Dunántúli Napló, 1977. május (34. évfolyam, 118-148. szám)
1977-05-14 / 131. szám
1977. május 14., szombat Dunántúlt napló 3 Baráti összefogás a gépiparban (I.) Versenyképesség, együttműködés A magyar—szovjet textilgépgyártási együttműködés révén jelentősen meggyorsult a szö- vödék korszerűsítése. A hazánkban gyártott alkatrészekért kész szövőgépeket szállítanak a Szovjetunióból. Képünkön: A Könnyűipari Gépgyártó Vállalatnál elektronsugaras hegesztőgéppel készítik a mikrovetélök alkatrészeit. Népgazdaságunk műszaki fejlődésének letéteményese a gépipar. Ennek az ágazatnak teljesítményétől, munkájának, produktumának színvonalától döntő mértékben függ egész iparunk műszaki fejlettsége, korszerűsége, végső soron egész gazdasági haladásunk üteme. Törvényszerű tehát, hogy a szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés építésében is fő szerepet osztottak a gépiparra. Ebben az ágazathoz kötött kooperációs megállapodások szinte sajátos időgépként képesek működni: segítségükkel 1—2 év alatt olyan műszaki eredményeket, megoldásokat integrálhat egy-egy ország iparában, amelyek eléréséhez csupán nemzeti erőfeszítéssel esetleg egy évtized is kevés lenne. S mivel a haladás időközben újabb csúcsokra jutna el, talán vége- hossza se lenne az üldözéses versenynek. Hazánk számára különösen nagy jelentőségű a magyarszovjet gépipari együttműködés, amely a kölcsönös előnyök, a testvéri együttműködés és segítség szellemében mór eddig is nagy eredményeket hozott a magyar népgazdaságnak. Ezekből, valamint a sokat ígérő tervekből mutatunk be összeállításunkban néhányat. A Csepel Művek Fémműve — a tröszt 19 gyárának egyike — 20 ezer féle terméket készít. Rézből, bronzból, nikkelből, acélból és számtalan ötvözetéből gyártanak szalagot, huzalt, rudat, csövet — naponta összesen 23 millió forint értékben. A Fémmű 1975-ig dúskált a rendelésekben, nem tudta kielégíteni a gyorsan növekvő hazai szükségleteket. Azután az egyik pillanatról a másikra mintha elvágták volna, megszűnt a rendelők sorbaállása, az igények központi rangsorolása, sőt munka után kellett nézni. A hazai lehetőségek híján külföldön. Az első nekifutásra a tőkés •export kínálkozott célszerűnek és jövedelmezőnek. A gazdasági tisztánlátást azonban zavarta, hogy a Fémmű az alapanyagok túlnyomó többségét a Szovjetunióból vásárolja. Ezért a gyár tőkés exportjához 1976 januárjától csak tőzsdei árfolyamon, nyugati piacokról vásárolt alapanyagot használhat fel. így már nem mindig bizonyul jó üzletnek a tőkés export. Sőt, némely esetben kiderült, hogy az alapanyag vásárlásához felvett devizahitel visszafizetését is alig tenné lehetővé a tőkés export árbevétele, a Fémmű költségeiről, hasznáról nem is szólva. Az viszont egyértelműen mindenki számára világossá vált, hogy igen kedvező számunkra a szovjet alapanyag-import, amely rézből, nikkelből, horganyból a teljes belföldi szükségletet fedezi. — A szovjet partner teljes biztonságot is garantál az ellátásban — mondja a Fémmű kereskedelmi igazgatónője. — Az új ötéves terv indulásánál például elhúzódtak az államközi tárgyalások, az ármegállapítások és ezért nem tudtunk időben szerződést kötni. Telefonon kértük tehát szovjet partnerünktől a szokásos szállítmányt, „Már három napja útnak indítottuk" — hangzott a válasz. ty formák A Fémmű szovjet kapcsolataiban a nagyszabású alapanyagszállításra a műszaki és gazdasági együttműködés mind igényesebb formái épülnek. Az alapanyagot például újabban már nem tömbökben, hanem részlegesen feldolgozva, melegen hengerelt szalagtekercsekben szállítják a Szovjetunióból. A nagy tömegben hengerelt anyagok kiváló minőségűek s bővítik a Fémmű gyártókapacitását. A sárga- és vörösréz szalag tekercsek után nikkel és berílium-bronz abroncsok is érkeztek a külföldi partnertől. Ilyen korszerű anyagok Csepelen még nem készültek. Ezért szükségessé vált a sokoldalú műszaki-tudományos együttműködés is. Magyar szakemberek tanulmányozták a szovjet gyártási tapasztalatokat, idehaza szovjet rajzok, leírások, tanácsok alapján dolgoztak. A csepeli próbagyártás mintáit a Szovjetunióból ellenőrizték, s amikor az jónak bizonyult, megindulhatott a tömeges gyártás és szállítás.- -Előzőleg persze sok-sok műszaki problémát kellett megoldani, íme csak egy közülük, a nik- kfel-szalagok felületének tisztítása. A Szovjetunióban ezt már megoldották. De mivel ott sem készülnek ilyen berendezések sorozatban, elküldték hát a konstrukció rajzait, s a rajzok alapján legyártották a berendezést Csepelen. A körkeféket ingyen küldik hozzá a Szovjetunióból, mert Magyar- országon nem készül hozzá megfelelő minőségű drót. Mondhatjuk: elvtársi segítség- nyújtás. De a kölcsönös érdekeltség is nyilvánvaló. A Fémmű piacot talált, kiegészíthette mérséklődő hazai szállításait, a szovjet partner viszont az új korszerű anyagok előállítására keresett és talált gyártó kapacitást. — Az új, speciális anyagok iránt a hazai kereslet egyelőre még szerény mértékű, annál nagyobb a nyugati érdeklődés - mondja a kereskedelmi igazgatónő. A korszerű termékek már nyugati alapanyagok felhasználásával is jövedelmezően exportálhatok. A fejlesztés növeli a Csepel Művek Fémműve versenyképességét, s a szovjet segítséggel megszerzett nagyobb tudás és tapasztalat kamatos kamatjaival együtt megtérül. A kapcsolatok szüntelenül tovább fejlődnek. A csepeliek legújabb termékeit, a réz-króm és réz-króm-cirkon rudak próbadarabjait most vizsgálják a Szovjetunióban. Várják a kedvező választ a Fémműben. Ha a próbagyártás kifogástalannak bizonyul, megkezdődhet az újabb termékek üzemszerű gyártása és exportálása. Kovács József Növelik a csatahely! baromfi- telep termelését Növelik a csatahelyi baromfitelep termelését. A Szigetvári Állami Gazdaság átveszi a pécsi tojásválogatót: ezért Csatahelyen az épületet már átalakították a fogadásra és hamarosan szállíthatják a berendezéseket is. Másrészt növelik a tojótyúk állományt 5000 darabbal, így ez év második felében 48 ezer tojótyúk 8—10 millió tojást ad majd. A belső átalakításokat saját erőből valósították meg 200 ezer forint értékben. Válaszút előtt a Zengő Gyöngye vezetősége Mi legyen a szörpüzem mel ? Keresik a megoldást Válaszút elé került a nagy- kozári Zengő Gyöngye Termelőszövetkezet vezetősége: nincs szabványban előírt minőségű víz a faluban, emiatt a megyei KÖJÁL csak 1980-ig engedélyezi a szörpgyártást. Mi legyen az üzemmel? Tizenegy esztendeje Romonyán feldolgozót, Nagykozáron gyártóüzemet alakítottak ki. Kezdetben korszerűtlen technolóElektroncső es vákuumtechnika Munkaruha i helyeit ' fehér * köpenyben I Bényei Erzsikét kérdeznem sem kell, hogy milyen elektroncsövet szerel. Fehér köpenyére a gallér alá hímezte: PCL 85. A teljesítményt tekintve nem tartozik az elsők közé, de a munkája kifogástalan. A MEO-s nagyító alá teszi az utolsó „tömböt” elégedetten nyugtázza, hogy a fiatal rács- beállítónak mind a hatvan csöve hibátlan. Igény Erzsiké tavaly júliusban olvasta az újsághirdetést, hogy az Egyesült Izzó Pécsi Elektronikai Gyára fiatalokat keres a csőszereidébe. Nővérével vonatra ült és azóta naponta teszi meg a kistótfalu—pécsi utat. — Az elmúlt esztendőben fejeztem be az általános iskolát, de továbbtanulásra nem gondolhattam, annak ellenére, hogy jórendűen végeztem; hatan vagyunk testvérek. — Eleinte furcsa volt a gyár, attól tartottam, hogy képtelen leszek megtanulni a szerelést, de a harmadik hónap után már elértem a normát. Akkor 716 rácsot állítottam be műszakonként. Most ezret kell csinálni nyolc óra alatt. Általában kilencszáz fölötti a teljesítményem. Újabb „tömböt” vesz a kezébe, a ponthegesztő fölé szerelt nagyítóra hajol. Leheletnyi füst jelzi, hogy a néhány grammos alkatrész eggyéforrt a talppal. A második rács hajszálvékony húrjait hozzáigazítja a másikhoz. Az eltérés mindössze fél menet. — Se több, se kevesebb nem lehet, mert különben zárlatos lesz a cső. Tizenhárom- ötven az órabérem, havi átlagban megkeresem a 2200— 2300 forintot. Ha a vállalat indítana valamilyen szakmai tanfolyamot, azon szívesen részt vennék. Ez több fiatal igénye is. Az elektroncső gyártás teljesen új szakma, ami igen szigorú követelményeket támaszt a vállalattal szemben. A pécsi Elektronikai Gyárban négyféle csövet szerelnek: Budapestre naponta ötezer, Kaposvárra pedig 6000—7000 kész egységet szállítanak. Egy-egy cső huszonöt alkatrészből áll, a technológiai fegyelemnek, a pontosságnak hallatlan nagy szerepe van. Fridrích Józsefné korábban a lóncüzemben dolgozott. Az Bényei Erzsébet, Fridrích Józsefné, Imrék Gyula és Varga Zoltán Üj szakmát tanulnak elmúlt év augusztusáig állómunkát végzett: mezőgazda- sági láncokat hegesztett. Azóta a szikrafogó kötényt fehér munkaköpenyre cserélte és tudja, hogy a méretre szabott nikkel csodarabokat, melynek kilója háromezer forintba kerül, egyszózados tűréssel kell lapítani. — Az átállás persze nehéz volt, de sokkal tisztább és nőiesebb ez a munka, mint amit korábban végeztem/ Három hónap után már elértem a korábbi teljesítményemnek megfelelő keresetet. Átlagosan kétezernégyszáz forint jut a borítékba. A régi üzemrészből öten jöttünk át ebbe a műszakba és nem bánjuk, hogy megszűnt a láncgyártás. Az általunk készített alkatrészek a rádió- és televízió csövekbe kerülnek, óránként ezer ka- tód-nikkelt lapítok: ez már normán felüli teljesítményt jelent. Egyelőre eléggé mostohák a munkakörülmények, de úgy tudom, hogy még ez év vége előtt kiköltözünk György- aknára. A KC-műhely közepén fémdobozok tornyosulnak megmunkálásra váró csodarabokkal. Fridrichné szinte másodpercenként nyúl az újabb kötődért, a tűprofilra húzza, az eltűnik a gép szájában: ismét megnyomja a pedált, aztán a lapított és szerelésre váró alkatrészt egy másik dobozba ejti... Fejlesztés A pécsi Elektronikai Gyár, amely tavaly januárban szerveződött át a valamikori fémipariból, ma közel hatszáz embert foglalkoztat. Egy esztendő alatt a létszám közel kétszeresére emelkedett. Az új szakma további munkáskezeket igényel. Úgy tervezik, hogy decemberig már nyolcszázan dolgoznak a vállalatnál. A dinamikus fejlődés természetesen az Egyesült Izzó másik pécsi gyárára, a So- pianára is érvényes. A vállalat 980 főt foglalkoztat: 1980 végére pedig legalább két és fél ezer embernek ad munkát a kertvárosi új üzem. Az utánpótlást elsősorban a saját szakmunkásképzésből kívánják biztosítani. A másod- és harmadéves forgácsolók, géplakatosok, műszerészek és szerszámkészítők létszáma eléri a kétszáz főt. Két esztergályos tanulóval, Imrék Gyulával és Varga Zoltánnal beszélgettünk. Szakmaszeretet Gyuszi harmadéves és nem kötött szerződést a vállalattal. — Azt vallom, hogy a környezetnek, a munkatársaknak igen nagy szerepe van abban, hogy ki hogyan érzi magát egy üzemben. Tehát ne a kiemelt ösztöndíj tartson a vállalatnál, hanem a szakma- szeretet. A forgácsolók munkája sokoldalú: az esztergályosból lehet marós,' köszörűs, odaállhatok a horizontál, vagy a karuszel mellé, ahogy a vállalat érdeke megkívánja. Ha megszerzem a szakmunkás bizonyítványt, a gépipari szak- középiskolában szeretnék továbbtanulni. — A gimnáziumból többen jelentkeztünk esztergályos tanulónak — mondja Varga Zoltán, aki Siklósról jött. — Két esztendő alatt elsajátítom d szakmát: jövőre szabadulok, addigra már működni fog az új kertvárosi csarnok is. Szép az üzemrész. NDK és szovjet gyártmányú berendezések dolgoznak az elsőként átadott műhelyben és a forgácsológépek között virágok vannak. Az ösztöndíjra se panaszkodha- tom: a 490 forintos tanulmányi ösztöndíjat ötszáz forinttal egészíti ki a vállalat. Jövőre már én is termelőmunkát végzek a gyakorlati oktatás ideje alatt. — A Sopiana évente 1,2 millió forintot költ oktatási célokra. A következő tanévtől 260 fiatal beiskolázását tervezik, jövőre pedig 350 általános iskolát végzettet várnak a különböző szakmákba. Salamon Gyula giával kilenc vagon szörpöt készítettek, saját gyümölcsöskertjeikben összegyűjtött termésből. Idén mqr 120 vagon szörpöt és 42 vagon fagylaltsűrítményt gyártanak. A szörpök közül a jaffa és a málna a legkeresettebb. Nem kedvelik viszont a fekete-ribiszke szörpöt, ami a gyártók szerint egyike a legjobb bel- tartalmú készítményeknek. Fagylaltsűrítmények közül az eper a sláger. Tavaly a kedvezőtlen időjárás miatt kevés termett szinte valamennyi gyümölcsféleségből. A termelőszövetkezet saját barackosa 13 éves, kivágásra érett. 25 hektáros szilvása sem megfelelő, csupán harminc hektárnyi fekete és piros ribiszke, valamint három hektárnyi málna termését tudja igazán hasznosítani. Ezért úgy határoztak, hogy bogyósokat telepítenek a csonthéjasok helyére. A technológia, a körülmények nemigen változtak a beindulás óta. Kemény fizikai munkával keresi a pénzt az itt dolgozó 25 nő. Nem képesek az évek folyamán elhasználódott gépek, épületek miatt annyi fagylaltsűrítményt és szörpöt gyártani, amennyit rendelnek, főként szezonban, bár akkor három műszakban dolgoznak. Mindezek ellenére az üzem felszámolása veszteséget jelentene. A termelőszövetkezet mintegy 130 milliós termelési értékének egynegyedét a gyümölcstermesztő- és feldolgozó üzemág adja. Tehát a beruházást kell választania a szövetkezetnek. Vagy teljes rekonstrukciót vagy új, korszerű üzem építését. Mérlegelik a lehetőségeket, vizsgálják a megoldások gazdaságossági oldalát. Még nem tudni, mi lesz a végleges döntés, de a feldolgozó- és gyártóüzemet magába foglaló új telep építése felé hajlanak inkább, mert akkor véglegesen rendeződne a szörpüzem sorsa. Ugyanakkor a nagykozári üzem a beruházás ideje alatt is gyárthatná a szörpöket, nem érné veszteség a termelőszövetkezetet, nem szakadna meg kapcsolata a piaccal. Mindenekelőtt azonban a vízügyet rendezik. Jelenleg a vízalapú szörpökhöz alumíniumtartályokban szállítják Romo- nyára és Nagykozárra a szabványban előírt minőségű vizet. De biztatóak a Komlói Vízművel folytatott tárgyalások. E szerint a termelőszövetkezet területén lévő, korábban fúrt kútját átadná a komlóiaknak, akik ennek fejében lehetővé tennék, hogy a nagykozártak vízvezetéket kössenek a hirdi szivattyúra. Hamarosan megkezdődik az építkezés, a tervek szerint a következő év elejéig Bogádig átadják a vezetéket. H. T. A szerencse és péntek, 13. Péntek 13-át a monda sze-, rint attól a naptól tartják sze-" rencsétlennek, mikor egy keleti uralkodónak éppen péntek 13- án 13 háreme égett porig, bennük pontosan 13 csodaszép háremhölggyel. így sokan gondolják, hogy a 13-a nem „jó” nap. De annak a fiatal házaspárnak, akik tegnap, pénteken, 13-án délelőtt a Kossuth Lajos utcában a Boltív-köz sarkán két borítékos sorsjegyet vett, bizonyára emlékezetes marad ez a nap. A férj két sorsjegyet húzott, s mikor az elsőt felnyitotta, kiderült, hogy 20 000 forintot nyert, míg a másikkal semmit. A feleség közben mérgesen elrohant, mert ő csak egy sorsjegyet akart venni. Mikor megtudta, hogy ennyi pénz ütötte a markukat, haragja azonnal elszállt. A pénzt a Színház téri OTP-fiókban vették fel.
