Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-19 / 136. szám
6 Dunántúli napló 1977. május 19., csütörtök Országos. tudományos Remekeltek a pécsi közgazdász-palánták Az idén a közgazdaságtudományi szekcióban a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara rendezte az országos tudományos diákköri konferenciát A hallgatók dolgozataikkal kilenc alszekcióban pályázhattak, ezek mindegyikében egy-egy födijat (s vele 2000 forint pénzjutalmat) és számos különdíjat (1500—1500 forint) osztottak, melynek összegét intézmények és vállalatok ajánlották fel. A díjak ünnepélyes átadásán ott volt dr. Polinszky Károly oktatási miniszter is. Összesen 130 dolgozattal pályáztak, ezekre 9 födij és 67 különdij jutott A pálmát természetesen most is a lényegesen nagyobb létszámú, a pécsiek volt anyaegyeteme, a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatói vitték el — 7 fődíjat és 17 különdijat, de remekeltek a pécsi közgazdász-palánták is, nekik jutott a fennmaradó két födij, ezenkívül 13 különdij; a benevezett 20 dolgozatból tehát 15-öt díjaztak. Tegyük még hozzá, rajtuk kívül még további 13 felsőfokú oktatási intézmény hallgatói versengtek a dijakért. A két pécsi födijas: Deák Ibolya és Kenderessy Márta. Különdijat nyertek: Bense Mária, Ernst László, Fuják Gyula, Herich György, Kerepes Piroska, Mellár Tamás, Papp László, Pavluska Valéria, Rozs Magdolna, Tóth Ilona, Szűcs János, Vesz Imre és Zeller Gyula. Az alábbiakban izelitőt adunk az OTDK-n szereplő húsz pécsi hallgató munkáiból. Mindez nem a dolgozatok rövid összegezése és értékelése akar lenni, hanem csupán kivágások, olykor esetlegesnek tűnő részletek, de amelyekben bizonyára jól megmutatkozik a jövendő vállalati közgazdák hozzáállása, friss szemlélete, az, hogy nem haszontalanul, de nagyon is „odafigyelve” töltik nyári gyakorlataikat a vállalatoknál, s tanáraik segítségével képesek az egyetemen tanultakat összevetni a gyakorlattal. Előfordul persze, eszme- futtatásaik olykor csendes mosolyra késztető világmegváltásokba csapnak át, tévedésekbe bi- csaklanak, mégis, nagyon reméljük, a közgazdász-palánták dolgozatai eljutnak azokhoz is, akikről szólnak — a vállalatokhoz. Miklósvári Zoltán KÖZ GAZ DA SÁGI ÉLET Kelemen Irma Amikor forintban nem számol a tervező Politikai gazdaságtan óra az egyik egyetemen. — Egy kis türelmet kérek, lehet, hogy helyesbíteni fogok. (A Negyedszázad diákhumorából.) Pavluska Valéria Korszerűbb bolti kereskedelmet! Három gép — mindhárom azonos funkciót lát el. Milyen mértékben és miben térnek el egymástól, mennyire indokoltak ezek az eltérések? Ezt tette a közgazdász nagyitólencséje alá Kelemen Irma. Megállapította: A három típust időben egymás után alakították ki és nem használták fel az előző típusok minden bevált alkatrészét. A tervezés tipikus példája annak, hogy a gépelem a konstruktőrök elképzeléseit valósította meg és nem a célszerűséget követte. A tervezők elképzeléseik gazdasági kihatásait nem vizsgálták, így a tervezés többletköltségek forrásává vált. A feladat tehát a többletköltségek csökkentése vagy megszüntetése, ennek megvalósításához járulhat hozzá az értékelemzés. Ezt a részletes elemzést, kiválasztva a gépek egyik szerkezeti elemét, a vezetőgörgőt, a közgaszdászlány el is végezte. A felesleges funkciók elhagyásával egy új konstrukciót hozott létre. Vizsgálódásainak eredményét így összegezte: Az értékelemzés alkalmazásával az R—gépeknél elért abszolút közMindennapos fohász a napilapok hasábjain: több zöldséget, több tejet és húst, s hogy ebben milyen szerepük van a háztáji gazdaságoknak. A háztáji gazdaság, mint aktív befolyásoló tényező az állattenyésztésben — e nagyon is időszerű kérdéssel foglalkozik dolgozatában Herich György. Néhány részlet a dolgozatból. A szarvasmarha- és a tehén- állomány baranyai növekedésével kapcsolatban például rámutat az eredmények „szubjektív” oldalára: A baranyai eredmények elérésében jelentős szerepe volt a Megyei Tanács helyes elvi állásfoglalásának, átgondolt támogatási, eszközbiztosítási politikájának. Különösen a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok eredményei dicsérik a tsz-szövetség szakmai irányítását és a gyakorlati megvalósítás terén nyújtott segitségét. összegezésében ezt írja: Az új közgazdasági környezetben (1976-tól) a vállalatok nyereségszintje csökkent, ez főleg a vetlen költségmegtakarítás 242,21 forint. Ez a közvetlen költségek 45,8 százalékos csökkenését eredményezte. A költségcsökkentésen túl az érték- elemzés sok más előny kiaknázását is lehetővé tette: 1. A három gép azonos alkatrészekből való felépítése lehetővé teszi a sorozatgyártást, kevesebb fajta alkatrészt kell raktározni, kisebb a raktározási költség, egyszerűsödik a karbantartás, üzembiztosabb a működés, csökkennek a hibalehetőségek. Ezek az előnyök a gépekkel kapcsolatos költségek 15-20 százalékos csökkenését eredményezik. 2, Az új konstrukció a vevő igényeinek is jobban megfelel, mert olcsóbb, kezelése és javítása egyszerűbb. A vezetőgörgő csak egy gépeleme az R-gépeknek. A gép többi részén is lehetőség lenne a költségcsökkentésre, de a gép teljes, mindenoldalú vizsgálata egy értékelemzési team létrehozását igényelné. A dolgozat bizonyíték lehet arra, hogy a vállalatok az érték- elemzés bevezetésével nagy eredményeket érnének el a költségcsökkentés terén. tsz-eket érinti érzékenyen. A kevesebb nyereség kisebb fejlesztési lehetőséget teremt. A technikai színvonal dinamikus szinten tartása is jelentős ösz- szegeket emészt fel, így a tsz- ek maradék fejlesztési alapjukat igyekeznek a legtöbb nyereséget ígérő ágazatokba befektetni. Ezek viszont nem a háztáji termelés pótlása szempontjából fontos ágazatok [Azaz, nem látom biztosítva — főleg középtávon — a háztáji termelés pótlásához szükséges anyagi fedezetet, de a szándékot sem az alacsony jövedelmezőség miatt. Ügy érzem, főleg a tehenészetben jelentkeznek komoly problémák a tervidőszakban, amennyiben nem sikerül a szabályzó rendszert átalakítani. Erre utalnak egyébként az 1976. évi tényadatok is. A fentiekből következik, hogy középtávon mindent el kell követnünk, hogy a háztáji termelést lehetőleg szinten tartsuk. A korszerű bolti kiskereskedelmi hálózat fejlesztésének, kialakításának néhány kérdésével foglalkozik Pavluska Valéria. Egyre több az áru, ám a szükségletek megfelelő színvonalú kielégítését sokszor a kevésbé hatékony kereskedelmi hálózat nem teszi lehetővé. Kiskereskedelmi hálózatunk gerincét ma még a kis átbocsátó képességű, sok munkaerőt foglalkoztató, alacsony technikai színvonalon álló, hagyományos értékesítést folytató, elavult egységek alkotják. A dolgozat a korszerű kiskereskedelmi hálózat nagyüzemi formáinak megteremthetőségét, valamint a területileg hatékonyan kiépített kiskereskedelmi Deák Ibolya Deák Ibolya fődíjas dolgozatában a közgazdasági szabályzórendszer 1976. évi módosításainak hatását vizsgálja a vállalati gazdálkodásra, pontosabban két textilipari vállalat gazdálkodására. Mint ismeretes, a módosítások — a megnehezült külgazdasági viszonyokhoz igazodva — szigorúbb feltételeket szabnak a vállalatoknak. A szerző ennek hatásait vizsgálva a két vállalatnál, többek között rámutat: tervcéljaikból egységek kérdéseit tárgyalta átfogó jelleggel. íme, a dolgozat egyik megállapítása a kereskedelmi vállalatok közötti koordináció hiányáról, mindezt a szerző a pécsi kereskedelmi vezetőkkel folytatott beszélgetése alapján szűrte le: A városban több kiskereskedelmi vállalat is működik. Mivel terveiket felsőbb utasításra nem kell egyeztetni, a vállalatok csak „utólag” szereznek tudomást egymásról. Nyilvánvaló, hogy így társadalmilag sem kívánatos esetek fordulnak elő. (Például a város egyik kerületében középméretű vegyesiparcikk-áruház és ruházati bolt épült egymás mellett, azonos időben.) kitűnik, mindkét vállalat törekszik a termelés csökkenésének mérséklésére, illetve a mennyiségi kiesés minőségjavító intézkedésekkel történő ellensúlyozására. Hatékony létszám- gazdálkodással törekszenek a kapacitások kedvezőbb kihasználására. A gyártmányfejlesztés, a gyártmány- és az értékesítési struktúra átalakítása egy- érelműen a magasabb jövedelmezőség elérésére összpontosul. Herich György Többet a háztájiból A szabályzók módosítása után Fuják Gyula Mit tegyen a kivitelező? A nagyberuházások megvalósításának néhány problémája — ebbe (ha szabad így fogalmazni) a mélyvízbe ugrott bele Fuják Gyula. A gondokról persze lépten-nyomon szó esik, elismerés tehát a szerzőnek, hogy mindennek ecsetelése után szép számú javaslattal állt elő, miként is lehetne a beruházási tevékenységet javítani. Néhány részlet javaslataiból: A kivitelező vállalatok technikai felszereltségét olyan szintre kell emelni, hogy ne maradjon le az ipar általános színvonalához képest, ellenkezőleg, valamelyest előre járjon. Különösen áll ez a technológiai szerelőiparra, amelynek elmaradottsága sajnos ma máre§y- re inkább a legnagyobb gondokat okozza a beruházások kivitelezésében. A rendkívül alacsony eszközállományból, valamint az ugyancsak rendkívül alacsony nyereségtényezőből az is következik, hogy ezek a vállalatok saját erőből nem tudják fejleszteni, sőt eltartani sem magukat. A technológiai szerelő vállalatokkal szemben támasztott követelményekhez képest nincs megoldva ezeknek a vállalatoknak a forgóeszköz ellátottsága sem. A fokozatos tervszolgáltatás egyrészt megnehezíti az anyagok időbeni biztosítását, másrészt pedig eltérések, változtatások miatt feleslegessé válnak olyan anyagok, amelyeket korábban már megrendeltek. A fokozatos tervszolgáltatás anyagi kockázatát ily módon részben a szerelő vállalatok viselik. Lehetővé kellene tenni, hogy a valamilyen oknál fogva feleslegessé váló anyagokat, amelyeket a tervező kiírása alapján szereztek be és a tervező változtatása tett feleslegessé, csökkentett értékben a tervező, nem pedig a szerelő vállalatok nyereségének terhére selejtezzék vagy értékesítsék. A nagyberuházások befejező munkáinak gyorsítása érdekében el kellene érni, hogy a beruházások helyszínén a mainál sokkal nagyobb mértékű legyen a párhuzamos munkavégzés. Ez részben a különböző egységek munkaszervezésének jobb összehangolását igényli, részben pedig a befejező szakaszban legszükségesebb szakmákra való képzés gyorsítását, s többszakmás képzés kiterjesztését feltételezi. Karda Ágnes Élet a gép mellett Por, huzat, forrósóg, zaj, gyér megvilágítás — és még menynyi ártalom, idegesség érheti az embert munkahelyén?! A rossz munkakörülmények lerontják teljesítményüket, meg- betegítenek, az ilyen ártalmaknak kitett munkahelyeken hamar kalapot emelnek az emberek. Mindennek — az emberi munka tényezőinek —, fokozott szerepet kell kapniuk ma már az üzem és a munka megszervezésében. Karda Ágnes egyik vegyigyárunkban a munkakörülmények vizsgálatval töltötte szakmai gyakorlatát. Dolgozatának összefoglalója: A mosószer üzem csomagoló gépén dolgozó három gépkezelő az átlag követelményeknek megfelel. A gépkezelők munkatempóját a csekély határok között mozgó gépidő határozza meg. Ebből az alapelvből kiindulva szükséges, hogy a dolgozók a csomagológép más-más területén felváltva végezzék munkájukat. így különböző igény kielégítése válik lehetővé: 1. Csökkenthető a munka egyhangúsága. 2. Betegség vagy hiányzás esetén a dolgozók egymást tudják helyettesíteni. Az üzemben munkakörnyezeti felmérések, tanulmányok a korábbi években is voltak, de a feltárt kedvezőtlen ingerhatások megszüntetésére intézkedések alig történtek. A két-há- rom évvel korábbi eseti felmérések a jelenlegi, 1976. évi — szintet tükrözik. Nagyobb elégedetlenséget nem mérhettem, mert a munkakörnyezeti tényezők és az elvárások közötti meg nem felelés, véleményem szerint a dolgozókban nem tudatosult. Törekedni kell a munkakörnyezeti viszonyok optimalizálására, ami nemcsak az ember védelmét, de teljesítményének növekedését is jelenti. A kedvezőtlen hatások- mérséklését, kiküszöbölését a munka- fiziológusok, a pszichológusok és a műszakiak jó együttműködésével lehetne elérni. Kenderessy Márta Félnek a versenytől A gyakran vásárolt fogyasztási cikk piacának vizsgálata szimulációs módszerekkel. Ez a témája Kenderessy Márta fődíjas dolgozatának. A szimulációs modellek hazai alkalmazásának problémáit így látja: A jelenlegi szabályozórendszer alapvető célja az, hogy közgazdasági eszközökkel olyan feltételrendszert állítson a vállalatok elé. hogy azok célkitűzései egybeessenek a népgazdasági érdekekkel. A legfontosabb ilyen eszköz a piaci mechanizmusok működése. Ahhoz azonban, hogy az értéktörvény működjön és hasson, gazdasági versenyre van szükség. Jelenleg azonban még csak a piac nagyon kis területén beszélhetünk versenyről. Ennek oka egyrészt az, hogy gazdaságunkban az eladók monopolhelyzetben vannak az elégtelen kínálat következtében. Másrészről a vezetők félnek a verseny hatásától és sok esetben olyan térületeken is akadályozzák a verseny kibontakozását, ahol pedig szükség lenne rá. Harmadrészt, a nagy trösztök esetében sokszor csak egyetlen termelő van. A szimulációs modellek alkalmazásának jelentős korlátja az, hogy a szocialista országokban a szabályzó eszközök jelentős hányada még most is adminisztratív utasítás. Ennek következtében a vállalatok nem tudnak választani az egyes termelési tényezők felhasználásában. Nálunk ugyanis nincs szabad munkaerő, kapacitás, illetve tőke, Az alapanyag beszerzése sok esetben nehézségekbe ütközik, mivel annak jelentős hányadát importból kell beszerezni. Ma már kidolgoztak néhány modellt a hazai viszonyokra. Ilyen például a Prekopa—Zimmermann modell, amely a vállalati készletezési problémák megoldásához nyújt segítséget. Sajnos azonban csak egy-két vállalat van, amelyik használja is ezt a modellt.
