Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)
1977-04-09 / 97 szám
6 Dunantmt napiö 1977. április 9., szombat ... Ez például itt sarenico mintás, az a futó pedig bujtatott galambos, amaz a pávás, van csillagos is, ezek meg apró nefelejcsek és hallott-e valamit a „kupicáról"? —...nem? . . . hát az a fejdísz, amit az asszonyok hordtak annakidején, sokac népviseletként. . . ajaj, de rég volt... Két-három órába is beletelt, amíg egy lány vagy menyecske felöltözött, de nem egyedül, egyedül nem sokra ment volna ... Eredj csak Pali fiam, hozzad föl a ládikót... ... És Pali fia hozza a kisládát, kinyitja, piros, fekete, fehér fonalakból szőtt, mintás térítők, szettek, szoknyaanyagok, faliszőnyegek .. . no, hiszen ha betévedne ide egy „pesti nepper” — mert manapság ellepik például a pécsi havi vásárt is — vásárolják a levetett, szakadozott, megsárgult sokác blúzokat, és igazán szép pénzt adnak érte, mert még magasabb áron adják tovább Pesten — a presszók asztalai mellett — a népi divatba beleájult höl- gyeknek-lányoknak és minél el- nyűttebb, annál patinásabb, az se baj, ha hónaljban az izzadságtól mállott szét és húgy- kövessárga foltokkal tarkított, az a lényeg, hogy ez most divatos és a falusi asszonyok markukba mosolyognak, amikor jó pénzért az öreg szüle göncein túladnak . . . Na, de az igazi szőttesek, a művészi munkák itt láthatók ebben a ládában, meg bent a szobában, a szekrényekben és félkész állapotban lent oz alagsori kis „szövődében”, pontosabban a szövőszéken, amelyen évtizedeken át dolgozott Maticsányec Márkné, most pedig a menye — Pali felesége — munkálkodik a gyönyörű, színes fonalak „hu- zalai"-val, a mama valóban művészi irányítása mellett. — Én már nem nagyon szövögetek, csak tanítok, meg főzök a családra ... — Kiket tanít? — Akik jelentkeznek a háziiparnál Pécsett. Itt, Siklóson TOURIST VÁLLALATOK, INTÉZMÉNYEK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK DOLGOZÓINAK ÜDÜLTETÉSÉRE a Balatonon vízparti, valamint Miskolc-Tapolcán önállá nyaralákat ajánlunk kedvező feltételekkel. Jelentkezés: VOLÁNTOU RIST Fizetővendég-szolgálat, Budapest V., Belgrad rkp. 6. Telefon: 182-493 és 181-258 sokan eljárnak hozzám, általában húsz óra a tanítási idő egy személyre, ennyit fizet a szövetkezet nekem, de persze húsz óra alatt csak éppen ismerkedni lehet a fonalakkal, hímzéssel, szövőszékkel. Ebben benne kell élnie az embernek, jó ízlés, tehetsén és képzelőerő kell ehhez a munkához. — Hova kerülnek a szőttesek? — Autóval- kijönnek érte a szövetkezettől, de mindjárt hozflitterekkel élénkítve, aztán melldísz régi pénzérmékből összeállítva és persze a „ka- pica", ami a fejre kerül. _ — Mi Alsószentmártonban éltünk, néhány éve költöztünk be Siklósra. Szóval, Alsószentmártonban november elején volt a Márton-napi búcsú, hát mit mondjak, még az utolsó éjszakán is dolgoztunk saját ruháinkon, hogy elkészüljünk vele. — Minden búcsúra új ruha? Maticsányec Martaié, a népművészet mestere nak fonalat is, amelyet mi ősz. tunk szét az asszonyok között és mi is gyűjtjük be tőlük a szőtteseket. Külföldre kerül az áru, nyugatra is, keletre is. Nagyon kelendő. Csak tudja, azt nem szeretem, amikor háziszőttes blúzokat farmernadrággal együtt viselnek a fiatalok. Nem illő. De hát, ők tudják .. . Új családi házakból áll ez a környék, Siklóson, a Béke utcában, ahol Maticsányecék laknak. Aszfaltos utca, minden házhoz szép nagy kert. virágokkal, pázsittal, az udvarokon betonlapokból építik meg az utat hátra a konyhakertig vagy éppen az ólakig. Mondtam, az alagsorban van a szövőszék, a lakásba vezető lépcsőt színes csempével burkolták, olasz csempés a tágas, üvegezett veranda padlózata is. — Mikor kapta a népművészet mestere kitüntetést? — Régen, még az ötvenes évek elején, a Parlamentben... A menye közben kihozza Maticsányec néni népviseletes ruháját, piros, vastag szőttesből van a rakott szoknya, (3 méternyi anyagból varrták meg) aztán feketebársony blúz hímzés-díszítéssel, de van hozzá fehér blúz is gyöngyökkeli — Ez volt a szokás. Aki a tavalyiba öltözött, megszólták. Volt ám olyan ruhadarabunk is, amit már előtte fél évvel kezdtünk összeállítani, leszőni, aztán hímezni, varrni, mert lassú, türelmet igénylő munka ez. Képzelje el, délután a búcsúban táncoltunk, s amikor megéheztünk, hazaszaladtunk, állva ettünk néhány falatot, mert a kikeményített alsószoknyákban nem nagyon lehetett leülni. — Hol tanulta a szövést? — Kicsi lánykoromban anyámtól, de a nagyanyám is hímzett és volt szövőszéke. Az volt a szokás, hogy a tavaszi kukoricakapálás után és az aratás előtt, szóval, amikor egy kevéske szabad ideje akadt a parasztasszonynak, kiültünk a ház elé a padra és a leszö- vött anyagokat kihímeztük. De magunknak csináltuk, varrónőt nem ismertünk, hét közben is népviseletben jártunk, csak persze nem olyan díszesben, mint vasárnap, inkább kissé egyszerűbb holmit húztunk magunkra. A szövőszéket ■— még 1932- ben egy beremendi asztalos készítette 3 mázsa búzáért. Kőrisfából állította össze, ez nem reped, a szú sem nagyon rágja. A másikat tíz évvel később csináltatták Alsószentmártonban, szintén kőrisből. — A szövésminták hogyan születnek? — Nem térünk el a hagyományos mintáktól, mondjuk ugyanolyan virágokat hímezünk, mint ami nagyanyánkról rónkmaradt emlékezetben is, meg hát kész szőttesek révén is. Legföljebb annyi változott, hogy manapság már gyakran dolgozunk műszállal ... Kicsit csalódottan csodálkozom, Maticsányec néni menye észre is veszi: — Hiába, így kérik. Meg aztán szebb is a műszál, színe élénkebb és tartósabb. Nem tudnak meggyőzni, kérdezem is a népművészet mesterét: — Kicserélné-e régi népviseletes ruháját műszálassal? Megrázza a fejét: — Nem én. Sőt, meg sem válunk tőle. Tudja, egyszer beállított ide egy pesti asz- szony, szép lányával, Pécsett, a vásárban kerestek igazi háziszőttest, ott valaki említett bennünket, hát kijöttek hozzánk Siklósra, ígértek fűt-fát, nem adtuk. Lenvászon lepedőt vásároltak tőlünk, azt kaptak. — Miért jobb a házi szövésű lenvászon? — „Örökké tart." Meg a lenvászonnak olyan tulajdonsága van, hogy minél többet mossák, annál fehérebb. Meg aztán — neveti el magát Maticsányec néni — a lenvászon, főleg ha házi szövésű, mégis csak „népi” holmi, ahogy maguk mondják ... A Háziipari Szövetkezet évente hat-hét millió forintot „forgalmaz" a baranyai háziszőttesekből. Ha azt vesszük, hogy egy alig egy méternyi kis terítő esetenként 1000 forintért kel el, akkor a hat millió nem sok „árut" jelez. Mégis olyan érték, amelyet pénzben nem lehet pontosan kifejezni. Egyszerű, tiszta művészi munka ez. Rab Ferenc Olvastuk, hallottuk Baranyáról Krasznai Antal elvtárs a Képes Újság főszerkesztőjével Gerencsért Jenővel beszélgetett. A Hazafias Népfront megyei titkára gazdag tényekkel igazolta Baranya aktivistáinak gyümölcsöző munkáját, melyeket lakóterületük fejlődése érdekében tettek. A mohácsi járásban például a lakosság kérésére tornaterem-építési akciót szerveztek, Villányban az ÁFÉSZ segítségével, Népfront Lakásépítő Szövetkezet alakult, melynek keretében korszerű, a környezetbe jól beleillő házak épülnek. Űjpetrén törpe vízmű, másutt óvoda, bölcsőde építésében vállal kezdeményező és mozgósító szerepet a népfront. A népgazdasági terv megvalósítását Iffyánják segíteni a kisegítő éf’.- háztáji gazdaságok munkájának támogatásával. Az ő részükre hozták létre a megyei kertbarátok társadalmi szövetségét, ahol a termelőkön kívül. azoknak a szerveknek a vezetői is tevékenyen részt vesznek, melyek a lakosság jobb ellátására hivatottak. Felsőmindszenten már régóta esedékes volt egy új művelődési ház építése. Ehhez az ÁFÉSZ 400 ezer, a takarékszövetkezet 200 ezer forintot adott, a tsz 40 ezer forint értékű fuvart vállalt. A többi hárommillió tanácsi hozzájárulás, olvashatjuk a Magyar Hírlap március 24-i számában. Annak rendje szerint el is foglalta helyét mindenki az új létesítményben, csak az emeleti részen lévő művelődési résznek nincs igazi gazdája. A nagyterem legfeljebb táncmulatságra felel meg. Az egyik klubhelyiséget a helyi iskola II. osztálya foglalja el; a másikat mint úttörőszobát, havonta ha egyszer kinyitják. Lenne egy sportcélokra szánt helyiség is, jelenleg zsúfolt raktár. Hetenként háromszor két-két órát tart nyitva a könyvtár régi könyveivel. Lipóczki József Bakcsi György: Forradalmak, háborúk, irodalom Rendkívüli felkészültség, tájékozottság, biztos ítélőképesség kell ahhoz, hogy valaki belevágjon egy olyan hatalmas munka megírásába, mint a Forradalmak, háborúk, irodalom, mely 1890-től napjainkig tárgyalja az orosz és a szovjet irodalom történetét. Bakcsi György úgy érezte, birtokában van mindezeknek, s könyve olvastán azt kell mondanunk, joggal. Egy egész szerzői kollektíva erejéhez mért feladatot oldott meg egyedül. Vállalkozása úttörő vállalkozás is egyben, hiszen magyar szerzőtől ilyen, több mint fél évszázadot magába foglaló irodalomtörténeti szintézist eddig még nem olvashattunk. Mindenekelőtt Bakcsi rendszerező képességét kell dicsérnünk. Biztos kézzel igazodik el a századelő izmusainak bonyolult szövevényében, a húszas évek egymást keresztező törekvései között éppúgy, mint a hatvanas-hetvenes évek áramlatokat már nem oly éles kontúrokkal tükröző irodalmában. A korszakhatárokat nem önkényesen vonja meg, hanem az irodalmi folyamatok természetét veszi figyelembe. 'Ezáltal sikerül megvalósítania egy sajátos egységet, mely egyformán jellemzi a századelő, a húszas évek és a legutóbbi évtizedek művészi megújhodását. A századforduló és a forradalomig terjedő időszak irodalmából legtöbbször néhány nagy nevet szoktunk kiemelni, Gorkijét, Majakovszkijét, Jeszenyinét, esetleg Biokét. Pedig mellettük, s gyakran velük vállvetve egész sereg kiváló alkotó működött. Bakcsi nem- elégszik meg cKdiviO/yTa/«rN ^ovAt Két pécsi kép A KERESKEDELEM DICSÉRETE Hadd dicsérjek I Valami családi banzáj tört ki, amikoris vállaltam én a bor szerzését. Valaki egyszer hozott ajándékul egy csodálatos bort: balatonfüredi vörös tramini. Címe után ítélve épp ellenkezője, fehér bor volt, és fantasztikusan jő ízűnek tűnt. Bukéja volt, mondanám, ha tudnám, mi az. No, ebből kerítettem két üveggel. Ünnepélyes piflanat: — Most nézzétek meg, milyen bor ez?l — mondtam és nekiláttam a dugó kihúzásának. Nem volt rá szükség. Egyet pukkant, a dugó mogától kiugrott és a bor úgy viselkedett, mint a pezsgő. Gyöngyözött, habzott, túlcsordult a poháron. Döbbenten néztem: — BuggyantI — nyilatkoztattam ki elhűlve. Ittunk belőle valamennyien. Az ize nem viselkedett úgy, mint a pezsgőé. volt benne valami avas parafadugó íz, meg a fene nagy habzás. — Pezsgőbori — mondta az egyik vendég — Nekem izük. Jó, savas kis bori (Mellesleg jellemző volt rá. ö volt közöttünk az egyetlen boros gazda, el se tudta már képzelni, milyen a jó bor.) ö ivott, én meg neki rohantam a másik üvegnek. Ennek a dugója nem ugrott ki magától, de az ize semmivel se volt különb. — Ez is buggyant I — jelentettük ki és félretettük. Szerencsére, a borosgazda vendég hozott ajándékul egy üveggel a sajátjáéból, és ez nem volt buggyant. Közönséges jó bor volt. Másnap, telve o kudarc, meg az anyagi veszteség emlékével, fogom a teli üveget, és viszem vissza a villanyrendőr melletti csemegébe. Keresem a vezetőt. Előjön egy csinos nő. Elmondom neki a panaszomat. Teljesen szokatlan dologra ragadtatja el magát: — Jaj, bocsánatát kérem, mi nem tehetünk rólal — könyörög. Elhűlve nézem: — Asszonyom, még a gyanú árnyéka sem merült föl bennem I Én nem a tettest keresem, hanem o pénzemet I — De hol a másik üvegfl — ké di a vezetőnő. — Félig van. Azt nem mertem visszahozni. — Hozza vissza azt is. Ami rossz, az rossz I Visszavittem. A hölgy elővett egy poharat, és megállapította szakszerűen azt, amit én szakszerűtlenül. A pénzt visszakaptam, a vezetőnő meg siránkozott: — Ne haragudjon, kérem, mi igazán nem tehetünk rólal . . . Hogy én haragudjak? Inkább meg voltam hatva. Ha valakinek esetleg bocsánatot kellene kérnie, az nem ar, oki eladja, hanem, aki csináljál Tőle meg nem vártami VENDÉGLATÖIPARI ÚJÍTÁS. Nem akartam többet a vendéglátó- iparral vesződni, de mit tehetek? Kezembe veszem, a papírlapot: Étlap. Alatta a fölsorolás: Sültek Köretek Főzelékek Saláták Na már most az ár nem emelkedett, de néhol ezek elváltak egymástól. Eddig a sült házasságban volt vagy a körettel, vagy a főzelékkel, most elváltak az ártól. Asztaltól nem. Ez mindenesetre újítás. Követendő példái Várom, mikor lépünk még egyet. Anélkül, hogy az ár változna, az étlapon még az alábbi felsorolást kerll alkalmazni: Kanál Villa Kés Pohár. Szöllősy Kálmán azzal, hogy felvázolja a különböző irodalmi csoportosulások lényegét, jellegét, élő, izgalmas portrékat rajzol olyan, méltatlanul elfelejtett írókról, mint Balmont, Gumiljov, Szeverja- nyin, Belij. Nem egyszer felülvizsgálja azokat a téves ítéleteket, melyek egy-egy életmű sorsát hosszú időn át meghatározták. Kimutatja, hogy ez a korszak készítette elő, ha törekvéseiben nem is mindig egyértelműen, a húszas évek sokszínű és mozgalmas irodalmát. A forradalom határkő ennek a hatalmas irodalomnak a történetében. A szovjet irodalom- történet az utóbbi években nagy figyelmet szentelt a forradalom hozta változásoknak. Bakcsi messzemenően támaszkodik a kutatások eredményeire, mikor a húszas évek virágzó, ám sok tekintetben ellentmondásos irodalmát tárgyalja. Új megvilágításba helyezi a Proletkult, a RAPP, a futuristák tevékenységét, a kisebb, de nem elhanyagolható jelentőségű írói csoportosulások működését. Ma is találkozunk olyan téves nézetekkel, melyek azt állítják, hogy a húszas évek végén hozott központi intézkedések negatív hatással voltak az irodalom további fejlődésére. Klasz- szikus értékű iművek egész sora bizonyítja, hogy az alkotói lendület nem tört meg. Az irodalom új típusú hősökkel gazdagodott, új írók jelentkeztek seregestül. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni az irodalompolitika egyoldalúságának következményeit, melyek különösen a személyi kultusz megerősödésének éveiben éreztették hatásukat. Bakcsi mélyrehatóan elemzi a seimatizmus létrejöttének okait, s azt a küzdelmet, melyet a tehetséges, tisztán látó írók az élet idealizálása ellen folytattak. Külön fejezetben tárgyalja az ún. „háborús irodalmat", melynek a szovjet irodalomban sajátos jelentése van. A második világháború megpróbáltatásairól keletkezett művek nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is meghatározzák az irodalom egészét. A XX. Kongresszus után új nemzedék lépett porondra, mely a hagyományok vállalása mellett a korszerű irodalom megteremtésén fáradozik. Az „új hullám” bemutatása a könyv legjobb fejezetei közé tartozik. A hatalmas munkát gazdag forrásanyag, név- és címmutató egészíti ki. Kovács Sándor
