Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-30 / 147. szám

Gyermeknapi mozaik Fotó Erfo János A TARTALOMBÓL ÉJSZAKA A PÉCSI SZÓRAKOZÓHELYEKEN ULTRAHANG-BÉBI Csodálatos szerkezet a POTE Szülészeti Klinikáján • OSZTRÁK MOTOR-PARÁDÉ BEMUTATJUK KASPAR TRIKOLIDISZT CSILLAGJÓSLÁS Thomas Mann horoszkópja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 147. szám 1977. május 30., hétfő Ara: 1,50 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Könyvutca Gyermeknapi majálisok Telt ház a Vidámparkban, * rollerverseny Ujmecsekalján, nyílt túra Egervölgyben Könyvutca, Könyv Utca, a Könyv Utcája ... Bárhogy ír- juk-mondjuk, nincs a város térképén, mégis végigmegy rajta, betéved ebbe az utcá­ba szinte mindenki ezekben a napokban. A Színház téri pavilonok forgalma óriási. Rohamosan fogy a könyv, az utánpótlás folyamatos. Ujmecsekalján, a 39-es dandár út sarkán az állandó pavilon pultjánál Berkes Sándor föld alatti operátor, a MÉV dolgozója válogat. Moldova György MÁV-riport- ját megpillantva, elégedett­nek látszik. — Ezt kérem. Miért? Nem a témája miatt. A vasút ma­ga őszintén szólva nem na­gyon érdekel. Moldova vi­szont annál inkább. Emellett kedvelem az olyan írókat, akik a hétköznapok realitá­saiból indulnak ki. Közéjük tartozik László Lajos is, aki rólunk, az uránbányászokról írt. Újabb vásárlócsoport ér­kezik. Földesdi Éva bérel­számoló nyomban fölemeli a pultról a Szép versek című antológiát. — Ezt minden évben meg­veszem. Szeretem a mai köl­tők, különösen Zelk Zoltán verseit. Körmendi Béla villanysze­relő és felesége ugyanitt vá­logat. Körmendiné már cso- magoltatja is a Rivalda 75— 76 című kötetet. A férj této­vázik. "Végre rábök arra, amire a foga fáj. Angela Da­vis Életem című könyvét ve­szi a kezébe. Az itteni nagy­forgalmú mini könyvpiacot Almási András és Almási Andrásné vezeti. — Óriási az Ady-kötetek iránti kereslet. De nagyon fogynak a csíkos és a pety- tyes gyermek- és ifjúsági könyvek is. Az irószemmel-t nem győzzük utánpótlással, különösen azóta, amióta ki­tudódott, hogy két pécsi szerző, Békés Sándor és Kam­pfs Péter írásai is benne vannak. Húsz lépéssel odébb, a Hunyadi Könyvesboltban még nagyobb a forgalom. Három nap alatt 80 ezer forint ér­tékű könyvet adtunk el — mondja Kovács Attiláné üz­letvezető. Egyre több és több vevő érkezik, tér be a könyv fény­teli, derűs utcájába, és tá­vozik könyvekkel megrakod­va — tudván, hogy az áru, amit vásárolt, nem romlandó, a haszon, ami belőle szárma­zik, nem filléres. Bebesi Károly A gyermekek ünnepe volt tegnap. Srácok özönlötték el a kirándulóhelyeket, parkokat, értük volt a tarka majális. Lom- bosi Lacival és Kovács Vencel­lel a Vidámparkban találkoz­tunk.- Azért kötöttünk ma is vö­rös nyakkendőt, mert kihirdet­ték az iskolában, hogy ingyen mehetünk be az Állatkertbe és a Vidámparkba is. Aputól öt­ven forintot kaptam és alig vártam a reggelt, hogy Vencel­lel följöhessünk a hegyre. Lejárt az előző menet, La- ciék a lilára mázolt kisautóhoz rohannak és menetközben bú­csút intenek a kanyarban. Soós Ernő ellenőrrel a Vi­dámpark „főutcáján” találko­zom.- Kevés a játékkezelőnk. Azt hiszem nagyon megszorítják őket a gyerekek. Legalább öt­ezer kisdiákra számítunk a nap folyamán: a dodzsemnél, a lovas körhintánál, a csóna- kázónál vannak a legtöbben. S mintha csak Soós Ernőt igazolná a mellettünk elhala­dó család, a kéknyakkendős kissrácnak a karikadobáló he­lyett inkább a dodzsemet ajánlja az édesapja. Talán azért is, mert a fonottkarikák a vermutos és borosüvegek felé szállnak. Persze ez inkább a felnőttek játéka ... Az újmecsekaljai közlekedé­si parkban Kovács Lajos, a ke­rékpárok „orvosa" sem unat­kozott. Délelőtt negyven óvo­dás érkezett a vasút melletti parkerdőbe, hogy nagy hurrá­zással köszöntse a rollerver­seny győztesét. Őket a „na­gyok” váltották fel a kölcsön­zött és az otthonról hozott bi­cikliken. Dél közeledtével szin­te teljesen kiürült a KRESZ- táblákkal és közlekedési lám­pákkal teletűzdelt „versenypá­lya”: a bringások a televízió elé ültek és a gyermeknapi ve­télkedő pécsi résztvevőinek szurkoltak, akik a kaposvári és a dombóvári csapat előtt a legjobbaknak találtattak. Újmecsekaljától alig 30 perc­re volt szükség, hogy az ürög fe­letti Égervölgybe érjünk. A HNF és a Természetbarát Szövetség itt rendezte meg első lakótelepi nyílt túráját. A közel kétszáz természetbarátot négy külön- autóbusz vitte a szépséges parkerdőbe, ahonnan három csoport indult túrára a Szuadó- nyereg felé... A visszatérőket a pécsi Ifjúsági Ház „Márciusi Klub”-jónak két dalosa, Orsós György és Szatori Tibor gitár­zenével és énekkel várta. Az új nótát együtt dúdolta idős és fiatal. Lássuk néhány so­rát: „összejöttünk, énekeljünk / hallják meg a nagy hegyek / vendégváró barátokhoz / né­hány percre betérek... S. Gy. Góóóól! Kardos öröme határtalan. Arató László felvétele Két év után újra az NB l-ben a Pécs PMSC—Szekszárd 1:0 (1:0) Újmecsekalja, 7000 néző. V.: Lauber. PMSC: Katzirz — Iványi, Torna, Schulteisz, Kin­cses — Kiss, Dárdai P., Lő- rincz — Kardos, Nagy, Dobány (Jónás a 70. percben). Edző: Kovács Imre. Szekszárd: Li­povszki — Glavatity, Korner, Vágó, Laki — Tóth, Somodi, Freppán dr. (Bonnyai a szü­netben) — Szlovák, Szőcs, Weitner (Házi a szünetben). Edző: Jerabek Jenő. Pécsi mezőnyfölény jellemez­te az első perceket, majd a 11. percben Kiss a félpályáról megiramodott, kicselezett két védőt, de lövését Lipovszki bravúrral szögletre ütötte. A pécsi csatárok magas labdák­kal próbálkoztak, ez azonban nem jelentett különösebb gon­dot a jó formában lévő szek­szárdi kapusnak. A 21. perc­ben újabb lehetőség kínálko­zott a piros-feketék előtt, de Dobány közelről az üres kapu fölé fejelt. Ezután ellaposodott a játék, mert a pécsiek nem­igen erőlködtek és a Szek­szárd lemondott a támadás le­hetőségéről. A 44. percben esett a mérkőzés egyetlen gól­ja. Nagy a jobbszélről középre ívelt és Kardos az 5-ösről a bal felső sarokba fejelt. (1:0) A második félidő lendületes PMSC-támadásokkal kezdődött. A 49. percben Dobány átadá­sát Dárdai P. a felfutó Torna elé továbbította, a pécsi kö­zéphátvéd a 11-es pontról lőtt és Lipovszki a kapufára ütötte a labdát. Négy perccel később a felfutó Kincses elől Korner mentett szögletre. Alig telt el egy perc és újabb helyzet adó­dott a PMSC-csatárok előtt. Kiss középre ívelt és Nagy 14 méterről kapásból lőtt, a labda a felső lécen csattant. Nagy fölényben volt ezekben a per­cekben a PMSC. A 63. perc­ben Somodi rosszul adott haza. Nagy elcsípte a labdát, de a kifutó Lipovszki megzavarta és a pécsi csatár mellé gurított. Négy perccel később Dobány és Glavatity versenyfutásából a pécsi csatár került ki győzte­sen, lövése nyomán a labda a kifutó kapus mellett a balol­dali kapufára vágódott. A mér­kőzés hajrájában a pécsiek az eredmény tartására törekedtek. A győzelem a pécsiek szá­mára azt jelentette, hogy két­éves szünet után ismét az NB l-ben játszhatnak. A hátralévő eredményektől függetlenül a PMSC már bajnok. Az első félidőben jó kezdés után visz- szaestek a piros-feketék, de szünet után ismét nagy fölény­ben játszottak. Fölényüket a számos helyzet és a három ka­pufa jellemezte. A Szekszárd elsősorban arra törekedett, hogy szervezett védőjátékkal megmentse kapuját a góloktól. Ez sikerült a vendégeknek. A PMSC győzelméhez nem fért kétség, az egy gól nem tükrözi a hazaiak fölényét. A találkozó végén a fiatal pécsi szurkolók piros-fekete zászlókat lengetve (Folytatás a 8. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents