Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-08 / 96 szám

1977. április 8., péntek Dünantmt napló 3 Mi iéit a javaslatok sorsa? (4*1 I Jelentős eredmények Mohácson a pártértekezlet éta 1975. február 16-án, a Mo­hács városi pártértekezleten 15 küldött mondta el vélemé­nyét, javaslatát. Mi lett a ké­rések, javaslatok sorsa? Erről beszélgettünk Borsos Jánossal, a Mohács városi Pártbizottság első titkárával. fedéhémternég Fraunholcz András, az AKÖV mohácsi kirendeltségének kül­dötte felszólalásában elmon­dotta: a pártalapszervezetben a szervezeti szabályzat terve­zetének megvitatásakor főleg a feddhetetlen előélettel kap­csolatban megfogalmazott kö­vetelményhez szóltak többen hozzá. Ez abból adódott, hogy közlekedési vállalat pártalap- szervezete tagjairól, dolgozói­ról van szó, akik fokozott mér­tékben vannak kitéve közleke­dési baleset vétlen elköveté­sének. Az alapszervezet több tagjának az a véleménye, hogy a feddhetetlen előélettel kapcsolatos követelményeken belül a szabályzat differenciál­jon ilyen esetekben. — Az MSZMP Szervezeti Szabályzata világosan kimond­ja: a párt tagja az lehet, aki feddhetetlen előéletű, a szo­cialista erkölcs szabályai sze­rint él és munkája, magatar­tása, társadalmi tevékenysége alapján megbecsülést élvez — mondja Borsos János. — Az útmutató, a szervezeti szabály­zat egyes pontjainak értelme­zéséhez többek között még hozzáteszi: a párttag feddhe­tetlensége mindenekelőtt poli­tikai feddhetetlenséget jelent... Magában foglalja továbbá az illető párttag erkölcsi tisztasá­gát. Az erkölcsi, politikai fedd­hetetlenség követelménye nem­csak a pártba felvételüket ké­rő személyekre, hanem min­den párttagra vonatkozik. Te­hát például egy baleset vétlen elkövetőjének — amit bíró­sági ítélet is megállapít — semmiféle hátrányos következ­ményektől nem kell tartania. Mészáros József sárháti kül­dött felszólalásából: „Tolmá­csolom a termelőszövetkezet tagságának azt a kérését, hogy pártunk vizsgálja meg a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát és a lehető­M eg Bee; a munkäslakäs-akciö Több öuodai Hely, üj sportlétesítmények ségekhez képest hozza egy színvonalra az ipari dolgozók nyugdijkorhatárával". — A kérés teljesült, folya­matos megvalósulását jelenti, hogy évente rövidül a nyug­díjkorhatár és 1980-ig teljes mértékben azonos lesz az ipari dolgozókéval. A termelő- szövetkezetek tagjai ezzel az intézkedéssel egyetértettek. Lakások Fischer János Mohács város lakáshelyzetének javításáért kérte: „Tolmácsoljuk a megyei pártértekezletnek, hogy Mo­hács is kapja meg a munkás- lakás-akcióban való részvétel jogát, mert ez állami támoga­tást is élvez és így a munká­sok kedvezményesebb árért jut­hatnak lakásokhoz." — A megyei pártértekezle­ten Bischóf Mária, a Farostle­mezgyár munkása tolmácsolta ezt a kérést — mondja Borsos János. — Eredménye lett. A megyei tanács a pártértekezle­tet követően leiratban közölte, hogy 1976. II. félévétől kezd­ve 107 munkáslakás építésére van lehetőségünk. Az építés­hez üzemek, vállalatok is hoz­zájárulnak, az építtető, illetve a beköltöző hosszúlejáratú köl­csönt kap. Ebben az évben már számos munkás beköltö­zött az akció keretében épült új otthonába. Azoknak a vál­lalatoknak, intézményeknek, amelyek támogatják ezt az akciót, — további lehetősé­gük van dolgozóik lakáshely­zetén javítani. Tornyos Éva felszólalásában hangsúlyozta az óvodai helyek növelését, szorgalmazta a mohácsi általános iskolák tor­natermekkel jobb ellátását, a sportolási lehetőségek kiszéle­sítését. — A küldött .társadalmi igényt fogalmazott meg. El­mondhatom, hogy azóta nagy összefogás jött létre, vállala­tok, üzemek, intézmények, szö­vetkezetek járultak hozzá az óvodai helyek számainak nö­veléséhez. Azóta mintegy 80— 100-zal nőtt az óvodai helyek száma új építésével, vagy bő­vítéssel. Jelenleg az igények­nek mintegy 80—85 százalékát tudjuk kielégíteni. Bizton re­méljük: az összefogás továb­bi eredményeként 1980-ra el­érjük, hogy minden óvodás­korút fel tudunk venni. Még ebben a tervciklusban szere­pel a Felszabadulási lakótele­pen — eredetileg 8 tantermes­re tervezett, de a társadalmi összefogással 12 tantermesre bővülő iskola — felépítése és itt egy újabb óvoda létrehozá­Lété^tráénfek Ami a sportolást illeti: az MTE 1978-ban ünnepli fenn­állásának 90. évfordulóját. Az új városrészben már épül az új sportpálya, — füves és sa­lakos pálya, öltöző, — a leg­több létesítmény 1978-ra re­méljük rendelkezésre áll, a továbbiak pedig 1980-ra elkészülnek. A város vezetői bi­zakodással mérlegelik annak lehetőségét, hogy még ebben a tervciklusban egy fedett tor­nacsarnok is megépüljön. A pártértekezlet óta jelen­tős eredményeket értünk el — összegezte munkájukat Borsos János. Meghatározta a pártér­tekezlet az ötödik ötéves terv városi tennivalóit is. Arra tö­rekszünk, hogy a negyedik öt­éves tervben elért eredményes munkát ebben a tervciklusban folytassuk a lakosság cselekvő támogatásával, hogy a város 21 ezer lakója jól érezze magát és munkája után gyarapod­jon, boldoguljon. Garay Ferenc Hogyan éliink# hogyan Nagy Ilona, Magyar ionos, Szabó Mihály Célok fiatalok előtt Hogyan élünk, hogyan él­jünk? — sokunkat foglalkoztat ez a kérdés manapság, a ki- szeseket meg különösen, hi­szen a FIN-rendezvények kap­csán ezt a témát beszélték meg sok KISZ- szervezetben. Sásdon beszélgettem három fiatallal, ők mondják el, ho­gyan élnek, hogyan szeretné­nek élni, mit szeretnének el­érni még, hogy egyenesben le­gyenek, Két kérdés különösen foglalkoztatott; az egyik: sze­rintük ki ma a „menő fej", a másik: mit szeretnének el­érni negyvenéves korukra? Nagy Ilona bölcsődei gon­dozónő még nincs húszéves. 1971-ben végezte el a nyolca­dikat, utána a sásdi bölcsődé­ben helyezkedett el 4 órás­ként, havi 500 forintért. Na­gyon szereti a csöppségöket, most is tizennégy „gyereke” van, másféltől a két és fél­évesig. Lakásgondja nincs, a szüleivel lakik Sásdon, Egyet­len gyerek. Ha meglát valami jó ruhát a kirakatban, — nem kell napokig osztani-szorozni -, és ha nagyon megtetszik, megveszi. — Hogy ki a menő fej? — kérdezi vissza, látszik, hogy nem foglalkozott még ezzel a kérdéssel. — Hát néha irigy­lem a volt osztálytársaimat, akik férjhez mentek és gyere­kük is van már — néha nem. Szerintem nem a hosszú haj és a farmer tesz ma valakit menő fejjé, hanem az, hogy jó közösségi ember és vezető legyen. Fehér köpenyben ül velem szemben, szabadkozik, sietnie Névadójuk: Zetkin Klára Adhatnak-e többet az íróasz­tal mögött dolgozók? Tudnak-e olyan felajánlásokat tenni a számviteli—gazdasági brigádok, amelyek a szocialista munkaver­senyben kiállják a próbát a ter­melő brigádok mellett? Az 59 tagot számláló Zetkin Klára szo­cialista brigád könyvelőket, bér­felelősöket, gépírókat, pénztá­rost, egyszóval számviteli—gaz­dasági alkalmazottakat tömörít István-aknán. Apróságok okoz­zák a legtöbb bosszúságot. Ilyen apróság volt a bányászok­nak a kereset-igazolás. — Több ezer kereset-igaZo- lást kérnek évente a dolgozók — magyarázza Kovács Károly pénzügyi vezető. — Hogy ne szaladgáljanak irodáról irodára aláírásokért, gyűjtőládákat he­lyeztünk el a portán. így a kész igazolást mindenki átveheti mű­szak után, névreszóló boríték­ban, s a buszt sem kell lekés­niük. A műszakiakkal is sikerült kö­zös nevezőre jutniuk a számlák ellenőrzésénél. Igaz, nagy a Könnyítik, ésszerűsítik, gyorsítják az ügyintézést szénbányák pénztárcája, még­sem mindegy, mire mennyit fi­zet. Erre gondolt a Zetkin Klá­ra brigád, amikor vállalta: meg­nézi, jogosan terhelik-e a vál­lalatok, intézmények számláik­kal István-aknát. Előfordult ugyanis, hogy az igazolással megbízott műszaki dolgozónak nem volt ideje „kibogarászni" a számlát, aláírásával viszont hoz­zájárult a pénz „kidobásához”. Ma már minden beérkező szám­lát tételesen átvizsgál a brigád. A tagok segítőkészségét azon­ban egyesek félreértették kez­detben. Asztalhoz ültek az ér­dekeltek, újra és újra megbe­szélték a dolgot. A hullámok elcsitultak. — Több számlát visszautasí­tottunk, 850 ezer forintot tett ki a jogtalan terhelés tavaly — mondja Judt Nándor brigád­vezető. — Megjegyzem — teszi hoz­zá Molnár Emil, vezető könyve­lő — egyes dolgozóknak nem feladata, hogy elemezze a be­érkező számlákat. Brigádunk vállalta ezt, hogy javítsuk gaz­dasági eredményeinket. Célul tűzték ki, hogy a brigád valamennyi tagja, munkakörén kívül, más reszortokat is elsajá­tít. így betegségből, vagy más ok miatt bekövetkező hiányzá­sok nem okoznak fennakadást. A bérelszámoló adott esetben „beugorhat” SZTK ügyintéző­nek vagy műszakjegyzőnek, de a könyvelő is kisegítheti a bér­elszámolókat. Mindenki részt vesz valamilyen oktatáson. Köz- gazdasági technikumban, mér­legképes könyvelői tanfolyamon, KISZ, szakszervezeti vagy párt- oktatáson. Társadalmi munkában — a Megyei Levéltár támogatásával — rendberakták az irattárakat. Az irattár általában mostoha- gyerek. Kevés idő és energia jut rá. A különböző levelek, ki­mutatások, rendelkezések meg jönnek, aztán az irattár polcai­ra kerülnek. így volt ez István- aknán is, ahol a feladatot ne­hezítette, hogy tulajdonképpen két „porfogóról" volt szó, mert 1971-ben összevontákSzéchenyi- és István-aknát. Mindkét helyen több tonna papírhalmazt kellett átvizsgálni: mi kerüljön a Levél­tárba, a MÉH-be és mi marad­jon a polcokon. Több tonna ér­téktelen papírt vittek az átvevő­helyre 1976-ban, s a brigád munkájának köszönhetően sok érdekességgel gazdagodhatott a bányászmúzeum. Az idei esz­tendőben szeretnék befejezni az irattárak rendezését. Társadalmi munkában gépe­léssel, pénztáros „kölcsönbe adásával" segítik a munkáskol. lektívákat. A szocialista brigá­dok, ugyanis komoly összegek­kel gazdálkodnak, segítséggel pedig a hivatalos oldal is köny- nyebb. — Jobb a légkör, amióta megalakult a brigádunk — jegyzi meg Judt Nándor. Eredményei alapján az István­oknál' Zetkin Klára brigád 1974- ben oklevél, egy évvel később zászlótulajdonos lett. Tavalyi munkájával kiérdemelte az Aranykoszorús szocialista brigád címet. Hogy felmérje saját ere­jét, munkáját, az év elején ver­senyre hívta a vállalatnál dol­gozó, számviteli—gazdasági bri­gádokat. H. T. A „menő fej” követelményei Mit szeretnének a negyedik X-re? kell, nemsokára felébrednek a kicsik. — Nagyon szeretem a gye­rekeket és ők is engem — ez kölcsönös. A kollektívával is hasonló a helyzet. Gondot je­lent néha csoportomban a korkülönbség: van aki jár, vagy már szépen beszél, míg a többiek még nem, azért ösz- sze lehet hozni őket. Hetente kétszer Pécsre jár iskolába, a gondozónői szakon most harmadéves, idén végez. Képesítésével mehetne csecse­mőotthoni gondozónőnek, vagy átképzéssel más egészségügyi pályára is — de marad. Elé­gedett ember. Jelenleg 1900 forint a keresete, az iskola után több lesz., — Mit szeretnék elérni 40 éves koromra? Az még távo­labb van, de... legalább két gyerekem legyen és olyan fér­jem, aki a házimunkában és a gyereknevelésben is segít. Na­gyon szeressenek a gyerekek, itt, a sásdi bölcsődében és a kollégák is úgy becsüljenek, mint most. Szeretnék! hathetes KISZ-iskolát végezni, jogosít­ványt szerezni és leérettségiz­ni. Addigra talán önálló la­kásom is lesz. Spórolok, rend­szeresen rakom a pénzt az if­júsági takarékbetétbe. Magyar János általános la­katosként szabadult 1972-ben Komlón, Dombóváron dolgo­zott a Láng Gépgyárban, de a három műszakot nem szeret­te, így tavaly nyáron vissza­jött Sásdra és a Nagyközségi Költségvetési üzemben helyez­kedett el. Huszonkét éves. Nős, egy féléves ksifia van. Albér­letben lóknak, havi hatszázért. Ehhez jön még havonta a kétszáz forintos villanyszámla, a négyszáz forintos fűtés és egy ezres a bútorrészletre. Havi keresete 2800—3000 fo­rint körül; a felesége gyesen van, — önálló lakás mikor lesz? — Ha összejön vagy nyolc­vanezer forint, tehát nem tu­dom, illetve nagyon későn. Van már ötezrünk a takarék­ban. Túl nagy a rezsi, kevés marad, élni is kell valamiből. — Szabad időben mit csinál? — Pénz után hajtok. Még az a jó, hogy szeretem a szak­mámat, a műhelyben igyek­szem jól elvégezni á munká­mat, utána meg hajtok a pénz után. Lakni szeretnénk — a sajátunkban. — Ki a menő fej? — Irigylem a lakással, ko­csival, pénzzel rendelkező „gondnélkülieket". Persze ettől azért nem menő fej még sen­ki. Együtt dolgozgatunk sza­bad időnkben egy kollégám­mal, neki sincs sok pénze, mégis menő fej. Miért? Nagy szaktudású, lehet tőle tanulni és segíti a „gyengébbeket”, Közben szó esik arról, hogy talán kap egy alacsony bérű szükséglakást a cégtől, — Negyvenéves koromig sok mindent szeretnék elérni. A legfontosabb egy lakás és még egy gyerek. Másodállásban maszek műhelyt — ha lesz rá pénz —, mert legjobban saját fejem utón szeretek dolgozni. Nem szeretem, ha belebeszél­nek. A továbbtanulás nem iz­gat, a hegesztővizsgát viszont szeretném letenni. Szabó Mihály ugyanott dol­gozik, ahol Magyar János, sőt kollégák is. Huszonhat éves, nőtlen. Dombóváron érettségi­zett, majd utána ő is általános lakatosiként végzett 1971-ben, közben megszerezte a hivatá­sos jogostíványt. Két szakma közül az utóbbi mellett dön­tött. Akkor. — Nősülés előtt álltam, kel­lett a pénz. A nősülésből nem lett semmi, de maradt a te­herautó-vezetés a Volán kom­lói, utána a dombóvári tele­pén, mdjd tsz-nél. Szerettem a vándoréletet és a minél több pénzt. Csikóstöttösön — ahol a szüleimnél lakom — építet­tünk a házhoz, bebútoroztuk. — Mi hozott vissza az ere­deti szakmádba? — Meguntam a kocsikázást és 1976 decemberében idejöt­tem dolgozni a költségvetési üzembe, lakatosnak. Nekem is megvan a kettőnyolc—három és nincs az az örökös baleset- veszély — itt esetleg ráesik va­lami a lábamra. Elégedett a munkájával, sze­reti csinálni. Szeret utazgatni az országban — járt már Cseh­szlovákiában is - ruházkodik és spórol a jövőre. Kocsira nem gondol — talán majd pár év múlva. — A menő fej alapos szak­mai és egyéb tudással rendel­kezik, bele mer szólni minden­be, ha neki más a véleménye. Jó kritikus és önkritikus, köz­vetlen, bírja a környezete ro- konszenvét és bizalmát. A lé­nyeg: mit gondol, mond és csinál. Idegen helyen is hoz­za mindig önmagát, legyen példamutató, de ne akarjon mindiq élen járni. — Ismersz ilyen embert? — Nekem két nagybátyám a példaképem: a Devecseri Jós­ka és a Szabó Jenő, mert meg­felelnek az előbb felsorolt kri­tériumaimnak, — És te? — Elégedett vagyok önma­gommal, — Tizennégy év múlva? — Remélem akkor is. Szeret­nék a mostani szakmámban maradni, de addig elvégezni a hegesztő tanfolyamot és technikumot. Aztán szeretnék csalódat is két-három gyerek­kel és nyugodt családi kör­nyezetben felnevelni őket Csi­kóstöttösön. Talán addigra ko­csim is lesz. Nemi maszekol, elég a napi nyolc óra. Szereti a társasá­got, a sportot, a kiszezést és otthon segít a háztájiban. Murányi László

Next

/
Thumbnails
Contents