Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-06 / 94 szám

1977. április 6., szerda Dünantult napló 3 Segítés, összefogás kellene Siklós újra fazekas­központ lehetne Külföldön és a szomszédban is van példa Halványhangú jelzés lehet csupán a siklósi fazekasmű­vészet feltámasztása érdeké­ben e néhány soros eszmefut­tatás. Mégis úgy hisszük, jó­szolgálat a szólás, a közös akaratra és gondolkodásra ser­kentés a világszerte rene­szánszát élő fazekas mester­ség mellett, különösen oly időben, amikor a hajdani Ge­lencsér Sebestyén fazekas népművészt már az utolsó sik­lósi mesterként - emlegetjük. Két évszázada még utcájuk volt a siklósi fazekasoknak és a század hajnalán is vagy har­minc csalódnak volt kenyéradó mestersége. Ahol forog a korong És ma? Nincs folytatás, vé­ge, kihalt a mesterség. Ma nincs már Siklóson élő faze­kasipar. A vár körüli bódék­ban virágzik a giccs, melyet „siklósi emlék”-ként hord szét a sok tízezer látogató. Franciaországban a turizmus fejlődésével a legeldugottabb vidékek népi kerámiái is fel­jutottak Párizsba, ahol az ipar utánzatokat készít róluk. Kö- zép-Ázsia ősi városában, Sza- markand.ban, a leglátogatot­tabb emlékhelyen a Bibiha- numban a hagyományok ápo­lására és a turisták igaz örömére egész nap forognak az agyagos korongok és ké­szülnek a szebbnél-szebb fi­gurák. így volt ez Siklóson is. A helybeli lakosok mindennapos és egyszerű fözőfazekait ké­szítették el, de jutott népi ihletéssel készült színes, virá­gos, mázas, sokformájú, szép korsó, kancsó, tányér, gyer­mekjáték vagy egyéb búcsú­fia meg a gyűdi búcsúk szí­nes piacára is. így vitték szét a búcsúsok a siklósi fazeka­sok hírnevét és a korsókban a gyűdi borokat. Példákért nem kell távoli or­szágokat bejárni, csak át kell menni Szekszárdra vagy Ka­posvárra. Ott élő barátaink akár egy félnapos program­ban is helyet találnak a helyi népművészek műhelyeinek meglátogatására, ahol hamar élvezetes beszélgetés fonja kö­rül az élő fazekasművészetet. A romantikus hiedelemmel el­lentétben tevékenységük nem a népi lélek valamilyen érzé­kenységének megnyilvánulása. Ez a fajta művészet nem újat alkot, hanem hagyományokat őriz és rögzít. Hagyományok­ból él és azokat eredeti vo­násokkal gazdagítja. A ha­gyományok pedig nagyon ve­gyes eredetűek és korúak le­hetnek: viszonyúihatnak a kö- korszakba éppúgy, mint az elmúlt századba. Leült adminisztrálni Végh István nevével egy kis- galériai kiállításán találkoztam. Akkor még Kishajmáson élt és a kerámiagyárban dolgozott. Munkái érdekesek, figyelem- keltőek voltak. Siklósi ihletésük még nem tükrözte egy egysé­ges tájegység fazekas mester­ségét. Érthetően, hiszen alig volt túl a húsz esztendőn és munkaidőben, üzemszerűen foglalkozott a siklósi fazekas múlt hagyományaival. Két év múlva — pár héttel ezelőtt — újra találkoztam Végh Istvánnal a siklósi föld­hivatalban, ahol adminisztrá­torként dolgozik. Visszatért szülővárosába, a hajdani Fa­zekas utcában lévő családi házba, tele álmokkal, tenni- vágyással. Próbálkozásai sze­rénységük és járatlanságuk miatt az álmokat zsákutcába vitték. Felhagyott a gölöncsé- ri álmokkal, szétosztogatta ki­állításokat járt munkáit és le­ült adminisztrálni. Anyagi ereje nem tette lehetővé egy kis műhely összehozását, akár a házuk udvarán. A készség adott Pedig egy ilyen kis műhely­ben is, fiatal segítőtársak be­vonásával életre lehetne kel­teni a siklósi fazekas hagyo­mányt. Csak lehetőség és hívó szó kellene — munkáskéz vol­na — és egy új fazekasköz­pont születhetne, amely pél­dájával és munkájával meg­akadályozhatná egy szép mes­terség feledését a megyében, Siklósnak pedig új idegenfor­galmi vonzást adhatna. Kész­ség is van: a helyi vezetők most már tudnak Végh István­ról, munkáit a megyénél is is­merik és értékelik. Adva van tehát egy hozzáértő ember készsége, van formálható agyag, támogató akarat. Ha mindez kiegészül a siklósi lo­kálpatriotizmussal és lelemé­nyességgel, a _ cementgyár és egy-két termelőszövetkezet fia­taljainak társadalmi készsé­gével és népművészet iránti szeretetével, akkor rövidesen beszámolhatnánk a siklási fa­zekasművészet „legújabbkori" alapjainak lerakásáról. Dr. Takács József Az anyanyelv: kincs Az általános iskolák nemzetiségi anyanyelvi oktatása Baranyában Az anyanyelv: kincs. Sokat emlegetett tény, szinte közhely ez már. Természetesen nem vé­letlen, hogy a nemzetiségi, közművelődési törekvések je­lentős része is az anyanyelvi kultúra fejlesztésére irányul — a hagyományőrzés, hagyo­mányápolás mellett, azzal szo­ros egységet alkotva. Nemze­tiségi politikánk egyik sarkala­tos kérdése ez, amelynek való- raváltására az állam jelentős összegeket áldoz. Mik az ered­ményei Baranyában az általá­nos iskolai nemzetiségi anya­nyelvi oktatásnak és mik az e területen soron következő leg­fontosabb feladatok? Többek között erről tárgyalt a napák­ban a Baranya megyei Tanács Nemzetiségi Bizottsága. Prerádovics Emil szakfelügye­lő elmondta, hogy szerb-hor- vát nyelvet a megyében az 1976/77-es tanévben 19 isko­lában 825 tanulónak tanítanak anyanyelvi fokon. Az utóbbi években a szerb-horvát anya­nyelvi oktatásban részt vevő tanulók száma megnőtt; Ez az ilyen jellegű oktatás maga­sabb fokú szervezettségével függ össze. Számos újabb is­kola is bekapcsolódott a szerb-horvát nyelvoktatásba. Ezt a munkát jelenleg 24 ne­velő látja el, akiknek többsé­ge már most rendelkezik a megfelelő szakképzettséggel, hárman pedig jelenleg tanul­nak levelező tagozaton. Nagy előny, ha már óvodás korban kezdik Idén szeptembertől új tanterv 1977 szeptemberétől új tan­terv lép életbe. Az új tanterv bevezetése természetesen nem éri váratlanul a nevelőiket, akik már jelenleg is tervszerű továbbképzések keretében is­merkednek e fontos dokumen­tummal. Az első osztályokba beirat­kozó gyerekek anyanyelvi tu­dásszintje általában meglehe­tősen alacsony szintű. E te­kintetben előnyösebb azoknak az iskoláknak a helyzete, ame­lyek mellett az óvodákban anyanyelvi képzés is folyik. Éppen ezért, ott, ahol jelen­leg nem működnek még ilyen óvodáik, fontos feladatot képez az iskolai előkészítő tanfolya­mok szervezése, a hatékony nyelvi alapozás érdekében. Prerádovics Emil a további­akban hangsúlyozta, hogy me­gyénk iskoláiban a szerb-hor­vát nyelvoktatás a tancnyag mennyiségét és minőségét, va­lamint a módszerek megvá­lasztását tekintve is, korszerű­en, hatékonyan történik. Az utóbbi időben nagyobb szere­pet kapott az oktatásban a beszédkészség fejlesztése, va­Zsigmond-kori leletek egy kútban Két középkori utca Középkori városalaprajzot tár­nak fel és régi térképeket, te­repbejárásokat igazolnak a Pécs belvárosában előkerülő régészeti leletek. Legutóbb a Leonardo da Vinci utca 12. szá­mú ház udvarán ásott rá egy középkori kútra a Baranya Me­gyei Aknamélyítő Vállalat egyik brigádja. A kút a 15. század elején beomolhatott, használ­hatatlanná vált, így idővel sze- métgödömek használták. Kárpáti Gábor régész, a kö­zépkori Pécs feltárója figyelem­re méltónak tartja az épületet, amelybe gótikus kapu vezet, s az udvart, amely valószínűlég tele van gótikus padlócserepek­kel. A kútból nagyon szép, 13— 15. századi cserepek kerültek elő: mázas, alakos kályhasze­mek tégla alakú és áttört don­gas sarokkályhaszemek és gyö­nyörű zöldmázas díszkerámia. Az ipartörténeti szempontból és középkori kisplasztikaként is ér­dekes kályhaszemek különféle Zsigmond korabeli címerek mo­tívumait ábrázolják, így lilio­mot, sárkányt, Szent György lovagot és ágaskodó, nyilat tartó oroszlánt. A most feltáruló kút igazolja azt a középkori forrást, misze­rint a mai Hunyadi és Leonardo utcák helyén azokban a száza­dokban is utca volt. G. O. A tanárképző kamarakórusának sikere Az angol rádió (a BBC) és az Európai Rádiószövetség minden évben megrendezi az „Énekeljenek a népek” ver­senysorozatát. 1977 január­jában érkezett a hír, hogy a Pécsi Tanárképző Főiskola Dobók Pál vezette női ka- marakór'usa rangos helye­zést ért el ezen a sereg­szemlén. — A Magyar Rádió kér­te fel kórusunkat, hogy készítsünk a versenyre egy húszperces összeállítást — mondja Dobók Pál. — 1975 decemberében kellett ezt magnószalagon leadni, 1976 nyarán értékelték; ez év januárjában pedig meg­kaptuk az eredményt. öt­hat kategóriában nevezhet­tek az együttesek, mi má­sodik helyezést értünk el a női karok között. A magyar együttesek közül a Schütz- kórus és egy budapesti gyer­mekkar szerepelt rajtunk kí­vül. — Hogyan készültek erre a rangos vetélkedőre? — A felkészülés két hó­napja a kórus életének egyik legörömtelibb szaka­sza volt. A főiskola optimá­lis feltételeket, heti három próbát biztosított két hóna­pon ót, és a verseny előtti hét minden délutánján gya­koroltunk. Naponta láthat­tuk a befektetett munka megtérülését. Magasszínvo­nalú produkciót pedig csak ilyen körülmények között le­het elérni. — Mi volt a versenyen való részvétel visszhangja? — Felkértek bennünket a már említett Schütz-kórussal egy közös koncertre, amit egyenes adásban közvetítet­tek a 6-os stúdióból. A leg­szebb elismerést azonban Sztojanovits Adriennétől kap­tam. Ö volt az a nagy kar­nagyegyéniség, aki elsőként vállalta Bartók és Kodály kó­rusműveinek megszólaltatá­sát. Kodály neki ajánlotta a Pünkösdölöt. Műsorunk rá­dióbeli elhangzása után le­velet kaptunk tőle, amelyben azt írja, hogy előadásunk­ban „minden modorosságtól mentes, természetes szépsé­gében” hangzott el a Ko­dály-mű. „Köszönet érte", fejezi be a Dobók Pálnak írt levelet Sztojanovits Adrienne. — Repertoárjukat még milyen darabok töltik ki? — Sajnos, aránytalanul kevés mű íródik női karra, mivel mind a régebbi, mind a mai szerzők fantáziáját a vegyeskari hangzás izgatja jobban. Énekelünk gyermek­kori műveket és politikai ünnepekre szerzett kom­pozíciókat is — hiszen hall­gatóinknak választott hiva­tásuknál fogva is ismerniük kell ezeket, de a XV—XVI. századi mesterek és az avantgarde szerzők műveit is szívesen megszólaltatjuk. — Milyen tanulságokat hozott ez a két nagy fellé­pés? — A BBC és az Európai Rádiószövetség helyezése is bebizonyította, hogy/a nagy teljesítmények eléréséhez nem elég az az erőbefekte­tés, ami tíz évvel ezelőtt ele­gendőnek bizonyult. Aho­gyan a sportban a század­másodpercekért folynak a küzdelmek, és a sportolók, edzők azok túlteljesítésére törekednek a tréningekkel, a kórusművészetben is elen­gedhetetlen a sok, a rend­szeres gyakorlás. Az emberi torok pedig a legérzéke­nyebb, legcsodálatosabb hangszer. Ennek a megfele­lő kondícióban tartása nem egyszerű feladat, hiszen az igények emelkednek, s az eredmények megtartásához is hallatlan energia szüksé­ges. — Legközelebbi fellépé­sük? — Április 23-án nyilvános "koncertet adunk a Magyar Rádióban. Gállos Orsolya gyis a tanulók anyanyelver* történő beszéltetése, a szó­kincs tervszerű gyarapítása, a helyes irodalmi kiejtés szilárd megalapozása. Több iskolában sikerült már érvényesíteni azt a törekvést, hogy az ének tantárgy törzs­anyaga mellett a gyerekek mi­nél több helyi délszláv nép­dalt ismerjenek meg. Emellett fontos célkitűzés áz is, hogy a természettudományos és a hu­mán tárgyak keretében minél több szakkifejezést tanuljanak. Az iskoláik nemzetiségi jel­legében a külsőségekben és a tartalom tekintetében egyaránt javulás mutatkozik. Több isko­lában van nemzetiségi szak­terem, ahol horvát, szerb nyelvű faliújságok, dekorációk színesítik a falakat. Az iskolák úttörőcsapatainak munkatervei­ben is egyre nagyobb teret biztosítanak a nemzetiségi jel­leget hangsúlyozó feladatok­nak. Az anyanyelvi oktatásban nélkülözhetetlen szerb-horvát ifjúsági könyvek is növekvő számban találhatók meg az is­kolák könyvtáraiban. — összegezésként megálla­pítható — mondotta végezetül a . szakfelügyelő, hogy mind­azon tanulók, akik alacsony szintű nyelvtudással kezdik ta­nulmányaikat, a nyolcadik osz­tály elvégzése után jót beszél­nek anyanyelvükön. A német nemzetiségi általá­nos iskolai anyanyelvi oktatás helyzetéről dr. Márta Jánosné szakfelügyelő tájékoztatta a bi­zottságot. Megállapításai a pé­csi és a sásdi járásra, vala­mint Komló és Mohács okta­tási intézményeire vonatkoztak. Elmondta, hogy szervezeti kér­dések tekintetében az utóbbi évek komoly fejlődést hoztok. Évről évre egyre több iskolában vezetik be a német nemzeti­ségi nyelvoktatást, emelkedik a tanulói létszám is. A nyelvok­tatás folyamatossága a leg­több iskolában biztosítva van — elsőtől a nyolcadik osztályig. A folytonosság hiánya jelen­leg Kozórmislenyben, üszög- pusztán és Gyódon jelent prob­lémát. Ezeken a helyeken ugyanis csak alsó tagozat mű­ködik. Sok helyen összevont csoportokban történik az ok­tatás, és ez hátrányt jelent Tárgyi feltételek dolgában meglehetősen vegyes a helyzet­kép. Az iskolák jelentős része a gyengén felszerelt kisiskolák közé tartozik. (Ezen vélemé­nyünk szerint a megfelelően szervezett körzetesítés segítene a legnagyobb mértékben.) A tankönyvi ellátottság hiányos­ságaiból eredő gondokon az új tanterv életbeléptetésével összefüggően megjelenő új tan­könyvek enyhítenek majd — előreláthatólag. Német nemzetiségi nyelvok­tatással jelenleg 30 pedagó­gus foglalkozik az említett te­rületen. Közülük 6-an német szakosok, 12-en német nyelvű tanítóképzőt végeztek, 8-an ta­nári képesítéssel rendelkeznek ugyan, de nem német szako­sok. Képesítés nélkül 4-en ta­nítanak, de mind a 4-en ta­nulnak. Végezetül dr. Márta János­né megállapította, hogy bár a német nemzetiségi nyelvoktatás eredményei eléggé eltérőek, az utóbbi években jelentős fejlő­dés, előrelépés tapasztalhatóe téren is. Az új tanterv beve­zetése, az új' tankönyvek meg­jelentetése, valamint a nemze­tiségi bázisiskolák kialakulása várhatóan tovább növelik a né­met nemzetiségi nyelvoktatás hatékonyságát. — B. K. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents