Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-17 / 134. szám
1977. május 17., kedd DunQntuli napló 3 j)jS Á várostervezés svéd tapasztalatai Interjú Elvy Olsson miniszterasszonnyal V A közelmúltban Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter vendégeként hazánkban járt Elvy Olsson svéd lakásügyi és várostervezési mi- •niszter, a helyettese és a mi- misztérium több vezetője. Egy napot Pécsett töltöttek vendéglátójuk kíséretében. A látogatás végén nyilatkozatot kértünk a svéd minisztertől. A miniszter — asszony. Egyszerűen öltözött, őszülő hajú, középkorú hölgy. Helyettese — ott úgy mondják: másodminiszter — Brigit Friggebo is nő. Alig túl a 30-on. A miniszterasszony, aki 1964 óta parlamenti képviselő, az építésügyi állandó bizottság elnökeként ismerkedett mai tárcája problémáival, s ebben a minőségben járt 1974-ben először Magyarországon. A beszélgetést is erre utalással kezdtük: — Milyen benyomásokat szerzett magyarországi útjain? — 1974 óta rengeteget építkeztek, nagy fejlődést figyeltem meg. Úgy látom, mindenki jó körülmények között él és dolgozik. Ezután a svéd lakásépítésről és városfejlesztésről érdeklődtünk. Svédország építőipara ma is vezető szerepet játszik Európában. Nyugati és szocialista országokban egyaránt dolgoznak. Nem egy építési módszerük széles körben elterjedt, s nálunk is alkalmazzák. — Hazája a 60-as években a mennyiségi lakásépítésben vezető helyet foglalt el Európában .. . — A 60-as években nagy volt nálunk a lakáshiány. A helyi szervek nem tudták kielégíteni az igényeket. Az emberek a nagy városokba költöztek. Gyors tervezésre és még gyorsabb építésre volt szükség. Ezért is születtek az olyan nagy termelékenységű módszerek, mint például a panel. Sűrűn építkeztünk, sok' magasházat építettünk és keveset törődtünk a környezettel, de a lakások jók voltok. Most már nincs lakáshiány, viszont sok az üres lakás. Az emberek ugyanis nemcsak a lakást nézik, hanem a környezetét is. Egyébként az a technológia, amivel a 60-as években építkeztünk, ma már I nem időszerű. A paneles építést abbahagytuk, mert nem olcsóbb, mintha másképp építkeznénk. — A tömeges lakásépítés együttjár a városkép egyhangúságával. Ennek feloldására milyenek a svéd tapasztalatok? — Egyetlen módot tudok. Vidám színekre kell festeni a házakat. Közöttük pedig kellemes környezetet kell formálni. Mi ezt úgy csináljuk, hogy a környezet kialakításában a lakók is részt vesznek. — Foglalkoztatja önöket az ún. ,,alvó város" probléma. Hogyan próbálják e városrészeket ,, felébreszteni"? — A mennyiségre törekvés közepette elfelejtettünk „életet lehelni" az új városrészekbe, s csak az alapellátást biztosító legfontosabb üzleteket építettük meg. Az emberek nem érzik jól magukat, ezt tudjuk, s ezért sok kiegészítő létesítményt építünk — utólag. Aztán munkahelyeket is akarunk vinni ezekbe a városrészekbe, mert igazán ezek teszik élővé. A kitelepülésre hajlandó vállalkozókat 50 százalékos kölcsönnel támogatja a kormány. — Végezetül pécsi benyomásairól érdeklődtünk. — Egy szép, régi várost ismertem meg sok régi emlékkel. Ezeket meg kell őrizniök! Sok újat is építenek. Fentről, a felszabadulási emlékművüktől nézve különösen tetszett városuk és úgy vélem, a pécsiek is szívesen elgyönyörködnek benne. Érdekes dolgokat hallottam Czeníe tanácselnök úr tájékoztatójában. Jó néhány problémájukban saját gondjainkra ismertem. A mi régi városaink sem a mostani nagy gépkocsiforgalomra méreteződ- tek. A szűk utcák, a régi házak emiatt épp elég gondot Az „éjféli premierje Pakson Hétfőtől éjfélkor is terítenek a paksi atomerőmű építkezés modern üzemi konyháján: egy tányér meleg ételt szolgálnak fel azoknak, akik éjszaka teljesítenek műszakot. A rendkívüli étkeztetést a dolgozók kívánságára vezették be, de előnyét a vállalat is élvezi. Az új energiabázis hatalmas üzemi főépületét kivitelező 22- es Állami Építőipari Vállalat a feszített ütem tartása, a munkaidő, valamint a nagyértékű gépek — betongyárak, daruk, betonszállító járművek, szivaty- tyúk — jobb kihasználása érdekében március elején vezették be a kétműszakos termelést, vagyis hétfőtől péntekig szünet nélkül dolgoznak. Az egyik csoport nappal, a másik — mintegy kétszázan —, éjszaka végzi a munkát. A tíztizenkét órás műszak éjjel sem telhet pihenő nélkül. Ezenkívül nekik is megjár az étkezési idő, mint akik nappal dolgoznak. A „tarisznyázást", azaz hideg élelem fogyasztását nem tartották kielégítőnek. A munkások úgy érezték, ilyen munkához feltétlenül szükségük van meleg ételre,, éjszaka is. A paksi atomerőmű építkezést eddig is a legmesszebb menő gondoskodás jellemezte a ma már háromezer főt meghaladó munkásgárda ellátásáról. A mostani intézkedés ezt megerősíti. Arra is figyelemmel vannak, hogy az aklimatizálódás ne legyen terhes, káros az embernek. A könnyebb alkalmazkodás érdekében kéthetenként váltják egymást az éjszakás és nappalos csoportok. okoznak. Nagyon szeretnénk ezeket a régi városokat megőrizni azzal együtt, hogy az emberek nagyobb teret kapjanak a közlekedéshez. Jó tömeg- közlekedést akarunk teremteni és a személygépkocsik számát — legalábbis a régi városközpontokban — korlátozni. Ez egyelőre nehezen megy. Hársfai István Új tv-filmek Várhatóan az ősszel mutatja be a televízió Kanadai randevú című, kétszer 60 perces színes dokumentumfilmjét a Kanadában élő magyarokról. A film Radványi Dezső szerkesztő, Buczkó György operatőr és Kigyós Sándor rendező munkája. Négy részes dokumentumfilm készül a rákos megbetegedésekről. Professzorok egész sora Íróként, szakértőként és szereplőként is részt vesz a forgatásban. Olyanok is megjelennek majd a képernyőn, akik a rákbetegségből gyógyultak fel. Újszerű vállalkozásnak Ígérkezik a Sipos Tamás és Halász Mihály ötlete alapján készülő film, amely négy esztendeig követi nyomon két fiatal ökölvivó sorsát. Százszoros életmentés Elsőként bejárni az ismeretlent # Gyakorlat a sziklafalon # Hegymászók és barlangkutatók tapasztalatcseréje A hegymászó elindul. Egész testével, sőt talpával is rátapad a sziklafalra. Centiméterről centiméterre halad lassan fölfelé. Testén mellbekötő heveder, biztosító kötele lazán függ. Társa a csúcson hanyatt- fekve kikötötte magát. A havihegyi sziklafal meredeksége hetven—kilencven fok. A speleo-alpin barlangkutaII Récji baí jpaóyai | malrpók ..||§§|§§§§ Pécsi kisdiákok díjnyertes dolgozata Harminc népi ipari emléket „fedeztek fel’ Iff Vasárnap és hétköznap, amikor a tanulás engedte, ők mindig a „történelem után eredtek”. Baranya megye tán legszebb és legmonumentálisabb népi ipari emlékeivel — a hajdani vízimalmokkal ismerkedtek egy esztendőn át a pécsi Acsády utcai Általános Iskola természetkutató szakkörének tagjai. Gyalogló turistaként vagy tanáruk, Garamfalvi Ot- tóné kocsiján jutottak a helyszínre. Nem számított kánikula, vihar, ők szorgalmasan jegyzeteltek, a régi malomtulajdonosok utódait faggatták, fotózták, lerajzolták a több száz éves szerszámokat, berendezéseket. Közülük nyolcán megírták a „Régi baranyai malmok” című dolgozatot, amivel az Országos Mezőgazdasági Múzeum által hirdetett pályázaton 3800 induló között első helyen végeztek. A hagyományos pályázaton a népi tárgyi emlékek és a természet-, környezetvédelem kategóriákban lehet vetélkedni. Tavaly, negyedikek lettek, négyezer versenyzőt előztek meg. Megismerni a szülőföldet — Természetkutató szakkörünk legfőbb célja — mondja Garamfalvi Ottóné —, hogy a természettel, a lakóhelyi környezettel, a helytörténettel ismerkedjenek meg a gyerekek a helyszínen, nemcsak az iskolapadban. Vagyis a személyes élmények alapján a közös kutatómunka segítségével fedezzék fel mindezt. A helyszínbejárás után könyvtárban, levéltárban kutatnak, céduláznak, rendszereznek, fotókat, rajzokat, térképeket csoportosítanak és megírják a látottakat. Szerszámok, eszközök adatait, sőt a földrajzi neveket is ösz- szegyűjtik. Egészséges lokálpatriotizmusra nevelek és remélem, hogy a tanulók nemcsak értik, de becsülik, megmentik, sőt védik is a természet és a történelem értékeit. Rajonganak ezekért a szépségekért, hisz kamaszkori romantikájuk is erre sarkallja őket. A szakkörtagokban ott él a szülőföld megértésének a vágya. így vall Bus Éva: — Amikor a malmokban jártam, olyan érzés kerített hatalmába, mintha a régi korszakban lennék. Különböző gépek álltak mozdulatlanul, bonyolult szerkezettel. Érdekes volt, amikor a hidasi papírmalom tulajdonosa, Letner János az eperfa fiatal hajtásáról leszedte a külső barna bőrt. Valamikor ezt használta a papír alapanyagául. Bállá István: — A malom belseje dohos fa- és gabonaillatot áraszt. Bámultam, ahogy a felvonófejek vitték a megőrölt, vagy az éppen megértendő búzát. Szédítő, különös hangulat, ahogy szépen, egyenletesen forog a kerék, mert a víz csattogásán pofozza. A malom a régmúlt idők emlékét ébresztette bennem. Harminc, ma már kallódó malmot „fedeztek fel". A legtöbb vízimalom: többségük főleg a Karasica mentén és Pécsváradon található. Például Pécsváradon hat épület áll még a Hármasmalom-dűlőben és az elmocsarasodott Tóvölgy mentén. A Mayer-féle teljesen ép, utolsó gazdája, aki 85 éves, gondosan karbantartja. Legfeljebb egy-kettőben darálnak most is, de már villany hajtotta motorral, mint Belvárdgyu- lán. Legöregebb és legérdekesebb a kökényi, 1700 elejéről. Különlegessége egy nadrágszita, amit ruhaanyagból állítottak össze, vagy a tulajdonosfaragta daráskő 1771-es szám- bevéséssel. A Malomvölgyben áll, ahová egy mesterséges tó kerül és ez elárasztja majd. Pedig egy hangulatos szigetként megmaradhatna. Adataink szerint a Tettye- patakon negyven malom dohogott még a múlt század derekán i!>. Közülük csak egy látható, a tettyei játszótér alatt. Pócsán a malomkerék helyét is sejteni. Drávapalkonyán a híres pincesor folytatásában árválkodik egy: több szintjével szép idegenforgalmi látványosság lehetne. Az Orögi-patakon tizenegy dolgozott, napjainkban csak a Rakk-, az Inhoff- és a Stark-féle létezik. Történelmi leltárba venni A régi malmok gazdái szinte mind idős és magányos emberek. Míg élnek, törődnek az épülettel. Viszont a berendezések zömére ügyet sem vetnek, hiszen porosodó, használhatatlan eszközökké váltak azok. 25 —30 éve kallódnak, az enyészetre bízva. A helyszínen kellene karbantartani, történelmi leltárba venni az eszközöket, állagukat megóvni. S ezt szívesen vállalnák az úttörők társadalmi munkában. Csuti János ,/***»■, ii& * Az orfiii régi vízimalom, melyet most bontanak. Az orfüi uj vízimalom, melyet átalakítottak malommúzeummá. A pécsváradi 1809-ben alapított Mayer-féle vízimalom. Kopjár Géza felvételei tó és hegymászó csoport tagjai szombaton délután egy órától mászó és ereszkedő gyakorlatot tartottak a pécsi havihegyi sziklákon. A csúcson a keresztre három kötelet kötöttek, majd a sziklafal különböző meredek- ségű részein ereszkedtek alá egymás után. Végrehajtottak felhúzási, sérültmentési és szögbeverési gyakorlatokat is. Speciális felszerelésük vízhatlan ruhákból, hegymászóbakancsból, fejvédő sisakból, karabinerekből, kötelekből, mellbekötő és beülő hevederekből állott. Gyakorlatuk magávalra- gadó volt. / * A bemutató előtt a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Dél-dunántúli Területi Szervezetének rendezésében a Ságvóri Endre Művelődési Házban Csernavölgyi László, az Országos Természetvédelmi Hivatal főgeológusa barlang, szikla- és hegymászótechnikai tanfolyamot tartott. Ismertette a feladatokat, majd tapasztalatcsere kövekezett a hegymászók és barlangkutatók között, melyet színes diavetítés egészített ki. A tanfolyam utón Csernavölgyi László főgeológussal, Vu- kov Péter útépítő mérnökkel és Rónaky Lászlóval, a területi szervezet titkárával, a barlang- kutatók vezetőjével beszélgettünk. Rónaky László: — Barlangászoknál a felfedezés vágya a hajtóerő. Csapatmunka. A térkép meghatározza, hogy hol érdemes kutatni. Terepjárás után az eredményeket geológiai alapon feldolgozzuk. — Hány főből áll a csoport? — Harminc. — Mit jelent a barlangkutatóknak a hegymászókkal való találkozás? — Bizonyos célszerű gyakorlatok elsajátítását, a tapasztalatcserére pedig azért van szükség, mert hasonló nehézségekkel küzd mindkét csoport. — Van-e haszna a kutatásoknak? Vukov Péter: — Természetesen. A felszín alatti vizek felkutatásával az ivóvízhiány enyhítése. A Vízfő- forrásra épült törpe vízmű látja el pl. az orfűi üdülőtelepet ivóvízzel. Fontos még a barlangi mentőszolgálat is, melyet a 60-as évek elején hoztunk létre a sorozatos gyermekeltűnések miatt. Ha riasztás van, éjjel is megkezdődik az aktív mentés. Kaposvárról jöttem a találkozóra. Csernavölgyi László: — A hegymászókról kevesen tudják, hogy épületeken olyan munkákat elvégeznek, amelyek az állványozás miatt igen nagy összegbe kerülnének. Ők hozták rendbe a budapesti Klo- tild palota homlokzatát is, a Gellért-fürdőnél kibillent egy 500 kg-os kő. A veszélyt társadalmi munkában hárítottuk el. — Ki tartja fenn a szervezetet? — Az MTESZ keretén belül működünk és állami támogatást kapunk. Segítenek még a szakszervezetek és a sportegyesületek is. Csernavölgyi László harmincas, atlétatermetű. A Közbiztonsági érem aranyfokozata kitüntetéssel rendelkezik. Több mint száz ember mentéséért kapta. Felesége is barlangkutató. — Ha valaki Magyarországon barlangász vagy hegymászó szeretne lenni, hová kell fordulnia? — A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat bármelyik területi szervezeténél jelentkezni lehet. Józsa-pál Ferenc
