Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-12 / 70. szám

1977. márcuis 12., szombat Dunántúlt napló 3 Tartalékok a metögazdóságban A fásítási hónap megnyitója Kétmilliárd liter feletti tejhozamot! # Kulcskérdés a takarmány­termesztés fejlesztése • Fajtapolitika és minőségi csere Hogyan tovább „a me­zőgazdaság nehézipará­ban", a szarvasmarha-te­nyésztésben? Dr. Romany Pál mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter nem­régiben bejelentette: az 1977-re előirányzott húsz­ezres tehénlétszámnöve­lés, no meg a tejhozamok emelése révén az ország történetében először sze­retnénk elérni, hogy a két­milliárd liter fölé növeked­jék az ország tejtermelése! Hogy ennek a törekvésnek mennyi ága-boga van, azt jól tudja minden szakember. Ma­ga a miniszter is utalt rá, hogy az Egyesült Államokban járva látta csak igazán: mi­lyen jelentős tartalékaink van­nak takarmányok dolgában. Így megemlítette, hogy sokan vallják: pusztán a .gyepter­mesztésünk megkétszerezhető. Sok olyan ismert módszer van, amely valamilyen oknál fogva nem terjedt el. A miniszternek kezeügyébe jutott a minap egy 1911-ben megjelent munka: Dorner Béla Legelőgazdálko­dás című szakkönyve. „Ez a könyv akár ma is kiadható" — állapította meg Romány Pál, ezzel is igazolván, hogy sok régi módszer lenne fölele­veníthető. — A már ismert módszerek adaptálásáért április 4-re akár két Eötvös-díjat is adnánk, hét­millió forint jutalmat szánnak a tejtermelési verseny legjobb­jainak díjazására, ugyancsak a tavasz folyamán — folytat­ta a miniszter. Idetartozónak mondotta a jól dolgozó brigádok tapaszta­latainak elterjesztését. A me­zőgazdaság fölött nincs tető, ezért is olyan bonyolult ered­ményt produkálni a szakember­nek. A jószágok fölött vi­szont van tető, s lám, mégis ugyanazon fajta, azonos is­tállóban miért ad olykor fele annyi tejet? Kétségtelen, hogy van eb­ben szerepe a rét- és legelő- gazdálkodás, a gyepgazdálko­dás, a szálas- és tömegtakar­mányok termesztése elmara­dottságának, nem ritkán év­százados „színvonalának". Ta­valy például 20—21 százalék­kal termett kevesebb szálas- és tömegtakarmány, mint 1975- ben; apadt a lucerna vetéste­rülete is, amit azonban sike­rült ellensúlyozni oly módon, hogy a gazdaságok 130 ezer hektáron vetettek másodnö­vényként takarmányt, s minden eddiginél több mellékterméket takarítottak be az állatállo­mány áttel éltetésé re. Az óesz­tendő végén szervezeti intéz­kedéseket is hozott a MÉM, hogy még világosabbá váljék a takarmánygazdálkodás és az állattenyésztés összefüggése. Ennek egyik fontos fejlemé­nye, hogy az Országos Takar­mány Felügyelőséget beolvasz­tották az Országos Állatte­nyésztési Felügyelőségbe, s az új intézmény elnevezése ez lett: Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelő­ség. Kicsiben az efféle összefüg­gésekre persze nem nehéz rá­bukkanni, termelőszövetkezeti példa is akad ró, hogy meg­lelték szervezetét az érdekek összehangolásának. Mágocson például a növénytermelési fő­ágazatot alárendelték az ál­lattenyésztésnek. A Bentavöl- gye Termelőszövetkezetben, amelynek elnöke, Dékány Ist­ván egyébként tavaly kapott Eötvös-díjat, a legelőgazdálko­dást a főállattenyésztő hatás­körébe utalták. „így aztán vagy jól vagy rosszul dolgo­zom, de mindenképpen egy­azon érdekeltség alapján" — említette a főállattenyésztő. A gödöllői országos tanács­kozást a szervezők fölhasznál­ták arra, hogy a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet el­nöke, dr. Tresser Pál bemutat­hassa — szóban és filmen — szarvasmarha-tenyésztési mód­szereiket. Az elnök elmondta egyebek között, hogy pillanat­nyi állatsűrűségük az országos­nak a háromszorosa. Vetés- szerkezetük olyan, hogy el tud­ják látni a nyolcszáz tehenet takarmánnyal. Modern telepü­kön — ahol 61 ezer forintba került egy férőhely — húsz munkaórát használnak fel ezer liter tej előállításához, s az egy dolgozóra jutó évi terme­lési érték megközelíti az egy­millió forintot, ami hatszorosa a termelőszövetkezet hagyomá­nyos telepén elért színvonal­nak. Dunavarsányban holstein- friz és magyartarka tehenek egyaránt vannak, így lehető­ség nyílik a legkülönbfélébb egybevetésekre. Közülük pusz­tán egyet említünk: az utób­bi állomány tejtermelésén fe­le annyi a nyereség, mint az előbbién. Dr. Csomós Zoltán, a MÉM illetékes főosztályvezető-helyet- tese, a napjainkban folyó faj­taváltást ahhoz hasonlította, amely a XIX. század közepén történt hazánkban. Akkor a Svájcból importált törzsállatok vetették meg alapját a minő­ségi cserének, a mai* fajtapo­litika célja pedig: nagy gene­tikai képességű állomány meg­teremtése a tejhasznosítáí dol­gában, másfelől a világpiaci hatásokkal is számot vető hús­hasznosítású állomány kialakí­tása. A cél tehát kitűzve — elérése megannyi tartalék ki­aknázását sürgeti. Az idei évtől kezdve nem ősz­szel, hanem tavasszal rendezik meg az AGRO MAS EXPO -1 — az 5. Nemzetközi Mezőgazdasá­gi, Élelmiszeripari Gép- és Mű­szerkiállítást és Vásárt. Amint azt a rendezők megokolták, ész­szerűbb a tavaszi megrendezés, hiszen akkor mára mezőgazda- sági nagyüzemek tavalyi mérle­gük birtokában tisztában van­nak fejlesztési lehetőségeikkel, ennek megfelelően intézhetik vásárlásaikat. Április 15-e és 20-a között — több más szak- kiállítással egyetemben — ren­dezik meg tehát a kőbányai vá­sárvárosban az idei AGROMAS- EXPO-t, amelyre az előkészüle­tek már javában folynak. Mit láthatunk majd a szakbe­mutatón? Mindenekelőtt: a ha­zai kiállítókon kívül várhatóan 20 országból jönnek résztvevők, a 25 ezer négyzetméternyi ki­állítási területen csaknem 2000 gépet és berendezést mutatnak be. Nos, az utóbbi években az iparszerű termelési rendszereket alkalmazó termelőszövetkezetek és állami gazdaságok hatalmas táblákon egyre magasabb ter­méseredményeket értek el. Ezek a rendszerek a gépesítés, a bio­lógia, a kémia és az üzemszer­Szegeden Az 1977. évi fásítási hónap országos megnyitó ünnepségét pénteken Szegeden rendezték meg a Technika Házában. Dr. Soós Gábor mezőgaz­dasági és élelmezésügyi ál­lamtitkár megnyitó beszédé­ben hangsúlyozta: Tovább folytatódnak az új erdőtelepítések, fásítások: 1976-tól 1980-ig 45 000 hektár­nyi új telepítésre lesz lehe­tőség. Előnyben kívánják ré­szesíteni azokat az erdőtele­pítéseket, fásításokat, amelyek­nek létesítését környezetvédel­mi szempontok is indokolják. Az ünnepségen dr. Soós Gábor a fásításban kiemel­kedő eredményt elért intéz­ményeknek, vállalatoknak, gazdaságoknak és dolgozók­nak mintegy ötven oklevelet, emlékplakettet, valamint jutal­makat nyújtott át. Végül az országos fásítási hónap kezdetének szimbólu­maként az államtitkár, vala­mint az ünnepséget rendező szervek képviselői öt emlékfát ültettek el a Szent György té­ren. vezés összhangjának megterem­tésén alapulnak, s a munkafo­lyamatok a vetés előkészítésétől kezdve a művelésen, a betaka­rításon át egészen az élelmi- szeripari feldolgozásig ponto­san kidolgozottak. A további si­kerek egyik alapfeltétele: a munkafolyamatok hazai és kül­földi gépekkel történő teljes gé­pesítése, nagy teljesítményű komplex gépsorok alkalmazása. Ennek a lehetőségeit igyekszik megmutatni azAGROMASEXPO. De nemcsak ezét. A gazda­ságos gépgyártás érdekében végzett nemzetközi integráció folytatása mellett a magyar me­zőgazdasági, élelmiszeripari gépgyártás különösen az elmúlt esztendőben nagy lépéseket tett a belföldi integráció megvaló­sításában. Jelzik ezt a kiállítá­son is bemutatkozó szakosított üzemek gyártmányai. A nemzet­közi munkamegosztásnak, a köl­csönösen előnyös kooperációk­nak viszont szinte kimeríthetet- lenek még a lehetőségei, ezen a téren még csak a kezdeti lé­pések történtek meg. Az AGRO­MASEXPO alkalmat igyekszik teremteni ilyen kapcsolatok megteremtésére. A Ferroglóbus TEK Vállalat értesíti kedves vevőit, hogy MÁRCIUS 12-ÉN, a Vasas Szakszervezet centenáriumának tiszteletére szerve­zett kommunista szombaton az alábbi telepet és raktárakat tartja nyitva: Központi telep: XV., Körvasút sor 110. Ötvözött acél raktár: XIII., Véső út 11. Hidegáru raktárak: XIII., Dráva u. 13—15. XIII., Révész u. 9. Elektróda raktár: VI., Lehel u. 3/b. Lemezdaraboló üzem: XX., Gubacsi hídfő 6. Központi áruforgalmi osztályok: VI., Lehel u. 3/b. Pécsi telep: Mecsekalja-Cserkút. Miskolci telep: Miskolc, József A. u. 6. Nyitva: reggel 7-től 12 óráig. Ősz helyett tavasszal A nagyüzemi mezőgazdasági üzemek ma már nagyteljesítményű gépek nélkül, nem tudnának gazdálkodni. Készülődés az ACROMASEXPOra Műszakiakat a fedélzetre Hideg eső fröcsköl külke­reskedőinkre, amikor a vi­lágpiacon magyar termé­kekkel üzletelnek. Nem mint­ha a világ bármely kereske­dőjének — szatirikuson, kis­sé leegyszerűsítve: hacsak nem nyersolajat kínál el­adásra — ne lenne ilyen ,, meteorológiai” bántal'ma ebben a nyomott világgaz­dasági helyzetben, ahol is többnyire mindenki csak el­adni akar, a vevők viszont ezerszer meggondolják, mi­re adiák ki a pénzüket. De maradjunk a mi külkereske­dőinket odakint verő eső­nél, amitől egy kissé — át­érezve gazdaságunk gond­jait, megértve, hogy itt jö­vőnk egyik kulcskérdéséről van szó — nekünk is vizes lett a lábunk. Rólunk, új­ságírókról beszélek, akik nemrég a- tárca második emberének külkereskedelmi helyzetünket ecsetelő, tolmá­csolásra váró, előre mutató elemzéseit és hangos tűnő­déseit hallgattuk. Miről volt szó? Többek között és hangsúlyozottan a külkereskedelemre olyannyira ráutalt gazdaságunk egyik kulcskérdéséről — a magyar termékek versenyké­pességéről a világpia­con. Nem a magyar búza meg a kukorica versenyké­pességéről, azt minden ne­hézség nélikiül el tudjuk ad­ni. Hanem a készáruéról. A géoekéről, a fogyasztási cikkekéről. Feldolgozott ter­mékeink versenyképességé­ről. Való, hogv amikor va­lamit megmunkálunk, ami­kor termékeink feldogozott- sága magasabb fokú lesz, úgymond bajba kerülünk. Amint ezzel kapcsolatban egy régebbi sajtótájékozta­tóján külkereskedelmi mi­niszterünk is példálózott: a hengerelt acélt kemény valutáért el tudjuk adni, ám amikor idehaza hozzá­nyúlunk a vashoz, hm, kez­dődnek a problémák. Miben mutatkozik lemara­dásunk? Nagyon összetett a dolog. De talán próbáljuk egy darabig nyomon kísér­ni termékeink világpiacra kerülését. Kezdődik gyenge­ségünk az ajánlat tételnél. Például gépre kér ajánlatot a külföldi vevő. Mire elké­szül?! Nagyon lassan ké­szül. Nem tudjuk gyorsan tálain, mire képes a gé­pünk, mennyibe kerül, milyen határidőre tudjuk szállítani. Aztán méginkább meggyen­gülünk — azaz romlik ver­senyképességünk —, amikor határidőt mondunk. Nagyon hosszú szállítási határidőt adunk. Jó, elfogadják. Ak­kor meg nem szállítunk ha­táridőre. Erről egyébként külkereskedelmi vállalataink elszomorító képet tudnának festeni. De menjünk tovább. A minőség. A szakemberek állítják, legtöbbször nem is az a hiba-, hogy a konstruk­ció elavult. Hanem, hogy nem az készült el, ami a dokumentációban volt. Az utolsó csavar meghúzásával mindig baj van. Sorolhat­nánk még gyengeségeinket, a- nem megfelelő csomago­lást, hogy nem tudunk al­katrészt adni, szervizt biz­tosítani és mások. Mindez nem ítélet akar lenni minden termékünk és általában versenyképessé­günk felett, mert hiszen mé­giscsak élünk a külkereske­delemből, a magyar termé­kekkel megrakott vagonok és kamionok vevőt találva gördülnek ki Keletre és Nyu­gatra, a szomszédba és ten­geren túlra. Ám jobb üzle­teket is csinálhatnánk, job­ban is élhetnénk a külke­reskedelemből. Feltéve, ha megnövelnénk termékeink versenyképességét. Persze, könnyű ezt leírni. Bizonyos, hogy egyik vállalatunk sem önmaga kárhoztatja magát gyengeségre, mindegyik fut a piac után, csakhogy moz­gásterüket sok minden kor­látozza, például a kooperá­ciós partner nem szállítja az alkatrészt időben, nem is a kért minőségben, hu- zakodni kell, most én vagy te készletezzél, egyszóval nyakukban a gazdálkodás mindennapos gondja és döc- cenői, amelyek halmozód­nak, összeadódnak. Ebből a bűvös körből nem lehet ki­törni, illetve csak együtt le­hetséges, ha mindenki raké­tafokozatra vált, feszesen gazdálkodik, mozgékony és rugalmas, képes magát má­sok helyzetébe beleélni, má­sokért is felelősséget vállal­ni. De ez túl általánosan hangzik. Itt mindenki a má­sikra mutogat. Ezért hadd emeljünk ki most a terme­lés egyik főszereplőjét, aki napjainkban leginkább ko­vásza, ha tetszik, megolajo- zója lehet annak a szellemi és anyagi felpezsdülésnek, ami olyan magyar termék­hegyekhez vezet el, melyek mindegyike hét nyelven be­szél a világpiacon. Manap­ság sűrűn elhangzik, műsza­ki fejlesztés, gyártmányfej­lesztés, a termékszerkezet átalakítása. Hogy közelit idézzünk, a műszaki és köz- gazdasági propaganda hó­napot megnyitó nehézipari miniszter beszédének is ez volt a legfőbb kicsengése: műszaki fejlesztés mindenek előtt Itt van a versenyké- pesséa kérdése elásva! A főszereplők, akikről te­hát szó van — a műsza­kiak. Eljött az ő idejük, ha egyáltalán helyénvaló ez a fogalmazás, hiszen egy­folytában itt volt az idejük, tartóoszlopai voltak mindig is a termelésnek. Mégis, most leginkább nekik kell élre állniuk. Persze, kéz a kézben, tehát mondjuk nem az előbb méa látványosan az őket megillető rangra emelkedő közgazdászok trónfosztásával, mert hiszen zenélő -nők edli szaggatókat sem akarunk, kell, aki meg­mondja, ezt és ezt ennyiért megéri-e, érdemes-e, lesz-e piaca. A műszakiak főszereplésé­hez nyilván az is szükséges, hogy teljesítményeiket na­gyobb erkölcsi és anyagi megbecsülés övezze, hogy törekvéseiket elismerjék és megbecsüljék. Vissza kell állítani a műszaki teljesít­mények becsületét! Erősíteni és ápolni a teljesítménykul­tuszt, ami persze jószerivel minden teljesítményre kell hogy vonatkozzék, szülessen a munkapadon vagy Íróasz­talon. Tévedés ne essék, nem kampányt akarunk kez­deményezni a műszakiak di­csőülésére, nem arról van szó, hogy most mérnök- urázzunk. Hanem ha a mér­nök vagy technikus elvtárs olyat alkotott, ami mondjuk Herr Schmittnek tetszik és hajlandó jó pénzt fizetni ér­te, akkor ezt a teljesítményt urazzuk meg. Mint minden kis pluszt, ötletet, újítást, ami termékeink versenyképes­ségét növeli. Fel kell sorakoznunk te­hát a fejlesztés ügyétől meg­szállott, jó közgazdasági szemlélettel beoltott műsza­kiak mögé, ha ők is úgy akarják. Itt Baranyában, s idehaza mindenütt. így az­tán, ha odakint hideg is az idő, fröcsköl az eső, külke­reskedőinknek nem kell be­húzott nyakkal téblábolniuk a vevők között. Miklósvári Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents