Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-22 / 139. szám
Szembenéz az agg szelekkel Dagadt folyó mozsdatja a sarjuval ringó berket, s a kint rekedt hal, uszonya hullámot a réten kerget. Mire zúg a Napóceán üde lesz a fáradt pázsit, a kaszáló derék borul, és a napcsók izzaszt, lázit. Boglya bólint a dombokon ércet bújtat ott a földmély, évszázados lombos fákból tőzeget gyúrt meddő hőség. Bányász lett az ökrös gazda, glottgatyában szőrös mellel, térdig áll a berki sárban szembenéz az agg szelekkel. MOHÁCSI REGŐS FERENC: Harkányi nyaralók megkapja tőlem, amit érdemel... a nyamvadt ürgétől! — Várj csak! — állította meg a férjét Szerafima. — Melyik kiszolgálónővel rúgtad össze a port? Azzal a sovány, pirospozsgással? — Igen, olyan versepofájú! Sikerült megtudnom a nevét, fel is írtam... Itt van, tessék — Tatjána Naumova! — Hiszen ez az én Tatjánám! — mondta Szerafima. — A tiéd? Hogyhogy a tiéd? — Megkérlek, ne bántsd az anyámat! — kiabálta durva indulattal Zsuravelin és öklével az asztalra csapott. Szerafima erőltetett színpadiassággal felnevetett és így szólt: — Mit használsz azzal a levéllel? Semmit! Tanyka megússza egy szidással, de a mi viszonyunk örökre megromlik vele. — Hiszen nem tudja, hogy én a férjed vagyok! — Előbb-utóbb kibújik a gy bizonyos Pjotr Sztye- panovics Zsuravelin, aki emberbaráti érzelmeit soha nem rejtette véka alá, az egyik napon rendkívül izgatottan, feldúlt lelkiállapotban érkezett haza otthonába. Finom, sápadt arcán piros foltok ütköztek ki és megrendültén panaszolta feleségének, aki éppen a vacsorához terített: — Szerafima, az imént nagy lelki megrázkódtatást éltem át. Még most is borzongok tőle. Adjál valami nyugtatót! — Vegyél be valeriánát. Most hoztam. — Nem, nem! Remélem,van itthon egy kis vodka? lnnék egy pohárkával. Szerafima elégedetlenül vo- nogatta húsos vállát és kiment az éléskamrába, Zsuravelin pedig idegesen fel s alá járkált a szobában, miközben ezt hajtogatta : — Gazember!... Ah, micsoda gazember! Aztán leült, a villával bele- túrkált a káposztasalátába, de az érzelmi ziláltságtól egy szálat sem tudott felszúrni. Türelmetlenül az asztalra dobta az üresen csillogó evőeszközt. — Felháborító! Gondold csak el, milyen felháborító! — De hát mondd már, miről van szó? — Mindjárt, csak adj még egy pohárkával, f^ogy teljesen megnyugodjak. — Nem adok! Beszélj, ne játssz az idegeimmel! — Tudod, ahogy jöttem hazafelé — kezdte el végre Zsuravelin — bementem abba az üzletbe, amelyik itt van a mi utcánkban, a sarkon. Venni akartam egy kis heringet, nagyon ráéheztem valami sósra. Beállók a sorba a halosztályon és ott, a szemem láttára játszódott le ez a vérlázító jelenet. Az egyik eladónő gorombán kiabálni kezdett egy öregasszonnyal. Én természetesen az öregasszony mellé álltam és akkor az a hárpia nekem támadt és „nyamvadt ürgének" nevezett. Azonnal kértem a panaszkönyvet, de nem adták ide... Nem baj, majd megmutatom én neki, hogy ki vagyok, megtanítom kesztyűbe dudálni azt a nőszemélyt... Leonyid Lenes: Lelki megrázkódtatás — Jól ismerem, és ő is engem. Mindig előre köszön: „Jó napot, Szerafima Ignatyevna!” Bármilyen szívességet megtesz nekem . . . friss halat ad... épp hogy meghozták... Meg ilyenek... Persze, én is szóíok neki, ha valami egy-két rubellel olcsóbb lesz... Éppen vele kellett összeveszned I Nem tudtál valamelyik másik kiszolgálóval ... — De hiszen nem egy másik, hanem ő személyesen ordítozott arra a szegény öregasszonyra! Na, Iám csak, mint kiderül, még korrupt is! Nagy- gyon jó! Ezt az indokot sem hagyom ki... sőt kiélezem! — Mit akarsz tenni? — Levelet írok az újságnak! — mondta határozottan Zsuravelin. — A másolatot pedig elküldöm a népi ellenőröknek. Az ilyeneket, mint a te Tányád, ki kell seprűzni a szovjet kereskedelemből! A hideg futkos a hátamon, ha eszembe jut, hogy hogyan ordítozott arra a szerencsétlen öregasszonyra . . . Adj még egy pohárkával,’ Szerafima ! — Nem adok! Tisztáznunk kell, miért kiabált Tatjána arra a vénasszonyra. Ha az az asszony olyan, mint a te anyád ... szög a zsákból. Aláírod a levelet? Alá! Elkezdődik a nyomozás. Egyszer említettem Tá- nyának, hogy a férjem a színháznál dolgozik. Még belépőt is szereztem neki Vologyán keresztül. — Hányszor mondtam már neked, hogy a tudtom nélkül ne fordulj Vologyához! Szerafima Ignatyevna az ajkát biggyesztette és elfordult. Aztán azt mondta: — Petrusa, nagyon kérlek ... ne írj levelet. Nem kell elkeseríteni egy szegény lányt. — Ez nem egy szegény lány, ez egy miniszoknyós bandita! Feltétlenül megírom! Közösségi lelkiismeretem erre kényszerít. — Miféle lelkiismeret az ilyen!? Tönkretenni egy kedves nőt — ez neked közösségi lelkiismeret? Zsuravelin felkelt a székről és eltökélten kijelentette: „A levelet még ma megírom, azonnal!” Bement a szobájába, az ajtót fülsiketítőén bevágta. Leült az íróasztal mellé, papírt vett elő, kicsavarta a tollát és írni kezdte az újság szerkesztőségének szánt levelet. írt egy darabig, elolvasta — nem tetszett neki. Széttépte, bedobta a papírkosárba és hozzáfogott egy másik levélhez. Félig megírta, átfutotta — ez sem volt kedvére való. A gyomra korogni kezdett az éhségtől, a fejéből, mint a kígyók, százfelé siklottak a gondolatok. „Lehet, hogy mégis igaza van Szerafimának? Van valami ostoba, donkihotei az ilyen levelekben. Vigye el az ördög ezt a Tányát! Végül is nem ő az első, és, sajnos, nem is az utolsó! Ki kell békülnöm Sze- rafimával... Annál is inkább, mert már pokolian éhes vagyok, és ha később megyek ki a konyhába, meg kell melegíteni az ételt, el kell mosogatni az edényeket — brr, ez nem jó dolog!” Felkelt, kinyitotta az ajtót. — Szerafima! — szólította a feleségét. Néma csend. Zsuravelin hangja halk volt, mint a csendes szélben susogó nádé. — Szerafimácska, lelkem! Erre már megjelent Szerafima Ignatyevna — a szemét lesütve, a karját összefonta a háta megett — az egész nő csupa béke, csupa megbocsátás volt. — Ne haragudj, Szerafimácska — mondta gyöngéden Zsuravelin és megcsókolta az asszony pufók arcát. — Nem írok levelet! Mondd meg annak a hárpiának, hogy nem szabad egy öregasszonnyal így kiabálni, ordítozni ... — De igenis, Petrusa, írsz levelet! — mondta Szerafima Ignatyevna, viszonozva a férje csókját. — Már meg is fogalmaztam, csak át kell javítanod és alá kell írnod. Zsuravelin elvette a feleségétől a papírlapot és olvasni kezdte: — „Tánya Naumova rendes, becsületes dolgozó... A vásárlókkal tisztelettudóan viselkedik . .." Mire való ez, Szerafima? — Petrusenyka, ' értsd meg ... az a vénasszony biztosan rájön magától is, hogy mit kell tennie. ír majd levelet. Valamivel ellensúlyoznunk, enyhítenünk kell a vádjait. Érted már? Szerafima Ignatyevna szemei oly rimánkodón függtek a férjén, hogy Zsuravelin fogta a tollát és aláírta a levelet. Farkasétvággyal látott neki a vacsorának. Kovács Sándor fordítása Darányi Marianna A Kislány az első szempillantásra majdnem olyan volt, mint az összes többi. Talán a homloka volt finomabban domborodó, talán csak a szeme volt tündöklőbben kékellő, talán csak az arca volt gyöngyházsze- rűbben ragyogó, mint minden kislánynak, de ezt az első pillantásra nem vehette észre senki. Margarétákkal hímzett, hófehér selyemblúzt viselt, nyári égbolt-színű szoknyát, s a nyakában fűláncon egy illatos ibolyát. Nem volt közönséges kislány. Ismert egy varázsszót, amelytől elszáll minden bánata annak, aki hallja. A szó egyszerű és mégis csodatevő, melegít, mint a Nap, ényhit, mint a szél, de a fájdalmat csak akkor viszi el, ha figyel rá és érti, akinek szól. A Kislány a világot járta, keMese a Kislányról és a varázsszóról reste a lehajtott fejűeket, a ráncolt homlokúakat, a köny- nyes szeműeket. Amerre ment, elállt az eső, felszállt a köd, kisütött a nap. Nemrég — mesélték — erre járt. A mezőn katonák gyakorlatoztak. Odalépett a legfáradtabbhoz és megszólalt, de a férfi elkergette. A faluban anyóka ült a kis- padon, ölébe ejtett kezekkel. Hunyorogva nézett föl és süketen ingatta fejét. A temetőben feketeruhás nő öntözte a friss nefelejcseket. A Kislány fülébe súgta a szót, de az asszony eltakarta arcát. A város tele volt emberekkel. Mindegyik sietett valahova, fontosnak és határozottnak mutatta magát, kocsit vezettek és bevásároltak, de ő a szívükbe látott. Az első, akit megszólított, értetlenül meredt rá és kezébe nyomott egy forintot, „vegyél fagylaltot!” A második rákiáltott, „hagyj békén!” A harmadik meg se hallotta őt az utca zajától. És akkor — mesélik — meglátott egy kisfiút, aki hangosan sírva lapult egy ház falához, zoknija lecsúszott, inge kilógott. — Mi bajod? — kérdezte. — Elvesztettem az anyukámat. — Ne sírj! Gyere, megkeressük — és kimondta o varázsszót, azt az egyszerű és mégis csodatevő szót, amely melegít, mint a Nap, enyhít, mint a szél: — Szeretlek. A kisfiú, fölemelte a fejét, meglátta az ibolyát, megérezte illatát, aztán elmosolyodott és letörölte könnyeit. A Kislány pedig kézenfogta őt és elindultak együtt a röhanó emberek között, összekapaszkodva. Varga Katalin: Temiattad Jöttem a bársony-puha ködből Földre a csöndes, nagy örökből Élni a fázós, sima fényben, Rejteni titkot nevetésben, Állni kiégett kirakatban, Várni virágot sivatagban, Kérni csodát és sose kapni, Földi szavakból kiapadni, S, mint aki csókot dob a napnak, Sírvafakadni temiattad. Gyarmati László: Száradó forrás tövén (Bárdosi Németh Jánoshoz) Nincs könyörület! Leperegtek az évek: őszi levelek. Tél közeleg. S a száradó forrás tövén egy hervadt virág könnyezik. Gyöngyei tavában új füvek, s termő ligetek. Keszi Teodóra: Emberek az űrben Ezerszer ellenőrzött űrhajókon útban a Tejút hamis markazitjai felé narancs és kék fellegszínek közt veretes jeleket víve „elérni” céllal, „vissza”-reménnyel viharvert meteorrajokat kerülgetve keressük kapcsolatainkat a fedélzeten túl is hatezeréves kíváncsiság nyughatatlansága ösztökéli szárnyaló szívünket Mi űz a földről újból s újra el menekülés vagy keresés csupán? Miért vágyunk közelebb a Naphoz ha tudjuk, hogy: e rend héliumzátonya. Zombor Béla: Sikonda 1. vízben fürdik a viz , gőzölgő hátán buborék-pörsenés hangtalan pukkanás az ősz pusmog itt már köröttünk sündörög törött fényküllőin a nyár ki tudja hol döcög íh 2. Fény fürdik a Fényben: Tűzacél taraján Szivárvány lobogás! Pusmog az ősz: Tétován sündörög... — Nikkelküllőin a Nyár: ÉRTETEK DÜBÖRÖGI
