Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)

1977-05-20 / 137. szám

1977. május 20., péntek Dunántúli napló 5 Szolidaritási jiágygyul^s a budapesti sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) tolómra jutását, örültünk an­nak, hogy ebben az egységben aktív szerepet vállaltak a kom­munisták, a szocialisták, a haladó polgári pártok és moz­galmak. Ez a valóban széles­körű összefogás tette lehetővé, hogy a nép a forradalmi kor­mány mellé álljon. Tudjuk, hogy a chilei nép sem, felejti el ezeket az éveket és ma igen nehéz körülmények között ugyan — de folytatja a küz­delmét az emberibb, boldo­gabb jövőért. Azt is tudjuk, hogy ebben a harcban még nagy megpró­báltatások várnak a chilei hazafiakra és forradalmi párt­jára, a Chilei Kommunista Pártra. A Chilei Kommunista Párt megalakulásának első percétől kezdve következetes harcot folytat Chile független­ségéért, a haladó pártok, tár­sadalmi szervezetek és moz­galmak egységéért, a chilei nép felemelkedéséért. A chilei dolgozók alapvető érdekeiért folytatott harcával kivívta a dolgozók elismerését és támo­gatását, s mindenkor élvezte a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi osztagainak — köz­tük a magyar párt — rokon- szenvét és szolidaritását A történelem során már so­kan megkísérelték a kommu­nista párt elpusztítását, a ha­ladó gondolatok könyörtelen kiirtását. Minden eddigi pró­bálkozás csúfos kudarccal, dicstelen bukással végződött. Elkerülhetetlen végzete ez a chilei fasiszta diktatúrának is. Az erőviszonyok a szocializmus és a béke erőinek javára tolódtak el Sarlós István ezután rámu­tatott : A nemzetközi imperializmus összehangolt támadása Chile alkotmányos rendje, törvényes kormánya ellen a világ minden jóérzésű emberének felháboro­dását és tiltakozását váltotta ki. A fasiszta fordulatot köve­tően, szinte napok alatt széles szolidaritási mozgalom bonta­kozott ki világszerte. Ebben a világméretű szolidaritási moz­galomban jelentős szerepet töltenek be a szocialista kö­zösség országai, elsősorban a Szovjetunió. A szocializmus erői minden rendelkezésükre álló eszközt és erőt felhasznál­nak arra, hogy támogassák Chile népének szabadsághar­cát, s hogy megmentsék azok életét, akikkel a katonai dik­tatúra le akar számolni. Erőnk­höz képest mi is ott leszünk mindenütt, ahol erősíteni le­het a Pinoctíet-diktatúra ellen küzdők táborát. Jogunk van ahhoz, hogy Ny­modon beleszóljunk a világ sorsának alakulásába, mert hazánk szocialista fejlődése igazolja: tudunk élni a sza­badság teremtette lehetőségek­kel. Magyarországon rend és nyugalom van.' Dolgozó né­pünk magáénak vallja a ter­veinkben kitűzött feladatokat és eredményesen megoldja azokat. Büszkék vagyunk arra, hogy a hazánkban Csepelen kezde­ményezett munkaverseny nem­zetközi méreteket öltött, s hogy a nálunk megtett első lépést követték barátaink is: több és főként jobb munká­val készülünk a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünnep­lésére — mondotta. Szólott arról is, hogy népünk testvéri barátsággal fogadta be a diktatúra elől hazánkba menekült chileieket, Az itt élő chileiek beilleszkedtek életünk rendjébe, szorgalmasan dol­goznak — de megmaradtak Chile hű fiainak. 'Közöttünk él­nek, de tetteik és vágyaik ar­ról szólnak, hogy készek min­dent megtenni népük és hazá­juk felszabadításáért. Ezt követően hangoztatta: Világméretű küzdelem folyik az imperializmus, a kizsákmá­nyolás, a gyarmatosítás ellen. És bár vannak és lesznek még feszültségek a világpolitikában, kétségtelen tény, hogy az erő­viszonyok tartósan és vissza­fordíthatatlanul a társadalmi haladás, a szocializmus és a béke erőinek javára tolódtak el. A változások, a fejlődés legfőbb alapját a megvalósult szocializmus erői adják. Nemzetközi összefogásnak köszönhető, hogy 1975-ben Európa népeinek képviselői földrészük biztonsága érdeké­ben egy záróokmányt írhattak alá Helsinkiben. A világ né­peinek közös küzdelme tette lehetővé, hogy a béke fenn­maradjon Európában s most újabb találkozóra, a belgrádi­ra készülhessünk. Mi a Helsinkiben aláírt záró- okmányf nem formálisan fo­gadtuk el, mint néhány kapita­lista ország. Magyarországon is — éppúgy, mint a többi szo­cialista országban — a pártós a kormány politikai kötelessé­gének tartja, hogy az egész lakosság ismerje az aláírt ok­mány szövegét, s arra törek­szik, hogy mind kül-, mind pe­dig belpolitikai tevékenységé­vel biztosítsa a közösen kidol­gozott elvek valóra váltását. Békére és együttműködésre van szüksége Európának. Arra van szükségünk, hogy a népek biztonságban és félelem nélkül éljenek. Arra, hogy mindenki tartsa tiszteletben a záróokmány állásfoglalását az egymás bel- ügyeibe való be nem avatko­zás vonatkozásában is. Erre nyomatékosan hívjuk fel a figyelmet, mert hónapok óta kísérleteket tesznek egyes ka­pitalista országok vezető poli­tikusai arra, hogy számonkér- jék tőlünk az emberi jogok tisz­teletben tartását. Ezeket az álmoralizáló törek­véseket visszautasítjuk. Nemcsak arra hívjuk fel a bennünket számon kérni akarókat, hogy a saját portájukon teremtsenek rendet, hanem arra is, hogy velünk együtt lépjenek fel az olyan népelnyomó rendszerek ellen, amilyen Chilében is ha­talmon van. A világ népeinek közösen kell fellépniük a fasizmus erői ellen a koncentrációs táborokban fogva tartott emberek kiszaba­dításáért. Ma itt üdvözölhettük a világ népei fellépésének hatására e táborok egyikéből kiszabadult Corvalán elvtársat. Corvalán elvtárs a népi hatalom vérbe fojtását követő idők nehéz meg­próbáltatásait elvhű, kommu­nista helytállással viselte. Ren­díthetetlen, bátor magatartása — amelyből harcostársai erőt merítettek — meghátrálásra kényszerítette a fasiszta juntát, kiváltotta a szabadság, a de­mokrácia és a szocializmus hí­veinek elismerését szerte a vi­lágon. Pinochet fasiszta katonai klikkje, amely mindmáig ke­gyetlen terrorral, a legbrutáli- sabb módon nyomja el a chilei népet, nem tudta megtörni a chilei nép szabadságvágyát, a latin-amerikai földrész legsöté­tebb diktatúrájával szembeni ellenállását. Rendkívül nehéz, bonyolult körülmények között, a nagy veszteségek ellenére is rendületlenül folytatja állhata­tos harcát a zsarnokok ellen. Nagygyűlésünkön külön is kö­szöntjük e harc élcsapatát, a Chilei Kommunista Pártot, amely mélyen gyökerezik a chi­lei munkásosztályban és nép­ben! üdvözöljük a népi egység korszakának ma illegalitásban, vagy külföldön működő hala­dó szellemű pártjait és mozgal­mait. Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy nincs távol az az idő, amikor a chilei nép ismét kezébe veheti saját sorsának irányítását. 1920-ban a nem­zetközi proletariátus nagy vezé­re, Lenin mondotta a Magyar Tanácsköztársaságról: .......az első elvesztett Magyar Tanács- köztársaság után jönni fog a győzelmes második ..." Kom­munista meggyőződésünk, hogy Chilében sincs más történelmi Perspektive! — fejezte be be­szédét Sarlós István. Luis Corualän Népünk harca és a szolidaritás közelebb hozza győzelmünk napját Kedves Elvtársak, Barátaim! Korábban, 12 évvel ezelőtt egy alkalommal feleségemmel együtt jártam már Magyaror­szágon. Éppen akkor tartózko­dott Budapesten Pablo Neru­da és Miguel Angel Asturias is. Akkor határozták el, hogy együtt könyvet írnak Megkós­toltuk Magyarországot címmel, amely — immár több nyelvre lefordítva — az önök konyha- művészetének dicsé.retét zengi. Csak néhány napot töltöttünk itt, de azok felejthetetlenek voltak. Szívünkbe zártuk Ma­gyarországot. Kádár elvtórssal is találkoztunk, és Pablo Ne­ruda társaságában igen kelle­mes beszélgetést folytattunk, kezdte beszédét, majd a kö­vetkezőket mondotta: — Most újra, más körülmé­nyek között jöttem el, hogy ki­fejezzem köszönetemet a ma­gyar népnek, munkásosztályá­nak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és személyesen Kádár János elvtársnak azért a nagy erejű és rendkívül értékes szolidaritásért, amellyel a chi­lei nép antifasiszta küzdelmé­nek ügyét támogatták. Nagyon sok chilei menekült él itt, önök­nél, akik nap mint nap meg­győződnek az egész magyar nép önzetlen szolidaritásáról. És hallhatjuk Magyarország hangját valamennyi nemzetközi fórumon, amint leleplezi a Pi- nochet-kamarilla bűntetteit, önök igaz és tettrekész bará­taink! A nemzetközi szolidaritás ma­gasra csapó hullámai aggoda­lommal töltik el a fasisztákat; ezer és ezer chilei hazafi éle­tének megmentését segítették s elszigetelték népünk hóhérait. A szocialista országok, élükön a Szovjetunióval, e hatalmas szolidaritás bástyái. A nemzetközi szolidaritás hangja áthatol a börtönök fa­lain. Népünk, amely az elsza­badult fasiszta terror legsöté­tebb napjaiban és pillanatnyi szünet nélkül folytatta harcát, tudja, hogy számíthat a világ minden haladó emberének tá­mogatására. — Most múlt egy éve, hogy „eltűnt” Victor Diaz elvtárs, pártunk főtitkárhelyettese, va­lamint Mario Zamorano, Haime Donato, Jorge Hunoz elvtárs, s hogy „eltűntek" mások, akiket a DINA (Országos Antikommu- nista Nyomozó Hivatal) tartóz­tatott le. Ezequiel Bonce, a szocialista párt főtitkárhelyette­se két évvel ezelőtt „tűnt el". Ezeknek az elvtórsainknak a családtagjai semmiféle tájé­koztatást sem kaptak tartózko­dási helyükről. A belügyminisz­térium tagadja letartóztatásuk tényét. Az eltűntek száma^neg­haladja a 2500-at. Közülük 900-nak a nevét és a fényképét megismerhette az ENSZ 31. közgyűlése is. A katolikus egy­ház szolidaritási vikáriátusa 400 eltűnt személy felkutatása, biz­tonsága érdekében terjesztett be kérelmet. A junta azonban semmiféle választ nem ad ké­relmükre, az igazságügyi ható­ságok pedig kielégítőnek tart­ják a hivatalos magyarázato­kat. A diktatúra azt bizonygatja, hogy nincsenek „eltűntek", szó­vivőik azt mondják, hogy közü­lük néhányon a fegyveres erők­kel vívott összecsapásokban vesztették életüket. De mikor zajlottak ezek az összecsapá­sok? Miért nem adtak róluk tájékoztatást? Ezekre a kérdé­sekre a junta nem tud vála­szolni, mert otromba hazugsá­gokról van szó. A katonai junta törvényen kí­vül helyezett minden politikai pártot. Meghosszabbitotta a rendkívüli állapotot, amivel nyilvánvalóvá tette azt a törek­vést, hogy folytassa törvényte­lenségeit és újabb bűntetteket kövessen el. De ezek az intéz­kedések nem erejét, hanem gyengeségét bizonyítják. A zsarnokot elkeseríti, hogy nem tudja letörni a nép kitartó el­lenállását, amely — a diktatú­ra bestiális fellépése ellenére — ezer és ezer formában nyil­vánul meg. Bár a szakszervezeti mozgalmat üldözik, ennek el­lenére a gyárakban naponta új tiltakozó megmozdulásokra kerül sor, hangot adva a jogos követeléseknek. — A parasztság szembeszállt az „ellen-földreformmal”. Nő a tiltakozás a teherautósofőrök, a kereskedők, a szabadfoglal­kozásúak egyes csoportjaiban, és más középosztálybeli réte­gekben, amelyek kezdetben tá­mogatták a diktatúrát. Újság­írók, egyetemi tanárok, a leg­különfélébb hivatású értelmisé­giek követelik a 107. számú rendelet visszavonását, amely katonai cenzúrának veti alá a könyvek és a nyomtatványok ki­adását, behozatalát és terjesz­tését. A művészek új dalokkal, illegálisan terjesztett versekkel, színdarabokkal, festményekkel vesznek részt e harcban. Nép- művészeti tárgyakat terjeszte­nek, amelyeknek motívumai, feliratai új reménnyel töltik el az embereket, és harcba hív­nak a szabadságért. A keresz­ténydemokrata párt, amelynek többsége támogatta a katonai államcsínyt, ma a diktatúra el­len foglal állást. A katolikus egyház aktívan részt vesz a politikai foglyok kiszabadítása érdekében vívott harcban. A nép többsége a junta ellen foglal állást és bukását kíván­ja. A Chilei Kommunista Párt, amely fenntartja szervezeteit országunk egész területén, elő­mozdítja a harcot és a zsar­noksággal szemben álló min­den erő egységét. Pártunk több ezer tagját meggyilkolták, a börtönökben fogva tartják. De pártunkat semmi és senki nem semmisítheti meg, a népből nőtt föl, ott él dolgozóink tu­datában és szívében. Betöltöt­te szerepét a múltban, betölti a jelenben, s még jelentősebb szerep vár rá a jövőben, Chile történelmében. Pártunk minden erejét arra összpontosítja, hogy megdöntse a diktatúrát, új demóratikus rendszert hozzon létre; hogy országunk ismét meginduljon a forradalmi, antiimperialista és antimonopolista átalakulás út­ján, amely a szocializmus felé vezet. E cél érdekében fárad­hatatlanul munkálkodik a mun­kásosztály egységéért, a szo­cialisták és a kommunisták még szilárdabb egyetértéséért, a népi egység összeforrottsógá- ért, a népi egység, a keresz­ténydemokrácia és valamennyi antifasiszta erő összefogásáért. Ez a mi politikánk! Kedves Elvtársak! Budapest ad otthont a De­mokratikus Ifjúsági Világszövet­ségnek. A DÍVSZ az első pil­lanattól kezdve arra törekedett, hogy leleplezze a juntát, s til­takozó szava eljusson a világ minden fiataljához. Hálásak vagyunk ezért. Kötelességem­nek tartom, hogy kiemelten szóljak a világ legkülönfélébb politikai irányzatú és vallási meggyőződésű ifjúsági szerve­zetének szolidáris támogatásá­ról. Az ifjúság körében a szo­lidaritás soha nem látott mére­tű volt! — Ez a szolidaritás mozgósí­totta a népéhez, pártjához hű magyar ifjúságot is. A magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség — amely napi gyakorlatává tette a proletár internaconaliz- must — a szocialista építés szilárd pillére. — A mi fiatalságunk mun­kásosztályunk és népünk olda­lán élte át a chilei forradalom ezer napját, s ez idő alatt ma­gasztos feladatok végrehajtá­sán fáradozott. Azóta több mint ezer napot kellett már át­élnie — fasiszta terror alatt. Tanult a harcból, a forrada­lomból és tanult az ellenforra­dalomból. Allende kormánya idején megismerhette a mun­kához és a tanuláshoz való jogokat és lelkesedéssel vállalt részt az új társadalom felépíté­sében. Tudja, hogy ma a reak­ció és az imperializmus — el­lenforradalmi céljai érdekében — a demokrácia és a szabad­ság zászlaját lobogtatja, de ha eléri célját, egy percig sem habozik, hogy a nép vérével fesse meg vagy sajátkezűleg égesse el e zászlókat. — A fasiszta junta üldözi mindazokat a politikai, szakmai és diákszervezeteket, amelyek a fiatalság eszméit juttatták ki­fejezésre. Pinochet gestapója naponta tartóztat le és kínoz meg kegyetlenül ifjú harcoso­kat, akik közül sokan „eltűn­nek”. így „tűnt el" többek kö­zött Carlos Lorca, a Szocialista Ifjúsági Szövetség főtitkára és Jósé Weibel, a Kommunista If­júsági Szövetség főtitkár-he­lyettese. — De a fiatalság maga az élet. Lelkesedése, harcossága mindenen felülkerekedik. A ter­ror sem képes megsemmisíteni. Ifjúságunk harcol a gyárak­ban, az egyetemeken, a lakó­Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csü­törtökön a KB székházában tár­gyalást folytatott a hazánkban tartózkodó Luis Corvalánnal, a Chilei Kommunista Párt főtit­kárával és kíséretének tagjai­val. Az elvtársi, baráti légkörben lezajlott találkozón kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, pártjaik tevékeny­ségéről. Véleménycserét foly­tattak a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom idősze­rű kérdéseiről, a nemzetközi helyzetről, különös tekintettel negyedekben és középiskolák­ban, városon és falun egyaránt. A fasizmus nem tudta meg­nyerni magának. Ifjúságunk a nép mellett áll és a néppel együtt győz majd! — Büszkék vagyunk kommu­nista ifjúsági szövetségünkre, amelynek soraiban olyan hő­sök nevelkedtek, mint Victor Jara és Manuel Sanhueza, aki­ket a fasiszták meggyilkoltak. A mai ifjúkommunisták je­lentik a holnap pártját. Velünk lesznek majd — Chile egész né­pével együtt — amikor eltemet­jük majd a diktatúrát, és új demokráciánkat, a szocializ­must építjük. Kedves magyar elvtársak! — Alig egy napja vagyunk Magyarországon; ez idő alatt felejthetetlen találkozásaink voltak Kádár Jánossal, továbbá az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjaival, a KISZ veze­tőivel, a Magyar Szolidaritási Bizottság képviselőivel, állam­férfiakkal, munkásemberekkel, asszonyokkal, fiatalokkal. Az ország minden részéből nagyon sok üdvözlet érkezett hozzánk — mondta Luis Corvalán és meleg szavakkal mondott kö­szönetét az üdvözlésekért. * Szívből jövő szavakkal mon­dott köszönetét Luis Corvalán a szolidaritásért a magyar írók­nak, művészeknek, tudósoknak, értelmiségieknek is, akik kez­dettől fogva támogatták és tá­mogatják a chilei nép igazsá­gos ügyét. A Pinochet-diktatúra börtö­neiben sínylődő hazafiak sor­sát, szenvedéseit idézte föl ez­után Corvalán. Mint elmondta, szinte légmentesen el vannak zárva a külvilágtól. Ezer és ezer chilei gyerek teszi föl nap mint nap a kérdést: vajon él-e még az édesapám? Kedves elvtársak, elvtársnők! Bizonyos vagyok abban, hogy a magyar nép a továbbiakban is támogatja a chilei nép har­cát. Szolidaritásának erejével is segítséget nyújt ahhoz, hogy napfényre kerüljön, mi lett az eltűnt chilei hazafiak sorsa, s hogy akik életben vannak, visz- szanyerjék szabadságukat. A nemzetközi szolidaritás olyan erő, amely képes arra, hogy bezúzza a börtönök ka­puját, s kiszabadítsa a politi­kai foglyokat. Biztosíthatom önöket, hogy töretlenül folytat­juk harcunkat a diktatúra meg- döntéséért.^ S az is bizonyos, hogy e harcot — hála a chilei nép elszántságának és a nem­zetközi szolidaritás erejének — siker koronázza majd — mond­ta beszéde végén Luis Cor­valán. * A beszédeket sűrűn szakította meg a nagygyűlés résztvevői­nek tapsa. Hosszasan éltették a chilei nép szabadságáért és a társadalmi haladásért küzdő Chilei Kommunista Pártot, s megbonthatatlan, testvéri ba­rátságát és együttműködését a Magyar Szocialista Munkás­párttal. Katona Imre zárszava utána nagygyűlés az Internacionálé eléneklésével ért véget. * Luis Corvalán csütörtökön es­te a SZOT székházában talál­kozott a hazánkban élő chilei politikai menekültekkel. Latin-Amerikára. Áttekintették és megerősítették a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Chilei Kommunista Párt hagyo­mányosan jó kapcsolatait, és megállapodtak a két pártnak a proletár internacionalizmus el­vein alapuló együttműködése továbbfejlesztésében. A tárgyaláson részt vett Bisz- ku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság tit­kára, Maróthy László, a Politi­kai Bizottság tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Gyenes András, a Köz­ponti Bizottság titkára, Berecz János, a KB külügyi osztályá­nak vezetője. Kádár János tárgyalása Luis Corvalánnal /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents