Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-14 / 131. szám
6 Dunántúlt napló 1977. május 14.j szombat Közlekedésbiztonsági hetek Gyalogosok a közúti közlekedésben Csak a csendet szeretem Kézbe veszem és szinte felélesztem .. Jegyzőkönyv. Felvétetett Sósd nagyközségi Tanács V. B. szakigazgatási és szociális hivatali helyiségében, 1975. X. hó 9. napján. Tárgy: szociális otthonba való felvételi kérelem. Jelen van: Hegyi Ferenc sásdi lakos (született Mezőtúron 1923-ban) és Gál Istvánná jegyzőkönyvvezető . . Az alábbiakban — kivonatosan — ez olvasható: „ 1974-ben érszűkület miatt amputálták két alsó lábszáramat... Úgy érzem, idősebb vagy hozzám hasonló betegek között jobban eltelne a nap. . . Nem kívánok egészséges emberek között élni . . Hegyi Ferencet felvették a Keresztes pusztai Szociális Otthonba. Amint elhagyjuk Pellérd községet, baloldalt gyönyörű park van, változatos fákkal és díszcserjékkel, ez volt valamikor a Benyovszky grófi család nyári rezidenciája. Nemrég — pécsi üzemi brigádok - több helyiséget magában foglaló kis földszintes épületet húztak fel és az otthon lakói közül azok, akik meglepően jó kézügyességgel rendelkeznek, itt dolgozgatnak, horgolnak, hímeznek, bőrdíszmű-tárgyakat készítenek. Hegyi Ferenc faesztergagépen dolgozik. — Hogy jutott a géphez? — Feri fiam csinálta nekem, még otthon. De itt nem használhattam eleinte, mert munkavédelmi szempontból nem felelt meg a szabályoknak, ez érthető is. Egyszer aztán kijött a Pécsi Kesztyűgyárból Kis Mihály brigádja, megnézték a gépet, szépen rendbe tették, de ha jól emlékszem, a Ziper- novszky szakközépiskolások is módosítottak rajta, úgy hogy most kitűnően működik. — Láttam a munkáit a tavaszi kiállításon a Leöwey Gimnáziumban ... — Tetszett? — Igen. Nagyon szépek a fatányérjai, tükrei, gyertyatartói. — Pedig nem tanultam ezt a szakmát, eredetileg molnár voltam, legutóbb Sásdon a magtárban dolgoztam. A műhely bejáratával szemben áll a szürkére festett gép, rengeteg faforgács, aztán szerszámok és rönkfa vagy deszkaanyag a fal mentén hosszában. A bükk nem jó, nagyon szálas, törik, repedezik, hamar szárad. A cseresznye, vadkörte, dió, ezek a jó anyagok, gyönyörű az erezetük, színük, könnyű dolgozni általában mindenféle gyümölcsfával. Hulladékfa ez tulajdonképpen, amelyet már nagyüzemi szinten nem lehet használni, így aztán a Mohácsi Szék- és Kárpitosipari Vállalat mindig küld egy- egy szállítmányt Hegyi Ferencnek. — Mohácsiakról, pécsiekről beszél. . . Hiszen nem is ismerik önt... Rámnéz, kicsit elmosolyogja magát: — Hát, látja, erről van szó. Az ember bajban van, kiderül, soha nem marad magára. Amilyen szeretetet és gondoskodást itt kapok, annál többet nem is kívánhatok. Tudom, hogy oz otthon vezetősége és egyáltalán a vezető, Irénke, olyan kapcsolatot teremtettek különböző vállalatokkal, hogy segítenek mindenben, amiben csak tudnak. Látja, éppen ma voltam bent Pécsett autóval Irénkével, vettek nekem egy szalagfűrészgépet hatezer forintért. Holnap már itt lesz. — Egyedül dolgozik? — Igen. Illetve itt van a Jóska, idős ember már, szellemileg nem egészen egészséges, de nagyon szeret itt mellettem a műhelyben. Néha szót váltok vele, összesöpörget, kiviszi a forgácsot, aztán nézi, hogy megy a gép. Ragaszkodik hozzám, szóval elvan mellettem. Van egy másik társam is, a Pisti, eleinte szívesen ki-kijárt a faluba, néha beivott, most próbálom leszoktatni, este leülök vele kártyázni, képzelje el, „kerek-szama- rast" játszunk, s most már rájöttem, hogy ha sorra elveszítem a „partit", akkor szívesen marad a fenekén. Hát inkább veszítek, csak ne mászkáljon ... Hegyi Ferenc középkorú, jóvágású férfi. Most már valahogy megszokta a műlábak használatát, két bot segítségével jön át a lakóépületből, reggel ötkor kel, nem tud aludni, dolgozgat, reggeli után ismét a műhelyben találják, ebéd után vagy két órát pihen, aztán újra a gép. Sem a tévé, sem a rádió nem érdekli. — Tudja, amikor még a magtárban dolgoztam, volt Rögös a kertész útjai Itt van a palántázás ideje. Bolond, aki ezért kiadja a drága pénzt I Majd énl . . . Hogy is kezdődik? A könyvi Minden a könyvvel kezdődik. Ez a kiindulópont, korlát, kapaszkodó. Sok tudomány van benne, tápkockától kezdve a talaj savanyúságáig, a kártevők elleni védekezéstől az ültetés sortávolságáig. A kertész gyerekkorából emlékszik, hogy nagyanyja lyukas lábasokba földet gyömöszölt, paprika meg paradicsommagot vetett beléjük, és odarakta őket a búboskemence mellé. Amikor a magok fölnyomták a földet, elvitte a kemence mellől és kirakta az ablakba, majd később a pitvarba. Valami rémlik még benne egy görbe ültetőfáról, a föld kurkálásá- ról, öntözéséről, és a legkellemesebbről, a piros paradicsomról zsi- roskenyérrel. A kertész elhessegeti az özönvíz- előtti emlékeket, és nekiesik a tudományos módszernek. Összegyűjt eqy rakás kefiresdobozt, utána bevásárol, vagyis — tudományosan — bevásárlásokat eszközöl. A legelső az édes anyaföld, e nélkül mit sem ér a tudomány. Vesz tehát két zacskó anyaföldet, aminek legfőbb jellemzője: fekete. Sopronban kotyvasztják és dögnehéz I Ezután nekiesik a magoknak. Mag sokféle: holland, magyar megbízható, magyar megbízhatatlan, vagyis pökik kikelni, mert olyan, mint a konzervek szavatossáqi ideje: lejárt. Ez azonban a piaci és bolti csodamagról nem mindig derül ki, miq a konzervre ráírják. Ezután a kertész nekiáll az ültetésnek. Kibontja az édes anyaföldet, bemaszatolja a konyhát, amiért némi szó éri a ház elejét: — Aztán eltakarítsd ám. mert szeretném végre meqérni azt . . . stb. Most jön a következő lépés. Az édes anyaföldet a kertész bepyö- möszöli a kefires dobozokba, belehinti a magot, kételkedve abban, hogy sokat, vagy keveset tett-e bele, amikor megszólal az Ür hangja: — Maid szépen elrohad. Homok kell alája, meq a dobozokon lyukak, hogy a víz alulról kijöjjön. velem egy fiatalember, behozta a táskarádióját, bömböltet- te, fogtam a készüléket, kiakasztottam a borj.ú karámra. Csak a csendet szeretem, a végtelen csendességet. . . Elhallgat, nézzük egymást egy ideig: — Hogy történt? — Évekkel ezelőtt kezdődött, egyre jobban fájt a lábam, oly kegyetlenül fájt, majd beleőrültem. Aztán jött a műtét, először egyiket, aztán későbbi időpontban a másikat vették le. Képzelje el, a nővérke ölében vitt be kötözésre, mint egy gyereket, könnyű voltam, leromlott szervezettel ... De ez még csak a fájdalom, hanem amit az ember lelkileg kiáll, az nem mindennapi. Idefigyeljen: sokan mondogatják, hogy aki rokkant is, még mindig lehet teljes értékű ember. Hát ez nem igaz. Jobb lenne nem élni .. . — Mit is mondott? Melyiket szereti legjobban? — Körtefát. Meg a. cseresznyét. Mert tudja, érdekes, hogy amikor az ember megmunkálja, akkor — amellett, hogy szép erezetet ad — később még meg is érik, megsötétül, vagyis él a fa, tovább él, pedig ugye már rég kivágták, de ha én kézbe veszem, ' formálom, szinte fölélesztem . .. Rab Ferenc A kertész azonnal reagál: — Hogy a I . . . Nem tudtál előbb szólni?l . . . Kidönti tehát a földet, a magot visszakeresi, és kerít egy kötőtűt, amit megtüzesit, és szép lyukakat üt a műanyag dobozokba. Fertelmes büdös, de a lyuk kétségtelenül jelentkezett. Ezután újra az előbbi művelet, kiegészítve a homokkal. Bosszúállásként elzabrál egy tálcát, a tiltakozással nem törődve rárakja, megöntözi a dobozokat, és odateszi a radiátor mellé. Gyakori öntözés után kikel valami. A gazl Mindig a gaz kel ki elsőnek, de ez másfajta gaz. Nyugati I Soproni! Végül kikel a mag. Sokl Nyomja a földet és nő. Hosszú lesz és vékony. Hosszabb és vékonyabb, mint az ábra a könyvben. A kertész tudja már, mit kell tennie. Edzenie kell a palántát. Ki vele az erkélyre! Amíg a palánta edződik, a kertész gyarapítja szakirányú műveltségét, és megdöbbenve födözi föl, hogy 14 fok alatt edzeni életveszélyes I Be a palántát! Hőméről Ki a palántát I Éjszaka újra bel így megy ez napokig. A palánta hosszú lesz, edzett és vékony. Az edzett nalánta eayszerre furcsán viselkedik. Bár edzett, de a szára valahol kevesebb edzést kaphatott, mert elkezd vékonyodni. Lehajtja feiét, mint a gyászoló öz- veqy. majd kampec. A kertész meqdöbben és selejtez. A holtakat kidobja, az árvákat tovább neveli. Mind több az árvái A végén nem marad más, mint a puszta anyaföld. A kertész most kettőt tehet. Kezdi az egészet újra, vagy kimegy a piacra. Ha újra kezdi, Isten kezében van. Meddig nőhet a vérnyomása?! Elmegy tehát a piacra, és némi pénzekért vesz bokornagyságú palántákat tömérdek virággal, rajta néhány kis paradicsom már, és akkora paradicsomtermése lesz, hogy még az unokáinak is mesélni fogja. Szöllősy Kálmán H agyományos már, hogy a Közlekedésbiztonsági Tanács megyei, járási és városi szervei — együttműködve természetesen a közlekedésrendészettel — minden év tavaszán közlekedésbiztonsági heteket rendeznek. Sokan úgy vélik, hogy a közlekedés biztonsága elsősorban a gépjárművezetők ügye, hiszen őket érinti az ilyenkor szokásos sűrített és szigorított közúti ellenőrzés. Ez a nézet azonban helytelen, mert nem csak a gépjárművezető, de a gyalogos is a közúton közlekedik — sajnos, gyakran szabálytalanul az úttesten —, tehát vitathatatlan, hogy a közúti közlekedés biztonsága egyaránt érdeke mindkét félnek! Látszólag kibékíthetetlen ellentét van a gyalogos és a járművezetők között. Az ellentétnek megtalálható az alapja, de előre kell bocsátani, hogy ez nem jelenti a békés egymás mellett élés lehetetlenségét! Mit érez az a gyalogos, aki esős időben a Rákóczi vagy Mártírok útján sárzuhanyt kap a járda közvetlen közelében száguldó gépkocsitól? Milyen lehet annak a gépkocsivezetőnek a lelkiállapota, aki csikorgó fékkel kénytelen megállni a Szalai András úton a „zebrától” pár méterre sétáló gyalogos előtt? Nézzük meg, e két kiragadott példán keresztül, hogy valóban kibékíthetetlen az ellentét! Talán nem túlzás azt mondani, hogy viszonylag igen kevés utca van Pécsett, ahol ne lenne esővizet, sarat összegyűjtő kátyú. De feltétlenül szükséges, hogy a gépjárművezető ezt a „lehetőséget" valami húsvéti locsolkodásra használja fel? Talán attól fél, ha lassabban megy, nem lesz munka a Patyolatnál? S nem érné meg a gyalogosnak, hogy még tegyen pár lépést a kimondottan részére készített „zebráig"? Van megoldás tehát, de a közlekedésben részt vevő mindkét félnek gondolni kell a másikra is! Hiszen az autós is jár gyalog, a gyalogos is utazik gépjárművel! Gépjárművezetésből vizsgázni kell, gyalog viszont saját magunk tanultunk meg közlekedni, ha egyáltalán megtanultunk. A közúti közlekedés szabályai — a közismert KRESZ — eléggé részletesen foglalkozik a gyalogosokra vonatkozó közlekedési jogokkal és kötelezettségekkel. A közlekedésbiztonsági hetek alkalmából igen hasznos, ha a járművezetők felújítják ismereteiket, a gyalogosok pedig megismerik vagy megismétlik a gyalogos közlekedés szabályait. A teljesség igénye nélkül nézzük hát ezeket! — A gyalogos a járdán közlekedjen; ahol járda nincs, ott az úttest szélén egy sorban; lakott területen kívül menetirány szerint bal oldalon. — Az úttesten áthaladásra a kijelölt gyalogátkelőhely szolgál. Ahol kijelölt gyalogátkelőhely („zebra”) nincs, ott lakott területen lévő főútvonalon — ilyen Pécsett például a 6 és 6/A út átvezető szakasza, a Fürst Sándor, Zsolnay Vilmos, Rákóczi, Doktor Sándor, Szigeti út, majd a Rózsa Ferenc, Szalai András és József Attila utca; a főútvonal látható megjelölése a csúcsára állított fekete-fehér keretes sárga négyzet — útkeresztezésnél, egyéb helyen bárhol, de mindig a legrövidebb úton kell az úttesten keresztülmenni. — A gyalogosnak, mielőtt lelépne a járdáról, minden esetben meg kell győződni először balra, majd jobbra tekintéssel, hogy az úttesten való átkelés^ veszélytelen, nem zavarja-e a járműforgalmat. Nem szabad lelépni, ha már túl közel van a jármű, s az úttesten a lehető legrövidebb ideig szabad tartózkodni. — A forgalomirányító lámpa — vagy ahogy mi, pécsiek mondjuk, a „villanyrendőr” — teremti meg a közlekedés legnagyobb biztonságát. A gyalogos leléphet a járdáról, ha a forgalomirányító lámpa zöld mozgó alakot mutat; ha viszont a fény villog, már nem szabad lelépni, mert rövid idő múlva megjelenik az átkelést tiltó vörös álló alak. — Bár szabadot mutat a kijelölt átkelőhelyen haladó számára a lámpa, mégis előfordul, hogy találkozhat kanyarodó járművel. A Bajcsy-Zsi- linszky és Rákóczi út keresztezésében például a jobbra kis ívben kanyarodó jármű esetében fordulhat ez elő többek között. Kétségtelen, hogy itt a gyalogosé az elsőbbség, de azért segíteni kell a jármű haladását is! Aranymondás, hogy minden szabály csak annyit ér, ameny- nyit megtartanak belőle. Ha a gyalogos és a járművezető körültekintéssel, óvatosan közlekedik, a baleseti veszélyt alapvetően már kiküszöböltük. Alapvető emberi kötelességhez tartozik az is, hogy a gyalogosok vigyázzanak egymásra, segítsék a rászorulókat. Különösen az öregekre, betegekre, testi fogyatékosokra és a gyermekekre kell gondolni. Az előbbiek már, az utóbbiak még nem tudnak általában közlekedni, nem tudják felmérni, vagy nem ismerik fel a közlekedés veszélyhelyzeteit. Az idősebbekre, testi fogyatékosokra szinte jellemző, hogy veszélyhelyzetben szinte tehetetlenekké válnak. Nemrég történt, hogy a Fürst Sándor utcában a bányavasúti átjáró és az ABC áruház között, nem a kijelölt átjárón akart átmenni egy idős nő. Véletlenül olyan gyenge volt a forgalom, hogy zavartalanul elért a négysávos út második sávjába, de továbbmenni már nem tudott a szembejövő forgalom miatt. A járművezető látva a helyzetet, megállt, a gyalogos azonban mozdulatlan maradt. Végül már mind a négy sávban álltak a gépkocsik, míg végre valakinek eszébe jutott és segített továbbmenni a néninek. A gyermek és a közúti veszélyek viszonyáról sokat lehetne írni, sajnos, a baleseti rovatban sokat olvashatunk erről. Az emberi élet, a testi épség a legfőbb kincs, érdemes erre vigyázni. A közlekedésbiztonsági hetek akkor hoznak tartós eredményt, akkor járnak sikerrel, ha a jövőben óvatosabban, körültekintőbben, egymásra vi- gyázóbban közlekedik a gyalogos, a járművezető! Dr. Bakonyi Antal, a Baranya megyei KBTK Általános Közlekedésnevelési Szakbizottság munkatársa A szabadságharcos helytörténetíró Hatos Gusztáv Halálának 101. évfordulója A Hegyhát egyik legrégebb óta lakott települése Ráckozár a mai Egyházaskozár. Ez a 919 éves falu szűkebb szülőhazája Hatos Gusztáv evangélikus lelkésznek, a szabadságharc és a forradalmi átalakulás egyik hívének és vezérének. Hatos Gusztáv 1813-ban született és egy májusi napon halt meg, 101 évvel ezelőtt. Ügyvédnek készült, gyakorolta is ezt a ,,mesterséget". A szabadságharc kitörésekor a baranyai parasztság élére állt. Ebben az időben egyébként csak ezek az ar- malisták (nemesi oklevéllel, de birtokkal nem rendelkezők) tá' mogatták papok, tanítók, ispá' nők és jegyzőkként a harcot Hatos Gusztáv a Nemzetőrség parancsnokaként utolsó pillanatig ellenállt az osztrákok elnyomó önkényének, fegyverrel védelmezve a szabadságharc vívmányait Mohácson, 1849 júniusában. A szabadságharc bukása után Kossuth Lajossal együtt emigrált Törökországba, de már 1850-ben vissza is tért Magyarországra. Később amnesztiát kapott, így ismét leköltözhetett Mohácsra. Ügyvédi oklevelét, melyet korábban megvontak tőle, Becsben kellett újból visszaszereznie. A megye 1861-ben Mohácsi Járási főszolgabírónak választotta, majd 1870-ben fogalmazói tisztséget vállalt Budapesten az Igazságügyi Minisztériumban. Ezután főleg publicisztikával foglalkozott; sok cikk, tanulmány írója. Hatos Gusztáv volt Baranya helytörténetírásának egyik úttörője. írásai, kéziratai ma is megtekinthetők az Országos Széchényi Könyvtárban. Legértékesebb műve i közé tartoznak ,,Baranya megye történeti topográfiája", ,,Adalékok a Magyar Képzőművészek sorozathoz", „Az Istvánffyak cimere-,f „Mátyás király gyűrűpecsétje" és a „Királyi méhészek Baranyában" című tanulmányok, kutatások. TAPÉTABOLTJÁNAK PÉCS Kossuth L. u. 1. (Nick udvar) AJÁNLATA tapétázók MOST ÉRKEZETT... • NDK faltapéta, lemosható, • angol öntapadós tapéta, mintás és faerezet, • műanyag falburkoló Vásároljon szakboltban: különleges áruválaszték ... Hasznos gyakorlati szaktanácsadás . cKdnnO/yTa/tfN cR$vAt A kertészet keservei
