Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-11 / 69. szám
1977. március 11., péntek Dunantmt napló 3 Fejlődés tapasztalható, de akad bőven tennivaló m i lett ai MSZMP XI. kongresszusát megelőző városi, járási, megyei pártértekezleteken elhangzott javaslatok sorsa? Lapunk sorozatot indít, felkeressük a felszólalókat és véleményüket kérjük. Sorozatunkat az 1975. február 15-én megtartott Pécs városi pártértekezleten felszólaló Gungl Antal, a MŰM 500-as Ipari Szakmunkásképző Intézet pártalapszervezete titkárának véleményével kezdjük. — Gungl elvtárs, ön felszólalásában elmondotta, hogy az 500-as intézet számára korszerű tanműhely épült a Tüzér utcában, illetve az Ifjúmunkás utcában. Szóvá tette: az Ifjúmunkás utca és az Alkony utcát összekötő szakasz rendezetlenségét. Felajánlotta: az 500-as Intézet KlSZ-alapszer- vezete, a tanműhely kollektívája az utca rendbehozását, a közvilágítás szerelését társadalmi munkában megoldja, ha az illetékes szervek ezt segítik. Mi történt azóta? — A III. kerületi tanácshivatal a felszólalás után felvette velünk a kapcsolatot, megtörtént a bokros, szemetes rész kitisztítása, a tanműhely előtti részt aszfaltozták. Álltuk szavunkat a világítás felszerelésével, segítséget nyújtott a tanácshivatal és a DÉDÁSZ. A feladatot tehát közösen megoldottuk. Pályaválasztás — Szóvá tette a fiatalok nem megfelelő pályaválasztási irányítását. Mint mondta: az általános iskolák nem ismerik eléggé az ipari szakmák szépségeit, nehézségeit, nem kapnak reális tájékoztatást. — Ezzel kapcsolatban most is vannak problémák, de fejlődés tapasztalható. Intézetünkben jelenleg harmincnyolc szakmát tanítunk, — jobbára az úgynevezett fémes szakmákat. Most szerveződik egy új, a MÁV részére a villamosjár- mű-szerelő szakma. Ebben a tanévben az első évfolyamra összesen 890 tanulót iskoláztunk be. Január 20-ig 62-en — körülbelül két osztály — lemorzsolódtak. Ez még mindig annak bizonyítéka, hogy egyrészt nem kellő előismerettel jönnek hozzánk a fiatalok, másrészt sok tanuló alapképzettsége gyenge. A szakmák jobb megismertetése és megismerése érdeVisszapillantás a pécsi városi pártértekezlet vitájára kében az utóbbi időben fejlődésről adhatunk számot. Többek között megvalósítottuk ebben a tanévben a „Nyitott iskola, nyitott tanműhely” formát. Már több általános iskola osztálya jött látogatóba és tekintették meg az itt folyó munkát, a tanműhelyeket és a szakma megismertetését szolgáló kis kiállításainkat. Az elmúlt évben vállalatokkal kötött szerződéseinkben mi vállaltuk, hogy irodalmi színpadunk, énekkarunk, színjátszó csoportunk vendégszerepei az üzemekben, — az üzemek pedig vállalták tanulóink számára az üzemi oktatás, technikai-tárgyi feltételek jobb biztosítását. Intézeti gondok — Felszólalásában a szakmunkásképző intézetek teremgondjait, a zsúfoltságot is említette. — A helyzet nem változott. Nálunk 22 tanterem van és 70 osztály. Szó volt arról, hogy ha az 508-as tanintézet új épületet kap, akkor az úgynevezett „nem fémes" szakmákat átirányíthatjuk oda, ezzel a zsúfoltságunk enyhülne. Hogyan áll most a dolog? A megyei tanács tudna rá válaszolni. (Lantos József, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezető-helyettese: Pécsett, a siklósi városrészben ebben a tervciklusban épül egy ipari szakmunkásképző iskola, a tervei már elkészültek.) — A fiatalok tanulmányi előmenetelének segítése érdekében javasolta, hogy a vállalatok szervezzenek társadalmi korrepetálást a műszaki gárda bevonásával. — Sikerült haladást elérni. A korrepetálás szerepel például a Sopianával kötött szerződésben is. A mi intézetünk a Tanárképző Főiskola KISZ-szervezetével kötött megállapodást, elsősorban matematikából és fizikából segítik tanulóinkat. Ezen kívül természetesen mi is tartunk korrepetálást. Mindezt azonban még intenzívebbé kell tennünk. — A kollégiumi ellátottságról azt mondta: „Hátrányos helyzetben vagyunk . . . Mint ahogy a városi pártbizottság beszámolójából is kitűnik, 5528 fiatal jár szakmunkásképzőbe és ebből mintegy 2100 a vidékről bejáró tanuló. Ezeknek nagyon kis százaléka nyer kollégiumi elhelyezést. Tudomásom szerint a hatodik ötéves tervidőszak végére van betervezve egy 300 fős kollégium építése. Kissé távlati. Kérem az illetékeseket, lehetőség szerint a hatodik ötéves tervidőszak első éveiben tervezzék ennek a kollégiumnak megépítését . . — Igen, ezt kértem. — Es most hogyan áll az ügy? — Erre pontosan nem tudok •válaszolni, de a megyei tanács művelődésügyi osztálya bizonyára ad felvilágosítást. (Lantos József, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezető-helyettese: „Még ebben az ötéves tervben hozzákezdenek a siklósi városrészben a nevelési központ keretében egy 350 fős kolléqium megépítéséhez. Ebből 250 hely az ipari szakmunkástanulóké lesz. A kollégium helyét kijelölték, az anyagiak is rendelkezésre állnak. Előreláthatóan az ötéves terv végére elkészül.") Rendelet és gyakorlat — Szóvá tette a szakmunkásképzési alap biztosítását, leihasználását, az itt jelentkező gondokat Nevezetesen: a szakmunkásképző intézeteknek nincs felhatalmazásuk arra, hogy betekintsenek a vállalatok ilyen irányú pénzösszegei mikénti felhasználásába. Javasolta: az idevonatkozó rendelet felülvizsgálását és a gyakorlati élethez való igazítását. — Lényeges javulás történt. A MŰM az elmúlt évben foglalkozott ezzel a témával és rendeletben határozta meg a tennivalókat. A rendelet hozzájárult ahhoz, hogy a vállalatok a szakmunkásképzési alapjukkal célratörőbben gazdálkodhatnak és ezzel javulnak a szakmunkásképzés tárgyi feltételei. Elmondhatom: volt foganatja felszólalásomnak és különösen annak, hogy a városi pártbizottság külön foglalkozott a szakmunkásképzéssel. Kétségtelen: fejlődés tapasztalható. De még korántsem állapíthatjuk meg, hogy minden rendben van. Az út, amelyen elindultunk, jó. Végig kell járni! Garay Ferenc Beszélgetés munkásokkal fl lógás, avagy 197 óra a becsületből Évente 433400 óra munkaidő elvesz Észrevételek, kifogások a Pécsi Bőrgyárban — Pontosan 2129 órányit kéne dolgoznia egy bőrgyári munkásnak évente, ennyi munkaidő a fejadag. S mindjárt hozzá is tenném, puszta kívánalom ez, amit megközelíteni is nehéz, nem hogy elérni. Az igazság az, hogy a tavalyi esztendőben átlagban csak 1792 órát töltött a bőrgyári munkás munkahelyén. A többi elment, elcseppent betegségre, táppénzre, igazolt és igazolatlan hiányzásra, lógásra, késésre és - fizetett szabadságra. Ez utóbbira 140 óra, a többire 197. Nehéz eldönteni, hogy vajon sok-e, kevés-e ez a 197 óra? Dolgozónként ennyi ment füstbe, s ha beszorozzuk 2200-zal — ennyi munkása van a gyárnak —, kiszámíthatjuk: 433 ezer 400 óra az üresjárat, tehát mintegy 200 ember egész évi munkaideje nullára zsugorodik. Vita, vagy éppen beszélgetőpartnereim nem véletlenül a Pécsi Bőrgyár munkásai. E ház körül söprűnk, válaszoljanak a kérdésre lakói. Bokrovics Jánosáé, aki húsz éve a krómos üzem válogatója, Scham Jánosáé, a velúrműhely legmodernebb gépének kezelője, Szinder László, a „nagy” meszesműhely csoportvezetője és Balogh Istvánná, aki majdnem negyedszázada bőrgyári munkás, jelenleg a sertés-cserzőben válogató. — Nem tűnik kevésnek ez a 197 óra, de figyelembe kell venni, hogy a bőrgyártás eléggé egészségtelen munkahelyeken folyik, a szakmai megbetegedések sokat elvisznek — mondja Balogh Istvánné. — A munka frontján a törzsgárda- tagokkal nincs baj, inkább a „jövevényekkel". Akik átjáróháznak tekintik a gyárat. Legyint: annak idején örültek az emberek, ha dolgozhattak, ötvenkilenc-hatvanban még inNövekvő társadalmi segítség Pécsett szociális otthoni ellátásban 464-en részesülnek. Az idős emberek kényelméről, megfelelő ellátásukról szakképzett személyzet gondoskodik. A tanács mind több figyelmet fordít a meglévő szociális otthonok felszerelésének javítására, az épületek felújítására. Ebben az évben például befejeződik Pécs legnagyobb szociális otthonának felújítása a Tüzér utcában és közel 200 idős ember jut kellemes és nyugodt környezethez. Az idős emberekkel való törődést bizonyítja a Pécsett működő öt napközi is, — 260-an tölthetik itt napiaikat kulturált körülmények között. Gondoskodás az öregekről A tanács — anyagi erejéhez képest — növeli á szociális segélyre fordított összeget: 1975- ben 6 800 000 forintot fordítottak erre a célra, az elmúlt évben nyolcmillió forintot. Több mint egymillió forinttal nőtt 1976-ban a szociális otthonokra fordított összeg, 400 ezer forinttal nőtt az öregek napközijének fenntartására juttatott anyagi alap. A csökkent munkaképességűek segélyezésére is mintegy 600 ezer forinttal fordítottak többet 1976-ban mint 1975-ben. összességében az elmúlt évben 23 millió forint jutott — jóval több mint 1975-ben — az idős emberek ellátására, segélyezésére. Pécsett is sok idős ember él otthonában egyedül, köztük számosán betegen, erőtlenül,— nem tudják igénybe venni a napközit sem. Róluk gondoskodni — többségüknek nincs hozzátartozója — a társadalom feladata. A kilenc főhivatású házi szociális gondozón kívül ezt a munkát segítik egyrészt a társadalmi aktívák, — csekély tiszteletdíjban részesülnek, — valamint üzemek kollektívái, szocialista brigádok, iskolák. Rendszeresen meglátogatják az idős embereket, segítik az otthoni napi munka elvégzését. A városban több mint 500-an részesülnek ebben a segítségben, — átlagban havonta 19 alkalommal kopogtatnak be hozzájuk az önkéntes látogatók. A fontos tevékenységet a társadalmi szervek, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt aktívái is segítik. Ebben az évben tovább növelik a társadalmi, tiszteletdíjas segítők számát is. Igény van erre, — mert növekszik a magatehetetlen, beteg, idős emberek száma. Nagy gondot jelent: mind több a szociális otthoni ellátást, gondozást kérvényezők száma. Pécsett évente 80—90 a szociális otthonba felvettek száma, — az igény azonban ennél jóval több. Jelenleg 262-en várnak szociális otthoni felvételükre. A tény felveti egy újabb szociális otthon létesítésének szükségességét. Építésére ebben az ötéves tervben sajnos nincs lehetőség. Gondolni kell a jövőben újabb öregek napközijének létesítésére például Lvov-Kertvá- rosben, Újmecsekalján. G. F. kább a bőrösök is az elbocsátástól féltek; akkor volt a. leépítések időszaka. Most igencsak megfordult a kocka. A munkaerőhiányt saját magukon érzik, ott a munkapadok mellett, hiszen az újonnan jött dolgozó bárkinek a fejére ülhet, s ha nem tetszik, fogja a kalapját és odébb áll. — Bizony, van közöttünk olyan, akiről fizetésnapkor tu- . dom, hogy másnap nem jön be. S méq csak meg sem szólhatjuk érte. Szinder László hasonló véleményen van. — Jogait ismeri az új dolgozó, ismeri nagyon. De a kötelezettségét«..? Ha bejön a kapun, sokszor hetekig nem is dolgozik, különböző oktatásokon vesz részt, ismerkedik a munkával, aztán — elmegy. Ugyanannyi fizetést visz el, mint az, aki becsülettel dolgozik. S megjegyzi: az egyenlő munkáért, egyenlő bért, elvét itt kellene érvényesíteni. Az új munkás ne kaphasson annyit legalább egy-két hónapig, mint a régi. Hisz nem is képes annyira. Közbeszólnék: maradjunk a 197 óránál, de Scham János- né maga fordítja vissza a beszélgetést. — A törzsgórdatagokat, a becsületes munkásokat készítik ki a lógósok. Idegileg. Szinte naponta át kell szervezni a munkát miattuk, s hiába próbálunk rájuk hatni, nevetnek. Ők tájékozottabbak, tudják, hogv másutt milyenek a lehetőségek. Mi nem. Ők könnyű szívvel odébb állnak, minket pediq ideköt minden . . . A vidékről érkezőkkel is sok a baj. Kétlakiak, — s mintahogyan Szinder László említette —, amolyan másodállás számukra a gyár. Tud olyanról, akinek a háztájiból, egyébből mellékesen 60—70 ezer is bejön évente. Több mint a fizetése. — Ha beosztom éjszakásnak, tudom: másnap nem jön be. Orvosi igazolást annyit szerez, amennyit nem szégyell ... Bokrovics Jánosné szerint nem volna rossz, ha a vállalat dolgozóit kizárólag az üzemorvos vehetné táppénzre. Bizonyosan meq lehetne néhány órát takarítani a 197- ből, s ha mór van a gyárnak saját orvosa, miért ne...? — Maga a dolgozó megmondja — folytatja a sort Szinder László —, hogy csak akkor megy szabadságra, ha jó az idő ha tud a kertben dolgozni. Sűrűn előfordul: hiába van kiírva a szabadsága, bejön ha esik, s haza sem küldhetem . . . Scham Jánosné bár három műszakban dolgozik, tavaly egyetlen napot sem hiányzott. — Nálunk a műhelyben is ujjal tudnék mutogatni a táppénzesekre, okik mindig élnek a lehetőséggel. Már előre egykét nappal teszik-veszik magukat, mutatják, hogy fáradtak, betegek . . . Másokat meg alig lehet hazazavarni, A Pécsi Bőrgyárban bélyegzőóra nincs. Hogy ki, mikor jön be a kapun, a maga dolga, a kollektíva dolga. A késéseket a blokkolással nem lehet kiküszöbölni, s hat éve leszerelték az órát. — Ha késtünk, kétszer-há- romszor ráverettük a bélyegzőt, és senki sem tudott kiigazodni rajta — mondja nevetve Bokrovics Jánosné. — De nem is ez a lényeg. Egy gép mellett többen is dolgoznak, s ha az adogató vagy a kihúzó késik, a többiek topognak. Próbáljuk számolgatni, hány százalék lehet a gyár dolgozói közül a „munka elől menekülő”? Tíz-tizenöt százalék? De talán nem is ez a lényeg.- A törzsgárdatagok tudják, hogy rájuk építik a tervet — mondja Balogh Istvánné. — De igen fájó pont, hogy nagyon feszít a norma, s csak minket feszít! Mi lesz akkor, ha ez a korosztály kihull...? Nekünk is járna már egy kis könnyebbség, egy kis pihenő. Azoknak, akik becsülettel kihajtották magukat, s akik ma azért végzik a nehezebbet, mert mást a vezetők nem találnak. A személyes példamutatás kell, de nem minden. Sőt, rrvint mondják, nem is a gyáron belül kell keresni a gondok gyökerét. A vándormadarakat, a teddide-teddoda embereket a munkaerőhiány termelte ki, a túl liberális munkavállalások .. . Miért nem lehet valakinek beírni a munkakönyvébe, hogy lógós, hogy bumlija szinte minden héten van? (Schamné a gyáron belüli feszültség eay másik gondját is említi: ők néhányon, fél percre sem tudnak megszabadulni a géptől, szusszanásnyi időt sem ad, míg közvetlen mellettük lazíthatnak mások, beszélgethetnek. Ez így nincs rendjén, elmegy az ember kedve a munkától .elkeseredik.’ — Hogyan oldanák meg e gondokat, önök? Balogh Istvánné vállalja a választ: — Miért nem lehet a fizetéseket jobban differenciálni? Ha lélegzetvételnyi időm sincs, kétszer annyit dolgozok mint más — sőt, helyette dolgozok, mint az sokszor elő is fordul —, miért ne kaphatnék többet, miért ne kaphatnám meg az ő bérét is? Többet teszek az asztalra, többet is vehetek el róla. Vezessék be nálunk is a bértömeg-gazdálkodást, vezessék be másutt is. Mert egy a lényeg, s mindenki ha kimondja, ha nem, a keresetért, a forintért megy üzembe-gyár- ba. Ha látja, hogy többet kereshet, akár a mai dupláját, akkor többet is fog dolgozni. De ha csak azt, hogy a társa feleannyiért többet visz haza a borítékban, majd bolond lesz megszakadni ... Kozma Ferenc
