatként kezelik. S mivel nyitott szemmel jár­tunk Tompán - talán tanulsá­gos ezt is megemlíteni - meg­tudtuk, hogy az ötezer lakosú községben működik egy másik termelőszövetkezet is. De ter­melése nem éri el a százmilliót, még az ötvenet sem, s tagjai­nak átlagjövedelme sem 36 000 forint, jóval alacsonyabb. Pe­dig a homokos humusz abban a másik szövetkezetben is táji adottság, csak éppen nem él­nek vele. — Rné — ki. Ilymódon az országban vég­zett összes lakossági szolgálta­tásoknak 44 százalékát kisipa­rosok nyújtják. Néhány szak­mában pedig kifejezetten meg­határozó a kisipar szerepe, így például az építőipari javítások 58 százalékát, a hagyományos szolgáltatások (ruha-, cipő- stb javítás) 64 százalékát vég­zi. A kisebb települések több­ségében a szolgáltatások csak­nem teljes egészében a kisipa­rosokra hárulnak. Hazánkban jelenleq 56 000 főfoglalkozású, s további 28 000 munkaviszonyban álló, illetve nyugdíjas kisiparos tevékeny­kedik. A főfoglalkozásúak szá­ma a kialakult munkaerőhely­zet következtében, s részben a kedvezőbb nyugdíjszabályok miatt a korábbiakhoz képest csökkent, növekedett viszont a munkaviszonyban álló és a nyugdíjas kisiparosok aránya. E folyamat megváltoztatta a kisipar összetételét. A kisiparban végbemenő vál­tozásokat és a szolgáltatások iránt megnövekedett igényeket, vagyis a kisiparral szemben tá­masztott követelményeket fi­gyelembe véve kellett az ipar- gyakorlás fenntartásához és bő­vítéséhez megfelelő gazdasági és jogi feltétel-rendszert kiala­kítani. Az új jogszabály kimondja, hogy kisipari tevékenységet á jövőben is csak hatósági en­gedéllyel — iparjogosítvánnyal — lehet gyakorolni. Ennek egyik formája az iparigazol­vány, amely az adott ipar kö­rébe tartozó valamennyi tevé­kenységre, így az árutermelés­re is jogosít. A másik forma a kisipari működési engedély, amelynek birtokában kizárólag javító, karbantartó vagy egyéb szolgáltató munkát lehet vál­lalni, végezni. Az új szabályo­zás — eltérően az eddigitől — lehetőséget ad az iparhatóság számára, hogy az új kérelmet ne csak a kiadhatóság szem­pontjából vizsgálja, hanem az­által, hogy mérlegelik, ipariga­zolványt vagy működési enge­délyt kaphat-e a kérelmező, egyben a kisiparos tevékenysé­gének kereteit is meghatároz­zák. Ilymódon tehát elsősorban a szolgáltatások ellátására kí­vánnak ösztönözni, nem csök­kentve a reális társadalmi szük­séglet kielégítését szolgáló kis­ipari árutermelés fenntartását. A rendelet szigorítja a szak­mai követelményrendszert Mindezidáig ugyanis ipariga­zolványt azok kaphattak, akik­nek mesterképesítésük volt működési engedélyt pedig azok, akik legalább kétéves, a szak­mába vágó gyakorlattal ren­delkeztek. Az új jogszabály a működé­si engedélyhez is megkívánja a szakképesítést, adott esetben — ha az az élet, egészség, testi épség védelme, illetőleg a munka bonyolultsága miatt szükségesnek bizonyul — a mesterfokozatot is. Mestervizs­gához kötik ezután például a cukrász, elektroműszerész, vil­lany-, rádió- és televízió és gépjárműszerelő iparjogosít­vány kiadását is. Fennmarad ugyanakkor az a szabály, hogy kiadható műkö­dési engedély szakképesítés nélkül is megfelelő gyakorlat­tal bíróknak, ám ez rendkívül szűk körre, mindössze 13 meg­határozott szakmai tevékeny­ségre szorítkozik, olyanokra, mint például a fehérneműké­szítő, címfestő, a késes és kö­szörűs. Azokban a szakmákban viszont, amelyek -gyakorlását a jogszabály mestervizsgához kö­ti, ez a magasabb szakmai ké­pesítés a működési engedély­hez is kell majd. A törvényerejű rendelet meg­határozza a Kisiparosok Orszá­gos Szervezetének, mint a kisiparosok társadalmi és ér­dekképviseleti szervének a fel­adatkörét is. Egyben kimondja, hogy a kisipar irányítását, igaz­gatását, illetve jogi szabályo­zását érintő minden kérdésben az állami szerveknek kérniök kell a KIOSZ véleményét, ál­lásfoglalását. A törvényerejű rendelet 1977. július 1-én lép életbe.

Next

/
Thumbnails
Contents