Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-28 / 115. szám

1977. április 28., csütörtök Dünantűlt Tlaplö 3 OTTHoniuiuK — sniflT ügyünk Nagyszerű eredményeink egyike az egymillió-ötvenezer lakás Új lakásban a lakosság egyharmada Legyen serkentő az egészséges türelmetlenség is Az ország lakosságának egyharmada költözött korsze­rű, új otthonba az elmúlt más­fél évtizedben — állapítja meg a Központi Bizottság ülé­séről kiadott közlemény. Ugyanitt olvashatunk arról is, hogy a még ki nem elégített, indokolt igényeket, az önálló lakásra jogosultak növekvő számát is számbavették az ülésen és megállapították, hogy továbbra is fontos tár­sadalompolitikai kérdés a la­káshelyzet folyamatos javítá­sa, amit az állam és a lakos­ság együttes erőfeszítésével le­het és kell megoldani. íme: előttünk a lakáskérdés, vagy ha úgy tetszik, a lakáskérdés két oldala. Mondhatnánk: két, egymással összefüggő, s egy­mástól mégis merőben elütő oldala. Nyugodtan mondhatjuk, a közös, évtizedes munkának, nagy erőfeszítéseknek kevés olyan nagyszerű eredménye van, mint a 15 év alatt fel­épült egymillió-ötvenezer la­kás. Mondhatnánk: ezt tudni biztató, felemelő érzés min­denki számára, mégis óvako­dunk e kijelentéstől. Mert igaz ugyan, hogy ezért a tel­jesítményért az egész nép megküzdött (kivéve talán azon keveseket, akik noha módjuk­ban állt volna, semmit sem tettek saját lakáskörülményeik javításáért; bár más irányú munkájukkal bizonyos értelem­ben nekik is részük lehet a sikerben), és nyilvánvaló az is, hogy ilyen sok ember, család lakásproblémájának végleges, vagy átmeneti megoldása kö­zelebb hozza a még meglévő és nyomasztó lakásgondok megszűnésének idejét. Mindez igaz. De méginkább az, hogy ha valamiben, hát e téren az ember valóban ,,egyedüli példány", nem ké­pes feloldódni a közösség, akár a nagyobb rész örömé­ben sem, ha magának, csa­ládjának még mindig rossz la­káskörülmények között, idege­nekkel, vagy — ami koránt­szólván mindenkinek; a lakás azonban egy és oszthatatlan: vagy van, vagy nincs. És több mint egymillió felépülte még növeli is a türelmetlen­séget. Nem baj. Növelje is mind­azokban, akik tehetnek egyet- mást ebben a roppant szerte­ágazó, a gazdaság, az ipar szinte minden ágára kiterje­dő tevékenységben! És nö­velje azokban az igénytele­nebb emberekben — ilyenek is vannak —, akiknek az ital­tól a kocsiig minden előbbre- való, mint a tisztességes, em­berhez illő otthon megterem­tése. Nagyobbrészt azonban nincs ilyen baj az igényekkel. Ellenkezőleg. Emberek, csalá­dok ezrei, akik, amelyek így vagy úgy a közelmúltban, ne­tán régebben önálló lakáshoz jutottak és belekóstoltak a jóba — amit oly könnyű meg­szokni —, megszaporodván, gyermekeik és természetes vá­gyaik növekedvén, okkal, jog­gal érzik szűknek a valaha annyira áhított kis lakást. És ne mondja senki erre, hogy: micsoda feledékenység, bez­zeg, ha neki lenne olyan la­kása ... I Ne mondja senki, mert juthat még hasonló hely­zetbe. Valóban — társadalmi méretekben — joggal növek­szik a remény, hogy lényege­sen csökken a lakásgond. Azért csökken csupán, és nem szűnik meg, mert objek­tív és szubjektív értelemben egyaránt növekszik a szükség­let; az egyre korszerűbb épí­tés, a szebb, a modernebb új lakások új vágyakat teremte­nek. Meg aztán a másfajta igé­nyekről sem feledkezhetünk meg, amelyekről szólván ugyancsak ne legyintsen sen­ki, mondván: álljanak a fa­lak! Mindenki tudja, miről van szó. Arról, hogy koránt­sem mindegy sem a lakás, sem a település, a város vo­natkozásában, milyen otthont, A 15 ÉVES LAKÁSÉPÍTÉSI TERV EREDMÉNYE.... A SZÁZ LAKÁSRA JUTÓ SZEMÉLYEK SZÁMA I960 351 1976 310 A SZÁZ SZOBÁRA JUTÓ SZEMÉLYEK SZÁMA 1960 — ==|250 1976 1170 s ' =3 OC az UJ ►— sem jobb —, nem kívánt mó­don a nagyobb család tag­jaival összezárva kell élnie. Egyedüli példány, mert a la­kás az a hely, amelynek csöndjébe az ember visszavo­nulhat bújával, bajával vagy örömével, ahol magában le­het, ha annak érzi szükséges­ségét, és ahol azzal időzhet, . akinek társaságára vágyik. Ilyen saját lakás-birodalomra minden családnak, azon belül saját háborítatlan fészekre minden felnőtt embernek, sőt, hovatovább minden gyereknek is szüksége van. S akinek ilyen még nincs, az türelmetlenül várja a megvalósulás közelebb hozott napját is. Furcsa dolog ez. Az anyagi jólét, a jobb élet, ha más-más mértékben is, de kijut úgy­milyen házat kerítenek azok a falak. Hogy milyen szűkebb és tágabb környezetben la­kunk, élünk, mozgunk. Ettől is függ az életünk. Azokat a „falakat" úgy kell emelni, hogy ezt mind belekalkuláljuk. Mégpedig hosszú évtizedekre előre gondolkozva. És azt se feledjük, hogy az évi csaknem százezer — nem csekélység I — több mint felét magánerőből, jelentős részét családi ház formájában építik föl a magánépítők, ahhoz ké­pest még mindig aránytala­nul kevés szervezett segítség­gel, amekkora szervezett erő az állami, közösségi lakásépít­kezés mögött áll. Ráadásul az egyik és a másik „féllel" szemben is van­nak jogos követelményeink. A 15 ÉVES LAKÁSÉPÍTÉSI TERV EREDMÉNYE.... AZ ÉPÍTETT LAKÁSOK SZÄMA ÉS MEGOSZLÁSA AZ ÉPÍTTETŐK SZERINT Állami kölcsön *,hn"' „ __ nélkül \ szövetkezeti erőből Magánerőből . Állami kölcsönnel Épült: 1047924 db lakás AZ ORSZÁG LAKÁSÁLLOMÁNYA 1976. ELEJÉN Még mindig nem tetszenek maradéktalanul lakótelepeink és még kevésbé magánépítke­zéseink. Tisztelet a kivételnek! És itt nem holmi, a divat ér­telmében vett tetszésről, „kül­sőségekről" van szó, hanem minőségről, életformáról. Erre se legyintsen senki, mondván: a mennyiség a fontos, az évi százezer. Az évi százezret úgy kell megépíteni, hogy minden tényleges, jogos mai és hol­napi követelménynek megfe­leljen. Végtére a saját ottho­nunkról, a saját házunkról, ut­cánkról, városunkról, a saját országunkról van szó. Van en­nél fontosabb? Balog János Szovjet kombájnakoió az AGROKER-nél Nyiva- és Kolosz- kombájnok részletre Egy hét alatt 25-öt vittek el A múlt szerdán az AGRO- MASEXPO-n adták át kis ün­nepség keretében a 25 000. szovjet gabonabetakarító kom­bájnt a magyar mezőgazdaság­nak. Ebből az alkalomból tud­tuk meg, hogy hazánkban je­lenleg 45 ezer szovjet traktor és 11 ezer gabonakombájn üze­mel, s hogy mezőgazdaságunk traktorigényének 65 százalékát, kombájnigényének 85 százalé­kát pillanatnyilag is a szovjet ipar elégíti ki, A huszonötezres szám önma­gáért beszél. 1958 óta ennyi kombájnt szállítottak a szovjet gyárak mezőgazdasági nagy­üzemeinknek az SZK—3-as, SZK—4-es, és a továbbfejlesz­tett SZK—5-ös és SZK—á-os tí­pusokból. A szovjet kombájnok versenyképességének titka fő­ként alacsony árfekvésükben rejlik, ami ma egyáltalán nem elhanyagolható szempont a mezőgazdaságban. Egy nyuga­ti típusú kombájn árán két-há- rom szovjet gabonabetakarítót vásárolhatnak a nagyüzemek. A Nyiva kombájn ára 230 ezer forint, a nagyobb teljesítményű Kolosz kombájnt 380 ezer fo­rintért forgalmazza a kereske­delem. Pécsett az AGROKER az el­múlt napokban kedvezményes kombájhakciót indított. Az ak­ció keretében a szovjet Nyiva kombájnokat 10 ezer forint, a Kolosz kombájnokat 15 ezer forint előleg befizetésével lehet június 31-ig megvásárolni és azonnal elszállítani. A vételár fennmaradó részét az állami gazdaságok és termelőszövetke­zetek ráérnek 1978. augusztus 31-ig kiegyenlíteni. A gép ad­dig két aratási szezont végig­dolgozik, s gyakorlatilag meg is hozza, vissza is téríti az árát Mint az AGROKER-nél meg­tudtuk, az akció iránt igen élénk az érdeklődés. Bár az aratás még messze van, már az első héten 25 szovjet kombájnt vettek meg a baranyai nagy­üzemek. Kettesével-hármasával viszik, a Szigetvári Állami Gaz­daság például 6 szovjet kom­bájnt és hat szalmakocsit vásá­rolt meg az akcióban. Az 53 darabos készlet tehát egy hét alatt a felére csappant, de a vállalat géposztályán közölték, hogy amennyiben a saját kész­let kimerül, utánrendelésekkel, ha nem is korlátlanul, de meg­nyugtatóan ki tudnak minden igényt elégíteni. Rónaszékiné Néma kolompok Egy kép a nagy sikerű, tapasztalatokban gazdag megyei juhásznapról: gyakorlati bemutató a Szigetvári Állami Gaz­daság keselőci juhtelepén. Fotó: Jozipovics J|Bz az eset jutott eszem- be, amikor a püspök falura látogatott és kissé megütközve kérdezte, miért nem harangoznak a tisz­teletére, mire a plébá­nos: ennek három oka van, az első, hogy nines harang .. Megyei juhásznap zajlott nemrég Szentegáton, s mi­közben a tanácskozás akö­rül forgott, hogyan lehetne Baranya nagyüzemi gazda­ságaiban társulásokkal felvi­rágoztatni ezt a külkereske- delmi érdekekből fontos ága­zatot, szó esett a háztáji és az egyéni állattartók gond­jairól is. Arról, hogy nincs harang. Mostoha helyzetüket a ta­nácskozáson felszólaló bólyi gazda' ecsetelte: a bólyi fo­gyasztási szövetkezet kebelén belül szakcsoportba szeretné­nek tömörülni, vannak tizen­négyen, csaknem négyszáz anyajuhhal és háromszáz bá­ránnyal, s akár tízszer ennyi anyajuhot is tartanának, ha ... Ha a szövetkézét ré­széről erősebb lenne a tár­sulási szándék, ha nem mér­nék olyan szűkmarkúén a le­gelőket. Bizony, ez másfelé is kísértő gond. Miközben az ágazat felvirágoztatásának óhajától visszhangzik az or­szág, közben sokan hajlamo­sak átsiklani a feltételek biztosítása felett. Afelett, hogy a háztáji és az egyéni birka is fűvel él, a juhnyáj- nak legelnie kell valahol. E téren sokhelyütt elzárkózás tapasztalható. Sajnos, további „aprósá­gokkal" is szolgálhatunk. Mi­közben el vagyunk ájulva, o nyugati és az arab kereske­dők micsoda jó pénzeket fi­zetnek a pecsenyebárányért, dől a valuta, létezik egy ren­delet, omety megtiltja a ház­tájiban nyolcnál több juh tar­tását Igaz viszont hogy szarvasmarhából tarthat akár száznyolcvanat is, sőt, még adót sem kell fizetnie utá­na. Továbbá az sem deríti nagyobb kedvre a kistenyész- tőket, hogy állatkísérő jegyet kell kitöltetniük az egészség- ügyi hatósággal, de nem csoportra, hanem külön-kü- lön minden egyes állatra. számunkra nehéz vi­lággazdasági helyzet­ben manapság minden, lát­szólag apró tételnek jelen­tősége van, amit gazdasá­gosan exportálni tudunk. Lát­szólag apró tételek ezek, mert ki gondolná például, hogy az olyan „aprójószág­ból”, mint a nyúl, nagyobb exportbevétele van az or­szágnak, mint a gyógyszerki­vitelből. Csakhogy ehhez né­mi feltételeket is kell bizto­sítanunk. Esetünkben: ha­rang kell, legelő kell. Mert csak akkor kondulhat meg a kólómp a háztáji és egyé­ni gazdák juhnyájainak nya­kában. (miklósvári) Megérkeztek a 0 női divatszandálok, # férfi félcipők, 0 weekend-cipök. • szandálok MINDEN NAGYSÁGBAN, TÖBB SZÍNBEN A MERUKER CIPÖSZAKUZLETEIBE! Cipőszalon, Pécs, Kossuth L. u. 7. Sztár Divatüzlet, Pécs, Kossuth L. u. 11. Belvárosi Áruház, Pécs, Kossuth L. u. 23. Cipőszakbolt, Pécs, Bem u. 18. Cipöszakbolt, Pécs, Kossuth L. u. 59. Tavaszi cipöújdonságainkkal várjuk kedves vásárlóinkat szaküzleteinkbe!!

Next

/
Thumbnails
Contents