Dunántúli Napló, 1977. március (34. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-02 / 60. szám
1977. március 2., szerda Dünanttllt napló 3 T«nu Csaknem félmillió látogató 1976-ban „Tanulni mindig érdemes, soha nem késő" — mondta egy nyugdíjhoz közel álló idős munkás, amikor kezébe vette bizonyítványát. Elvégezte az általános iskolát. A tanulás, a továbbképzés és az önművelés fokozatosan a társadalom érdeklődésének középpontjába kerül. Ma már megszokott dolog, hogy felnőttkorban, munkájuk ellátása mellett százezrek tanulnak. Mindenki iskolája • Még mindig sok a félreértés • Nem elég csak a televíziót nézni Százezrek tanulnak ugyan, de tízszer ennyinek kellene. A társadalmi és kulturális fejlődést ugyanis jelentős mértékben nehezíti az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező, alacsony képzettségű dolgozók száma. A keresőképes lakossághoz viszonyítva ez országosan az egymilliót is meghaladó, Baranyát tekintve több mint százezer embert jelent. Az említett okok és tényezők vezettek oda, hogy az illetékes szervek, intézmények tovább keresték; hogyan lehetne még inkább megkönnyíteni, vonzóvá tenni a dolgozók számára az általános iskola elvégzését. A tömegkommunikációs eszközöket hívták segítségül és a múlt év őszén beindították a Mindenki iskolája sorozatot. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió 1976. szeptembertől 1977. januárjáig a VII. osztály anyagát sugározta. Országszerte, így megyénkben is konzultációs központokat szerveztek, amelyek segítették a tananyag elsajátítását és a vizsgára való felkészülést. Az akció lebonyolításával megbízott közművelődési szakemberek a közelmúltban értékelték az első félév baranyai tapasztalatait. Véleményük szerint: általánosan jellemző, hogy még mindig keverednek a fogalmak, sokan félreértették az új kezdeményezés lényegét. Vagyis: nem új oktatási formáról, hanem új módszerről van szó. A Mindenki iskolája összefogja, szintetizálja az alsófokú felnőttoktatás formáit. Azokhoz a dolgozókhoz szól, akik most végzik a dolgozók általános iskoláját, akár esti, vagy levelező formában; illetve egyéni felkészülés formájában osztályozó vizsgára készülnek. Mivel a Mindenki iskolája a szervezett iskolai formákhoz társul, azt kiegészíti. Jelentős pluszt ad az iskolában elsajátított, a tankönyvekben megtalálható úgynevezett „törzsanyaghoz" képest. Vizuálisan és hanganyaggal egészíti ki a tananyagot. Szeptembertől a közművelődési intézmények is bekapcsolódtak az alsófokú oktatásba — elsősorban a magánvizsgó- zók felkészülésének megkönnyítésére. Ebből a célból hozták létre a konzultációs központokat is, ahol a szaktanárok leadják a törzsanyagot, a televízió és a rádió a maga sajátos eszközeivel pedig további segítséget nyújt a tanuláshoz, a vizsgára való felkészüléshez. Sokan úgy értették - illuzórikuson —, hogy ha nézik a televíziót, hallgatják a rádiót, néha eljárnak a konzultációs központokba, akkor már sikerül is a vizsgájuk. Mint kiderült, ez nem elég. A konzultációs központok (az elnevezés félreértésre ad okot!) tanfolyam jelleggel, és formában, tehát a tananyag „törzsét”, alapjait adják. Csak erre építve lehet megérteni a rádió és a televízió adásait is. Megyénkben az elmúlt félévben több mint 20 helyen működött konzultációs központ, több mint háromszáz hallgatóval. Baranyában a mezőgazda- sági nagyüzemek különösen példamutatóan segítették az akció sikerét, A Bólyi Állami Gazdaság például munkaidőkedvezményben részesítette dolgozóit, különbusz szállította a tanárokat és a tanulókat is a konzultációs központokba. De említést érdemel még a Mohácsi Bútorgyár, Selyemgyár, TEMAFORG Vállalat és a mozsgói tsz. Főleg az ipari üzemek problémája: a több műszakos termelés miatt nehezen megoldható, hogy ingázó dolgozóik rendszeresen eljárjanak a konzultációs központokba. Az előzetes becslések, felNemzetiségi közművelődési pályázat A Kulturális Minisztérium Nemzetiségi Osztálya és a Népművelési Intézet pályázatot hirdet a nemzetiségi köz- művelődési tevékenység módszereinek, a nemzetiségi lakosság kulturális igénye alapszintű kielégítésének, és a nemzetiségi közművelődési intézmények (művelődési otthon típusú könyvtár, klub) egyes kiscsoportjai közötti együttműködés lehetséges módozatainak feltárása, valamint a hasznos tapasztalatok népszerűsítése érdekében. A pályázat témái: A nemzetiségi lakosság - jellegzetes kulturális igényei és intézményünk tervező, gyakorlati munkája. Az egyéni vagy csoportos önkéntes művelődést elősegítő módszerek a nemzetiségi klubokban. A nemzetiségi klub és más csoportok együttműködésének lehetséges módszerei. A nemzetiségi oktatási- és közművelődési munka összhangja az anyanyelv és a hagyományok ápolásában. A pályázatokat írásban kell elkészíteni. A pályamunkák terjedelme 20, vagy annál kevesebb (minimum 10—12) gépelt oldal lehet, két példányban. Az írások tükrözzék a nemzetiségi közművelődési munka napi gyakorlatát, vegyék alapul és kiindulópontul a nemzetiségi lakosság konkrét adatait. Röviden, de szerves részként építsék be az ellátó intézmény , valós lehetőségeit. Mindehhez az adott terjedelmen felül mellékletek (munkaterv, fényképek, hangszalagok) is csatolhatok. A díjnyertes munkák mellékleteit a pályázatot kiíró szervek megtartják. A pályázaton részt vehetnek a főhivatású népművelők, a pedagógusok, a társadalmi aktívák egyénileg és csoportosan is. A beküldési határidő 1977. november 1. Cim: Népművelési Intézet, Művelődési Otthon Osztály, 1251 Budapest Pf.: 33. A pályázat jeligés. A szerző vagy az alkotócsoport nevét és levelezési címét — jeligével is ellátott — lezárt borítékban kell mellékelni. Az értékelést a Kulturális Minisztérium Nemzetiségi Osztálya által összehívott zsűri végzi. Az eredményhirdetésre 1977. december 31-ig kerül sor. Az első díjas munkát 6 ezer, a második díjas munkát 4 ezer, a harmadik díjas munkát pedig 2 ezer forint jutalomban részesítik. A díjak megosztásának jogát a kiíró szervek fenntartják, az esetleges kiadás jogával együtt. Népművelési Intézet —Kulturális Minisztérium mérések szerint ebben a félévben még többen ülnek a tv, rádió előtt; még többen vesznek részt a konzultációs központok 60—120 órás tanfolyamain, hogy elvégezzék a nyolcadik osztályt, az általános iskolát. Varga Ágnes Világkonferencia Oxfordban Pécsi tanárnő előadása Angliában Konyhanyelv vagy átlag angol ?” ff Anyanyelvi szinten angolul vagy más idegen nyelven megtanulni — ez nem igen megy. Pedig az angol a világ egyik leghasználatosabb nemzetközi, érintkezési nyelve. Nemrég Ox- fordban éppen erről tárgyaltak a világ angol tanárainak képviselői, vagy hatszázan. Köztük volt négy magyar is. Egy pécsi: Oláhné Szentessy Éva, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara nyelvtudományi tanszékének angol—francia szakos tanársegéde, aki előadást is tartott. Hazaérkezve Oxfordból újra tanít a pécsi 48-as téren és az újságíró-kérdésekre megkísérli összefoglalni a konferenciát: — Az Élő Nyelvet Tanító Tanárok Nemzetközi Szervezete rendezte meg a konferenciát angol szakcsoportja számára immár tizenegyedik alkalommal. Ebből kettő volt külföldön, egyik Pesten 1974-ben. A múlt nyáron meg az orosz nyelvű szakcsoport rendezett konferenciát Varsóban. A mostani oxfordi konferencia tárgya az angol nyelv nemzetközi kommunikáció céljára történő tanítása volt. Tehát nem angolszakos tanárok képzése, hanem olyan nem angoloké, akik a felnőtt korban a saját szakmájukban nemzetközi viszonylatban ezen a nyelven érintkeznek, vagy nem angol anyanyelvű gyerekek, — Sok előadás foglalkozott azzal, hogy melyik változatot fogadhatjuk el az oktatás alapjául: a brit, amerikai vagy ausztráliai angolt-e? A szak- irodalom és a mostani konferencia résztvevőinek álláspontja: a cél egy nyelvtanilag helyes és elfogadható kiejtésű angol tudás. Arrwegy nemzetközi konferencián résztvevő orvos, vagy külkereskedelmi utazó, vagy a konyhanyelven megszólaló turista is más angolt beszél, mint az; átlag angol. Ha egyáltalán létezik ilyen „átlag angol" nyelv, hiszen rendkívül nagy a dialektusok száma Anglián belül is. Az így megtanított nyelv ugyan nemzetközileg érthető, jól alkalmazható, de valamennyire elszakadt már attól a kultúrától, amely létrehozta. — Miről szólt a saját előadása? — Első nemzetközi konferenciám volt, ahol előadást is tartottam, ezért rendkívül hálás vagyok a Pécsi Tudományegyetem segítségéért. Igen alaposan készültem fel, bizonyos háttérkutatásokkal is. A felnőtt- oktatás szekciójában előadásom során azzal foglalkoztam, hogy milyen sajátos tartalma van a nemzetközi érintkezésre használt angol nyelvnek es melyek a felnőtt tanuló jellemzői. Hiszen egy felnőtt ember, a szakmájához szükséges nemzetközi érintkezés végett nem tud 15 évet várni az angol anyanyelvi szintű megtanulásáig. Aztán a felnőttek viszonylag gyorsan akarják elsajátítani a nyelvet és mielőbb hasznosítani. — Végül is milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből? — Sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni az alkalmazott nyelvészet eredményeinek és erősebben támaszkodni a felnőttek logikájára, hogy ne csupán mechanikus ismétlések útján sajátítsák el a szerkezeteket. Kész mondatok újra alkalmazása helyett inkább saját igényeiknek megfelelően tudjanak önálló mondatokat szerkeszteni. Az előadást igen kedvezően fogadták. — Hány éves korig kezdhet el egy felnőtt idegen nyelvet tanulni? — Nincs korhatár, egyéne válogatja. Van aki 20 éves korban is nehézségekkel küzd és van aki 50 évesen is könnyedén tanul. Csak vigyázni kell a divatokra. Például a nyelvi laboratórium sem megváltó módszer, ha egyoldalúan alkalmazzák. Akaraterő mindig kell, csodaszer nem várható, de a kutatás sok irányú és a nyelv- tanítás többi megközelítési módszere, a pszichikaj, pszichológiai vagy például a fiziológiai is mind hasznos segítséget ad. Földessy Dénes „Pécsett értettem meg a magyar művészetet... Látogatás a Janus Pannonius Múzeum Képző- és Iparművészeti Osztályán Az utóbbi évtizedben Pécs képzőművészeti központ lett. A Janus Pannonius Múzeum Képző- és Iparművészeti Osztálya az elmúlt években is olyan nagyfontosságú gyűjteményekkel gazdagodott, mint a Vasarely és a Csontváry Múzeum anyaga. Folyik a Káptalan utca 4. számú házának átépítése — az emeleten helyezik el Uitz Béla képeit. Rom- váry Ferenc osztályvezető asztalán már a Kulich Gyula 5. számú épület tervei fekszenek. A Járási Hivatal kiköltözése után itt talál majd új otthonra a pécsi Modern Magyar Képtár. Romváry Ferenc korszerű galéria kialakítását tervezi, s itt szeretné egy szak- könyvtárban összegyűjteni a képzőművészeti kiadványokat, könyveket, albumokat is. — A mór meglévő tekintélyes gyűjtemények új feladatokat, sok új gondot jelentenek a Képző- és Iparművészeti Osztálynak - mondja Romváry Ferenc. - Három képtárunk, kerámiagyűjteményünk, bútorkiállításunk van s három művészettörténészünk sok időt tölt a tárlatvezetésekkel. A múlt évben 400 ezren látták baranyai kiállításainkat, melyeket magunk szállítunk, szerelünk föl... A meglevő gyűjtemény további gyarapításra kötelez. • A múzeumba kerülő képek milliós nagyságrendű évi gyarapodást jelentenek, s hogy szellemi értékük felbecsülhetetlen, arról nem is szólunk. — Mennyi volt a szerencse és mennyire játszott közre a város vezetőinek támogatása abban, hogy Pécsett ilyen gazdag gyűjtemények kaphassanak otthont? — Szerencse, hogy Pécsett mindig voltak művészetbarátok. Gábor Jenő a két háború között, 1941-től Martyn Ferenc alakított ki maga körül ilyen légkört, nem egyszer a meg nem értéssel is dacolva. Idén lesz húsz éve, hogy Palkó Sándor és Rapai Gyula elfogadta a város múzeumának felajánlott Gegesi-gyűjteményt, amely alapját képezte a Modern Magyar Képtár anyagának. Ideiglenes kiállítóhelye után 1963-ban megkapta mai önálló épületét egy megszüntetett kocsma helyén. Közben újabb gyűjtemények kerültek hozzánk a város vezetőinek támogatásával. S a kezdeti eredmények további igényes munkára ösztönöztek bennünket. — Országosan hogyan állunk képtárak dolgában? — Komplett — nem regionális jellegű — képtárnak a Nemzeti Galéria mellett a pécsi gyűjtemény mondható, mivel egy adott korszak századunk bemutatásában teljességre törekszik, s osztályunkon a tudományos gyűjtő és feldolgozó munka mellett restauráció is folyik. A huszadik századról adott összkép mellett kitekintünk a világban folyc nagy á omlctokra, nemzetközi g'a- fikai anyagunk révén, s a külföldön élő magyar művészek munkásságára is. Ez utóbbit a Vasarely Múzeum is reprezentálja. A vidéki képtáraknál nem tapasztalhatjuk ezt a fajta teljességre törekvést, általában egy-egy terület vagy művész alkotásait gyűjtik s többnyire csak festményeket. A Pécsi Modern Magyar Képtár viszont teljes képet tud adni századunk magyar képzőművészetéről. — Hogyan végzik a gyűjtőmunkát, hiszen az adományok mellett többnyire magánszemélyektől vásárolnak gyűjteményeket. — Az ilyenfajta komplett gyűjtemény permanens figyelést, a képzőművészeti életben való állandó részvételt föltételez. A pécsi múzeumnak néhány értékes gyűjteményt sikerült megvásárolnia idős műpártolóktól. A sikeres szerzemények mellett azonban néhány kiszemelt kép örökre elveszett, mivel a múzeum szerény vásárlási lehetőségei nem konkurrálhatnak a pénzes magángyűjtőkkel. A mai képzőművészet terén pedig az a feladatunk, hogy tisztázatlan értékeket tegyünk a helyükre, s emeljük ki a kortárs művészetből azt, ami hozzátesz az egyetemes kultúrához. Csak így lehetett kialakítani azt a gyűjteményt, melynek láttán az idelátogató idegen, mint például a Lomonoszov Egyetem professzora így szólt: „Pécsett értettem meg a magyar művészetet ..." G. O.
