Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)

1977-03-15 / 73. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunai Ltull napló XXXIV. évfolyam, 73. szám 1977. március 15., kedd Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Tavaszi vetés Kémesen. A szövetkezet 20 hektáros tábláján zab-borsó keveréket vetnek zöldtakarmánynak. Erb János felvétele az uj gyarba ttmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmKKmasstsBáaMmammmmmmmmmmmmmmm Idén 73 milliós termelési érték Bár a CSŐSZER munkásai­nak még bőven van tenniva­lójuk, a takarítás is jócskán ad munkát, ennek ellenére hol­nap reggel megkezdődik a költözés a Szék és Kárpitos­ipari Vállalat új siklósi gyárá­ba. A beruházás két esztendeje kezdődött: 1620 négyzetméter alapterületű új gyártócsarno­kot, szociális létesítményeket építettek mintegy 11 milliós költséggel. A 25 milliós fej­lesztésben új gépeket, s más berendezéseket is szállítottak Siklósra, melyeket az építéssel párhuzamosan a régi gyártó- csarnokokban megérkezésük után azonnal munkába állítot­tak. Az elképzelések szerint most az új gépeket átszállítják az új gyárba, ezzel a tervek sze­rint március 30-ra kell végez­ni, ezt követően pedig egy­hónapos próbaüzemelés kez­dődik. Ezután két helyen végzik a termelést a siklósi gyárban a teljes rekonstrukció befejezé­séig. Ugyanis még tavasszal megkezdődik a beruházás má­sodik üteme, amelyben egy 1900 négyzetméteres csarnokot építenek. Itt alakítják majd ki az új felületkezelőt, a tmk- műhely és a most még régi helyen maradó kárpitosüzem és székszerelő műhely nyer elhelyezést. A tervek szerint a beruházás 1980-ra teljesen be­fejeződik, ekkor a siklósi gyár minden részlegével korszerű kö­rülmények között az új iparte­lepen működik majd. Az el­avult régi telepet a város ve­szi birtokába. A Szék és Kárpitosipari Vál­lalat siklósi gyárában az el­múlt esztendőben 65 millió fo­rint értékben heverőket (23 ezer darab) és sarok étkező garnitúrákat (közel 500 darab) gyártottak. Már az idei esz­tendőtől mintegy 8 millió fo­rinttal bővítik a termelést, az új gyárban a külföldön na­gyon keresett rusztikus széke­ket gyártják. A beruházás má­sodik ütemének befejeztével — 1980 utón — évente 200 ezer széket gyártanak exportra, fő­leg Svédországba és az NSZK- ba. Természetesen továbbra is gyártják majd az itthon kere­sett, már említett „Hargita" étkező berendezést és a heve­rőket is. Ez a tevékenység nem gátolja majd, hogy az új gyár­ban a minőségi követelmények­nek is megfelelően a spanyol „PADRINÓ" stílusú székekkel, s más. fenyőfából készült szé­kekkel kielégíthessék a svéd IKEA cég vásárlókedvét. Márciusi jegyzetek A nemzeti ünnep lehet pusztán rutin megem­lékezés, de lehet a nemzeti önismeret különös megnyilatkozása is. Ha az utóbbi, akkor a múlt törté­nelmi eseményeihez való vi­szonyulás és kötődés eleven­ségét és erejét érzékeljük benne. Ilyenkor a nemzeti- társadailmi lét folytonossá­gának és sorskérdéseinek összefüggései a jelen prob­lémáival küszködő nemzedé­kek számára szolgálnak bá­torításul és ösztönzésül. A nagy márciusi megemlékezé­sek ezért esnek vészterhes időkre, vagy a megújulás mozgalmas napjaira. A jelen helytállásához és az ügy bi­zonyosságához kell a múlt biztatása: Ez az a szükség­let, amely által egyszerűvé, áttekinthetővé, magától érte­tődő felszólítássá válik a múlt. Ahogy a mitológia hő­sének a földdel kell érint­keznie, hogy erejét vissza­nyerje, úgy a kor számára is a történelmi példa és a hozzá kötődés adja meg azt az erőt, amely a történelmi feladat megoldásához szük­séges feffokozottságot biz­tosítja. Ezért mindig a je­len teszi a múltat szimbó­lummá — szimbólumává. A történelembe lépés és a tör­ténelemben élés tömegeket átható bizonyossága magas­ra tartja, jövőt idéző érzel­mi hittel és akarattal telíti szimbólumainak ünnepét. A megemlékezés rutinsze­rűsége mögött ezzel szemben o történelemből való kilépés, a hétköznapokba való visz- szatérés törvényszerűségét kellene látnunk? A „fényes szelek" telítettségét szükség­szerűen váltaná fel a szürke prózaiiság? Valljuk be: van rutinszerűen rendezett, buta ünneplés. Ettöl függetlenül azonban, a kérdésekben megfogalmazott alternatíva nem több mint üres látszat A történelemben élés ugyanis nem zárja ki magából fel­tétlenül a hétköznapokat. Természetesen, a hajdani hős visszaminősülhet háryjánosos frontharcossá, társadalmi ré­tegek kiszorulhatnak a köz­életből és a politikából, kü­lönböző akadályok és határ­vonalak választhatják el egymástól a közéletet és a magánéletet. Ilyenkor való­ban nincs ünnep, csak hiva­talosság és érdektelenség. Mert hiányzik az a kötődés és elkötelezettség, amely szükségletté, igénnyé teszi a viszonyulást a múlthoz. Az ünnepre ugyanis csak ott van igazán (eszmei-morális értelemben!) szükség, ahol ■nem szakad meg a történe­lemhez és az ebből adódó feladatokhoz kötődés szála; ahol belső gond marad az embert és nemzetet újító tevékenység. A múlt, jelenés jövő összekapcsolódásának erejét és jelentőségét csak ez adhatja meg, mint ahogy az ünneoet is ez töltheti meg mindiq eleven és újjá vará­zsolt tartalommal. ünnepeink így adhatnak magabizonyossáqot, de gör­be tükröt is tarthatnak elénk. És gondolom, világos, hogy nem a fényes szelek nosz­talgikus felidézéséről van szó. Ez már beépült Már­cius gazdagodó tartalmaiba és jelentéseibe. Ma másként ünnepelünk. Mert abban azért van igazság, hogy a történelmi napok jövőt idéző víziói után (persze, közben is!) fel kell építeni a házat, a gyárat, az erőművet, meg kell1 művelni a földet, méltat­lanul prózai apróságokat kell megtanulni, levetkőzni úr- h a tnám Ságunkat, közéleti „nagyvonalúságainkat", és így tovább; miközben rá kell döbbenni arra, hogy a hét­köznapok „kis dolgain" mú­lik végül is a jelenbeli és a történelmi kötődés biztonsá­ga és ereje. Azon a> társa­dalmi rétegeket átható érzé­sen, hogy van közünk mind­ahhoz, ami itt és most eb­ben az országban folyik, hogy ez a mi ügyünk, s hogy megtehessük, amit tenni kell, segít a múlt megannyi tanul­sága — következetessége, de következetlensége is. A hétköznapokba lehet vissza­hallani, de lehet megérkez­ni is, s ez az utóbbi egyben tagadó válasz is a korábban feltett kérdés látszatalterna- tívájárai is. ünnepeink sorában már­cius 15-e a szó különös ér­telmében számít magyar nemzeti ünnepnek. Ne ta­gadjuk: alig kerülhetjük meg az ezzel kapcsolatos aggá­lyokat. A történelemi múlt eseményeit és emlékeit gyak­ran fonja át a nemzeti ér­zület és tudat különös han­gulataival és hangsúlyaival, miközben a meggyőző és a múltat faggató történelmi is­meret akár homályos ese­ménytöredékké eshet szét. Nem is olyan régen vallattuk Petőfi-képünket. A megfel­lebbezhetetlen hittel vallott értékítélet („a legnagyobb költői") és költészetének tényleges ismerete, láthat­tuk, nem mindig állt arány­ban. De nem hosszabbíthat­juk-e meg a tájékozatlan­ságnak ezt a görbéjét? Akár napjainkig is? Vagy tovább menve: nincs-e jelen a tör­ténelemből kieséssel magya­rázhatóan egy konzervatí­vabb tudat is, amely — ha tetszik — „történelmi alul­nézetből" formálja a maga számára a múltat? A történelemben történő megemlékezéseknek- van te­hát aktualitása a jelen nem­zeti tudatának tartalma szem­pontjából is. Furcsa módon talán, de itt is új értelemmel kerül előtérbe a tanulság mozzanata. A nemzeti1 múlt harcaiban is történelmi el­lentétek működnek. 48 már­ciusában a polgárosodás és a nemzeti függetlenség bo­nyolult átfedéseiben külön­böző törekvések történelmi gondjait és bizonytalansá­gait fedezhetjük fel. A törté­nelmi idők érzelmileg telített, sajátos hangsúlyait lassan a szimbólum felbontása, föld­közeli vizsgálata váltja fel, hogy azután az elkülönített mozaikokból felépülhessen a ma Márciusának a képe. Ár­nyaltabbá válik a kép, mert meditálóbb a kiformáló tu­dat. A múlt és jelen emlí­tett összekapcsolá­sának korszerű módja? Minden bizonnyal igennel válaszolhatunk! S ezt azért is fontos szem előtt tarta­nunk, mert március 15-ében valóban a nemzeti öntevé­kenység és erő mindemkor példát adó kibontakozásának és európai szintű beteljese­désének eseményeit szemlél­hetjük. S célkitűzéseinkben és tevékenységünkben ennek a szellemnek ma is eleven­nek kell maradnia... Eldig HO vállalat jelentkezett a PIV-re Szerelik a berendezéseket az új gyártócsarnokban Április elején kezdődik a próbaüzem Költözés Jugoszláv, finn, osztrák, belga és nyugatnémet cégek a kiállítók között 1977 Julius 1-10! A jövőben minden Pécsi Ipa­ri Vásárnak a mellékelt emb­léma lesz a jelképe. Megírtuk, hogy július 1—10-ig rendezik a VI. PIV-et. A Mecsek Tourist vásárirodáján egyre inkább egységes képet ölt a nyáron tartandó ipari seregszemle. Császár Lajos tájékoztatása szerint eddig 180 gyártó cég jelentette be részvételét. Már­cius közepén zárják a jelent­kezéseket, addig még legalább húsz vállalatra számítanak. A rendezők célja, hogy a hazai és külföldi kiállítók mellett kapjon kiemelt hangsúlyt a Dél-Dunóntúl állami és szö­vetkezeti ipara. Elhozza Pécsre termékeit a szekszárdi MEZŐGÉP, a ka­posvári Műanyagipari Vállalat, valamint a Ruhagyár, a simon- tornyai Bőrgyár, a simontor- nyai Bőr- és Szőrmefeldolgo­zó Szövetkezet. A kiállítás újdonsága lesz az a bemutató, amely a pé­csi ipari vásárok történetét dolgozza fel az 1800-as évek közepétől napjainkig. A bemu­tató területe bővül két és fél ezer négyzetméterrel. A váro­si sportcsarnokot is a PIV szolgálatába állítják tíz nap­ra, ahol a hazai bútor és lak- berendezési cikkeket mutatják be a BOTORÉRT jóvoltából: ha csak néhány napra is, de lesz Domusa Pécsnek. Az el­képzelések szerint a kiállított bútorokat a Mecsek Áruház­ban vásárolhatják meg az ér­deklődők. A látogatók szállítá­sáról különjáratok gondoskod­nak majd, amelyek a Köztár­saság téri „vásárváros"-ból in­dulnak a sportcsarnokhoz. megyei társszövetkezetek pa­vilonjait is. Az AUTÖKER, a „munkás­ellátás — munkásszállítás" jel­szóval érkezik a VI. PIV-re. Ki­lenc különböző típusú autó­buszt helyeznek el a vásár szabadtéri kiállító területén, közöttük egy négy keréken gu­ruló élelmiszer áruházat. Nem eldöntött még, de a vásár- rendezők szemfülességét dicsé­ri az az ötlet, miszerint a hazánkban tesztelés alatt lé­vő új típusú Skodákat is Pécs­re hozza a KERMI. A Kereske­delmi Minőségellenőrző Inté­zet egyébként segít a termé­kek zsűrizésében is. A könnyűipari üzemek a Jó­kai utcai általános iskola ter­meiben rendezik kiállításukat. A centenáriumát ünneplő Ken­derfonó és Szövőipari Vállalat háromszáz négyzetméteres pa­vilont épít: a kenderfeldolgo- zás történetét mutatja be a kezdettől napjainkig. A világ­szerte ismert békésszentandrá- si szőnyegszövők termékei biz­tos sikerre számítanak. A ki­lencven színnel dolgozó meste­rek a selyemperzsára a leg­büszkébbek, amit ugyancsak készítés közben láthat majd a közönség. Nem szóltunk eddig a kül­földi kiállítókról. Tizenöt ju­goszláv — főként eszéki — cég jelezte érkezését, bútort, textíliákat, élelmiszeripari és kozmetikai készítményeket hoz­nak Pécsre. Finn vállalatok részvételére is számít a vá­sárrendező iroda, rajtuk kívül osztrák, belga és nyugatnémet cégek is érdeklődnek a VI. PIV iránt. S. Gy. A háztáji gazdaságokban használatos gépeket, valamint barkács szerszámokat, azok legújabb típusait a Köztársa­ság téri általános iskolában tekinthetik meg a látogatók. Az 500-as Szakmunkásképző Intézet ad otthont az ipari szö­vetkezetek bemutatóinak, el­képzelés szerint itt alakítják ki a Tolna, a Zala és a Somogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents