Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-29 / 146. szám

<> (» Tallózás tizennégy ktatí* könyvei között Az idei könyvhét ismét gaz­dag választékot kínál a könyv- szerető vásárlóknak. Az ünne­pi alkalomra tizennégy kiadó összesen 115 művet jelentetett meg. Köztük regényeket, elbe­szélés- és riportgyűjteménye­ket, versesköteteket, képzőmű­vészeti albumokat, tanulmá­nyokat, klasszikus alkotásokat újabb kiadásban. A műfaji sokféleség mellett kiadóink arra is gondoltak, hogy az új művek minél nagyobb szám­ban bővítsék a választékot. Számos magyar és külföldi szerző legújabb munkájával a könyvhéten találkozunk először. Most sem hiányoznak az évek óta rendszeresen megje­lenő antológiák, a Körkép, a Szép versek, a Rivalda és az Irószemmel. A Körkép ezúttal huszonnégy magyar prózaíró egy-egy elbeszélését tartalmaz­za. A szerkesztők az elmúlt év kisprózái termésének legjavát válogatták a kötetbe. A ran­gos, jól ismert írók — Déry Ti­bor, Karinthy Ferenc, Mándy Iván, Szakonyi Károly, Vészi Endre — mellett szépszámmal találkozunk fiatal, tehetséges novellisták nevével (Dohai Pé­ter, Esterházy Péter, Vámos Miklós stb.). A mindig gazdag és változatos tartalmú Szép versek antológia az idén va­lóban teljes képet ad az élő magyar költészetről. A legfia- talabbaktól a legidősebbekig minden jelentős költő szerepel a gyűjteményben. Az 1975-76-os évek színpadi műveinek javát tartalmazza a Rivalda könyvheti válogatása. Köztük két olyan dráma talál­ható, melyet a Pécsi Nemzeti Színház mutatott be (Hernádi Gyula: A tolmács, Illyés Gyula: Orfeusz a felvilágban). Itt ol­vashatjuk Sütő András nagy­sikerű művét, a Csillag a mág- lyánt, valamint Csurka István és Örkény István vitákat ka­varó darabjait (Eredeti hely­szín, Kulcskeresők). Hetedszer jelent meg az idén az (rószemmel, mely írók és publicisták irodalmi igényű riportjainak és szociográfiáinak gyűjteménye. A kötet Írásai a sokszínű magyar valóság egy- egy darabját mutatják be, többnyire nem a megnyugta­tás, hanem inkább a figyelem- felkeltés, az elgondolkodtatás szándékával. Az új prózai művek sorában nagy érdeklődésre tarthat számot Kardos G. György re­génye, A történet vége. A mű folytatása és egyben lezárása a szerző előbbi két sikeres alkotásának (Avraham Boga- tir hét napja, Hova tűntek a katonák?) feldolgozott közel- keleti témának. Kardos a zsi­dó állam születésének kezdeti ;dőszakát eleveníti meg tragi­kus emberi sorsokon keresztül. Szaztizenöt újdonság Az utóbbi évek egyik legtöb­bet és legizgalmasabban kí­sérletező írója Hernádi Gyula. Bár nevét elsősorban drámái­ból és forgatókönyveiből is­merjük, ma már kétségtelen, hogy mint novellista is jelen­tős. Erről győz meg bennünket a Jézus Krisztus horoszkópja címmel most megjelent kötet, melyben a hagyományostól merőben eltérő novella-szer­kesztés számtalan érdekes vál­tozatát találjuk. Új elbeszéléseit gyűjtötte kö­tetbe a fiatal, tehetséges Vá­halk, a természet apró rezze­néseire figyelő líra megszólal- tatója. A könyvhétre megjelent válogatás erről az oldaláról teszi teljesebbé a költő élet- m ű vét. Új kötetével jelentkezik a középnemzedékhez tartozó Csoóri Sándor és Ladányi Mi­hály. A fiatalabb korosztály egyre jelentősebbé váló köl­tőinek sorában Bella István a negyedik (Igák és igék), Ágh István pedig az ötödik (Jól vagy?) kötetét adja közre. Ünnepi Könyvhét, 1977 mos Mikiás. Á Váltás elbeszé­lései mai huszonévesekről szól­nak, nemzedékek sorsa, életvi­tele bontakozik ki a drámai erővel megírt történetekből. Vészi Endre új könyvében — Nyitott ház — egy kisregény és kilenc novella szól az emberi élet visszásságairól, a sokszor értelmetlen tragédiában pusz­tuló életekről. Már a Kortárs-beli közlés ráirányította a figyelmet Mol­dova György a magyar vasútok jelenét bemutató szociográfiá­jára. Most a könyvhétre könyv­alakban is megjelent Moldova í*ása, s várhatóan a legkere­settebb művek egyike lesz. A magyar költészet jeles al­katói közül Kassák Lajos és Aprily Lajos nevét kell ki­emelnünk mindenekelőtt. Kas­sák a huszadik század magyar lírájának meghatározó egyéni­sége. összegyűjtött versei sok­oldalúan mutatják be költői életútját. Áprily a csendes, A könyvhét költői alkotásai között minden bizonnyal meg­lepetésnek számít az az anto­lógia, melyet Weöres Sándor állított össze Három veréb hat szemmel címen. Weöres több évig tartó munkával kiválo­gatta a régi magyar irodalom elfelejtett, vagy kallódó köl­tői alkotásait, s a költőkre és a versekre vonatkozó magya­rázataival ellátva mintegy „be­lehelyezte" őket líránk egészé­be. Ady-évforduló lévén, termé­szetes, hogy kiadóink mind több művét jelentetik meg a költőnek. A könyvhéten két Ady-könyv is kapható. Az egyik publicisztikai írásainak csaknem teljes egészét tartal­mazza három kötetben.har­cos, soha meg nem alkuvó, a társadalom minden apró je­lenségére éles szemmel figyelő költőt mutatja be ez a három kötet A másik könyv (Életem nyi­tott könyve), versek, prózai írások, vallomások tükrében kí­séri végig Ady életútját. A kö­tet összeállítója arra töreke­dett, hogy az életrajzoktól el­térően, a költő személyes meg­nyilatkozásaiból bontakozzék ki sorsának egésze. Itt kell még megemlítenünk Vezér Erzsébet Ady-monográ- fiáját, mely újabb kiadásban, az utóbbi évek kutatásainak eredményeivel kiegészítve ugyancsak a könyvhétre jelent meg. A szovjet irodalom mint minden évben, az idei könyv­héten is érdekes, izgalmas mű­vekkel van jelen. Az 1975-ös év nagy eseménye volt a Szov­jetunióban lurij Bondarev A part című regényének kiadá­sa. A hatalmas, közel harminc esztendő történetét magába foglaló alkotás most a magyar olvasókhoz is eljutott. Bemu­tatkozik egy nemrég felfede­zett, nagy reményekre jogosító fiatal író, Vlagyimir Licsutyin, akinek Lakodalmas ősz című regénye a mai szovjet falu árnyékosabb oldaláról ad hi­teles, meggyőző képet. Jan Kross nevével először a Szov­jet Irodalom hasábjain talál­kozhattunk. Az észt nemzetisé­gű írónak Négy monológ Szt. György ürügyén címmel jelen­tette meg könyvét az Európa kiadó. Ugyancsak az Európa gon­dozásában látott napvilágot a Téli köd című válogatás, mely a hagyományos antológiák so­rában mai szovjet elbeszélőket mutat be. A korán, alkotó ere­je teljében elhunyt Vaszilij Suksin regényeinek és elbe­széléseinek gyűjteménye, A harmadik kakasszóig, az író életművének legjavát adja. A tanulmányok közül feltét­lenül ki kell emelnünk Pomo- gáts Béla munkáját, a Radnó­ti Miklósról szóló monográfiát. A szerző a magyar irodalom­történet-írás évek óta húzódó adósságát törlesztette köny­vével. Bármennyire meglepő­nek tűnik, Radnóti pályájáról ez az első átfogó összefogla­lás. Babits irodalmi tanulmányait csak mostanában kezdik ki­adóink súlyuknak megfelelő válogatásban megjelentetni. Az Arcképek és tanulmányok írásai klasszikusokról és kor­társakról szólnak. Egy új lexikont indított útjá­ra az Akadémiai kiadó. A Néprajzi Lexikon — melynek első kötetét vehetik kézbe az érdeklődők — címszavakban tárgyalja a néprajz tudomá­nyának valamennyi fogalmát. Kovács Sándor JegenyésJános Pipacs, kamilla, vadrózsa­virág. Kedves növények üde foltjai oldják lágy tónusokká a villányi kőbánya szikla­rengetegét. A még megmun­kálódon, nyers kőtömbök között ott hever néhány jó­kora zordon küllemű kőóriás is. Bemutatkozni jött ide, a Siklósi Szobrász Szimpozion tágas műhelyébe, a neve: gránit. Ezzel ismerkedik Jegenyés János,* a szimpozion első művészvendége. Egyelőre Martyn Ferenc szobrán dol­gozik — makett alapján. Elképzelései, tervei azonban már vannak. „Szót szeretne érteni” a gránittal, szeretné betörni, megszelídíteni.. . A gránit-program kereté­ben kipróbálandó háromféle megmunkálási technológia egyikét az ő kísérlete fog­lalja magába. Jegenyés János 1946-ban született Komlón. Az Iparmű­vészeti Főiskola szilikát tan­székének üvegtanszakán vég­zett, jelenleg az üvegipari Művek miskolci üzemében ipari formatervezőként dol­gozik. — Mostani tevékenysé­gemet részben kirándulásnak tekintem. Kirándulásnak egy másik műfaj tájaira, vidékei­re. Úgy gondolom, a gránit, megmunkálásának módját tekintve, hasonlít némiképp az üveg hideg-megmunkálá­sához. Az üvegnél persze az optikai hatások a döntőek. Az üvegcsiszolásból elég sok szakmai fogást át lehet menteni ide. A fontos az, hogy az ember tisztában le­gyen azzal, mennyi víz kell a szerszámra. így nem ég meg a felület. — Mi az ön által alkal­mazandó megmunkálási módszer lényege? — Vésővel már faragtam gránitot. Itt azonban lehető­ség adódott arra, hogy né­hány gyémántbetéttel szer­számot csináltassunk. A csi­szolókorongra rögzített ipari gyémántszemcsék együttes hatása révén nagymértékben meggyorsulhat a munka. És ez a gránit esetében nem közömbös. Ami a plasztikát illeti, az tulajdonképpen funkcionális szobor, magya­rán szólva egy ivókút lesz. Szerkezetét tekintve némi­képpen hasonlít feleségem, Móker Zsuzsa ilyen jellegű kerámiáihoz. Ahhoz azon­ban, hogy ezzel a hegyka­réjjal beszélgetni tudjon a szobor, legalább olyan ma­gasnak kell lennie, mint egy villanyoszlopnak. Ezért azt terveztem, hogy miután ezt a kutat megcsináltam, fara­: ül | gok még egy ide illő monu­mentális méretű szobrot is, amely a kúttal szorosan ösz- szefüggő plasztikai rendszert alkot. Megpróbálom ennek az elemekből álló oszlopnak a tetejére feljuttatni kútból a visszafolyó vizet, hogy az az­után egy redőzött felületen csobogjon lefelé. — Idén be akarja fejezni a Martyn-szobrot, saját mun­káját, sőt munkáit, emellett még 1. Renaud tavaly léibe hagyott plasztikáján is sze­retné elvégezni az utolsó si­mításokat. Elég lesz erre az ideje? — Elég. Persze kora reg­geltől sötétedésig kell dol­goznom . . . Beszélgetünk még a szer­számok hűtéséről. A gyé­mántbetétes korongok óriási vízmennyiséget igényelnek. Azért is dolgozik Jegenyés János a bánya szélén, hogy a víz elfolyhasson. És talán ettől virulnak olyan szépen készülő munkái körül a pipacsok és a vad­rózsabokrok. Bebesi Károly Minket figyelnek Fotó: Körtvélyesi László Pákolitz István: Napnyugta Gurul a nap gurigája, Giri-guri-guriga; Szélsebesen fut nyomába Gyiri-Gyuri-Gyurika. Ha tudná, mily messze van a Giri-guri-guriga, Alltó-helyében maradna Gyiri-Gyuri-Gyurika. Hízókúra Nem messze van innen Gödöllő, ott terem az angyalbögyöllö; ha megfordulsz egyszer Gödöllőn, meghízol az angyalbögyöllőn. Jó degeszes angyalbögyöllö, ezért olyan híres Gödöllő; ha ízlik az angyalbögyöllö, kigömbölyödsz, akár Gödöllő. Kutya kolbász — Micsodaaaa??!!! — üvöl­tött Bodrogi a telefonba. — Hogy én .. .? — mély lélegze­tet vett. — Nahát, majd én megmutatom ... Ez is csak egy tisztességes munkásemberrel történhet meg... Disznósóg! Tiszta fejjel állok minden vizs­gálat elébe! Lecsapta a telefont, arca las­san visszanyerte eredeti, ciklá­menvörös színét. Amíq telefo­nált, püspöklila volt. Maga elé bámult a földre, gondolkodott. Húsos füle mozgott. „Tiszta fej?” gondolta, „vagy emelt lélek?" legyintett, „valamit ösz- szekevertem megint, az biztos.” Száznegyven kilóját megha­zudtoló fürgeséggel felkelt és kiabálni kezdett. — Fülest kaptam fiacskám a Robitól,^jön a KÖJÁL, meg az élelmiszeniizsgáló ... Még ma! Megbántott tónusú, mély hangja leesett a földre és ki­gurult egy nyitott ajtón. Kint­ről zörgés hallatszott, mintha egy lábasra tették volna rá a fedőt s az ajtóban megjelent egy vékony, csúnyácska nő. — Mit nézel — förmedt rá Bodrogi — jól hallottad ... — Honnan tudták meg? — kérdezte halkan az asszony. — Megtudták, megtudták, mit tudtak meg? Te is csak nyöszögsz itten, megtudták, mit tudtak meg? Valami barom reg­gel kolbászt zabáit a kettes­ben, nem ízlett neki és kitalál­ta, hogy kutyahúsból van ... A disznó! Majd én megmutatom! Bodrogi arca újból püspök­lila lett. Részben indulataitól, amelyek éppoly vastagok és húsosak voltak, mint ő maga, részben a megerőltetéstől — Bodrogi József pecsenyesütő volt, három bódé karmestere (egyik a saját, másik a felesé­ge, harmadik a testvére nevén) és csak paufleckben volt képes huzamos ideig gondolkodni. A telefon a kereskedelmi osztály­ról érkezett és annyira felka­varta, hogy kétszer is elmond­ta: majd én megmutatom, és hogy disznó. Egyszer eszébe jutott a varázsige is: ez is csak egy tisztességes munkásember­rel történhet meg. De zavaro­dottságát mi sem bizonyította V 0 <►. I> \ > \ I» \ I* \ I» jobban, hogy összekeverte a tiszta lelket és az emelt főt. Na, mindegy. Tenni kell va­lamit. Bodrogi, mint egy vad­kan, becsörtetett a szobába, zsírpecsétes, vonalas irkát tett maga elé, zsebéből előkerült egy csökött ceruza. „Bemenni Pityúhoz” — írta először, aztán alá sorban „bemenni Fityó elv­társhoz" — itt rágott egyet a ceruzán — „bemenni a me­gyére”, és végül: „bemenni Lacza cimborához". Bodrogi József délelőtt tíz­kor kezdte a bemenést. Dél­után kettőkor rajtaütésszerűen meglepték bódéit az ellenőrök, lefoglalták a kolbász-készletet, mintákat vettek, szimatoltak és vegyelemeztek. Bodrogi estére püspöklila fejjel és galamb­fehér lélekkel állt a szobában a telefonnál. — Köszönöm, cimbora. Hát persze, hogy nem találtak. Hogy is találhattak ott, ahol nincs, hehehe. Még ilyet! Csak egy tisztességes munkásember­rel ... Nyolc egyforma telefonbe­szélgetést bonyolított le. Meg­izzadt. Aztán betúrt az ing nya­kába és kiabált. — Készítsetek elő, nincs áru, holnap nem tudunk indulni. Gyerünk, gyerünk, legalább öt­ven kiló kell. Lassan átöltözött. Felhúzta a valamikor fehér, zsírpacniktól és vércsimbókoktól megkeménye­dett henteskötényt, hosszú kést fogott a kezébe és kiment az udvarra. Alkonyodott. Hátul, egy deszkából tákolt fáskamra- féle előtt megállt és a torkát köszörülte. Bentről valami ka­parászás hallatszott. Bodrogi kinyitotta a retesz, benyújtotta fejét a félhomályba. Nagy, virsliujjú jobb kezével diszkré­ten csapkodni kezdte a comb­ját. — Na gyere ide — mondta halkan és megmarkolta a kést. Arca piros volt most mint a hó­hér süvegje. — Gyere szé­pen ... t } <> ) ) ) ) \ \ <>•

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents