Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-12 / 70. szám
e Dunantiiii napló 1977. március 12., szombat WM^m&éí wmrnmmm fgr« liliill llilliiliiil Ady Endre Pécsett 67 évvel ezelőtt Ott meg karambol van, sokan kifutnak a házakból az úttestre és gyűrűbe fogják a Trabantot, hát ez eléggé meglepő, így délelőtt, Diósviszlón, amikor amúgy sincs valami nagy forgalom, már ami az autókat illeti, de egyébként is csak néhány apró gyerek tűnik fel itt-ott valamelyik udvaron, s néhány idős férfi és a fogsorát villogtatja: — Senkit. Megjött a halas . . . A szóbanforgó Trabant csomagtartója nyitva, barnakalapos férfi felgyűrt ingujjban magasra tartja a piaci mérleget, hogy mindenki lássa a mérés tisztességes bonyolítását, aztán a serpenyőről nylonzacskóba, köténybe, vagy éppen kosarakba csúsztatja a ficánkoló halat. Az alkalmi árusítást jó szívvel veszi a lakosság, mert egyébként itt — mint ahogy más kisebb településeken szintén — még mindig megoldatlan nemcsak a hal, de még a tőkehús rendszeres árusítása is. Hogy miért, arra csak e divatos közhellyel válaszolhatnánk, miszerint „Hármat találgathatunk . . .", s az első mindjárt az, hogy nincs is húsbolt. És azért nincs, mert — ma mór egyáltalán nem helytálló, de mégis élő szemlélet — falun minden háznál disznót vágnak és ott a rengeteg baromfi is, tehát „könnyen vannak ..." Pedig a megváltozott falusi „életvitel’' erre hamar rácáfol: a keresőképes felnőttek jelentős része Pécsre, vagy Siklósra jár be munkára az iparba, de akik a diósviszlói Kossuth Termelőszövetkezet tagjai, azok is már havi bérért dolgoznak, keresetből élnek, a háztáji csupán csak „besegít” a háztartásba, de az efféle gondokat nem oldja meg. A községi tanácsnál hallom Papp Dezső elnöktől, illetve Éder János vb-titká rtól, hogy a falu népének igényét ismerve, ABC-áruházat szerettek volna építtetni, amelynek „profiljába” szépen belefért Nagyonifjú Fekete Jánossal — tizenhetedik születésnapján — borzalmas dolog történt. Ült odahaza, épp a házi feladatán töprengett, aminek a címe ez volt: „Hogyan lehetek atomtudós, kibernetikus, vagy közgazdász?", amikor csöngettek. Kiment, és óvatosság nélkül kinyitotta az ajtót. Egy hatalmas termetű ember állt kinn. Mire ifjú Fekete kinyithatta volna a száját, az ember belökte öt a szobába és az arcára egy kendőt szorított. Még utoljára hallotta magnetofonját, amit zsebpénzéből, nehezen összegürcölve vett meg, és egy jó szám pörgött rajta vagy nyolcvanad- szor. „Újra vissza kellene csavarnom I" — futott át rajta lehelet- szerűen, de ez helyet adott egy másik megszületendő és menten el- haló gondolatnak, ami valahol volna a húskimérés is, de nincs pénz, csupán egy vegyes jellegű fél-önkiszolgáló boltra futotta, ez is szeptemberben indul, ha minden jól megy. Tíz-tizenöt esztendő múlva ez a bolt minden bizonnyal kicsi lesz a várható forgalomhoz mérten, de senki sem reménykedik abban, hogy majd akkor egy ABC szóba jöhet. A 820 lelket számláló Diósviszló — a hozzá csatolt 340 fős Rádfalvával, illetve 260 lakosú Mártával — átmenő forgalmú község lesz, amint elkészül a talán három kilométernyi út megépítése, Diósviszló és Szava között — körülbelül májusban — és a megszűnt vasútvonalat helyettesítendő, a forgalom az új útvonalon bonyolódik le Diósviszló—Görcsöny—Pécs között. Többek között ezért „avanzsál” majd a jelenlegi italbolt kisvendéglői „rangrá", s ezért folynak tárgyalások az autó- buszjáratok sűrítése érdekében is. Egyébként nem panaszképpen hozzák fel ezeket a gondokat a tanácsnál, hiszen ők maguk elismerik, hogy az ivó- vízhálózat megépítésére nagyon komoly támogatást kaptak. ötmillióba kerül, ehhez a Diósviszlói Községi Tanács egymilliót adott, többre nem futotta erejéből, a hiányzó négymilliót a megyei tanács, a termelőszövetkezet és a vízügyi szervek pótolták. Sok községben csupán a gerincvezetéket építették meg, itt viszont minden udvarra bevitték a vezetéket, s a lakók csak a lakás bekötését fizetik meg, ami 10 ezer forint, tíz évi részletfizetésre. A városi nép természetesnek veszi, hogy csak elfordítja a falból kiálló csapot, de a diósviszlóiak most szoknak hozzá eme áldásos rendszerhez, ők, akik eddig huszonöt-harminc méter mély kutakból cibálták fel vödörszám a coli-fertőzött ivóvizet. a tudata mélyén gomolygott benne: „Ez hát a kloroform!" Ébredése rémitő voltl Egy öreg fenyőfa alatt, egy erdő közepén tért észhez. Feküdt a földön, feje alá gondos kezek odagyömöszöltek egy takarót. A napsugár átsütött a fán, úgy, hogy az arca félig napon, félig árnyékban volt. Nagyonifjú Fekete János még nem tért egészen magához, kicsit a kloroform hatása alatt volt még, és természetes mozdulattal nyúlt a magnója után. Dermedten ült föl! Keze az üres levegőt markolászta. Most ébredt tudatára annak, hogy nem otthon aludt el, könyve fölött gubbasztva a heverőn, hanem egy vadidegen helyen. Maga elé nézett és figyelni kezdett. Valahol távol egy vonat füttye Diósviszló enyhén lejtős hegy lábainál épült fel már 1700 körül. Ezt megelőzően Viszló néven az őstelepülés az úgynevezett Alsó-erdő mocsaras vidékén volt, szinte megbújva a török szeme elől. A hegy tövébe először a templomot építették meg, aztán kialakult a két sor házból álló főutca, de ahogy mesélik, néhány „talpas-házat” egyszerűen lovasfogatokkal húztak fel az új településre. A termelőszövetkezet jó két és fél ezer hektáron gazdálkodik, a főágazat a növénytermesztés, s ezen belül van vagy 80 holdnyi szőlőterületük. Ennek a vidéknek szőlője-bo- ra első osztályú besorolást kapott, s ez nem is csoda, mert a talaj nagyon kedvez a riz- ling fajtáknak. A termelőszö- vetkezet szőlészete — és persze jóképességű szakgárdája — jó példával jár elöl a korszerű művelésben. A háztáji parcellákon, de az úgynevezett „bebirók” kertjében is nyoma van a félkordon, középkordon művelésnek. A „bebirók" tulajdonképpen idegenek, siklósiak, pécsiek, vagy közelebbi községbeliek, akik néhány négyszögölnyi kis parcellákon folytatják, illetve fejlesztik a hagyományos szőlőkultúrót, és ez mindenképpen elismerésre- méltó dolog. Elvándorlásról sem itt, sem a két csatolt faluban nem lehet szó, akik ipari bejárómunkások, azok sem hagyják el szülőfalujukat. A kétlakiság kiegyensúlyozott anyagi létet teremt, s most, hogy az új ösz- szekötő út megépül, a város is közelebb kerül. Diósviszlón is lassan a faluképhez tartozik az udvarban álló személyautó, vagy garázs. Harminckét autó- tulajdonost jegyeznek a tanácson, de ez a szám évről évre változik, már csak annak alapján is, hogy például a takarékbetétkönyv-állomány jóval több mint 2 millió forintról tanúskodik. Belelapozok a dossziéba kötött falu-krónikáhallatszott, egészen halkan, elnyújtottam Egyszerre éles ciripelésre döbbent. Feje fölött valami bogár reszelés hangon ciripelni kezdett. — Ninil Hány tranzisztoros? — futott át rajta a kíváncsiság. Megfogta, leemelte a fáról, nézegette, majd a füléhez tartotta. Halkan morgott: — Miért nem szereltek belé erősítőt? I A bogár, érezve a szorítást, menekülni szeretett volna, és elkezdett kaparászni. Csalódottan dobta el. Az undor végigfutott az ábrázatán: — Hiszen ez éli — mondta tanácstalanul. Csak ült elveszetten. A vonatfütty elkallódott már, és semmi hangot sem hallott. A magnóhoz, a táskarádióhoz, meg a modern együttesekhez szokott füle nem érzékelte ba — a tavalyelőttibe, mert a múlt évi éppen kötés alatt áll — szóval a krónika írója valóban hűen követi a község életét. Falugyűlésekről is megemlékezik, pontosabban egy örökké visszatérő gondról: a belvízhelyzetről. Nagyobb esőzés idején lezúdúl a víz a hegyről a község alatti termőföldre, s ott egyesülve a lapály talajvizével elég sok kárt okoz. A belvízelvezetés közel 6 millió forintba kerülne (ebből kéne megépíteni többek között egy kikövezett vízcsillapító árokrendszert), de az anyagi forrásokat kimerítette az új vízmű létesítése. És mi van még a krónikában? Ilyesmi: .......Bíróné kislányt sz ült a mentőautóban . . . szokatlanul meleg a február eleje .. . sokhelyütt metszik a szőlőt ... A termelőszövetkezet kisborjakat szállít Svédországba .. . A községben körülbelül 50—60 lakó megkapta az influenzát . . . Párttaggyűlésen élénk vita zajlott le ... Meghalt Klics bácsi sógórnője, Nagy Juliska néni ... A zár- számadási ünnepséget összekötötték álarcosbállal, vagyis a kisiskolások léptek fel és az első díjat Kurucz Klárika kapta, aki szaloncukornak öltözött .. . Elhunyt Varga János bácsi, Pécsre akart utazni, de a doktornő háza előtt leült és elhunyt... Társadalmi esküvő volt, Fényszárosi Zsuzsika, a párttitkár lánya ment férjhez... November 15—16., szokatlanul korán jött a kemény hideg. Sorra vágják a disznókat, megszűnőben a szalmával való perzselés. . . gázpalackot használnak a házaknál, gyorsabb és korszerűbb ..." Minden évben írják a krónikát, a község történelmét. Az idei tavasz jónak ígérkezik, csapadék volt elég, a hegyoldal még csupasz, de kellemes meleg van ezen a hétköznapi délelőttön Diósviszlón mór a hangokat. A fa ágait suhogtatta a szél, valahol, alig hallhatóan, egy futó szarvas zöreje hallatszott, de ő nem látott még futó szarvast. Ha a füle még használható lett volna, talán meghallja egy kis patak csobogását is, de nem hallotta. Egyszerre elkapta a pánik: — Halló, halló, srácok! — kiabált kétségbeesetten. Nem jött semmi válasz. Sehol, egyetlen táskarádió sem szólalt meg. Futott egyik fától a másikig. Talált valami ösvényt, azon szaladni kezdett. Hiába I Egy idő múlva visszajutott oda, ahonnan elindult. — Ennyi idős fejjel nem szabad sirnoml — biztatta magát, de nem sikerült. Sirvafakadt. — Csak ne lenne ez a borzalmas csönd I — sikoltott föl, és nem töEz év őszén lesz 100 éve annak, hogy Érdmindszenten született Ady Endre, legnagyobb magyar költőnk egyike, líránk forradalmi megújítója, az 1918—19-i forradalmat előkészítő irodalmi harc megindítója és vezére. Bár még messze van november 22-e, országszerte már megkezdődtek az előkészületek az Ady-centená- rium előkészítésére, méltó megünneplésére. Budapesten megalakult az Ady-emlékbizottság, Apró Antal elnökletével. A bizottság a centenárium széles körű megünneplésére mozgósító felhívását a közeljövőben teszi közzé. — Budapesten a Veres Pálné utca 4—6. számú ház I. emeleti lakásában, ahol Ady Endre élt és alkotott, februárban megnyílt az Ady emlékmúzeum. Megszervezik az Ady emlékmúzeum baráti körét az Ady relikviák további kutatására és gyűjtésére. Ez évben ismét megjelennek a forradalmár alkotó költeményei, prózai írásai s a legszebb Ady-versekből spanyolul készül válogatás, Tóth Éva szerkesztésében. A Pécsi Szikra Nyomdában készül Vezér Erzsébet: „Ady Endre élete és pályája” c. könyve, amely áprilisban jelenik meg. Ugyanakkor készül Ady Endre Pécsett felállítandó szobra is. Az iskolákban pedig máris folynak az Ady szavalóversenyek. Volt-e Ady Endrének kapcsolata Pécs városával? Halála előtt 9 évvel Ady még Pécsett vendégszerepeit az egykori Vigadó nagytermében, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának Színház téri volt székházában, a Nyugat c. irodalmi folyóirat felolvasó estjén. Nagy . rajongója: dr. Doktor Sándor, a Szabadgondolkodók Pécsi Társaságának titkára hívta meg a folyóirat többi íróival együtt. Amikor 1910 nyarán híre jött Pécsre, hogy a Nyugat írógárdájának tagjai városunkba látogatnak, a helyi lapok siettek az olvasók figyelmét felkelteni erre az érdekesnek ígérkező irodalmi csemegére. A nyár derekától a négy pécsi lapban nem kevesebb, mint 13: a Pécsi Naplóban 4, a Pécsi Hírlapban 7, a Pécsi Közlönyben és a Pécsi Újságban 1—1 cikk harangozta be az eseményt. Senki sem sajnálta a 4 koronás belépődíj kifizetését. A Vigadóban a sűrűn elhelyezett székeken több mint kétszázan foglaltak helyet, szép, finom selyemruhákba öltözött nők és nagyrészt fekete ruhás férfiak. A főpályaudvaron pedig a hivatalos küldöttség — köztük dr. Doktor Sándor és dr. Hajdú Gyula — izgatottan várta a szombat esti gyorssal érkező Nyugat íróit: Ady Endrét, Hatvány Lajost, Heltai Jenőt és Ignotus Pált. Az izgalom oka az volt, hogy a vonat késett és emiatt az este 8 órára hirderödve semmivel, hangosan jajve* székelni kezdett: — Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj-----Ez volt a szerencséje! Ezt a si- valkodást ketten hallották meg, egy öreg, nyugdíjas erdész, aki épp gombát szedett, meg egy slágerszerző, aki ihletért nem mert a szomszéd szerzőkhöz menni már, és életében először kiment a természetbe. Ezek ketten elvezették, ahol rátalált már az országútra. Onnan meg hazagyalogolt. Az öregúr azután folytatta a gombaszedést, a slágerszerző meg, akinek füle szintén elkopott már az állandó hangerősitöktöl, megszerezte élete legszebb slágerét, de nem jól értette a szöveget, mert a jaj-jaj-jaj-jaj-t úgy hallotta, hogy: je-je-jel Azóta számítják ezt a kort a haladó slágerszerzők koránaki Szöllösy Kálmán tett előadást csak negyedórás késéssel kezdhették meg, 1910 október elsején. A bevezető beszédet Hatvány Lajos mondotta. Méltatta a „Nyugat” c. folyóirat jelentőségét a magyar irodalim szempontjából. Heltai Jenő rövid, verses meséiből olvasott fel, Ignotus, a „Nyugat” szerkesztője pedig hosszan beszélt arról az átalakulásról, amelyen a magyar irodalom és irodalmi ízlés 1890-től 1910- ig keresztülment. Utoljára Ady Endre lépett a pódiumra, a villanyfényben hamuszürke arccal, beesett szemmel, szomorúan lehulló hajjal. A hangja fáradt, rekedtes volt, amikor legújabb kötetéből, a „Szeretném, ha szeretnének” címűből három verset olvasott fel: a „Szeretném, ha szeretnének", a „Bujdosó kuruc rigmusát" és a kötet záróversét, a „Most pedig elnémulunk”- at. Sűrűn hangzott fel a közönség vastapsa, s ezt Ady Endre egy ráadással köszönte meg. Elszavalta a „Rotschildék palotája" című versét is. Befejezésül Hatvány Lajos köszönte meg a közönségnek a „Nyugat” felolvasó estje iránti érdeklődését. Mindössze egy óra hosszat tartott a felolvasó-est, de akik ott voltak, azoknak valódi irodalmi élményben volt részük. Sokan csak azért elégedetlenkedtek, mert a felolvasó-.estet, illetve a műsort túl rövidnek találták, s Ady Endre verseit továbbra is szívesen hallgatták volna, akár éjfélig is. Az előadói est után számos pécsi nagyság gyülekezett a Nyugat írói körül. A rendezők az est szereplőit az „Arany Hajó"- éttermében vacsorán látták vendégül. Ady Endre vendége volt dr. Doktor Sándornak is, aki féltő szeretettel óvta a költőt, kérlelte, töltsön nála hosszabb időt, majd leszoktatja az ivásról. Ady Endre azonban kedvesen hárította el az ajánlatát, mondván: „Köszönöm szívességét, de én már csak maradok az alkohollal, jól megvagyunk egymással.” A Nyugat felolvasó-estje a pécsi sajtóban vegyes visszhangot váltott ki. A liberális szellemű „Pécsi Napló" tárgyilagosan és az elismerés hangján emlékezett meg róla. De a klerikális „Pécsi Újlap” már ünneprontó volt. „Ady Endrében — írta a lap — az ultra-Petőfiben, s csak 100 év múlva megérthetővé váló költő-gigászban, a magyar költészet főslágerében is csalódott a felcsigázott reménységű fényes közönség ... a törzsmagyarság ízlése még nem változott meg annyira, hogy Nyugatákat nyugalmasan bevegye ... minket holmi Nyugat-i ízléstelenséggel nem lehet lóvá tenni . . . .” Dr. Doktor Sándor ,,Az új honalapítás, az új Magyarország kiépítése” című írásában számos Ady verset idézett. Ugyanebben a füzetben véleményt is mondott Adyról, a következő szavakkal: „Ez volt a legelterjedtebb bírálat Adyról: nem lehet érteni. S ez lesz a leglesújtóbb bírálat erről a nemzedékről, hogy nem értette meg prófétáját, hagyta magányosan járni, a pusztában kiáltozni, aztán... időnap előtt... elpusztulni . . ." Az idő dr. Doktor Sándort igazolta. A pécsi klerikális sajtó bármennyire is igyekezett a Nyugat-est és Ady Endre jelentőségét csökkenteni, Ady Endre ma is milliók szívében él. Emléktáblát érdemelne az egykori SZMT-székház falán, a Színház téren. Pusztai József Rab Ferenc Fotó: Erb János ^KoMO/yTa/flrN cRdvAt Hogyan születik a modern sláger?
