Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)
1977-04-10 / 98 szám
Költészet napja 1977 Pákolitz István: SZOLGÁLTATÁS Burjánzó rokokó-diszítményekkel cifrázza a feketerigó s mennél verébszürkébbre kopik nemrég ébenfeketén csillogó tolla annál ékesebb a dal különösen így alkonyat felé a látástól-vakulásig-munka után leli örömét az ének áradó gyönyörűségében s mindig valahol fönn a legfelső emelet párkányán olykor a kéményen vagy a villámhárító csücskén gyönyörködteti a lenti világot bolondos kedvű önkívületben Berták László: FOROG TOVÁBB Hát negyven Oldalról is Belülről is Szemüvegen is Valami fennsík Igen ha térben Vagy inkább cső Csőben süvítés De mégsem lehet beragasztani Kifelé az erdőből Igen Az emberélet útjának leién túl kifelé Ennyi a különbség az onnan és innen között Ideje mondják ideje készülődni valami széniori mert egyszeresek és felnőttek már sohasem Ideje mondják ideje megfogni amit még lehet mert fiaink a nagyapáikkal és történelmi töltelék Ideje mondják ideje fülek mohára csavarodni besüvíteni akkor is hogy a fa mögött itt az erdő hogy a szelet sosem a nagy fák és negyven éve suhogunk Ideje mondják ideje zsokék zeuszok útonállók mögött között előtt vállalni a játékot mintha Krisztust követő nemzedék... Szétosztom a negyven halat Csodát ne várjatok A tenger végtelen égben folytatódik A nagy hal Lámpát hozzatok Megint ködöt jelentenek Megkarcol majd mert szárnya lesz percmutatójával az utókor És letörli És forog tovább választott emlékeivel. Bárdosi Németh János: Egyetlen, igaz élet Bebútoroztad a világot, szememre szivárványt húztál, hogy ne fekete foltot lássak, ég-föld káprázatában a valóság fénye tündököl, az örömet úgy szívom magamba ahogy a szarvas issza a forrás tiszta vizét, szívemben madarak énekelnek, mint aratáskor a fürjek, hogy áldott az élet kenyere és áldott a csók, a munka, a méz mellett a keserű és tudom: javamra szolgál a szenvedés, a sós könnyek vízesése és a halál ellen ez az egyetlen, igaz élet Galambos! László: Mesedal Jajong a jég, Jajong a sás. A füstösmancsú robbanás új űrt hasít, új sírokat. Dereng a szétlőtt Hold-fogat. Zuhan az ember mindenütt Földet se lát, csak keselyűt Eljön, ki végig fosztogat pötty házakat, tört tornyokat. Csak nőj, csak nőj szép égi fa. Teremjen oltalmas csoda, A megtiport várt most csodát érintsd meg zúzott homlokát Érintsd meg zúzott homlokát Vágja a fagyból ki magát Hattyú világol gallyadon. Lebegsz hetvenhét csillagon. Eljön, ki sosem fosztogat. Bársonnyal bélel tornyokat. Kristálysüvegben jár le-föl. Kezében jogar tündököl. A Pécsi Műhely fotói a Mecsek/ Fotóklub galériájában utolsó sor ismétléses szerkezetében), hiszen ez válik alapjává a kötet Őriznek című másik ciklusának is: „gyarapszik a csapat / s ha kiállók s mindent viszek / rólam se szokhat a világ le / maradnak akik kényszerítik / . .. őriznek hogy meg ne haljak" — olvashatjuk a cimadóban. Új leleményekkel gazdagodva uralkodik a kötetben, több ciklust is besugározva a kertéi gazda-motívum. Az előbbi évtizedek óta jelen van Csorba Győző költészetében s talán már több száz vers tartozik körébe. Az utóbbi ebből sarjadt ki az elmúlt évtized végefelé s máig legtömörebb együttes megfogalmazásuk a Perjefü- ben olvasható: ,,A kert gazdáját a rémlátomások / a világ gazdájává nevelik". A mostani kötet Rom és rét ciklusában ezt a motívumkört bővíti a csodálatos szépségű Világ körüli utazás, A Iák példája, A kert ősze és A tavaszi kert és gazdája. A kert, a fák, a gazda leggyakrabban a múlandósággal viaskodó ember és a természet viszonyának problémakörét hordozzák Csorba Győző költészetében. A kert „száz és ezer tapasztalat”, „bogos és kibogozhatatlan", kimeríthetetlen példa-tára az elmúlásnak és újjászületésnek a kertben: „Van ami marad van ami örökre elmegy / van ami csak a télre van ami a földbe / ami magába ami más határba / ami cselekszik amivel csak történik egy s más ...” i Változatok a múlandóságra jellemeztük a kötet egészét, s még a puszta felsorolásnak is csak az elején tartunk. Pedig a csapat, a kert és a gazda motívumvilága mellett külön ciklusba sorakoznak a Kardos Tibor, Várkonyi Nándor és Simon István halálára írt siratok s külön a művészet válaszai a múlandóságra, a Szövegek. A kötet végén pedig a címadó ciklus, az észrevételek húsz-egy- nehány verse, új élménykörökkel, most születő motívumokkal, száz és száz megfigyeléssel. A megfigyelés, az észrevétel, az ember és a természet ezernyi titkának feltárása roppant jelentőségűvé növekszik a költőnél. Csorba Győző elapadha- fatlanul kiváncsi — gyakori szó is ez verseiben, — s egyszerre figyel kifelé, a világba, és befelé, a lélek mélységeibe. Költeményei rendkívül kemények, tömörek, fegyelmezettek, és többnyire komor, sötét tónusú- ak. Kevés a dal, a ritmus a gondolat alá simul. A versek belülről izzanak, s a szenvedély vagy kiváltképp az elragadtatás csak nagyon ritkán tör fel felőlük. Idézzünk befejezésül egy ilyen ritka pillanatot. A Körbe-körbe egyik részletében mintha Faust húsvéti haragjait hallanánk: „tavaszodik megmozdult a világ s ezerféle új-régi esemény jelenség torlódik zuhog kereng villog fán földön emberarcon állattesten égen s ő meg négy fal között — Fölugrik hát hamarján és kilódul kilódul nézni nézni nézni nézni hallgatni Ízlelni tapintani szagolni füvet madarat virágot —" Csorba Győző nagyon szereti az életet. Ezért ír annyi változatot az elmúlásra. Szederkényi Ervin Pinczehelyi Sándor: Kép a képben Nélkülözhetetlen közlésmód a mai valóságról A képzőművészet és a fotózás kapcsolata régóta kedvelt területe a leg- újabbkori vizuális kultúra kutatóinak. Ma már ténykérdésként kell tudomásul venni, hogy a fényképezésen alapuló információszerzés és átadás legalább olyan mértékben alakítja a látáskonvenciókat, mint az exkluzív-kivételes mivoltával gyakran kérkedő képzőművészet. A környezetről, a tágabb értelemben vett világról szerzett benyomások legalább olyan mértékben származnak a színes vagy fekete-fehér képekkel telenyomott lapokból, mint a közvetlen észleletből. Ha van érzéki adatunk a dolgokról, a fotó akkor is hatékonyan szembeszáll a rozsdásodó emlékekkel, újra begyújtja a fantáziát, pontosságával, esetleg drasztikus hűségével, semmihez nem hasonlítható, dokumentatív funkciókat tölthet be. Kétséget kizáróan nagyhatású alakítója a fényképezés a mindennapokról alkotott elképzeléseknek. Különösen azután, hogy akár egy tizenéves gyerek egy jobb- rosszabb fényképezőgéppel a valóság elsajátításának, birtokba vételének eszközéhez juthat. A fényképezésben megszűnik az eszköz szerint „profilírozott’1 alkotás. A fényképezőgép szenvtelen segítője az embernek önnön valóságát megformálni, és igen lényeges: úgy, ahogyan az van. Sejthető, hogy a fotó-nyelv, ez a mindenütt jelenlévő, nélkülözhetetlen közlésmód, a valóságról alkotott elképzeléseknek ez a tiszta hangú „szócsöve" a valóság látható rejtelmeiben halászgató képzőművészet számára számos lehetőséget tartogat. A Pécsi Műhely tagjai azokat a fotókísérleteket mutatják be a kiállításon, melyek a fotót nem kizárólag esztétikai jellegű céltárgyként fogják fel. A „hagyományos" fotós-látás számára valószínűleg új serkentésként tárulnak fel a folyamatdokumentációk. A művészi alakító tevékenység bizonyos körülmények között időbeli-térbeli folyamat, és ez épp any- nyira lényeges ismeretekhez, látványokhoz vezet, mint az eredmény, az elkészült mű. A művészet mai, legújabb eredményeiben az alkotó cselekvés megragadhatósága, a megcsi- nálás hogyanja-mikéntje éppúgy része a „műnek", mint a keret, vagy a kiállítóterem. Teljesebb programot jelentenek ezek a törekvések, és a fotó jó eszköz ezt a programot követni. Halász Károly TV-modu- lációja szintén cselekvés mivoltában izgalmas igazán. Az eredmény: a mértanias formák és a képernyő filmszerűen természetes alakzatai összegabalyodnak, ironikus, vagy számtalan más hatással élhetnek. Ficzek Ferenc egy színpadszerű helyen vetítéssel, valódi tárgyak árnyékával és valódi tárgyakkal a realitásnak és illúziónak kölcsönös feltételezett- ségéről szól. Pinczehelyi Sándor szigorúan szerkesztett téridőbeli alakulásokat állított ki. Ezek az alakulások rendszerint valamilyen mesterségesen előidézett cselekvéssorok. Lehet ez szürrealisztikus poén, mint amilyen a „Parasztemlékmű”, de lehet ez egy tojás meghá- mozása is. Igen érdekes idő- eltolódásokról beszél az a fotója is, melyre saját képének egy részletét nagyította. Kis- mányoky Károly fotóin az ugyanazon időben érvényesülő többféle hatás-alakítás dokumentációját fedezhetjük fel. M indegyik fotóról meg kell jegyezni, hogy feltételeznek egy előre kidolgozott „haditervet". Az ábrázolás a művészi cselekvés során létrehozott valóságos tárgyi összefüggések és változá- sok-változtatások dokumentációjaként jön létre. Ezeknek a fotóknak a lényege az elvont művészi program mindenki számára érthető megfogalmazása. Aknai T. Halász Károly: Befolyásolt TV
