Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-23 / 140. szám
Karmesterverseny, Röpülj páva, táncdalfesztivál Állomások helycseréje... Er «dm én yhirdetés □ hot főt Jövőre elhallgatnak a rádiók... eihaMgatnr^gerösfzeasnráS • Csökkennek o zavaró tényezők adója. Igaz, csak rövid időre, míg új frekvenciára hangol- • Javulnak a vételi lehetőségek ha alacsonyabb lenne a korábbi évekénél. Mindezeknek a szempontoknak a figyelembevételével a szakzsüri első díjasnak a Dobó István úti Általános Gimnázium IV/B osztályának tablóját minősítette. Szerencsés ötletnek tartották a csoportkép alkalmazását, s a térhatást keltő felosztást, amely barátságokra, a diákélet élményeire utal. Megdicsérte a zsűri a Nagy Lajos Gimnázium IV/e osztályának szép színhatású tablóját, valamint — bár versenyen kívül — a MŰM 500-as intézet férfiszabó osztályának stílusos, hímzett fehér vászonra helyezett, szép tablóját. ' A hét folyamán befutott közönségszavazatok eredménye a következő: első lett, közel száz szavazattal a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola IV/B. osztályának tablója. A díjak átadásának időpontjáról a Dunántúli Naplóban értesítjük a nyerteseket. A rádióadók működési feltételeit nemzetközi szerződések, egyezmények szabályozzák. A jelenleg érvényben lévő megállapodást 1948-ban kötötték Koppenhágában, itt osztották fel a középhullámú sáv frekvenciáit. A rádióadók elszaporodásával előbb csak rejtve, titokban, később már merész nyíltsággal megszegték, fölrúgták ezt az egyezményt. Ezért vált szükségessé, hogy az érdekelt államok új szerződés kössenek; 1975 őszén a Czigány György: „Minden kedvenc..." Nemzetközi Távközlési Egyesület valamennyi . ország bejelentését figyelembe véve elkészítette az új frekvencia-tervet. Természetesen a régi készülékek ugyanúgy használhatók lesznek az új szisztéma szerint is, mindössze annyi a különbség, hogy az állomásokat a skála más helyén kell keresnünk, nem ott, ahol a régi készülékekre kiírták őket. Előny viszont, hogy az egymásba átúszó hangok, zajok csökkennek, megszűnnek — valószínűleg nem zavarja például a Kossuth Rádió esi műsorát a líbiai állami adó. Más újdonság is akad a magyar rádiózásban. Az már töb- bé-kevésbé ismeretes, hogy az URH — egykor kísérletinek nevezet — adása ma már harmadik programként életünk mindennapi részévé vált; hétfőtől péntekiq délután kettőtől este negyed tizenkettőig, hét végén pedig reggel nyolctól ugyaneddig. Azt azonban kevesebben tudják, hogy magnófelvételhez, vagy az autórádiókon sokkal jobban „bejön” a két magyar rádióadó az URH-n. Ennek az az egyszerű oka, hogy bár az ultrarövidhullám nem jut el az adótól többszáz kilométerre, viszont kis távolságra tisztább, nagyobb hangterjedelmű élményt biztosít. Például gépkocsin Pécstől Paksig a Kossuth Rádió legjobban a 67.19 megaherzes ultrarövidhullámon fogható, a Petőfi Rádió pedig a 71.8 megaherzen. A középhullámú adás feltételei is számottevően javultak. Solton az alacsony fehér épület mellett magasba nyúlik az új kétezer kilowattos nagyadó tűje. Az ország területének 86 százalékát besugározza — a fennmaradó részre js eljut az adás, itt azonban a távoli adók zavarai valamelyest meghaladják a nemzetközi szabványt. Hódít a sztereó-rádiózás is, bár anyagi kihatásai még nem egyenértékűek a fél-térhatású hangzás élményével. Ugyanakkor előrehaladott kísérletek folynak a kvadrofónia terén is. Milyen többletet ad ez? Az adást több mikrofonnal veszik föl, s a több hangfalas készülék a helyszíni hallgatás élményét adja vissza, mintha csak ott ülnénk mi is a színészek, zenészek között. Ilyen technikával már elkészült az első magyar hanglemez is: a Locomotív GT legutóbbi nagylemezét a Filmgyár laboratóriumában kvadrofon technikával vették föl, s még a sztereó lemezjátszó is érzékelteti, mit hallhatnánk akkor, ha csukott szemmel ülnénk egy kvadrofón készülik mellett... Szántó Péter A bütykös harisnya utolsó mestere Zongora-tanszakon szerzett művész-tanári diplomát a Zene- akadémián. Húsz évet töltött a Rádiónál, innen ismertük meg hangját, szerény műsorvezetői stílusát, ahogy igyekezett mindenkivel megszerettetni a zenét. — Gyakori jelenség — mondja Czigány György —, hogy a Zeneakadémia után a Rádióhoz vezet a fiatal muzsikusok útja. Eleinte kórusmuzsikával foglalkoztam, majd évekig zenei rendezőként dolgoztam, másfél évtizedik készítettem zenei riportokat, vezettem műsorokat. A zenei témák mellett gyakran kirándultam az irodalom területére is. ilttén — Melyek voltak a legkedvesebb rádiós műsorai? — A Házi muzsika, meg a Ki nyer ma? Az utóbbinál sikerült megtalálni azt az üde {ormát, melyben a hallgató n^m érzi tehernek a komoly zenét. A játék által közvetít értékeket ez a műsor, s ez a módszer annyira az életből fakad, hogy a televíziónál is ezt veszem munkám alapjául. — ön egy éve a Magyar Televízió Zenei Főosztályának a vezetője. Mit csinál legszívesebben? — Nem azok a kedvenc műsoraim, melyekben én vagyok a műsorvezető. Tulajdonképpen minden kedvenc, ami itt készül az osztályon. Most például a karmesterverseny, vagy említhetném a rendezés alatt álló Páva-műsort és a megújult táncdalfesztivált, amit Metronóm '77 címmel láthat nyáron a közönség. E három akció tartja azt a művelődéspolitikai arányt, ami a zenei főosztály egész munkájára jellemző. — Megvallom, lelkes rádióhallgató vagyok, és sokszor úgy érzem, a televízió még sok mindenben nem érte utol idősebb testvérét, ön hogyan látja ezt? — Vannak dolgok, melyeket csak televízióban érdemes közvetíteni. Például a karmester- versenyt, melyben a látvány a lényeghez tartozik. A trükkfel„Majd kötök magamnak is...” KSnnyedén — Czigány György rádiós és televíziós munkájában engem az a türelem és szerénység ragadott meg, mellyel az avatatlan hallgatót is a zene élvezőjévé igyekszik tenni. Milyen céllal vállalta ön ezt a stílust? — A zenei élmény hevében az embernek minden oktatói szándékról meg kell feledkeznie. Ne akarja csak azért is zeneszeretővé gyúrni embertársát. Számomra olyan életteli minden találkozás, hogy meg is feledkezem a didaktikus célokról, és elsősorban azzal az emberrel igyekszem kontaktust teremteni, akivel éppen összehozott a műsor. Sok zenei élménnyel ismertetett meg már bennünket e módszer által. Mint az igazi tanár, aki nem hajánál fogva előrángatott példákkal, hanem egész lényével nevel... Gállos Orsolya győztesei Amint a Hétfői Dunántúli Napló április 5-i számában meghirdettük; ez idén második alkalommal rendezte meg a Dunántúli Napló szerkesztősége, Pécs megyei város Tanácsának művelődésügyi osztálya és a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat a középiskolai tablók versenyét. A „Legszebb tabló" címért folytatott verseny győztesének a városi tanács művelődésügyi osztálya 2000 forintos fődijat ajánlott fel, a Lapkiadó Vállalat és a szerkesztőség 500 forintos díját pedig annak a végzős osztálynak ígértük, amelynek tablójára a közönségszavazás során a legtöbb szavazat érkezik. Az elmúlt héten szakemberekből álló zsűri értékelte a város különböző pontjain kiállított tablókat. A zsűri általános véleménye az volt, hogy bizonyos fokig elharapódzott a tablók készítésénél a látványosságra, a nagy anyagi befektetést igénylő megoldásokra való törekvés, ami nem helyeselhető, hiszen a tabló nem önmagát kellető cél, hanem eszköz. Egy-egy osztály karakterét, az éveken át kialakult közösséget kell közelhoznia a nézőhöz. A zsűri véleménye szerint az egyszerű, de ötletes tablókra kell törekedni. Néhány esetben az optimális méretet is túlhaladták, néhány más esetben a színekkel való bánásmód rossz megoldásokat eredményezett. Figyelmeztetésnek szánta a zsűri azt a megjegyzését, hogy ugyanakkor a fotók technikai színvonala mintMohács délszláv nemzetiségű lakóinak idősebb korosztálya ma is hordja az eredeti nemzeti viseletét, s ezen túl a város, sőt a megye délszláv tánccsoportjának lelkes tagjai rendszeres viselői is, keresik ezeket a holmikat. A viselethez nélkülözhetetlen bütykös harisnyát a megyében egyedül Du- naszekcsőn, Pataki Józsefné, közismert nevén „Kotró” Bözsi néni készíti. A hosszú parasztház „gangjának" egy részét befalazták, s ez a kis zug a műhelye. Berendezése egyetlen asztal, rajta a kis kötőgép, mely alig nagyobb egy táskaírógépnél. Az asztalon néhány „faspulni”, barna, szürke és fekete fonallal teleorsózva. Amikor jövetelem célját elmondom, egyre azt kérdezgeti, hogy milyen anyagot hoztam a készítendő harisnyához, s mondogatja, hogy ő adni nem tud. Sokára ugyan, de végül is elhiszi, nem akarom divatba hozni a bütykös, vagy ahogy ők hívják, „bumbu- rás" harisnyát. — Mikor is kezdtem, hát várjon csak. 12 éves koromban adtajc a szüleim inasnak Bátán a Foki István kötődéjé- be, mert mindig olyan vézna, beteges gyerek voltam, hogy a mezőn nem sok hasznomat vették. Most hatvanhárom éves vagyok. Na, ebből már kiszámíthatja, hány éve csinálom... — Eleinte rengeteg munkánk volt Bátán, de akkor még csinálták a környékünkön is vagy négyen-öten. A mester- vizsgát Pécsen tettem le, 1938- ban, egy másik kötődésnél. Az fürdőruhákat, meg pulóvereket kötött és rá akart beszélni engem is, hogy inkább az ő szakmáját tanuljam meg, de hót mifelénk akkor még nem volt divat a fürdőzés, pulóvert is csak a férfiak hordtak. így aztán abból nem tudtam volna megélni, maradtam a harisnyáknál. A mestervizsga után néhány év múlva Dunaszekcső- re mentem férjhez, egy kéményseprőhöz. Tudja, innen a nevem is, a „Kotró”. — Milyen harisnyákat kötöttek régen? — Nagyon sokfélét. Tavasztól késő őszig, az esküvők idején töménytelen sok volt a munkám. A lányok, mikor esküvőre iratkozni mentek, csak új harisnyát húztak, ami fehér alapon, fehér bütykös volt. Utána három héten keresztül hirdették a fiatal párt a templomban, és úgy illett, hogy minden vasárnap más színű ruhába és harisnyába menjenek. Ilyenkor világoskék, rózsaszín és krémszínű volt a harisnya alapja, a bütykök meg orgona- színűek, sárgászöldek, kékek, a válogatósabbak, vagy gazdagabbak meg három színű bütyköt is varrattak rá. A fiatalasszonyok ezen kívül két pár új harisnyát kaptak „stafirung- ba”. Bizony, abban az időben éjjel-nappal kötöttem, időnként a bütykölést is kiadtam bérmunkába másnak, mert már nem győztem. — Mostanában ilyen gondjaim nincsenek. Nincs mór megfelelő anyag sem a harisnyákhoz, a szép színeseket, fiatalosakat meg csak a tánccsoportok kérik néha. Az öregeknek sötétszürkét, barnát, feketét csinálok, na meg fejelem, javítom a régieket. Mert ők annyira vigyáznak rá, hogy öt évig is elhordanak egy párat. Igaz, amit én kötök, azt hordhatják is, mert nem vékonyszálú. — Bözsi néni is sokac ruhában jár. Milyen színű harisnyát hord? — A ruhám sokac, de harisnyám soha sem volt bütykös. Magamon nem szerettem, mert túl vastagitotta a lábam. Majd ha már nem csinálom senkinek, akkor kötök magamnak egyet. Emlékbe. Berta Mária vétel sem önmagáért, hanem a lényegért születik. A televízió láttatni tudja a karmestert, akinek eddig csak a hátát látta a hangverseny közönsége, meg a muzsikusokat, a tetszés szerinti szólamot, a szólistát és a zenészek arcán a karmester utasításainak tükröződését. És persze a zsűrit. Ennek ellenpéldája a Ki nyer ma? Akusztikus és technikai varázsával, mozgékonyságával ez tipikusan rádióműsor, amit hallgathatunk ebéd közben, autóban, bárhol. A televízió inspirációjára egyébként új mű született a közelmúltban: egy most diplomázó fiatal szerző, Vajda János operája, amit augusztusban szeretnénk Salzburgba küldeni. Karinthy Frigyes Barrabás című novellája alapján készült a nyár elején bemutatásra kerülő új magyar opera. — Mit várhatunk az új tánc dalfesztiváltól? — Nívója megfelel annak a szintnek, amit a műfajban ma produkálni lehet. A dalok előadói igen becsületesen készültek fel, a műsoron versenyt és könnyűzenei koncertet kap a közönség. ígérhetjük, hogy a Metronóm ’77 szórakoztató és színvonalas program lesz. A tablóverseny Kisárutermelők, figyelem! Holnap, 24-én műtrág/ázási és növényvédelmi szaktanácsadás lesz: Mohács, 205. sz. bolt, 9—12 óráig. SZAKTANÁCSAINKAT VEGYE IGÉNYBE! „Májusi randevú" c. műsoros est A SZÖLÖSKERT ÉTTEREMBEN 1977. május 24-én, 20.30 órakor. Fellépnek : Zorán Sztevanovity Petress Zsuzsa Angyal János Schöck Ottó Keleti Pál # Asztalfoglalás a Szőlőskert Étterem vezetőjénél. (Pécs, Kisszkókó 4.)
