Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-04 / 34. szám
1977. február 4., péntek Dünantmt napló 3 Pártmunka az „első vonalbanm Politika, vezetés, szolgálat (1.) Minden különösebb közvéleménykutatás nélkül bátran állíthatjuk, hogy pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai vezető szerepét dolgozó népünk túlnyomó többsége elismeri. Ékesen bizonyítják ezt az objektiv tények: társadalmi, gazdasági, kulturális felemelkedésünk és fejlődésünk imponáló eredményei, melyeket történelmünk utóbbi három szabad évtizedében elértünk, s munkánk gyümölcseként mutathatunk fel. Anyagi és szellemi alkotásaink egyúttal egy-egy „igen" szavazat a párt vezetőszerepére, politikájának helyességére, amely nálunk immár huzamos idő óta a szocialista építés gyakorlatában igazolódik. Ám, a közvélemény nem jelentéktelen hányada — a párt vezetőszerepéről szólva vagy hallva — hajlamos nem a párt egészére, hanem csupán felsőbb szintű, irányító szerveire gondolni. Vagyis arra a hatásra és befolyásra szűkíteni le a fogalmat, amelyet példának okáért a Központi Bizottságunk gyakorol a szocialista állam tevékenységére, a társadalmi szervezetek működésére, életünk valós változásaira. Azt már kevésbé veszik észre, hogy milyen szerepük van mindebben a saját környezetükben, munkahelyükön, lakóhelyükön élő és dolgozó kommunistáknak, a helyi pártalapszervezeteknek. Magát a politika fogalmát is sokan afféle „magas" dolognak tartják, amelyet „valahol fent csinálnak". Nem vitás, közgondolkodásunknak egyoldalúsága tükröződik az efféle vélekedésekben. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy egyes pontokon, sajnos van némi alapja az ilyen ítéleteknek. Pártunk negyedszázezer alapszervezete között akad néhány olyan is, amely nem képes megfelelően hatni az adott munka- vagy lakóhely viszonyaira, így nincs is kellő tekintélye, észrevétlenül, befelé fordulva éli szervezeti életét. Tavasszal, a tagkönyvcserével kapcsolatos személyes beszélgetések során nem egy kommunista kritikusan-önkritikusan megfogalmazta ezzel összefüggő jogos hiányérzetét. Jellemző, hogy újabban a nyugati propaganda is figyelmet fordít a párta la pszervezetek tevékenységére. Mindenkori dühödt pártellenességüket most ravaszabb, néha „udvarló” hangokkal kombinálják. A magyar párttagság kétségkívül bizonyos politikai és szellemi elit (!) — mondják —, de ne akarjon ennél több lenni, ne akarjon beleszólni a demokratikus állam dolgába, a vállalatok és közintézmények szakértőinek munkájába, mert ezzel csak zavart okoz. Nos, kéretlen tanácsadóink eme körmönfont javaslataiból nagyon is kilóg a párt vezetőszerepe ellen rúgó anti- kommunista lóláb. Pártunk álláspontja e kérdésben is egyértelmű. A XI. kongresszuson, a Központi Bizottság beszámolójában ez így fogalmazódott meg: „A pártmunkás színvonalát és eredményességét nagymértékben az határozza meg, hogy a munka miként halad a végrehajtás első vonalában, az alapszervezetekben ... A párt politikáját a dolgozó milliók elsősorban annak alapján ítélik meg, ahogyan annak megvalósulását munkahelyükön, a saját környezetükben közvetlenül tapasztalják.” A pártmunka „első vonalában" tehát az alapszervezetek dolgoznak, küzdenek, állnak helyt. A párt vezetőszerepe érvényesítésének, politikánk megvalósításának minden ponton ők a közvetlen, helyi letéteményesei, felelősei. Egy-egy vállalat, szövetkezet, intézmény munkáját nemcsak a területileg illetékes pártszerv, s nemcsak az állami felügyeleti szerv köteles figyelemmel kísérni, hanem az a legkisebb kommunista kollektíva is, amely közvetlen közelről, a mindennapi munkában, folyamatosan tudja figyelemmel kísérni. A párt vezetőszerepe érvényesülésének többféle garanciája, biztosítéka van. Garancia természetesen már az is, hogy az állami, gazdasági élet vezető posztjaira a párt és nép bizalmából, a párthoz és néphez hű, rátermett emberek kerülnek, Garancia, hogy munkájukról rendszeresen beszámoltatják őket az irányító pártszervek. Sajnos, néha és helyenként emellett elsikkad a nem kevésbé fontos harmadik garancia, az alapszervezeti szintű beszámoltatás. A pártalapszervezetek, párttagságunk egésze alkotó módon vesz részt politikánk alakításában is. A döntő, a legfontosabb azonban itt, az „első vonalban" természetesen a határozatok végrehajtásának segítése: ezek megismertetése, tudatosítása gondoskodás a tárgyi és személyi feltételekről, mozgósítás a végrehajtásra. Nem maradhat el végül a pártmunka folyamatának harmadik láncszeme sem: a végrehajtás ellenőrzése. Az alapszervezeti munkában mindennek megvannak a maga kialakult, jól ismert és gyakorolt módszerei. Elsősorban a szervezeti élet fórumaira gondolunk, a taggyűlésekre, vezetőségi ülésekre, a pártcsoportok összejöveteleire; ezek kínálják a legjobb lehetőséget a feladatok megbeszélésére, a tapasztalatok számbavételére, a mozgósításra, helyi határozatok, javaslatok és ajánlások kimunkálására. Emellett a mindennapi munka sodrában is ezer alkalmat találnak az alapszervezetek mind az állami vezetéssel, mind a dolgozó kollektívával való szoros kapcsolattartásra. Az alapszervezet külön-külön személyre szóló, „testre szabott", állandó vagy egy meghatározott feladatot tartalmazó pártmegbizatást adhat és kell is hogy adjon tagjainak; ezek teljesítése is a vezetőszerep érvényesítéséhez való hozzájárulás. Nem sorolhatjuk fel az alap- szervezeti pártmunka sokfelé ágazó tennivalóit. De azt igen- is-világosan látnunk kell, hogy ez a munka a maga egészében: politikai munka, vezetés, a párt vezetőszerepe érvényesítésének része. S mint ilyen, végeredményben nem uralkodás, hanem szolgálat: a munkásosztály és vele együtt mindjobban az egész dolgozó nép érdekeinek odaadó szolgálata. Egységes és oszthatatlan egész, amelynek nincs elhanyagolható mozzanata. Vannak viszont sajátos, nem elkülönülő, de különösen fontos területei. (Következik: A gazdasági építés hajtóereje) Koncz István Szakszervezeti üdültetés Az idén az elmúlt évhez hasonlóan mintegy 375 000-en vehetnek részt kedvezményes szakszervezeti üdülésben. Mint a SZOT üdülési Főigazgatóságán elmondták, az adminisztrációs munka gépesítése nyomán most első alkalommal már az előző évben kioszthatták a szakszervezeteknek a beutalókat. A legtöbb helyen már szét is osztották az 1977. évi üdülőjegyeket, így a beutaltak jó előre elkészíthetik ez évi szabadidő- programjukat. Az ország különböző vidékein ezekben a téli hetekben is teltek a SZOT üdülőházai. Bevált a gyermekgondozási segélyen lévő anyák üdültetése, jelenleg Sopronban, Ba laton- lel lén és Leányfalun pihennek kisgyermekükkel. A vitatott fekete recept Ingyen gyógyszer Válaszra uárö kérdések Kinek jár ingyen a gyógyszer? A kérdés többször is elhangzik naponta: kérdi a beteg és kérdi az orvos is. Mi is felvetettük, legutóbb a sziliko- tikusok baranyai helyzetével foglalkozó cikkben, de válaszolni mi sem tudtunk. Az egészségügy oly sok kedvezménye között ez a legvitatottabb, az úgynevezett fekete recept kérdése. Dr. Nikolov László erre a kérdésre reflektált. „Egyetértek önnel — írja levelében — hogy a szilikózisban megbetegedettek súlyos és végzetes állapotukban hosszabb- rövidebb ideig meg vannak terhelve a kezelésükhöz alkalmazott legkülönbözőbb gyógyszeieiir" Turáni Imre A rendezvények népszerűségéről tanúskodik a HNF eseménykrónikája — Az igaz, hogy a 300 lakosunkkal a sásdi járás kisközségei közé tartozunk, de mégis a mi lehetőségeinkhez képest igyekszünk megszervezni ebben a faluban mindazt a fórumot, amely tájékozódást, ismereteket ad — mondja Turáni Imre, a Hazafias Népfront szágyi bizottságának elnöke. öt éve dolgozik ebben a községben, egyszemélyben „vezetője" és „beosztottja" is az általános iskolának. Csak alsótagozat van — 23 tanulóval. A község felnőtt-lakosságának többsége a komlói bányákban, néhányon pedig a termelőszövetkezetben és erdészetben dolgoznak. — Sokan azt gondolhatják rólunk, hogy itt, a járás szélén, ahol az autóbusz is visszafelé fordul, mert vége az útnak — mozdulatlanok vagyunk, nincs semmi közérdeklődésre számot- tartó rendezvényünk, eseményünk. Nem így van. Elsősorban a Hazafias Népfront adta kereteken belül teremtjük meg a község lakossága közéleti, művelődési igényeinek kielégítését. Itt nincs olyan rendezvény — legyen az falugyűlés, vagy ismeretterjesztő előadás — amely részvétlenség miatt elmaradt volna. Kinyitja a HNF eseménykrónikát tartalmazó vastag füzetet, amelyben rendezvényről rendezvényre vezeti a műsorok, előadások címeit, résztvevők számát. — A jogi ismeretektől kezdve a lakásberendezési tanácsadásig, számos témáról szólnak az előadások — mondja. — Nem egyszer zsúfolásig megtelik az iskolai tanterem, ahol az előadásokat tartjuk. Érdeklődnek, tájékozódni akarnak az emberek. Ezt bizonyítja például, hogy a falu 78 családjánál közel ötven televízió, hatvan rádió van, szép számmal járnak a napi- és hetilapok, folyóiratok. Most a népfront-estek keretén belül politikai vitakör szervezését tervezzük azok részére, akik pártoktatásban nem vesznek részt Lapozgatja a „Krónika” lapjait. — A népfront keretén belül működik a szülői munkaközösség is — folytatja. — Feladatai ellátása mellett a szó legszorosabb értelmében megmozgatja a község lakosságát. Rendszeresen szervez buszkirándulásokat. Voltunk Pécsett, Harkányban, Szigetváron, Csoko- nyavisontán, Budapesten, Fonyódon, Badacsonyban .. . MECSEK ÁRUHÁZ hőálló Jénai edények 30 százalék engedménnyel VÁSÁROLHATOK amíg a készlet tart... Csak látszólag kihalt a falu. Pezsgő élet von Szágyon. „Szervezünk", „rendezünk" — mindig többesszámot használ, de az is igaz — és ezt nem tőle tudom, hanem Vicze Ferenctől, a tormási községi tanács vb-titkórától (Tormáshoz tartozik Szágy) és Gruber Istvántól, a pártalapszervezet titkárától, — hogy Turáni Imre a község közéletének, társadalmi életének főszervezője, fáradhatatlan a közösségi munkában. A helyi MHSZ-csoport- nak is ő a vezetője. — Minden ünnepség, esemény rendezvényeinek előkészítésében, szervezésében részt vállal a népfront — mondja. — Még a férfinap megtartásában is ... — Nőnap ..., nem? Nevetve folytatja: — Nem tévedtem — férfinap! Itt Szágyon hagyománya van már a nőnapot követő héten a férfinap megtartásának, összejövünk és a nők látnak vendégül bennünket. Talán kedves viszonzása ez annak, hogy nőnapon mi vagyunk a vendéglátók, a szakácsok, felszolgálók ... Községfejlesztésröl szólva a népfront és a tanács jó kapcsolatáról beszél, a falugyűléseken és más fórumokon elhangzó közérdekű javaslatok megvalósításáról. Kérte a lakosság a község gyaloghídjainak megjavítását, — a tanács megcsináltatta. Korszerűsítették a vegyesboltot, felújították a buszvárót, kitisztíttatták a belterületi árkokat, ravatalozót építettek. — Kérésként hangzott el a klubkönyvtár rendbehozása is — mondja. — A kérés teljesítése a tanács tervében szerepel, biztosították rá a felújítási hitelt. A község lakói pedig jelentős társadalmi munkát vállaltak, — tehát nemcsak a kérés, hanem a felajánlás is elhangzott . . . Lelkesedéssel beszél a községről, társadalmi munkájáról, de pedagógusi tevékenységéről is. örömmel újságolja: a felszerelés megérkezett, rövidesen bevezetik az általános iskolában a magnós oktatást! — A gyerekek fülén a hallgató és magnóról hallgatják a feladatokat, kapják az utasításokat, hogy óra alatt mit kell tenniök — mondja. — Hogy mi előnyt jelent ez a tanítás szempontjából egy kisközségben, ahol egyetlen pedagógus van, — azt gondolom, nem kell külön magyaráznom. A „szakmai" kitérő után ismét a népfrontmunkával folytatja : — Rövidesen megújítjuk a tanács és a népfront együttműködési megállapodását. Mi vállalunk többek között társadalmi munka végzést, megszervezzük folyamatosan a tanácstagi beszámolókra a részvételt, szervezzük a különböző rendezvényeket, ünnepségeket ... A községi népfront-bizottság munkájában végzett kiemelkedő teljesítményéért a közelmúltban vette át a HNF Kiváló társadalmi munkáért kitüntető jelvényét. Garay rek árával. Egyébként e tárgyban (térítés mentesség) a 7/1975. Eü. M. rendelet 3. szakaszának 2. bekezdése e) pontja, valamint a 14/1976. Eü. M. rendelet 5 szakaszának d) pontja rendelkezik — számomra nem egészen világosan. Közel 25 éves bányavidéki működésem alatt közel 100 szilikózisban szenvedőt kísértem betegségében, megkísérelve minden elképzel- hetőt és jelenleg is több mint száz olyan betegem van, akik számára az ön cikke szó szerint lett értelmezve: azaz, a szi- likotikusoknak ingyen járna a gyógyszer. De a magam részéről — és vagyunk így többen is — nem látjuk egészen világosan, hogy melyek azok a gyógyszerek, amelyeket a szili- kotikusok tüneti kezelésében térítésmentesen használhatunk. Mivel 1977. január 1-től kezdve a gyógyszereket író orvosok a gyógyszerek térítésmentessége esetén tartoznak csak anyagi felelősséggel a társadalom- biztosítási szerveknek, így valóban nagyon időszerű és sürgős nemcsak a szilikotikusok, hanem az azokat kezelő orvosok számára is egy olyan körlevél kiadása, amely e tárgyban tiszta vizet öntene a pohárba. Kérem, mivel korábbi cikkét olvasta és megjegyezte a legtöbb szilikózisban szenvedő beteg és a különböző gyógyszerek felírásánál térítésmentességet követel, szíveskedjék e tárgyban további erőfeszítéseket tenni; megnyugtató és számukra egyértelmű állásfoglalást kiharcolni az illetékeseknél ..." Azt hiszem, nem kell különös kommentár a sorokhoz. Gondolkoztam azon, hogy vajon hogyan is induljak el a pécsbá- nyatelepi körorvos kérése nyomán, hol és merre keressem a téma legfőbb illetékesét. Végül is arra a megoldásra jutottam, hogy elhárítom magamtól e feladatot — ami tulajdonképpen nem is az enyém. Bizonyára akad, aki e cikk olvasása után illetékesnek érzi magát és megkeresi a válaszolás módját Egyébként a fekete recept körül nem ez az egyetlen kérdőjel. (Bár, kemény dolog: ha a receptíró nem tudja eldönteni, hogy mikor és milyen feltételek mellett élhet e kedvezménnyel, honnan tudná a beteg?) Van azonban más is. Társadalombiztosítási törvényünk kimondja, hogy a foglalkozási betegségek gyógyításánál ingyen jár a gyógyszer, s ez már túlnő a szilikotikusok körén, minden egyéb foglalkozási megbetegedett idetartozik. Éppen ezért arra is válaszolni kellene, hogy miként igazolhatja a beteg, hogy ő valóban a foglalkozásából eredően „szerezte" egészségromlását? Ki adja ki számára ezt az igazolást? Hiszen nem minden esetben az őt személyesen is ismerő körzeti-üzemi orvosnál áll sorba, hogy a betegségét enyhítő pirulákat megkaphassa. Föleq a nyugdíjasok esetében égető ez a kérdés. S ha már úgyis napirenden van a fekete recept ezt is el lehetne intézni, egy kalap alatt K. F. A Népművelési Intézet pályázata Gyermekszínjátékok írására hirdetett pályázatot a Népművelési Intézet. A pályázók mesejátékokat, fantasztikus történeteket, a mai gyermek- s úttörőéletet tükröző játékokat tábori jeleneteket, dramatizált novella-regény részletet küldhetnek be a Népművelési Intézethez. Egy-egy szerző több művel is pályázhat A pályaművek terjedelme legfeljebb háromnegyed ív, 15 ritkán gépelt oldal lehet. Az önálló darabokat 6000—2000 forinttal, a dramatizált műveket — 5000— 1500 forinttal díjazzák, A díjazásban nem részesülő pályaműveket is megjelentetik.
