Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-22 / 109. szám

1977. április 22., péntek

Dunantmt napló

3

Tanácstagok a munkáslakosság életkörülményeiről

Régi bányászlakások Pécsszabokaon

Szokotai M*.

A közelmúltban városi tanácsülés tárgyalt a pécsi munkáslakosság életkörülményeiről. Az elnöki előterjesztés a lakás- ellátástól a művelődés- ügyig sorra vette és értékelte az elmúlt évek tanácsi határozatait és ezek végrehajtásának hatásaiból vont le következtetéseket a munkáslakosság mai életkörülményeiről. A kibontakozott vita teljesebbé tette a képet. A felszólalók elemző módon tártak fel olyan jelenségeket, amelyek a tanácsi határozattól függetlenül is figyelmet érdemelnek.

Mi lesz a régi bányászkolóniákkal?

I

ezóaazdaságában

m z 1977. évi népgazda- sági célkitűzéseknek a mezőgazdaságra vonatkozó tervszámait olvasva, vagy a világ élelmiszer termelésének és igényének tendenciájáról elhangzó véleményeket hallva, önkéntelenül felmerül a kérdés: mit tehetnek, illetve mit tesznek a szakemberek a növekvő feladatok sikeres megoldása érdekében. A feltett kérdés még izgalmasabb akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a növekvő feladatokat csökkenő mezőgazdasági létszámmal és állandó, vagy talán enyhén csökkenő művelhető területen kell megvalósítani.

Agrokémiai

kutatás,

szaktanácsadások

T o váb bfe j I észt i k a daniczpusztai laboratóriumot

Az akkori felszólalók közül kerestünk meg hármat azzal, hogy „jegyzőkönyvön kívül" fejtsék ki véleményüket az általuk fontosnak tartott kérdésről.

A kolóniák

Mendly Lajos, István-aknai tanácstag hosszú idő óta személyes ügyének is tekinti a munkáskolóniák sorsát. A még meglévők többségét a 10-es — 20- as években a DGT építette, s abban az időben még bizonyos színvonalat is jelentettek. Az idő azonban túlhaladt felettük, s a hat évtized előtti színvonal ma leggtöbbször az életkörülmények alsó szintjét jelenti.

— Vajon tényleg jól érzik-e magukat az emberek a kolóniákon? S vajon lehet-e az időre bízni e gondok megoldását? — teszi fel a kérdést, s egyetlen mondattal rajzolja meg a kolónia képét: — Az utca végén a nyilvános csap, a szennyvíz az utcán folyik... a századeleji gondoskodás napjainkig egészségtelen lakásviszonyokká süllyedtek. Kasszián és Borbála az aláfejtés miatt megszűnt, senki nem is sajnálja ezeket. A szanálásra biztosított állami támogatásból épült a Kodály Zoltán úti házsor, Pécs tehát gazdagodott. De mi lesz a többivel, pl. a vasasi kolóniákkkal a betűvel jelzett utcákban, amelyek ma is olyanok, mint a DGT-idők- ben ... Vagy a Nagybányaréti völgyben lévő házakkal, amiket lassan elér a városi szeméttelep ... A bányászkolóniák tudatos, széleskörű megszüntetésére nem látszik fedezet, bár a legrosszabbak 1980-ig való megszüntetését határozatban mondtuk ki a tanácsülésen. Az alá- művelés pedig csak ott hozhat megoldást, ahol szénvagyon is van. A kolóniák nagyobb részének megmaradásával még sokáig számolnunk kell, tehát az ésszerű felújításra kell törekedni — akár a lakásszám rovására is. Ezek a lakások mai fogalmaink szerint komfort nélküliek, ami az életkörülményeket is meghatározza. Ezen kell változtatni.

Több munkástanácstagot

Barcsa Zsigmond rácvárosi tanácstag akkor került be a közélet forgatagába, amikor 1971- ben az emlékezetes kettős képviselőjelölésnél a választáskor Cserna Sándor szerezte meg a

képviselői mandátumot, ő pedig a Baranya megyei Tanács tagja lett. Bányász. Ezért nem is véletlenül a munkás-tanácstagok helyzetét vizsgálta felszólalásában. És most is.

— Benne volt az előterjesztésben, hogy a városi tanácsban — az országos helyzetképnek megfelelően — 20 százalékos a munkás-tanácstagok aránya. Ez szerintem kevés. A munkásosztály súlya, társadalmi szerepe mindenképpen nagyobb arányt érdemel. Erre a jövőben figyelemmel kell lenni. Aztán . •. lehet, hogy nincs köze ehhez (bár érzésem szerint van)... keveset hallatják a szavukat a tanácsban a munkás-tanácstagok. Nincs-e emögött valamiféle kisebbségi érzés? Több bátorítást kellene adni a munkás-tanácstagoknak, hogy a testületi üléseken fejtsék ki a véleményüket. Én ugyan a tartalmi munka színvonalát nem abból mérem le, hogy ki hányszor szólal fel, de azért ez is sokat jelent.

Amiről ezután beszél, az már nem csak a munkás-tanácstagok ügye. A tanácstag és a munkahely kapcsolatáról van szó. Gyakran hallani, hogy a munkahelyen szinte semmit sem tudnak a tanácstagról és tevékenységéről. Hogyan látja ezt a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál dolgozó tanácstagok egyike?

— Tavaly egyszer az egyik tanácstag-társammal egésznapos fogadónapot tartottunk, amelyre — úgy emlékszem — 16-an jöttek el és a lakástól a szociálpolitikai kérdésekig sok minden került elénk. Olyanok, amikben tanácsot kellett adni, de olyanok is, amikben intézkedni kellett. Előfordult egyszer még korábban, hogy megyei tanácstagként az üzemben a leszálló szaknak kellett röviden beszámolni ténykedésemről. Ezt a két vonalat kellene intézményesíteni. És az sem ártana, ha a vállalat gazdasági és politikai vezetői is beszámoltatnák időnként a tanácstagokat a munkájukról.

Tanulni...

Két megdöbbentő szám az előterjesztésből: a férfi fizikai dolgozók 28,6, a női dolgozók 33,6 százaléka nem végezte el az általános iskola 8 osztályát Miben látja ennek a magyarázatát a pedagógus, Erhardt Imre, újmecsekaljai tanácstag?

— Az egyik ok, hogy a szülők iskolázottsági szintje meghatároz egy értékrendet, amelyben nincs különösebb fontossága annak, ha a gyerek nem tanúi. A másik a szerzés-vágy, amelynek következményeként a szülő mielőbb munkára akarja fogni a gyerekét, hogy pénzt keressen. Az ilyen szülők nem is tekintik ezt tragikusnak, hiszen a segédmunkást jól megfizetik. A harmadik — és ez már városi probléma —, hogy a pedagógusokkal legjobban

ellátott, eszközökkel legjobban felszerelt iskolák nem a peremterületeken vannak.

Az általános iskolát — ha késve is — el kellene végezni; sokszor a munka megkívánja a középfokú végzettség megszerzését. Simán, zökkenőmentesen megy-e ez?

— A továbbtanulást a munkahely általában támogatja, hiszen számára előnyös, ha a dolgozó szakműveltséget szerez. Mégis vannak problémák. Egy közelmúltbeli megbeszélésen a továbbtanulóktól tudtam meg néhányat. Pl. a szocialista brigádok némelyike nem tartja vállalásnak a tanulást; a munkatársak gyakran úgy érzik, hogy a továbbtanuló társ miatt rájuk több teher nehezedik; nem ritka, hogy az iskola dicsérő levelét, amelyben a továbbtanuló dolgozó eredményét közli, a vállalat még egy „köszönöm" erejéig sem veszi figyelembe; nemegyszer a munkások úgy tekintik a továbbtanulót, mint aki irodába akar kerülni, vagy a ranglétrán akar előbbrelépni, pedig legtöbbjének ez eszébe sem jut. Aki vállalja a továbbtanulással járó áldozatot, az több segítséget, elismerést érdemel a környezetétől.

Hársfai István

Önmagában is biztató az, hogy Baranya és Somogy megye állami gazdaságainak vezető szakemberei már évekkel ezelőtt felismerték azokat a folyamatokat, amelyek napjaink problémáihoz elvezettek.

A céltudatos fejlesztési elképzelések megvalósításaként 1972-ben 12 állami gazdaság társulásos alapon létrehozott egy agrokémiai laboratóriumot és mezőgazdasági szaktanács- adó bázist, a Pécs melletti Da- niczpusztán. A társult gazdaságok részére a szakszolgálati állomás kezdeti időszakban laboratóriumi talaj- és takarmányvizsgálatokat végzett. A laboratóriumi vizsgálatok eredménye továbblépésre sarkallta a gazdaságokat. 1975—76. évben 24 milliós beruházással a szakszolgálati állomást egy, a Központi Fizikai Kutató Intézet által kifejlesztett automata laboratóriumi mérőrendszerrel és egy TPA számítógéppel szerelték fel. A számítógép megjelenése egyben minőségi változást is jelentett.

1976 októberében hírt adtunk a Baranya megyei ÁG-ok Szak- szolgálati Állomása korszerűsítéséről. Ekkor került sor ünnepélyes keretek között az automata mérő- és adatfeldolgozó rendszer átadására. Most ismét meglátogattuk az intézményt azzal a. céllal, hogy lássuk, mi történt azóta. Margittal Lászlótól, az intézmény vezetőjétől a következő tájékoztatást kaptuk.

— A rendszer átadása után fő gondunk az éves termelési terv befejezése és az új helyzetnek megfelelően az állomás

eredményeinek stabilizálása volt. Mindkét célkitűzésünket eredményesen valósítottuk meg. Emelt termelési tervünket dolgozóink helytállása következtében teljesítettük. Húszezer talajmintát, 6000 takarmány- és 3000 növénymintát futtattunk át a laboratóriumon. Ennek megfelelően az árbevételünk is terv szerint alakult és eredményesen zártuk az évet.

— Az állomás helyzetének stabilizálása terén elért eredményeket a következőkben foglalhatjuk össze:

— Rögzítettük a technológiát és a munkahelyi normákat. Kialakítottuk a termelésirányítás és üzemelés rendjét a számítógépes rendszer szigorú követelményeinek megfelelően.

— Biztosítottuk a kapacitás lekötését. Most, áprilisban a rendelkezésre álló kapacitás 75 százaléka le van kötve.

— A Központi Fizikai Kutató Intézettel kötött együttműködési szerződéssel biztosítottuk a rendszer továbbfejlesztésének lehetőségét.

— Ennek megfelelően az elmúlt esztendőhöz hasonlóan, töretlen lendülettel folyik a munka az állomáson, ehhez az állomás igazgatótanácsa a feltételeket biztosította.

— A közelmúltban megtartott igazgatói tanácsülés ez évi feladatainkat a következőkben szabta meg.

— Elfogadta crz általunk előterjesztett kutatási fejlesztési tervet, mely szerint üzembe kell helyezni ez évben a trágyázási tanácsadás számítógépes programrendszerét. E programcsomag tervét megvitatta és intézkedett a végrehajtáshoz szükséges szorosabb együttműködés kialakításáról.

— Ugyancsak egyetértett a takarmányozási tanácsadási alrendszer programtervével, melyet némileg eltolt ütemben

kell megvalósítani és üzembe helyezni az állomásnak.

— Jóváhagyta az állomás és a Központi Fizikai Kutató Intézet együttműködését, amely végső soron az állomáson megvalósult automata mérő és adatfeldolgozó rendszer kiépítése során felhalmozódó szellemi tőke értékesítését teszi lehetővé.

— Igazgatótanácsunk foglalkozott a 4/1977. (MÉM. É. 7.) sz. miniszteri utasítás végrehajtásával kapcsolatos teendőkről. Ez utasítás kapcsolatos a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium azon törekvésével, miszerint a trágyaszerek elosztását talajvizsgálatokhoz akarja kötni és így a talaj- vizsgálatokat kötelezővé akarja tenni. E célkitűzés megvalósíthatósága érdekében egységes laboratóriumi hálózatot akar létrehozni, és ennek a hálózatnak egyik láncszemét szakszolgálati állomásunk laboratóriuma képezné.

— A minisztériumnak ezen törekvése, a mezőgazdasági szakmai igényességen túlmenően, környezetvédelmi szempontból is indokolt. Éppen ezért a kemikáliák 'felhasználásának jelenlegi szintjén, az össztársadalmi érdek megkívánja a felhasználás ellenőrzöttségét.

— A hivatkozott rendelet végrehajtása szempontjából megállapíthatjuk, hogy megyénk nem áll rosszul. A megye termelőszövetkezetei által üzemeltetett területnek 45 százaléka részben az agrokémiai központokon, részben pedig a termelési rendszereken keresztül szerződéses kapcsolatban van az állomással. Ez az arány lehetővé teszi, hogy a hároméves vizsgálati fordulót figyelembe véve, 1978-ban a megye teljes területén a műtrágyafelhasználás ellenőrzötten történjék.

M. L

Egész nap a mentőkocsiban

„így most so le le ni Jobb o Helyzetünk”

A társadalmi munka értékét meg lehet határozni forintban, át lehet számítani munkabérre, vagy bármilyen más költségre; ki lehet fejezni órában, percben, hónapban, de amit a minap volt alkalmam megnézni, az túlmegy ezeken a száraz statisztikai számokon, többet mond: megmutatja, mit tehet az egyik ember a másikért.

A Xavér utcai Szociális Otthonban délután sok volt a fehér köpeny — kedden és pénteken a III. kerületi rendelő intézet urológiai szakrendelésének munkatársai látogatnak ide. Látogatásuknak rendkívül praktikus célja van, azoknak az állandó katétereseknek kezelését végzik el az otthonban, akiket korábban mentőautó szállított a szakrendelésre. Ezt a munkát munkaidejük után végzik, mert ezt ajánlották fel a csepeli munkások felhívásához csatlakozva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére.

Gyenes Lászlóné, az intézet főnővér helyettese a következőket mondta:

— öt ilyen betegünk volt, kettő közülük teljesen járóképtelen. Velük minden esetben a mentőkocsiban egy-egy nővérnek is el kellett menni. Ezek a nővérek az otthoni munkából természetesen kiestek. Arról nem is beszélve, hogy külön mentőautó kellett a hordágyas szállításhoz.

Négy asszisztens jár az otthonba, hetenként két alkalommal. Romeisz Györgyéé, az urológiai szakrendelés vezető asz- szisztense és három munkatársa, Nagyiván Imréné, Balázs Arpádné és Mihálovics Lajosné. Felváltva végzik társadalmi munkájukat, ottjártamkor Romeisz Györgyné és Nagyiván Imréné voltak a „sorosak". De találkoztam az orvossal is.

— Ha úgy látjuk, szólunk,

hogy az orvos is nézze meg a

betegünket — mondja Romeisz- né. —' Ök is felváltva „vizitelnek" az otthonban, hol dr. Schmidt Antal, hol dr. Kincses Józsel vizsgálja meg a betegeket. Mi ellátjuk őket, ugyanazt megcsináljuk, amit bent a szakrendelésen csinálnánk. És valamennyien szívesen jövünk.

Nagy Fábián két hete lakója a Xavér utcai otthonnak, azelőtt a máriagyűdi Szociális Otthonban élt.

— Fábián bácsi, szeretett e kocsikázni?

— Nagyon keservesek voltak azok az utak. Nem a mentősök

miatt, azok nagyon rendesek. De nekem az a hosszú rázkódás nagyon kellemetlen volt, aztán sokszor este lett, mire hazakerültem Gyűdre. Egész nap ét- l.en-szomjan lenni nem öröm a magamfajta embernek.

Fábián bácsi járóképtelen, mindkét lába nyomorék. Azt hiszem, nem kell kommentár, hogy mi a különbség. „így most sokkal jobb a helyzetünk" — mondta ez a beteg, akinek már nem kell kocsikáznia és nélkülöznie az ebédet. Ez a típusos esete annak, amikor a hegy megy a Mohamedhez.

Kampis Péter