Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)
1977-04-06 / 94 szám
6 Dunántúli napló 1977. április 6., szerda Képernyő wMfáMém Ki mit tud? Hát véget ért c nagy nemzeti seregszemle, ifja- iok maximális közérdeklődést kiváltó versenye, a Ki mit tud ... Heteken át téma volt, néznivaló, druk- kolnivaló, sőt a konkrét vélemény-nyilvánítás lehetősége, hiszen a döntő nem egy részvevőjét a közönségszavazatok juttatták idáig. Sokféle dolgot lehetne elmondani az idei Ki mit tud-ról, össze lehetne vetni a régebbiekkel, méltatni lehetne fiataljaink! tehetségét, vitázni a döntésekkel, elmondani, hogy milyen kitűnő alkalom egy ilyen játékos, mégis komolyan vett verseny a közművelődésnek még inkább a köztudatiba ivódására. Ezek helyett röviden csak any- nyit, hogy nekem ezen a Ki mit tud-on két fő élményem volt. Mindkettő a közönség szavazásával függ össze. A kettő látszólag kioltja egymást, de csak látszó lag. Bejuttatott ugyanis a közönség a döntőbe például táncdaléne- keseket, akiknek sem átütő tehetségéről, sem vonzó egyéniségéről nem győződhettünk meg. A nagy mennyiségű szavazat azt bizonyította, hogy a közönség és a szakemberek ízlése között még mindig nagy rés tátong. Az idei Ki mit tud néhány kategóriájában nagyszerű versenyzők, igazi tehetségek, az amatőr mozgalom igazi értékét bizonyító versenyzők hullottak ki, más kategóriákban gyenge mezőnyben is lehetett győzni. Ugyanakkor ezt az apró keserű szájízt csaknem feledtette néhány más közönségszavazat, például az a tény, hogy egyik végtelenül szimpatikus versmondót, aki végül győztesen került ki a döntőből is, éppen a közönség juttatta- idáig. Megfogta volna az embereket ennek a fiatalembernek a konok akarása, az, hogy mint egy,.magányos farkas”, teljesen autodidakta módon, csakis a vers sZeretetétől űzve szavalgatott mostanáig? Sajnálták? Borsot akartak törni a zsűri orra alá? Aligha hiszem. Ennyi embernél mór nem gondolhatunk másra, csakis arra, hogy valóban tetszett nekik e^ o szereplő,, elragadta őket, ragaszkodtak a szerepléséhez, meggyőzte őket ez a fiatalember valamiről, ami — ez esetben — több mint egyszerűen a tehetség jelentkezése. Megismerkedtünk egy nagyszerű emberrel, egyéniséggel is, mondta' valamelyik zsűritag, s igaza volt, hiszen az akarat, a szép és jó ilyen indulatos szeretete, ugyanakkor a szerénység, a magamutogatás hiánya, a rokonszenves egyszerűség mind együtt olyan tulajdonságok, amelyek méltók a figyelemre. S ha ilyen ideálok ügyében már ugyanannyian, vagy majdnem ugyanannyian ragadnak tollat, mint egy divat bűvöletében, akkor a Ki mit tud elérte a legtöbbet, amit elérhetett. Jó volt, érdekes volt, még sokáig téma lesz. Csak a döntő, (amelynek az előrejelzés szerint fél 11-kor kellett volna végződnie), ne akart volna' kan'kurrálni a mexikói olimpiai közvetítésekkel — műsoridejét illetően1... H. E. Vallattáka madagaszkári csillámot Könnyűbúvárok Találtak-e szupernehéz elemeket? Létezésének kérdése nyitott végén elhelyezkedő nehéz — ólomnál nehezebb — elemek atommagjai bomlékonyak, könnyen széthasadnak kisebb darabokra. Ezek az elemek radioaktívak. A bomlékonyság oka az, hogy minél több protont tartalmaz egy atommag, a rövid hatótávolságú magerők, annál kevésbé tudnak érvényesülni benne, a pozitív töltésű protonok közötti elektromos taszítóerő végül is e magok szétszakadásához vezet. Az utolsó, a 92. természetes elem az urán. Igaz, mesterségesen sikerült még 14 elemet előállítani, de ezek közül a 100 körüli protont tartalmazó atommagú (rendszámú) elemek élettartama már olyan rövid; hogy csak igen bonyolult mérőmódszerekkel észlelhető. A bomlékonyság ráadásul a rendszám növekedésével ugrásszerűen nő. A feltételezett szupernehéz elemek atommagja már 110—140 protont tartalmaz, miért reménykedünk hát, hogy valaha is megfigyelhetünk szupernehéz elemeket, hiszen ezek élettartama már mérhetetlenül rövid. Van azonban egy halvány reménysugár. Az elméleti és magfizikusok már régóta felismerték, hogy meghatározott protont vagy neutront tartalmazó atommagok különlegesen stabilak a környező atommagokhoz képest. Ezek a „mágikus" proton vagy neutron számok a 2, 8, 20, 28, 50, 82 és a tudósok remélik, hogy a 126 protonszámú atommag is ilyen. A Floridai Egyetem kutató- csoportjának minden bizalmát egy madagaszkári ' csillám és egy különleges gyor- sitóberendezés táplálta. A mikroszkóp alá helyezett csillám néhány század milliméter átmérőjű zárványa körül ugyanis különös elszíneződött „udvar” derengett. Azt már korábban is tudták, hogy ha egy ilyen zárvány urániumot vagy thóriumot temet magába, akkor ezek rádióaktív sugárzása holdudvarszerűen elszínezi a csillámot. A kutatók érdeklődését az keltette fel, hogy a madagaszkári csillám több zárványa körül olyan elszíneződés volt látható, amely minden természetes rádióaktív anyagnál erősebb sugárzásnak felelt meg. Több jel arra mutatott, hogy azért valamelyik szupernehéz elem felelős. Igen ám, csakhogy minden feltevésből tudományos igazság csak akkor válik, ha helyességét egzakt módszerekkel igazoljuk. Vallatóra kellett tehát fogni a titokzatos zárványokat. Erre a célra használták fel a már említett gyorsítóberendezést, amelynek segítségével századmilliméternél kisebb intenzív protonsugarat állítottak elő. E protonnyalábot a zárványra „rálőve" elérték, hogy a zárványban lévő anyag röntgensugárzást bocsásson ki. Mivel a röntgensugárzás energiája függ az őt kibocsátó anyag rendszámától, így végső soron a zárványban lévő anyagra lehetett következtetni. A kísérlet elvégzése után a röntgensugárzás színképében — sok más, ismert elem színképvonala mellett — olyan vonalakat is találtaik, amelyeket a 124 és 126-os rendszámú szupernehéz elemek vonalaival azonosítottak. A kutatók már akkor is igen óvatosan nyilatkoztak: „fizikái ismereteinknek nem mond ellent az a feltevés, hogy a csillám-zárványok körül megfigyelhető nagy sugarú elszíneződést szupernehéz elemek sugárzása okozta”. A kétkedés hangjai az azóta eltelt időben csak erősödtek. A szupernehéz elemek létezésének kérdése továbbra is nyitott maradt. Autouasarlok kalauza (4.) Kocsi — külföldről Vámmentesen hozhatnak haza személygépkocsit mindazok, akik több mint három évet dolgoztak külföldön, amennyiben hivatalos kiküldetésen, ösztöndíjas tanulmányúton voltak. Ha a külföldi munkaidő csak az egy évet haladta meg, a vámalap 30 százalékát, ha két évnél hosszabb volt, a vámalap 15 százalékát kell megfizetniök. A vámmentesség, illetve a vám- kedvezmény öt éven belül csak egyszer vehető igénybe. Külföldről többféleképpen lehet autót ajándékozni magyar állampolgárnak. Ennek egyik módja, ha az ajándékozó külföldön megvásárolja, és beküldi vagy behozza az országba a gépkocsit. Ilyen esetben a határon bevonják a kocsi rendszámát, s helyette vámforgalmi engedélyt adnak. A gépkocsi vámkezelése később, a lakóhely szerint illetékes vámhivatalnál történik. A fizetendő vám, az ajándékba küldött autó belföldi forgalmi értékének 60 százaléka. (A használt autók vámját is az új kocsik belföldi forgalmi értékének alapján állapítják meg I) Az ajándékozás másik módja: a külföldi személy az autó árát konvertibilis valutában átutalja a Konsumtourist Autószolgálat számlájára. Ilyenkor a vám a szocialista országokban gyártott személygépkocsik után a belföldi érték 50 százaléka, a más országokban gyártott típusok után a belföldi forgalmi érték 55 százaléka. Nem kell vámot fizetni akkor, ha az ajándékozó az OTP IKKA akcióját veszi igénybe. A gépkocsi árát ilyenkor is konvertibilis valutában utalják át. Ha valaki a vételtől számított öt éven belül el kívánja adni azt a személygépkocsit, amelyet valutáért vásárolt a Konsumtourist vagy az IKKA útján, illetékként meg kell fizetnie a kocsi belföldi forgalmi értékének 10 százalékát. A középhullámú sávban egyre fokozódik a verseny. Sok országban a jelenlegieknél erősebb, nagyobb teljesítményű rádióadókat építenek. Erre nem lenne szükség, ha minden ország betartaná azt az 1948- bami kötött egyezményt, amely kinek-kfnek kijelölte .^helyét az éterben" (adási frekvenciáját, hullámhosszát), hogy az egyik adó ne zavarhassa' a másikát Az egyezmény formálisan ma is érvényben van, de a szabályokat senki nem tartja be. így nem csoda, hogy a vételi lehetőségek minden országban fokozatosatn romlanak. Ez ellen pedig csak egyféle módon lehet védekezni: fokozni kell az adási' teljesítményt, a szó szoros értelmében elnyomni a „konkurrens” adókat. Hazánk is kénytelen volt erre at útrai lépni, amikor — hosszú türelmi idő után — -megépítette és üzembe helyezte a 2000 klilowattos saltii rá d i óa d ó -á 11 o má st. Szomszédaink sem nyugszanak bele az! egyre mostohább helyzetbe, erről tanúskodik a kép is, amely Csehszlovákiában ai közelmúltban elkészült adótornyok egyikét ábrázolja. Két ilyen, 335 méter magas antennatorony épült,, s mindegyik 750 kilowatt teljesítményű műsorsugárzásra képes (összehasonlításul : a mi solti tornyunk 299,5 méter magas, s kétezer kilowattos adóberendezéssel rendelkezik). A csehszlovák adótorony — hasonlóan' solti „testvéréhez" — nem középen kiszélesedő, szivar formájú (mint a jól ismert lakihegyi adó), hanem egyenletes háromszög kereszt- metszettel tör az ég felé. Pirosra és fehérre festett, 6,25 méter magas elemek egymáshoz csavarozásával állították össze a tornyokét. Stabilitásukat négy szinten három-három acélsodrony kötél biztosítja', így az óránkénti 200 kilométeres széliökésekét is kibírják és az esetleges földmozgásoknak is ellenállnak. a tudomány szalgálatában Oxigén- és neon« keverék a légzéshez Világszerte divatos sporttá vált a könnyűbúvárkodás, amely alkalmassá teszi az embert arra, hogy bonyolult, nehéz védőruha és sisak nélkül hatoljon le a vizek mélyébe. Fő előnye ennek a módszernek, hogy a könnyűbúvár szabadon mozog, úszik a vízben, oxigént szállító csővezeték nem köti a felszínhez. Hátán palackot visel, amelyet automatikus szelep zár el, azon keresztül áramlik az oxigén a búvár tüdejébe. Minél mélyebbre száll alá, annál nagyobb nyomással engedi az automatikus szelep az oxigént. A kezdetben kedvtelésnek induló sporttól jelentős segítséget kapott a tudomány. A könnyűbúvárok minden más lehetőségnél jobban tanulmányozhatják a vizek, korallszir- tek, a tengerfenék élővilágát. A régészet leletanyagát tetemes értékekkel gazdagították a könnyűbúvárok a tengerfenékről, elsüllyedt hajókból fel A Szovjetunió Tudományos Akadémiája tengerkutató intézetének könnyűbúvárja tengeri szervezeteket gyűjt továbbra is 1976 nyarán a világ tudományos közvéleményét felkavarta a hír: szupernehéz elemeket fedeztek fel! A gyorshír után röviddel a neves fizikai folyóirat, a Physical Review Letters is közölte a Gentry vezette amerikai kutatócsoport publikációját a szupernehéz elemek felfedezéséről. Mik ezek a szupernehéz elemek és miből következtettek arra, hogy valóban megtalálta őket az „elemvadász" kutatócsoport? Tudjuk, hogy Földünkön 92 természetes elem van. 1800- ban ezek közül még csak 34- et ismertek, 1870 körül azonban már tudták, hogy számuk 92. Ekkor foglalta őket értelmes rendszerbe egymástól függetlenül Mengyelejev és L. Meyer. E periódusos rendszer színre hozott egykori eszközökkel. A technika is gyakran veszi igénybe a könnyűbúvárok segítségét különféle víz alatti építkezésekhez, víz alatti berendezések ellenőrzéséhez, karbantartásához. A könnyűbúvárok egyre mélyebbre merészkednek a tengerekben. Éppen húsz éve még, 1957-ben szenzációnak számított, hogy egy angol búvár a norvég partok előtt, 184 méter mélységbe ereszkedett le, 1962-ben pedig egy svájci matematikus a kaliforniai partok előtt már 305 méter mélyre szállt alá. Hol lesz a mélységi határ, ahová az ember bántatlanul lejuthat, ma még el sem képzelhető. Tény, hogy a fent említett mélységekbe sem lehetne lejutni közönséges sűrített levegővel. A „mélymerülő” búvárkészülékek tartályaiban olyan mesterséges levegő van, amelyben a nitrogént hélium pótolja, Verseny az éterben Nemesített aszfalt A Varsói Műszaki Főiskola kutatói eljárást dolgoztak ki a kőolajfinomítás során nyert aszfalt javítására. A kőolajból nyert aszfalt ellenállóképessége lényegesen kisebb az időjárás befolyásaival szemben, mint a természetes aszfalté: hőségben megpuhul, fagy esetén pedig merevvé, törékennyé válik. A világ természetes aszfaltkészletei azonban csekélyek, ezért a kutatók az olaj finomítása során nyert aszfalt javítására törekednek. A legjobb nemesítő anyagok a műgyanták, ezek azonban ilyen célokra túl drágák. A varsói kutatók a műanyag gyártása során keletkező különböző hulladékokat vizsgálták ebből a szempontból. Ilyen hulladék a polipropilén is, amely eddig kárbaveszett. A vizsgálótok azt mutatják, hogy ha ebből a polipropilénből 7—8 százalékot adnak a kőolajfinomítás során nyert aszfalthoz, akkor az a legjobb természetes aszfaltfajtákkal azonos minőségű lesz. A hő- és hidegállóság egyaránt mintegy 50 százalékkal javul. rádióadók Senki sem tartja be az érvényes egyezményt Űj rádióadó-torony építése Csehszlovákiában Új, nagy teljesítményű Mennyi lesz d mélységi rekord?
