Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-09 / 97 szám

1977. április 9., szombat _____________________________ _____________Dünantűit napló 3 Á Gyulai Húskombinát Ha gyorsjelentést adnánk ki a gyorsított megvalósításra kijelölt Gyulai Húskombinát beruházásáról, abban a követ­kezőket olvashatnánk: nem maradtak el az előre hozott határidőtől, bár kisebb kése­delmek tapasztalhatók az épí­tészeti munkálatoknál, a gép­gyártásnál, a szállításoknál. Tovább kell javítani a munka- szervezést. Már jó ideje - elsősorban a kormányprogram megszületé­se óta — szinte csak kedvező hírek érkeznek Gyuláról. Vég­re úgy tűnik sínen van ez a vsok vihart” látott létesítmény. 1968-tól 1974-ig vajúdott a be­ruházás, amelynek fő célját, szükségességét senki sem vi­tatta, hiszen az évi több mint 2000 vagon hústermelésre, a 280 vagon szárazárura. — fő­ként gyulai kolbászra — a 330 vagon húskészítményre az or­szág lakosságának és a kül­földi vásárlóknak egyaránt szüksége van. A Gyulai Húskombinát — a kedvező helyi adottságok mel­lett — azért került a gyorsított kivitelezésre kijelölt beruházá­sok listájára, mert kapacitás­különbség keletkezett a hús­termelés és feldolgozás között, valamint elsőrendű célunk a tőkés export növelése. Márpe­dig jobban jár az ország, ha ai mezőgazdasági termékeket fokozottabb feldolgozottságil fo­kon adja el, így nagyobb de­vizabevételre lehet szert tenni. Nehezen született meg a döntés, döcögve indult a kivi­telezés és csak sok vita után fogadta el a kormány a gyor­sítás programját. Hiszen első nekifutásra a tervezett határ­időnél 6 hónappal rövidebb befejezéssel számoltak a szak­emberek,sőt ez a határidő-rö­vidítés — egyes vélemények szerint 12 hónap is lehetett volna. Újabb gondos vizsgálat kiderítette, hogy egy esztendő- nyi gyorsítás az adott hazai kivitelezési körülmények között, irreális feladat lenne. Az üzembehelyezési határidő 6 hónapos előrehozatala is fe­szültségeket okozott Békés me­gyében. Eredetileg úgy tűnt, hogy lévén a Gyulai Húskom­binát a megyében az egyetlen egyedi nagyberuházás, nem lesz gond a kivitelezéssel. A Békés megyei Állami Építőipa­Több mint kétezer vagon hústermelés A feldolgozott húsáru nagyobb devizabevételt eredményez ri Vállalat azonban — a többi megyei építőipari vállalatokhoz hasonlóan — saját középtávú tervében több építkezésre is elkötelezte magát. Kétségtelen, hogy a feladatok közül az el­ső helyen áll a Húskombinát építése, ám a tervezett lakás­építés is fontos, sőt nem el­hanyagolható például a békés­csabai Iparcikk- és ABC Áru­ház megvalósítása sem. Ez utóbbi azért csúszik másfél évet, mert a vállalat a rendel­kezésére álló munkaerőt a Húskombinát építéséhez cso­portosította át. A kivitelezés viszont nemcsak munkáskezek sokaságának kér­dése, hanem a rendelkezésre álló gépeké is. A Békés me­gyei ÁÉV-nek — a gyorsítás érdekében — mintegy 17 millió forint áll rendelkezésre speciá­lis gépbeszerzésre, amelyből eddig 7 millió forintot vett igénybe. \ beruházáson dol­gozók részére biztosított 2 mil­lió forintosl jutalomkeretből eddig csupán 100 ezer forin­tot kaptak kézhez az érdekel­tek. Ugyancsak a kivitelezést segíti, a téli-nyári munkavég­zés lehetőségét teremti meg a külön megszavazott téliesítés- re szolgáló keret, amely 8 mil­lió forint. Ebből edjig 3 mil­lió forintot használtak fel. A fentiek a gyorsítás kézzel­fogható, megragadható ténye­zői, ám — mint a gyorsítási programban általában — na­gyobb tartalék rejlik a szerve­zésben, a gondosan megfogal­mazott ütemtervek végrehajtá­sában. A beruházás megvaló­sítását másutt is, itt is az ab­ban résztvevők szocialista szer­ződése, a gyakori helyszíni el­lenőrzés és kooperációs meg­beszélések segítik. Ha a koo­peráló partnerek a jelenlegi­nél jobban igyekeznek „egy nyelven beszélni”, biztos, hogy a helyszíni munkálatokért fe­lelős vállalatok helyzete is könnyebbé válik. A kapkodó, fi több termes érdekében Az utóbbi évek tapasztala­tai szerint egyre több mező- gazdasági nagyüzem vette igénybe a méhészetek meg- porzó tevékenységét. Ezzel többek között idegen megpor- zást igénylő gyümölcsfajták­nál, napraforgónál és apró- mag-termesztésben értek el je­lentős hpzamnövekedést. A hasznos együttműködés továbbfejlesztése érdekében a MÉM felhívja az állami gaz­daságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetői­nek, valamint a méhész szak­csoportok figyelmét, hogy az ez évi termelési eredmények növelése érdekében minél előbb állapodjanak meg a megporzás végrehajtására, és a méhészek fogadását készít­sék elő. A gazdaságok dol­gozzák ki a megporzás tech­nológiáját, a gyakorlat és a biológiai alapok figyelembe vételével. ütem nélküli munkát felvált­hatja a tudományosan meg­szerkesztett szervezési háló­diagramok betartása. Ebben a folyamatban az olyan típu­sú tervmódosítás, amelyen a gyulai beruházáson is törik a fejüket, és amely a kivitelezési munka és a költségek csök­kentését célozza, csak helye­selhető. Breitner Miklós Szerelik a hűtőház vázszerkeze tét A szászvári üzemvezető Minden újságíró hord magá­ban néhány arcot, egy-egy lé­lek érdekes, de elnagyolt váz­latát. Várjuk, hogy alkalmunk legyen részletesen megismerni, okunk legyen a portrét megír­ni, közben persze előfordulhat, hogy elmosódnak a vonások, elfelejtjük az embert Én Papp Istvánt, a szászvári bányaüzem főmérnökét szerettem volna évek óta megrajzolni, már meg is beszéltük az elmúlt eszten­dő januárjában, hogy találko­zunk, sajnos akkor a gázkitö­rés négy áldozatáról eshetett csak szó. Most ismét megkerestem, azt mondta nincs már értelme be­szélgetésünknek, nem főmér­nök már. — Áprí/ís 1-én üzemvezetővé nevezték ki. — Hát éppen ez az... Kezdjük talán a szászvári bá­nyász számára legkényesebb kérdéssel a beszélgetést: — A vállalat egyik vezetőjé­től úgy tíz esztendeje azt hal­lottam, hogy gazdaságosabb lenne a szászvári bányászokat mindennap bevinni Komlóra, a Béke Szállóban etetni-itatni őket, mint a bányában mun­kát adni nekik. Dühösebbnek gondoltam. Bé­késen mosolyog. — Ez tehát abban az esz­tendőben hangozhatott el, amikor a Béke-aknát üzembe­helyeztük. 1966-ban, azt is mondták néhányon, hogy a szászvári üzem 1974-ig termel csak. Volt olyan esztendő, ami­kor a széntermelésünk felét ad­ták csak fejtések, a többit elő- vájásokból termeltük. Annyira elfogyott a feltárt szénvagyon. Ezzel szemben 1975-ben az él- üzem cím került az aknakapu­ra, s nem a holt üzemet jelző tábla. Az új üzemvezető tehát nem Süllyedő hajóra került kapi­tánynak. Kár is lenne. Gyer­mekkorában arról ábrándozott, hogy egykor eszét, szorgalmát ő is annak a bányaüzemnek szolgálatába állítja, amelyben a szén eltemette az apját Az omlás 1939-ben, Papp István kilencedik születésnapján tör­tént. — Anyám napszámos volt a babinai szőlőgazdaságban, úgy tűnt, apám halálával ne­kem is anyámmal kell kapálni járni. A tanítóm jóvoltából azonban a mohácsi gimnázi­umba kerültem, ahol ösztön­díjjal tanultam. A felszabadu­lás után Országos Falusi Te­hetségmentő akciónak nevez­ték annak a 120 falusi gyerek­nek a taníttatását, akik érde­mesek voltak erre. A nyári szünetekben termé­szetesen Papp István a bányá­ban csillézett, gyűjtötte a pénzt merész tervének megva­lósításához: bányamérnök akart lenni. — Nem sikerült máig sem. Meglepőbbet aligha mond­hatna. Szászvár különlegesen zavart települési viszonyai, a tűz, por, gázkitörés és sújtó­légveszély a felelős műszaki vezetőtől mérnöki diplomát kö­vetel ... — A jeles érettségi után könnyen bejutottam a miskolci nehézipari egyetemre. Már az első félévben felvettek a párt­ba, harmadéves koromban pe­dig az egyetem párttitkára voltam. Ekkor kezdődött a ma­gyar olajipar fejlesztése, a jö­vendő bányamérnök hallgatók­ból olajosokat is kellett képez­ni. Mint párttitkámak, köteles­ségem volt társaimat biztatói, hogy olajmérnöki képzésre tér­jenek át Igen ám, de a fe­jemhez vágták, hogy ha ilyen jól agitálok, mutassak pél­dát ... — 1953-ban kitüntetéssel sze­reztem meg az alajmémöki diplomát, a fonákság az volt hogy minden tiltakozásom el­lenére az Országos Tervhiva­talba vittek dolgozni, hogy ép­pen ott van szükség olajos­mérnökre. — A szászvári bánya tehát nagyon messze került... — Nem. Addig erősködtem, amíg Nagymányokra helyeztek. Ezután már csak kis kerülő volt: először a komlói trösztnél dolgoztam, majd kihelyeztek Béta-bányára főaknásznak, 1959-ben pedig Szászvárra ne­veztek ki főmérnöknek. — Mérnöki tudásával mit si­került a Mecsek egyik legme­legebb, legvizesebb, rossz vá­gatrendszerű bányájában csi­nálnia? — Szászvár különleges bá­nya, itt alig lehet valamit ab­ból hasznosítani, amit tudós professzorainktól tanultam. Itt meg kellett tanulni a szak­mát a diplomával ugyan nem rendelkező, de nagy szak­tudású bányászoktól. A nyug­díjba ment elődömet nem kell bemutatni: Gyorsok József min­dent tudott erről a bányáról. Nos, hát azért megváltoztat­tuk együtt valamennyi műsza­kival, bányásszal Szászvárt. Pedig itt elég a legkisebb fél­relépés, egy rosszul értelme­zett utasítás: 1976-ban három gázkitörés volt... — Másfél évtizede 0,8 négy­zetméter volt itt az ekvivalens szelvény, most 1,8. A sokkal nagyobb szelvényű vágatokban nagyobb mennyiségű levegő áramolhat, megszűnt a meleg, elvezetjük a vizet Nálunk leg­első a biztonság, utána jön a gazdaságosság, s csak azután lehet másról beszélni. De azért érdemes: 250 tonna volt a termelésünk, most 500. Az össz- üzemi egy dolgozóra eső telje­sítmény 500 kilóról 1000-re emelkedett — ön eléggé halkszavú, bá­nyában hátrány ez. — Úgy éreztem eddig Szász­váron, hogy a halkszavú uta­sításokat is megértik az em­berek. Persze nekem is jó ám a torkom, ha szükséges. — üzemvezetői kinevezésé­nek első napján (április 1-én) milyen jövőt jósol üzemének? — Az Új-aknát, melyet 1870- ben kezdtek építeni, megtart­juk muzeális emléknek, 1900- ban készült fafogazású szállí­tógépe egyedülálló az ország­ban. Most kaptunk 10 millió forintot a vékényi terület meg­kutatására, lehetséges, hogy újabb bányamezőt nyitunk. A Máza déli területek kutatása igen pozitív eredménnyel biz­tat, úgy érzem az ezredfordu­lón is lesz bányászat a Me­csek ezen vidékén. Persze kor­szerű bányászat! Ezen kell a legközelebbi időben, mindjárt holnap fáradoznunk. Még az elmúlt napokban hallattam, hogy a szászvári bányaüzem műhelyében kísér­leti berendezéseken dolgoznak, melyek jó néhány bányász ke­zéből kiveszik a lapátot... Lombosi Jenő Régi gépek - tegnapi termékstroktúra Meghívót kaptam néhány napja. Sorai nem az újságíró­nak, hanem a magánember­nek szóltak. Hajdani tanítóim egyike arra kért, látogassam meg azt a műhelyt, ahonnét jóideje elszármaztam, s most ó rs búcsúzik: végleg nyugdíj­ba megy. Ebből az alkalomból szeretné még egyszer maga kö­ré gyűjteni azokat, akik nála tanulták a mesterséget; sze­retné megkérdezni tőlünk — mire vittük, hasznát vettük-e tanácsainak. Lenne is mit ta­nulságul összegezni a találko­zóról, dehát én most nem egyéni életsorsok, életpályák kataszterét szeretném fölmutat­ni — inkább másról beszélnék. Arról, hogy mi történt, s mi nem a régi műhelyben, hogy utoljára törölgettem meg az akkor sem új, de még ifjonti masinát: egy százhúszas esz­tergapadot. Ennek bizony több mint tizenhét esztendeje — és bizony elgondolkoztató tapasz­talás, hogy a százhúszas ma is, ugyanott áll az ablak mel­lett, ahol én hagytam. Ha kiterjesztjük a vizsgáló­dás határait az ország vala­mennyi hasonló munkahelyére, sok helyen fogad hasonló kép. Ma a gépipar forgácsoló gé­peinek jóval több mint egy- harmada 20 évnél régebbi, tíz százalékuk pedig harminc vagy több mint harminc éves, pedig az ideális legfeljebb hét­tíz év lenne! Hogy mindez mit jelent forintban — íme: az ál­lami nagyiparban a nullára le­írt, elhasználódott, de termelő gépek értéke 11.4 milliárd fo­rintot tett ki 1969—1970-ben. Tavaly a gépmatuzsálemeknek az értéke már elérte q har­minckilenc milliárdot. A fura gépműemlék-védelem nem ol­csó. • A gépjavítás horribilis összegekbe kerül! Figyeljünk csak a számokra: 1970-ben a 11,4 milliárd értékű nullára le­írt géppark fenntartására majdnem 17 milliárd forintot költöttünk. 1975—76-ban meg­közelítőleg 25 miHiárdot. A mind nagyobb összegű javítási költség azonban a leg­kisebb tétel azon a számlán, amelyet a gépmatuzsálemek miatt fizetünk. Elemzések sze­rint sokkal nagyobb ennél az elmaradt haszon, amelyre ép­pen az új, korszerű gépek ré­vén tehetnénk szert. A szám­jegyvezérléssel ellátott meg­munkáló berendezésekkel pél­dául olyan termelékenység ér­hető el, amelyet hagyományos berendezések meg sem köze­lítenek. A- különféle automati­zált célgépek más módon is felbecsülhetetlenül előnyösek: kezelésüket betanított munká­sokra is rábízhatják. Ez pedig ebben a szakember-ínséges vi­lágban nagyon fontos szem­pont. De van itt más gond is, gyanítom ez az öreg gépek divatjának legalapvetőbb indí­téka: a megmunkáló eszközök és az általuk készített termé­kek között szoros az összefüg­gés. A korszerűtlen, idejétmúlt esztergagépeken csak idejét­múlt, korszerűtlen terméket gyárthatunk — és igaz ez for­dítva is. A dolog tehát úgy fest, hogy a régi gépeket, termelőeszkö­zöket, nagyrészt a tegnapi ter­mékstruktúra marasztalja. A bűvös körbe azonban valahol feltétlenül bele kell nyúlnunk, méghozzá radikáKsan. A kér­dés nagyon összetett feladatot fogalmaz meg: a szerkezetvál­tozásét, ami gyakorlatilag-any- nyit tesz, hogy a régi termék helyett újat kell gyártani, új módszerekkel és új gépeken. M. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents