Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)
1977-04-13 / 100. szám
1977. április 13., szerda Dunaatűlt napló 3 A pécs—baranyai gyermekkönyvhetek elé Gyermekkönyvheteiket tartanaik Pécsett és Baranyában a gyermek- és ifjúsági irodalom népszerűsítésére, az olvasóvá nevelés korszerű módszereinek, tapasztalatainak kicserélése céljából. Előttem a programfüzet, olvasom a jobbnál jobb, érdekes, hasznos módszertani foglalkozások címét: „Ismeret- terjesztő művek az oktató-nevelő munkában"; „Csoportos foglalkozás a ,Búvár zsebköny- vek'-röl — lelsőtagozatos tanulóknak"; „Rendhagyó földrajz óra Baranyáról"; „A képzelet játéka"; „Fölfedezem a könyvtárat — játékos foglalkozás Vargha Balázs tudományos főmunkatárs vezetésével" és így tovább, közel ötven rendezvény április 14—május 30. között. örvendetes, kitűnő kezdeményezésnek tartom ezt a sorozq^ tot. Gyerekek és pedagógusok, könyvtárosok és klubvezetők, szakos tanárok és irodalmi szakkörök tömegeit — az óvó- dáskorúakat, az óvónőket sem kifelejtve — mozgatja meg, s ad új gondolatokat, ötleteket, módszereket az olvasóvá nevelés mindannyiónkka'l közös nagy feladataihoz. E feladatok többsége valamilyen gyermek- vagy ifjúsági rendezvényhez kötődik, általában. Azokat valakinek meg is kell szervezni. A szervezés pedig nem mindenkinek a kenyere... Pedagógusaink között bizony igen ritka az a nevelő, aki jól ért a különböző rendezvények szervező munkájához. Már pediq az olvasóvá nevelés folyamatában és törekvéseiben nem kis rész hárul rájuk is. A fenti programfüzetben mégsem találkoztam egyetlen előadási témával sem, amely a szervező munka, a rendezvények megtervezésének, megszervezésének, összehangolásának a legfontosabb ismérveit gyűjtené csokorba s tenné közkinccsé. Nincs rá szükség? Fölösleges volna? Tamáskodom benne, s kételyeimet egészen friss benyomásaim is megerősítik, amiket ezúton szeretnék közreadni. Kendőzés nélkül, iát is rosszat is, amik egy véletlen ötlet nyomán pottyantaik ölembe. Vidéken érdeklődés Előző héten meghívtam egy Pesten élő barátomat néhány napra, aki mellesleg ifjúsági író. Tudtam róla: rajongásig szereti a gyerekeket: csak a 10—14 éves korúaknak ír; húszegynéhány kötete közül 4-5 különösen népszerű mindenütt. Ö pedig bárhová elmegy szívesen író-olvasó találkozóra, ahová meghívják. (Az utóbbi 15—20 évben mintegy 2000 ilyen találkozója volt, egyedül Baranyában nem járt még.) Arra gondoltam, ha már itt van, miért éppen a baranyai gyerekek maradjanak ki hangulatos, színes előadásának, eleven, érdekes, gondolatkeltő eszmecseréjének élményéből? Megkérdeztem, vállalkozik-e, mondta: boldogan. Megkérdeztem a Megyei Könyvtártól: van-e rá igény? A megyében Volt: Komlón, Szigetváron, Siklóson, Kémesen és Egerágon. Pécsett, — ahol két önálló gyermekkönyvtár és egv önálló ifjúsági könyvtár is működik - egyetlen ilyen találkozóra sem tartottak igényt. Kezdtem magam kínosan érezni. Telefon jobbra, telefon balra ... Végül két művelődési ház fogadta az írót. Mindkettő kapcsolatban áll egy-egy peremkerületi általános iskolával, így még jobb - s én is föllélegezhettem . . . Tapasztalataim — röviden: A pedagógusok, részben a könyvtárosok is idegenkednek, félnek a hasonló rendezvényektől. Talán nem ok nélkül... A pedagógusok mindenütt általános meglepetéssel tapasztalták, hogy a gyerekek közül mennyire sokan olvassák az író műveit, amelyekről ők jobbára akkor hallottak először. írónk ráadásul szerencsés alkat: jó előadó is. Pillanatok alatt erős kontaktust képes teremteni hallgatóságával; rövid 20—25 perces bevezetője egy kivétellel azonnal megnyitotta mindenütt a kérdések zsilipjét. Négy ilyen találkozón magam is részt vettem. író a katedrán Széljegyzetek egy találkozósorozathoz 1914 táján a Széchenyi tér az IrgaJmasok templomával Látogatás a JPM helytörténeti osztályán Munkásmozgalmi múzeumot kap Pécs Szigetváron a járási könyvtár ifjúsági részlegében — alkalmas környezetben — mintegy 50 fiatal hallgatta, kérdezte- beszélgette végig ezt a kellemes légkörű, élményszerű, közel másfél órás találkozót. Ezen kívül három iskolában is jártunk, ún. „rendhagyó irodalmi órán". Ami megérthetetlen A Siklósi 1. sz. Ált. Iskolában 9 órára kérték a találkozót. 8.50-kor ott voltunk. Jó lett volna valakinek beköszönni valahová: egy kézfogás erejéig, hogy megjöttünk vagy ilyesmi. Nem volt kinek ... Elvezettek egy osztályba, ahol tudták már: a soron következő órán egy magyar író áll a „katedrára”. 17 nyolcadikos kislány a padokban, csöndben, szorongva .... Megismerkedünk a magyar szakos tanárnővel. Hát, talán kezdhetnénk is, hisz mindössze 40—45 perc áll rendelkezésre. Nem, mondja, még van két perc a becsengetésig ... Meg egyáltalán: lehet, hogy jönnek a másik iskolából is*.. (I?) Mindegy, kivárjuk a becsönge- tést, azután a tanárnő bemutatja az írót, aki szokott közvetlenségével beszél itt is eddigi munkásságáról, témáiról, életéről, az írás és az olvasás gyönyörűségéről. A gyerekek szinte áhítattal hallgatják. Nem telik bele 6—7 perc, a tanárnő örömében »föl-föl sikálva- kirohan a teremből: Megjöttek a másik iskolából I... Az ajtó tárva marad, halkan becsukom. Némi zavart csend, aztán az író folytatja ... Egy perc múlva bejön tíz kislány és egy tanárnő. A másik iskolából... „Lekabátolnok”, elhelyezkednek. Az „óra” folyik tovább. Feletájt az író átadja a szót, kérdezzenek a gyerekek. Kérdés nincs... Azután ő kérdez. A válaszok félénkek, bizonytalanok az egyéniség, az önálló gondolkodás ébresztgetése ellenére. Az író szinte észrevétlenül visszaveszi a szót, rövid áttekintést ad az ifjúsági irodalom történetéről, s eljut oda, ahonnan elindult: a tanulás, a könyv az élet egyik legnagyobb öröme... Csöngetnek. A tanárnő sajnálkozik. Ha tudta volna ... Hogy mit, az homályban marad, Egyébként a terem közbülső fala szétnyitható. Legalább 150—200 tanuló elfért volna... S ahol meghitt ünnep Pécsett az Ágoston téri iskolában (és Kémesen is) a szervező pedagógus utánanézett: •kik szeretnek leginkább olvasni a felső tagozaton.^ Jutalmul — kb. 80-an — azok jöhettek el erre a találkozóra vagy irodalom órára, ha úgy tetszik. Délelőtt, benn az iskolában, kötetlen időben: ameddig nem fáradnak el a gyerekek ... Rábízzák az íróra. Oldottság, közvetlen hangulat és rengeteg kérdés. Jó másfél-két órán keresztül. Hátrányos helyzetű, peremterületi munkásgyerekek a résztvevők, többségben. A szemük fénylik: maradjunk még!.. A teremben igazgatónő, igazgatóhelyettes, magyar tanárok. A legszívesebben ők is ezt mondanák... A padokon kikészített kötetek. Dedikálás, újabb és újabb kérdések és búcsúzóul: „Tessék jönni máskor is!..,” A legnagyobb élményem: Kémes. Kedves, mosolygós, szorongás nélküli gyerekek itt a Dráva mellett is... Kötetlen beszélgetésnek tűnik ez a másfél óra, egyvégtében. Néhányat sebtében fölfirkantok a kérdések legérdekesebbjéből: „Kik az író barátai, találkozik-e velük és hol?" „Milyen könyveket olvasott gyerekkorában?" „Hogyan ad címet a könyveinek?" „Hogyan tudja átélni a szereplők helyzetét, mi segíti ebben?" „Hol ismerte meg a .Fegyverdörgés, tengerár' elsüllyedt városát?" „Az anyag- gyűjtés vagy a megírás tart-e hosszabb ideig?" „Hogyan nevezte el Ge-Ogot, a kőbaltás embert, hiszen az akkori beszédet nem ismerjük?" „Készülő regénykéziratába belenézhetnek-e a családtagjai?"... Befejezésül az iskola igazgatója mondott köszönetét ezért az élő irodalom óráért Mindkét helyen, Ágoston téren is, itt is úgy éreztem, valami meghitt, bensőséges ünnepen vagyok. Kérdésem változatlan: vajon a hasonló rendezvények jó tapasztalatait és szervezésük alapvető követelményeit nem kellene-e mégis kicserélni, közreadni, megvitatni: könyvtárosoknak, nevelőknek és népművelőknek együtt?... Wallinger Endre Sok száz régi fénykép fekszik a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályának vezetője, Bezerédy Győző asztalán: a Zsolnay Vilmos alapította pécsi kerékpáregylet tagjai, s Ferenc József látogatásának a millenniumi idők pompáját idéző képei. Hajdani pécsi utcák, eltűnt házak és emberek, megváltozott utcaképek ... — Egy hamarosan napvilágot látó tanulmányhoz készül a válogatás, amely Képek Pécs történetéből címmel jelenik meg júliusban a Pécsi Ipari Vásárra. — Osztályunk feladata Pécs történetének, pontosabban a pécsiek életének, életmódjának bemutatása a török kiűzésétől napjainkig — mondja Bezerédy Győző osztályvezető. — Gyűjteményünk darabjai az itt élt főurak, polgárok, városi szegények és proletárok használati tárgyai voltak. — Ez a szépen gyarapodó gyűjtemény egyelőre raktárban zsúfolódik áldatlan körülmények között, nedves, nyirkos helyen ... Mikor lesz állandó kiállítása a helytörténeti osztálynak? — Idén kezdődik meg a Felsőmalom utcai volt tímárház átépítése, és 1979—80-ra megnyílik benne Pécs Munkásmozgalmi és Helytörténeti Múzeuma. Óriásinak számító. négyszáz négyzetméternyi kiállítási területen mutathatjuk majd be Pécs helytörténeti dokumentumait a török kiűzésétől 1948-ig, és röviden utalunk a felszabadulás óta eltelt időszakra is. Berendezett szobabelsőkkel illusztráljuk a különböző osztályok, rétegek világát, szemléltetjük a munkásság harcait, s a politikai küzdelmeket Nagy szerepet szánunk az ipar fejlődésének bemutatására a céhektől a Zsolnay gyár, a Sörgyár megalakulásáig. Maradnak olyan helyiségeink is, ahol a pécsi kisiparosok történetét, régi boltokat, műhelyeket, kávéházakat, vendéglőket mutatnánk be. Nagy előnye az új múzeumnak, hogy van lehetőség a továbbterjeszkedésre, bővülésre. Emeli a korszerűségét, hogy előadóterem is lesz benne vetítőkkel és egyéb segédeszközökkel. Itt múzeumi órákat tarthatnak a tanárok, a gyerekek pedig megnézhetik, sót kézbevehetik a raktáron levő tárgyakat, metszeteket, térképeket, fotókat. — Melyek a legbecsesebb darabjaik? — Legértékesebb a nyolcezer darabos fotógyűjteményünk. Ebből kétezer a múlt századi kép, háromezer van üveglemezen, de ferrotípiákat is őrzünk a fotózás egyik legkorábbi korszakából. Ezt a képanyagot Horváth Csilla muzeológus dolgozza fel egy tanulmányában. — Milyen újabb szerzeményekkel gyarapodott mostanában az osztály? — Gyűjteményünk darabjai jórészt felajánlás útján, ajándékként jutnak hozzánk, ezen kívül sokat vásárolunk. A régiséggyűjtés mai divatja sajnos elképesztően fölverte az árakat. Sok archív képpel bővült a fotógyűjteményünk, és most sikerült megvásárolnunk egy igen értékes fényképezőgépet az 1880-as évekből a hozzávaló tartozékokkal. Sok női ruha került hozzánk — érdekes, ezek inkább megőrződnek, mint a férfiak ruhadarabjai. Nagyon szép kollekciót hordott össze egy lelkes hívünk a régi pécsi vendéglők felszerelési tárgyaiból. Igen szép a textil- és ruhagyűjteményünk. Ezeken kívül hímzések, régi imakönyvek kerültek birtokunkba, valamint egy kis Singer varrógép, egy Zsolnay mosdókészlet, asztalnemű, röplapok, levelek, térképek, érmek, dísz- zsebkendő, sőt egy báli cipő is... ... megannyi apró tárgy. Tegnap még nagyanyánk kezében láttuk őket, s ma már vagy eltűntek, vagy a múzeumi termekben beszélnek régi korokról, régi emberekről. Nemegyszer pontosabb képet adnak róluk, mint tanulmányok vagy történelemkönyvek ezrei ... Gállos Orsolya Akik a hírekben szerepelnek Ilii Sinku Pöl Állványok és serényen dolgozó kőművesek között járjuk a pécsi Nevelők Háza ódon épületének emeleti helyiségeit, ahol nagyszabású belső renoválási munkálatok folynak. A látvány ígérete szerint nagyon szép lesz végső formájában: méltó szellemi otthona a város és a megye pedagógusainak. Kísérőm: Sinku Pál, az intézmény új igazgatója. Ez év elején nevezték ki a Pedagógus Szakszervezet döntése alapján. Ez a döntés sokakat bizonyára meglepett, hiszen Sinku Pál nem aktív pedagógusként, nem szaktanárként működött eddig, bár a neveléssel és a nevelőkkel korábbi pályaíve során is mindig volt valamilyen kapcsolata. Ugyanakkor egészen fiatal kora óta állandóan tanult és tanul. A hatvanas évek végén szerzett történelem—testnevelés szakos diplomát a Pécsi Tanárképző Főiskolán; jelenleg az esti egyetem „A magyar munkásmozgalom" ' szakosítóját végzi. Fiatalon — 14 éves korában kezdett bányamunkásként dolgozni — a 'Borsodi Szénbányák egyik üzemében, majd lakatos és aktív ifjúsági vezető, amikor 1949-ben a párt a Néphadseregbe küldi. A tiszti iskola után 21 évig politikai tiszt, határőr alakulatoknál; 1970-től a Megyei Pártbizottság apparátusában dolgozott különböző, a kultúrával, nemzetiségi politikával és a közművelődéssel is kapcsolódó területeken. Eddigi munkája elismeréseként több magas katonai és polgári kitüntetésben részesült, legutóbb a Munka Érdemrend ezüst fokozatában. Új munkahelyén a területtel való ismerkedést megkönnyítették széles körű társadalmi és baráti kapcsolatai és a közművelődésben való jártassága. — Meggyőződéssel állíthatom — mondotta beszélgetésünkön — mindez erősen ambicionál ezen az érdekes, új munkaterületen. Arra ösztönöz, hogy a Nevelők Háza profiljából adódó feladatokat sikeresen oldhassuk meg az itt levő munkatársakkal és a pedagógusok segítségével. — Miben látja a Nevelők Háza fő feladatait és egyáltalán: változik-e ebből adódóan az intézmény profilja? — Mindenképpen. A megújult Nevelők Háza várhatóan szeptember 1-vel kapcsolódik be a pedagógusok életébe, szabad idejébe. A XI. kongresszus határozatából adódóan szükség van a korábbi funkció módosítására. Eddig a vendégszállástól kezdve a gyermekfoglalkoztatásig sok minden volt itt. Most az lesz a feladata, hogy elősegítse a Pécsett és Baranyában dolgozó pedagógusok szakmai-politikai-világné- zeti fejlődését. — Mik az elképzelései erre vonatkozóan? — A ház eddigi működésének jó - hagyományait kívánjuk tovább folytatni és továbbfejleszteni. Szeretnénk, ha minden pedagógus érdeklődési körének, társaséleti-kö- zösségi igényeinek megfelelően otthonra találna itt. A föltételek adottak. Egy nagyobb társalgó-szerű terem és három klubszoba áll rendelkezésre a megújult épületben. Szeretnénk kulturált körülmények közt otthont adni a szakmai továbbképzésnek. Avatott szakemberek közreműködésével zenebarátok köre működik majd itt, és klubok lesznek: a nyugdíjasok, a bélyeggyűjtők, az orosz szakos tanárok és a turisztikát kedvelő pedagógusok számára. Nemzetközi hírű kamarakórusunk működéséhez minden föltételt biztosítunk. Korábbi helyiségükben kapnak állandó otthont és próbák idején szólampróbákhoz egy külön helyiség is rendelkezésükre áll majd. Nyáron a kerthelyiségben kamaraszínpadot létesítünk. Minden eszközzel azt szeretnénk elérni, hogy pedagógusaink kötődjenek ehhez az intézményhez ... Egyetlen nagy gondjuk — az, hogy a megújult épületbe ne a 20—25 éves kopott bútorok kerüljenek be — reméljük megoldódik. így valóban minden tekintetben korszerű, feladatához méltó körülmények közt kezdhetné meg munkáját ősszel a pécsi Nevelők Háza. W. E.
