Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-02 / 91 szám

6 DunantQH napló 1977. április 2., szombat /fc S3- ÖMH H/y?C/ TE=VÉtíENV3éq£ A PÉCS VAROSÁÉRT fbué> HAftCOK-BAKl "Í344-. fJCVEUß&O 2S-29. Hősi harcok Pécs szabadságáért Kedves Elvtárs! Megkaptam az ön levelét, harcostársunk, Csicsiko Sziha- rulidze főhadnagy sírjáról készült felvételekkel. Nagy felin­dulással néztük az emlékhelyet, ahol a szovjet harcosokat eltemették. Nagy köszönet önnek, a Magyar Szocialista Munkás­pártnak és az Önök állampolgárainak azért, hogy emléke­zetükben őrzik elesett társaink emlékét. Több mint 30 év telt el, de azokat, akik elestek, s azok­nak a napoknak az emlékét soha nem fogjuk elfeledni. Reméljük, hogy a Sziharulidze család meglátogatja a föl­det, ahol legidősebb fivérük nyugszik. Pécsett és a városhoz vezető utakon a Vörös Zászló és Szuvorov-rendekkel kitüntetett 53. önállá motorosezred más egységekkel együtt heves harcokat vívott. Sok harcos bebizonyította hősiességét, Sziharulidze főhadnagy és Hlo- penkov törzsőrmester pedig olyan hőstetteket hajtottak vég­re, melyekről az ezred archívumában és sok más kiadvány­ban megemlékeznek. Itt küldök önnek egy rövid leírást a Pécsért folytatott harcokról. Az Írást a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma archí­vumának anyagai alapján állítottam össze. Kívánok önnek és minden elvtársnak jó egészséget és sikereket a szocialista közösség országai közötti barátság erősítésében. Tisztelettel az ezred Veterántanácsának elnöke, Anatolij Litman tartalékos mérnök-alezredes. 1944. november 26-ára a Sarohin vezérezredes által ve­zényelt 57. hadsereg csapatai meghiúsították a fasiszták el­keseredett kísérleteit, amelyek a hadtestnek a Duna jobb partján elfoglalt hídfőállásából való visszaszorítását célozták. Az 57. hadsereg ellentámadás­ba ment át, s a Bresztovác— Magyarbály—Németbóly—Mo­hács vonalig nyomult előre. A fontos köz- és vasúti cso­mópontnak számító Pécs irá­nyába történő további előretö­résre a Zavjalov gárdaezredes parancsnoksága alatt álló gyorsmozgó gépesített alakula­tot jelölték ki. Ehhez az alakulathoz tarto­zott a mi Vörös Zászló renddel kitüntetett 53. önálló motoros ezredünk is. A Dunán átkelve az ezred gyorsan közelített az ellenség­hez és Szederkény felé vette útját. November 27-én reggel 10 órakor elérte a község ke­leti határát. Körülbelül másfél kilométerrel nyugatabbra az ellenség védővonalat létesített, melynek feladata a szovjet csapatok Pécs felé történő elő­renyomulásának megállítása volt. Azokban a napokban gyako­riak voltak az őszi esőzések, a háború megrongálta, csaknem teljesen járhatatlanná tette az utakat, a nagy sár miatt pedig kerülőutat sem lehetett tenni. E nehéz viszonyok közepette Sevkin alezredes, ezredparancs­nok kiadta a parancsot Berd- nyikov gárdaőmagynak, a mo­toros zászlóalj parancsnoká­nak: a motorok hátrahagyásá­val, gyalogosan nyomuljanak tovább. A motorosok tüzérségi és aknavető fedezet alatt támad­tak. A tüzérség elhallgattatta az ellenség tüzelőállásait, s a kukoricaföldön lévő ellenséges nehézaknavető üteg birtokunk­ba került. Ezután az ellenség már nem tudott komoly ellenállást tanú­sítani az előrenyomulókkal szemben. Mint a foglyok elmondták, az ellenséget váratlanul érte, hogy frontvonalán egy erősen gépe­sített egység jelent meg. Kény­telenek voltak visszavonulni a következő védelmi vonalba, ha­lottak és sebesültek százait hagyva hátra. Az ellenség következő védel­mi vonala Magyarsarlós és Személy között húzódott. E vi­dék fölött a 208. magaslat uralkodott. Ezt a pontot birto­kolva a fasiszták erős támasz­pontot létesítettek „Ferdinánd" típusú önjáró lövegekből és tankokból. A környéken november 27-én egész nap súlyos harcok foly­tak jelentős létszámú tüzérség és tank részvételével. Hősiesen küzdött az 53. ÖME Barkov fő­hadnagy vezette tankszázada. Barkov megsebesült, de tovább irányította a századot. Konar- jev szakaszparancsnok, Aszrjan törzsőrmester, zászlóalj-komszo- molszervező és sokan mások hősies magatartásukkal előtár­tak a harcokban. A november 28-ára virradó éjjel a gyorsan mozgó egység, elsősorban a 32. gépesített gár­dadandár erőfeszítéseinek ered­ményeképpen az ellenség ki­szorult a 208. magassági pont­ról, s üszögbe, Pécs külváro­sába vonult vissza. A Pécs-Oszög vasúti csomó­pontot nagyszámú tüzelőállás és tömör lövészárokrendszer védte. Az ellenség tűzerejét nö­velte az árukészletek között rejtőzködő páncélvonat, amely állandóan manőverezve lőtte alegységeinket. Az üszögért és Pécsért folyó ütközetben harcosaink a hő­siesség és bátorság csodáit vo­nultatták fel. örök dicsőséggel övezte ma­gát az ezred pártszervezője, Hlopenkov törzsőrmester, aki „Kommunisták, előre!" kiáltás­sal vezette rohamra századát. Halálos sebet kapott, s ezekkel a szavakkal halt meg: — Előre, barátaim, a hazáért halok meg ... Komisszárov főhadnagy szá­zadparancsnok, Ponomarjenko őrmester és Aszrjan törzsőrmes­ter nem törődve sebesülésük­kel. továbbra is az első vonal­ban maradtak. Itt esett el Szi- batov hadnagy, Lida Vlagyimi- rova egészségügyi biztos és mások. Azon a szakaszon, ahol Szi­harulidze főhadnagy százada támadott, az ellenség elkese­redetten védekezett, időről- időre ellentámadásokat indí­tott, igyekezve rést ütni a tá­madók sorai között s csapást mérni a zászlóalj szárnyára. Sziharulidze főhadnagy állan­dóan buzdította harcosait. Mel­lettük harcoltak Boriszov őr­mester aknavetősei. Csicsiko Sziharulidze igyekezett nem észrevenni első sebesülését. Ki­rántotta hüvelyéből rövid dísz- kardját, s katonáit maga után ragadva határozottan tört elő­re. Második sebesülése erős fáj­dalmat okozott, földre sújtotta, de ő összegyűjtve erejét, ismét felállt. Konarjev törzsőrmester és géppisztolyosai megpróbál­ták hátravinni parancsnokukat a tűzvonalból. De a századpa­rancsnok, nem törődve a per­gőtűzzel, teljes magasságban kiegyenesedett, összeszedte utolsó erejét s felkiáltott: „Harcolni fogok az ellen­séggel a teljes győzelemig ka­tonáimmal együtt, s velük is halok meg.” Ott állt egyenesen szépen, sűrű fekete haja lobogott a szélben, kigombolt zubbonya alatt látszott vértől áztatott gimnasztyorkája. Az erős, fiatal test, leküzdve az erős fájdal­mat, tovább tört előre. A katonák körülvették, tes­tükkel próbálták védeni tovább harcoló parancsnokukat. S csak a harmadik, immár halálos go­lyó ragadta el Sziharulidze fő­hadnagyot, a kommunista hőst az élők sorából. A századparancsnok katonái karjai között haldoklott. Ekkor Konarjev törzsőrmester, a szá­zad pártszervezője felemelte haldokló elvtársát, s „A ha­záért!" kiáltással előretört. Har­costársai, Andrjuscsenko, Buc, Csisztjakov és Konarjev pa­rancsnokukkal a karjukon ro­hamra indultak. Kitűntek Gluseckij százados tüzérei. Az ellenség két ütegét semmisítették meg, szétlőttek egy gépkocsi-oszlopot, s több­ször telibe találták a páncél­vonatot. TALÁLKOZÁS — Fantasztikus! Te vagy az?! — kérdi. — Én — mondom. — És hát te... Te vagy?! — Én hát! — Képtelenség! — Te is hogy megváltoztál! Alig ismerek rád!... — Na, te sem panaszkod­hatsz ! — Hát bizony így van ez .. . — Emlékszel? ... — Mindenre! És te sem fe­lejtetted el? — Lehet azt elfelejteni!... — Nem tudunk felejteni! Minden bennünk van! Pedig néha jó lenne!... Soha nem hittem volna! — mondja, és nyújtja a kezét. Átöleljük egymást, alulról fölfelé megveregetjük egymás Reznyicsenko és Riepkin őr­mesterek legénysége összehan­goltan működött. Zajac hadnagy felderítői — Konarjev, Buc és Csisztjakov ál­landóan elöl tartózkodtak s fo­lyamatosan látták el adatok­kal Berdnyikov zászlóaljpa­rancsnokot az ellenség mozdu­latairól. November 29-én a Vö­rös Zászló renddel kitüntetett 53. önálló motoros ezred más egységekkel együtt teljes egé­szében felszabadította Pécs vá­rosát. Tiszteletükre hazánk főváro­sában, Moszkvában 224 fegy­verből 20 díszlövés dördült el. Az 53. ÖME folytatja hadi útját, s további magyar tele­pülések — Mecsekalja, Pa- tacs-Cserkút, Szentlőrinc, Szi­getvár, Kaposvár felszabadítá­sában vesz részt. 1945 márciusában a harci gépek a Balaton partjáról a Dráva folyó felé, Beremend tér­ségében vonulnak, majd újra az ország északi része felé ve­szik útjukat. Súlyos harcok folynak Győrért, Sopronért, s települé­sek tucatjaiért. Bécs ostromával az ezred be­fejezi részvételét a Honvédő Háborúban. A városok és fal­vak lakossága örömmel fogad­ta a szovjet harcosokat. A la­kosság megértette, hogy a há­ború, melybe fasiszta kormá­nyuk rántotta őket, végéhez közeledik. Több mint 32 év telt el az­óta, hogy a szovjet hadsereg harcosai végtelen hazájuk min­den részéből Magyarországra érkeztek, hogy segítsenek a magyar népnek megszabadulni a fasizmus zsarnokságától, s felépíteni az új Magyarorszá­got. Sok harcostársunk mindörök­re az önök földjén, barátaink földjén maradt. Mi, volt harcosok, hálásak vagyunk a magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkás­pártnak ezért a tiszteletért, mellyel emlékük iránt viseltet­nek. Anatolij Markovics Litman tartalékos mérnök-alezredes hátát. A sarokról mindketten visszaintegetünk, majd még egyszer visszajövünk, utoljára kezetrázunk, végül visszavon­hatatlanul elválunk. És ekkor ellenállhatatlanul fölmerül bennem a meggyőző­dés, hogy egyikőnk sem ismer­te a másikat. Amint látják, be­szélgetésünkben nem volt egyetlen kézzelfogható adat sem. Sok embert ismerek, vagy ötezer között válogathatnék, hisz ez az én korosztályom sokfelé megfordult, de minek. Ö majd odahaza azt mond­ja a feleségének: — Tudod, találkoztam azzal az izével!... — Kivel? — kérdi unottan az asszony. — Hát, tudod, azzai az izé­vel... Ennél tovább ö sem jut. cK0MO/jfTa/<7N cRdvAt Van egy akkora hogy, mint a Kilimandzsáró. Ahhoz egy kismodár száz­évesként hozzádörzsöli egyszer a csórét. Amikor az a hegy elkopik, az az örökkévalóság egyetlen másodperce. (Keleti mese.) Iff Munkásak a képtárban Lebegő fa, variáció... Pécsi és Pécsről elszármazott művészek Szombaton, április másodikán délelőtt tíz órakor Romváry Fe­renc művészettörténész várja a képtár vendégeit, hogy a kiállí­táson kalauzuk legyen. Ezúttal a pécsi vagy Pécsről elszárma­zott művészek tevékenységének áttekintésére kerül sor. Városunk hazai és határain­kon túli elismerését, ismeretét jelentékenyen meghatározták az itt dolgozó művészek. Hiszen nem kell másra gondolnunk, mint a XII. századi pécsi mű­hely körére, amely Nyugat- és Észak-Európába vitte az itt meghonosított szobrászati díszí­tőfelfogást. A képtár gyűjteményében a nagybányai művészek között szerepel Dobrovics Péter ter­mészetes nagyságú, természeti tájjal együtt megfestett portré­ja. (Dobrovics politikai szere­pet is vállait 1919 körül). Nagy­bánya hangulatos tájfestészeté­től a harcos avantgarde alig tíz év távolságban van. És mi­lyen nagyszerű érzés felfedez­ni Kassák közvetlen közelében az egyik jelentős magyar épí­tész, a pécsi származású Mol­nár Farkas egyik itáliai város­képét, vagy a ma Amerikában élő Weininger Andor szigorú­ságában megkapó képarchitek­túráját. Az efféle képek szám­űzik mondandójuk köréből a személyességnek valamennyi je­lét, cáfolhatatlan és pontos elemekből — mint a matemati­ka — építenek fel szerkezete­ket. Ezekben az eljárásokban a látás és érzékelés legalapve­tőbb összefüggéseire kívánták a figyelmet felhívni. Ugyanak­kor arra is figyelmeztettek, hogy az ilyen módon kialakított fes­tői érzékenység másféle alakí­tási gyakorlatban — ők elsősor­ban az építészetet tekintették fontosnak — azonnal kamatoz­tatható. Az európai modern művészeti műhelyekben számos magyar mester dolgozott. Leg­inkább ismert ezek közül a Bau­haus, tagjai között számos pé­csi származású volt, Molnár és Weininger is. Martyn Ferenc •— aki még városunkban él —, hosszú időt töltött Franciaországban. Tagja volt az Abstraction-Création csoportnak. A kiállításon szá­mos festmény mellett két érde­kes plasztikáját is látjuk. Egy­szerre idézik fel ezek a szob­rok a modellül szolgáló tárgyak tulajdonságait, a technikai megvalósítás során igénybevett szerszámok működésére vonat­kozó élményeinket, és az ötlet személyes, semmilyen más mó­don nem fellelhető mivoltát. Így képes a levegőben lógó színes kis szobor egyszerre repülőgép­nek és tücsöknek, esztergagé­pen kialakított forgástestek egymásba-csapolásának, és kü­lönös térbeli jelenségnek is lát­szani. Ez a mű is egy jellemző alakítási gyakorlatot követ, egy kor stílusának megragadásához feltétlenül szükség van az isme­retére. Napjaink művészetének egyik sajátságos módszerét mutatja be Lantos Ferenc műve, a Va­riáció. Nagyméretű, mértania- san szigorú, színeiben is kimért kompozíció. Néhány festői alaphelyzet szűkszavú közlése, melynek során sejteti a néző­vel, hogy a megjelenített séma bárhol folytatható, a kép csak egy bizonyos része a gondolat- menet egyetemesebb összefüg­géseket érintő ívének, de nem beláthatatlannak és követhetet- lennek minősíti az ívet, hanem józansággal, számításokkal megközelíthetőnek. Simon Béla, Keserű Ilona, Bi- zse János munkái mind a vá­roshoz és tájékához kötődnek. A képek nyelve azonban a jól felfogott követelményekről szól, arról, hogy a megnyilatkozások sohasem lehetnek függetlenek mindattól, amit nagyrészt és ál­talában megfogalmaz magának az ember. Aknai T. CStjKÁ tőskavarrogép 3400 Ft helyett 2950 Ft-ért kapható: PÉCSETT: MECSEK ARUHÁZ, ♦ SZLIVEN ÁRUHÁZ, KERTVÁROSI KISÁRUHAZ műszaki osztályain, 12. sz. JÁRMÜBOLTBAN (Rákóczi út 50.) VIDÉKEN: A KOMLÖI, MOHÁCSI, SIKLÓSI, SZÁSZVÁRI szakboltjainkban Játék az idővel TÉMA ÉGY VÁLTOZATRA — De aranyos kis csecsemő ez! — Kislányom, ne állj az utamba! — Te. ha felnősz, nem lesz csúnya kis macska belőled!... — Nézd ezt a Gizit! majd­nem egész nő már! — Hű, de jó bőr! — Ki ez a csinos fiatalasz- szony, nem a Fekete Pista fe­lesége? Pedig lánykorától is­merem ! — Jól tartja magát ez a nő, a fene enné meg! — Asszonyom, ön egyálta­lában nem látszik annyinak... — Lehet ez a nő vagy negy­venéves, de azért tudod ... — Tessék Asszonyom, foglal­jon helyet, én nem szeretek ülni! — Vigyázzon néni, majd se­gítek ... Úgy ... Óvatosan lép­jen lel... A csoda vigye azt az öreg­asszonyt, nem a fejemre rázta a rongyot! . . . Amint látják, az idő irrever­zibilis folyamat, de erről majd alább! Ml AZ IDŐ? Nyelvtanilag: Főnév. A való­ságnak az a vonása, hogy az egymásután történő mozzana­tok. .. Filozófiailag: A térrel együtt: kategóriák, az anyag alapvető létezési formáinak ... Einstein szerint: Olyan vala­mi, ami függ a sebességtől, ha a test 300 000 km sebes­séggel száguld, akkor az idő más .. . (Egyébként kérdezzék meg tőle, mert én se értem.) A slágerszerzők szerint: az a folyamat, ami alatt a boldog­ság jön és elillan. Tudományoskodáan: irrever­zibilis (megfordíthatatlan) fo­lyamat, amiből csak egyet ér­demes megjegyezni, hogy mú­lik. Szőllősy Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents