Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-23 / 81. szám
6 Dunantílii napló 1977. március 23., szerda ★ Öt nap Moszkvában ★ Változatos program ★ Baráti találkozók * Felejthetetlen emlékek, hasznos tapasztalatok 1977. március 8. nagyon sokáig — tgiqn egy életen át — emlékezetes nőnap marad közel 300 baranyai asszony és leány körében. Március 5—6- án különrepülőgéppel ennyien utaztak el 5 napos, felejthetetlen moszkvai útjukra. Szinte valamennyien több évi eredményes szakmai és áldozatos társadalmi munkájuk jutalmaképpen tehettek látogatást a világ egyik legszebb és legnagyobb fővárosában, Moszkvában. A csoport tagjai között ott volt számos vezető funkcióban dolgozó nő, fizikai munkás, jelentős számú tsz- asszony, orvosnők, pedagógusok — szinte társadalmi életünk minden területe képviselve volt. A derékhad a középkort képviselte. akik mögött már 15—20 év jó munkája állott, de voltak fiatalabb és még idősebb dolgozó nők is közöttünk. Városnézés Moszkvai programunk városnézéssel kezdődött. Autóbuszunk szelte a széles sugárutakat és egy délelőtt keretében alkalmunk volt látni, érzékelni a hatalmas méreteket, a korszerű épületeket, a nagy idegenforgalmat. Több mint 8 millió ember él Moszkvában, de a turistákkal, külföldiekkel együtt, naponta 10 millió ember lakja, járja ezt a várost. A város szívébe, központjába, a Vörös térre érve, sok-sok érzelmi hatás keletkezett bennünk. Hiszen a Lenin-mauzó- leym, a Kreml láttán úgy éreztük, olyan történelmi emlékhelyen vagyunk, amely kiindulópontja volt és marad annak az útnak, ahol az emberiség elindult a szebb és jobb élet felé. A Vörös tér egybeötvözi az orosz történelem régi és új építészeti és kulturális értékeit. Ügy érzi az ember, hogy ez a tér 1917 októbere óta a világpolitika olyan ütőere, amelynek lüktetése egyetlen haladást, békét akpró ember számára sem lehet mellékes. Programunk, amelyet az In- turiszt összeállított, igen gazdag volt. Nagy örömünkre szolgált, hogy járhattunk a Kremlben, ahol magas művészi kultúrát képviselő tárgyakat láttunk. Jártunk a borogyinói csata emlékét megörökítő körkép-múzeumban, ahol életre kelt előttünk a napóleoni háború egyik legnagyobb ütközete, ahol az ember szinte végigéli mindazt, ami akkor történt, és meggyőződhet róla, hogy az orosz nép mindenkor képes volt történelme során hazáját a betolakodók ellen megvédeni. Voltunk az állandó népgazdasági kiállításon, ahol valamennyi szovjet köztársaság megépítette a maga pavilonját és bemutatja kicsinyített formában mindazt, amit ott termelnek, amivel rendelkeznek, ahogyan építik saját területükön a kommunizmust. Itt külön épület áll az űrhajózás eredményeinek bemutatására. Nagy érdeklődéssel szemlélte mindegyikünk, milyen volt az első űrhajó, amely Gagarinnal a világűrben járt, milyen az űrhajós ruha, mit esznek, hogyan helyezkednek el az űrhajósok a kabinban. A látottak alapján közelebbről megismerhettük, hogy milyen messzire jutott el a mai világ a tudomány terén és hogy az űrhajósok valóban rászolgálnak az emberiség érdekében tett cselekedeteikért a legnagyobb elismerésre. • Csoportunk köszöntése • Rendszeresíteni kellene az Ilyen utazásokat ja előtti koszorúzás és tisztelgés volt. Hosszú sorok kígyóznak szinte minden délelőtt a mauzóleum előtt, ott találjuk a szovjet embereket és a világ minden nemzetiségének képviselőit, akik a történelem legnagyobb alakja, Lenin előtt róják le kegyeletüket. Vörös szeg- fűs koszorúnkat egy üzemi és eqy tsz-munkásnő helyezte el a mauzóleumnál. Ezután mentünk be a mauzóleumba, majd pedig végigvonultunk a Kreml falánál, ahol a szocialista forradalom legnagyobb alakjait helyezték örök nyugalomra. Az idő télies volt, kissé esett a hó, de a háromszáz asszony szíve melegséggel volt tele, amikor emlékezetükben felidézték azokat az embereket, akiknek élete, munkássága örök példa marad minden jövő nemzedék számára. Ezen a napon ellátogattunk a Lenin múzeumba is. Itt megismerkedhettünk a vezérrel, az emberrel, a családját szerető férfival. Mindazok, akik eddig csak olvastak, tanultak, hallottak Leninről, most emberközelbe kerültek vele. Ehhez hozzájárult az is, hogy láthattunk egy 20—25 perces dokumentumfilmet Leninről, amely ha már kissé meg is kopott, de mégis visszaadta azt, ahogyan Lenin élt, ahogyan dolgozott, azt, hogy milyen nagy tudású és mégis milyen szerény, egyszerű ember volt. A rendelkezésre álló kis szabad időben sétáltak, metróztak az asszonyok. Ellátogattak a Gűm nagyáruházba, a gyermekáruházba, ahol a gyerekeknek, férjeknek és a kisunokák- nak megvásárolták kis ajándékaikat, azokat az emléktárgyakat, képeslapokat, amelyeket otthon, ha elővesznek, mindig ezekre a napokra emlékezteti majd őket. • • Üzemlátogatás Az ott-tartózkodás egyik esti programja volt a világhírű moszkvai Nagycirkusz műsorának megtekintése. A mintegy három és fél ezer főt befogadó, már messziről ragyogó, kör alakú építménycsoda már önmagában is szép látványt nyújtott. A műsorról pedig csak annyit írhatok, hogy a szünetben is, hazafelé is, mindenki elragadtatással nyilatkozott arról, annak magas művészi színvonaláról, látványosságáról, vidám mozzanatairól. Moszkvai tartózkodásunk utolsó délelőttjén csoportos üzemlátogatásokon vettünk részt. Mintegy kilenc helyen jártunk, textilüzemekben, szolgáltató vállalatoknál és óvodában. A fogadtatás mindenütt szíves és baráti volt. A rendelkezésre álló rövid idő alatt szinte mindent szerettek volna számunkra elmondani, megmutatni. Több helyen női vezetők tartották a tájékoztatókat. A baráti és szakmai találkozókról sok kedves emléket őriznek majd hosszú ideig a baranyai üzemek, falvak, hivatalok asz- szonyai, amihez hozzájárultak a kölcsönös ajándékozás pillanatai is. Szinte alig akadt közöttünk olyan, aki apró, kedves népi ajándékokat ne hozott volna magával. Most visz- szatekintve a találkozóra, jó érzés tudni, hogy több moszkvai üzemben, intézményben és néhány szovjet családban ott maradtak barátságunk, köszö- netünk jelei. Folytassuk Számunkra a Leningrád Hotel éttermében ünnepi ebédet és köszöntőt tartott az Inturiszt, amelynek több vezetője részvételével is megtisztelt bennünket. Este pedig a megyei IBUSZ adott nőnapi ünnepi vacsorát, öröm volt az asszonyok számára, hogy a Szovjetunióban tanulmányaikat folytató baranyai pártmunkások ezen az estén eljöttek közénk. Ott volt dr. Jerszi István elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is, akinek nőnapi köszöntőjét nagy tapssal viszonozták az asszonyok. Az illetékes párt-, társadalmi szerveié és a megyei IBUSZ kezdeményezése, hogy március 8. alkalmából ennyi asszonyt elküldték a megyéből Moszkvába, igen hasznos volt. Hiszen mindannyian olyan élményekkel tértek haza, amely újabb szálakkal erősíti a magyar— szovjet barátságot és tovább erősödött bennük az is, hogy érdemes jól dolgozni, a társadalom érdekében munkálkodni, mert az elismerés nem marad el. Azok az üzemi, termelőszövetkezeti, intézményi, párt-, társadalmi és gazdasági vezetők, akik hozzásegítették ezeket az asszonyokat a moszkvai élményekhez, a világlátáshoz, jó ügyet szolgáltak. Földes Andrásné Az űrkutatás mindennapi életűnk szolgálatában Beszélgetés dr. Almár Ivánnal, az Országos Földmérési Intézet igazgatóhelyettesével C sodálatunk határtalan volt, amikor az ember eljutott a Holdra. A Marsra és Vénuszra induló űrhajók hallatán is elállt a lélegzetünk, a világmindenségben száguldozó „űr- városok" életét közvetlenül láthatjuk a televízió képernyőin. Az emberi ész félelmetes produkcióinak ámulatában azonban mindig zavar bennünket a kérdés: mire jó ez? Vajon az emberiség feladata a XX. század végén éppen ez? Amikor még mindig milliók halnak meg, százmilliók nélkülözik az emberi élet legelemibb kellékeit? A válasz az utóbbi években egyre nyilvánvalóbb: A tudomány számára óriási húzóerő az űrkutatás, tízezrével alkalmazzák a Földön az űrkutatás eszközeit, hasznosítják a űrben szerzett tapasztalatokat. Nem mondhat le az űrkutatásról egyetlen ország sem, mégha olyan kicsi is, mint hazánk. Kegyelet Március 8-án délelőtti programunk a Lenin-mauzóleum megkoszorúzása, megtekintése, majd az ismeretlen katona sírPÉCS SZÜLETTEK Szilvás Péter, Madarász Eszter, Könyves Zoltán, Francizi Adrienn, Fejes Tóth Gabriella, Kulcsár Réka, Szita Gábor, Veres Csoba, Tálási Melinda, Lovang Péter, Ignác Melinda, Ferenc Hajnalka, Németh Judit, Mazier József, Mendi Nikoletta, Réder Eszter, Deli Ferenc, Bartis Domokos, Tóth Edit, Keresztvölgyi Agnes, Horváth Róbert, Kopasz Csaba, Hegedűs Szilárd, Istókovics Petra, Ivánkovics Cva, Klem Antal, Balogh Róbert, Ambrus György, Radnai Béla, Betlehem Gabriella, Pécsi Balázs, Bíró Szilvia, Széli Norbert, Koller Zsolt, Kornfeld Anikó, Nagy István, Szűcs Anita, Rácz-Kovács Krisztián, Molnár Tamás, Bugyik Attila, Nagy Bernadett, Kászonyi Tas, Várad! Géza, Hódos! Gábor, Hoffmann Eszter, Deák András, Csendes Rita, Szabó Zoltán, Göncző Mária, Péterfio Dalma, Zsalakó Tamás, Óvári Szilvia, hész Attila és Tritelniczky Irén, Horváth Ferenc és Kovács Erzsébet, Bérces Géza és Nagy Magdolna, Magdó József és Regál Teréz, Véger János és Földvári Erzsébet, Füredi András és Tóth Hajnalka, Szalay Gyula és Pókay Marietta, Máté Attila és Emmer Edit, Fürtös György és Murányi .,.. . , Zsófia, Volf János és Papp Erika. Szel László, Sarkozy Tünde, Somogyi Anett, Bihal Orsolya, Őri Imre, Kovács Anikó, Szabó Réka, Szabó Ildi- MEGHALTAK kó, Kocsis Tamás, Stier Krisztina, Maros Veronika, Vörös Katalin, Szilágyi Mihály, Pfeiffer János. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Szalay Gábor és Gombos Erzsébet, Hamvas József és Stahl julianna, Szakács Gyula és Győré Mária, Le- hoczky László és Nagy Mária, Tar- nay István és Béres Erzsébet, Solt Mihály és Dingó Zsuzsanna, Boda Antal és Kiss-Antal llina, Novalics Antun és Péter Anna, Borda Tibor és Kovács Ilona, Bóna Géza és Amacht Agnes, Rössle Paul Eberhard és Takács Márta, Berki Miklós és Magos Erzsébet, Cseperka Pál és Óvári Gizella, Gallé Gyula és Gundrum Gizella, Hoffmann Antal és Ozsváth Mária, Simon János és Fodor Julianna, őri László és dr. Fodor Márta, Gulyás János és Kovarik Zsuzsanna, Anderlei János és Flesch Éva, MéSzöke Józsefné Szőke Terézia, Szilvás! Gyuláné Kiss Zsenét, Schlégl Ferencné Pavlicsek Irma, Almádi II- lésné Gyurka Ilona, Sugár Gyula, Wiandt László, Gábor József, Koppány Istvánná Matiovics Mária, Cser Ferenc, Dombori Istvánná Kiss Mária, Varga Éva, Repp -Éva, Balogh Erzsébet, Staub Ferenc, Náray Jenő, Gye- nis Józsefné, Láng Mária, Szentgyör- gyi Györgyné, Pető Erzsébet, Lengyel Jánosné Gergely Mária, Németh József, Panka József, Borbás Józsefné Kiss Ilona, Absinger Imre, Németh Józsefné Grink Margit, Erdős Györgyné Radbauer Jolán, Bäcker Rudolfné Rasztig Mária, Ferenci Ignác, Baksa Mihályné Gerhardt Mária, Szalontai Györgyné Szabó Mária, Téczely János, Pécsvári József, Illy József, Kómán Jánosné Hegedűs Katalin, Si- m on fai Sándomé Szőke Irén, Füzesi Ferencné Hilczenkopf Mária. Dr. Almár Iván, az Országos Földmérési Intézet igazgató- helyettese, hazáink ismert űrkutatója a nyolc esztendővel korábbi beszélgetésünk alkalmával megjósolta, hogy rövid idő múltán az űrkutatás mindennapi életünk szolgálatába kerül. — ön korábban a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetének tudományos csoportvezetője volt, ma mint a Penci Kozmikus Geodéziai Obszervatórium irányítója közelebb került a gyakorién élethez, mint űrkutató? — Ar űrkutatás ma már a legkülönbözőbb területen szolgálja az embert. A Földet legjobban a több száz kilométeres szputnyikmagasságból lehet áttekinteni, a meteorológia a légkör megfigyelésével hasznosítható előrejelzésekhez jut. A vízügyi szolgálat például a Duna vízgyűjtőterületének megfigyelésével pontos képet kap az árhullámok keletkezéséről A szputnyikfényképezés például lehetővé teszi, hogy Ma- gyarorszáq egészben lássék. A geodéziában ez óriási jelentőségű, különösen a kevésbé ismert földrészek megismerését könnyíti meg. Nagyon jó termésbecsléseket lehet különböző színes felvételek segítségével készíteni, ez Magyarországon is folyamatban van. Az Interszputnyik program lehetővé teszi a nagy távolságú közvetítéseket. Épül a taliándörög- di űrtávközlési földi állomás, a Maqyar Televízió adását ez közvetíti majd az Interszputnyik felé. — Hazánk az orvosi kutatásokban is részt vesz ... — Igen. Az űrorvostan látszólag messze áll tőlünk, ennek ellenére folynak kutatások, Pécsett is.,. A cél, hogy földi körülmények között vizsgálják a világűr különböző hatásait az élő szervezetre. A Budapesti Juliot Curie Intézetben alkottak egy fantombabát, amely kitűnően imitálja az emberi szervezet minden tevékenységét. A Szovjetunió is átvette ezt a kiváló eszközt. Három Interkozmosz műholdon két magyar berendezés működik, bár hazánk részvétele ebben szerényebb, mint a többi szocialista országé, — A geodézia mióta hasznosítja a világürkutatás eredményeit? — Csaknem tíz esztendeje. Először műholdmegfigyeléssel kezdődött, vizuális eszközökkel, majd fotózással. Az igazán jó lehetőségek azonban a Penci Kozmikus Geodéziai Obszervatórium megépültével teremtődtek meg. A Budapesttől 30 kilométerre fekvő Penc község határában a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium olyan létesítményt hozott létre, melyben a geodéziai célú, fo- tografikus műholdmegfigyeléseket, az ehhez kapcsolódó adatfeldolgozást és a megfigyelésre támaszkodó kutatást egyaránt jól szolgálja. Mód nyílik itt a hazai asztrogeodé- ziai tevékenység fejlesztéséhez is. Az állami földmérés több geodéziai célú megfigyelési programban vesz részt, mint például az „Európa—Afrika négyszög”, a „NagyhurOk", vagy a Francia Űrkutatási Központ által szervezett ISAGEX- prog romban. — ön szerint hány mesterséges műhold keringhet most már a Föld körül? — Ezetötszáz—kétezer biztos kering. — Az ember az űrkutatásban, úgy gondolom, ma már inkább a Föld felé tekint. — Az ember az elkövetkezendő években inkább a föld körüli világűrt akarja birtokába venni. Ez a Szovjetunió programja. Az Egyesült Államok pedig az Apolló-program során nyert adatokat dolgozza fel. Nemi egyszerű dolog ám ez! Az évtized végén, 1980-kö- rül lehet a SATIL-program megindulására számítani. Ez tulajdonképpen egy űrrepülőgép, amely föld körüli pályán közlekedik. — önnek most mi a közvetlen kutatási területe? — Felsőlégköri kutatás. Azt vizsgálom, hogy viharok idején a felsőlégkörben milyen jelenségek zajlanak. A nagydoktori disszertációmban is szó esik majd erről ,.. Lombosi Jenő
