Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-25 / 55. szám

1977. február 25., péntek Dünantillt Ttapjo 3 Pártmunka az „első tanaiban" T ársadalmi életünknek nincs olyan területe, amely ne függne a terme­lés, az épitőmunka ered­ményeitől. Az életszínvonal emelését, a kultúra, a tu­domány fejlesztését, ha­zánk egész szocialista fej­lődését gazdasági építő- munkával kell megalapoz­nunk." — A XI. kongresz- szusnak ezek a megállapí­tásai aligha szorulnak bi­zonyításra. Nem is új meg­állapítások: amit eddig el­értünk, azt is csak mun­kánkkal értük el, $ a fej­lett szocialista társadalom megteremtésére sincs más módunk. A szocialista forradalom, a munkáshatalom megteremtése és megvédése után az osztály­harc két fő területe: a gazda­sági építés és az ideológiai hevelés. Mint a politikai küz­delmekben, úgy e két utóbbi területen sem lehet a harc si­keres a párt vezetőszerepének következetes érvényesítése nél­kül. És a vezetőszerep ér­vényesítésében itt is osztozni­uk kell a központi és közép­szintű irányító szervekkel a „lent”, az „első vonalban” küzdő alapszervezeteknek. Pártalapszervezeteink több­sége általában jól és eredmé­nyesen tölti be gazdaságszer­vező hivatását. Ahol hiba van, ott ez két, egymásnak ellent­mondó felfogásban gyökerezik. 2.) B gazdasági építés hajtóereje Az osztályért, a néphatalomért dolgozott f Az egyik felfogás — inkább kimondatlanul, mint kimondva — feleslegesnek érzi az alap­szervezeti szintű gazdasági munkát, nem találja ennek he­lyét a gazdaságirányítás me­chanizmusában, inkább lemond róla, illetve elhanyagolja, csak formálisan folytatja. A másik felfogást — ezzel ellentétben — valamiféle „túlbuzgóság" jellemzi: nem érti, hogy a gaz­dasági pártmunka — politikai munka, melyet politikai mód­szerekkel kell folytatni. Az ilyen alapszervezet vagy vezetőség sokszor a gazdasági vezetés helyett dolgozik, intézkedik, át­vállalja a brigádvezetők, cso­portvezetők, művezetők stb. operatív tennivalóinak egy ré­szét — s ráadásul, mivel ki­sebb szakértelemmel rendelke­zik, lényegesen kisebb ered­ménnyel. Ezzel bénítja a gaz­dasági vezetés kezdeményező­készségét, és — ami még na­gyobb baj — akarva-akarbtla- nul csökkenti annak felelőssé­gét. De nézzünk egy kissé az el­ső típushiba mögé. Joggal ve­tődik fel a kérdés: hol a helye az alapszervezetek tevékenysé­gének a gazdaságirányítás me­chanizmusában? A szocialista gazdálkodás, a termelés és szolgáltatás az állami és szö­vetkezeti tulajdon talaján, ön­álló gazdasági egységek kere­tei között folyik. Ezeket a gaz­dasági egységeket, vállalato­kat, szövetkezeteket a párt po­litikájának megfelelően közvet­lenül a szocialista állam ága­zati és területi szervei irányít­ják, jobbára közgazdasági, te­hát indirekt módszerekkel, de ohol és amikor szükséges, köz­vetlen utasítások formájában is. A tervezés és tervegyeztetés, a gazdasági szabályozás és a termelési vagy piaci kapcsola­tok rendszerében egy-egy gaz­dálkodó egység számára adott: mit, mennyit, milyent és ho­gyan termeljen, illetve „szol­gáltasson". Az ott dolgozó egyéneket és kollektívákat a munkaviszonyból eredő függés, s még inkább az anyagi ösz­tönzés orientálja elsősorban. Lehet-e valamiféle befolyása saját területén a gazdasági fo­lyamatban a pártalapszervezet- nek, „beleszólhat-e" egyálta­lán? Okvetlenül! Először is azért, mert az említett határok között a helyi gazdasági vezetésnek azért elég nagy a „mozgási tere", önállósága. Azt mond­hatnánk: gazdasági determi- náltsága nem merev; vele, mint szubjektív tényezővel is kell számolni. Éppen ez biztosítja a csak helyben látható belső tar­talékok kiaknázását, a válasz­tási lehetőségek közül a lehető legjobbak kikutatását. A helyi gazdasági vezetésnek a helyi pártvezetéstől kell politikai se­gítséget — ösztönzést, bátorí­tást, ha kell kritikát -c- kapnia. Az állami gazdaságirányítás­ban, a gazdasági és jogi sza­bályozásban — pártunk gaz­daságpolitikája, vezetőszerepe realizálódik. MIMII Továbbá: a dolgozók, a mun­káskollektívák nem egy gépezet csavarjai, hanem alkotó és gondolkodó, eleven, hús-vér emberek. Nem holmi robotok, amelyekbe betáplálják a főnö­ki utasításokat és esetleg a kilátásba helyezett anyagi ösz­tönzést, s ennek megfelelően programszerűen és gépiesen végzik dolgukat. Nem csupán végrehajtói a társadalmi ter­melés folyamatának, hanem egyúttal, mint a társadalom ve­zető osztályának tagjai, e fo­lyamat célját és értelmét tes­tesítik meg. Kifejezni valóságos érdekeit, politikai ösztönzést adni munkájuk lehető legjobb elvégzéséhez: ez az, amit csak­is a munkásosztály pártjának alapszervezetei végezhetnek el. Az önálló gazdasági egysé­gek — a „közgazdasági kör­nyezetük” megszabta határok között — önállóan s alkotó módon állítják össze program­jukat, munkálják ki rövid-, kö­zép- és hosszabb távú térvei­ket. Az alapszervezet politikai tevékenységére már ebben a fázisban is szükség van: tá­masszon igényt a jó javaslatok felszínre hozásához és össze­gyűjtéséhez, a gondos, felelős­ségteljes mérlegeléshez, mind az irreális célkitűzések, mind pedig az óvatos és számító „alultervezés" elkerüléséhez. Hangsúlyozzuk: politikai mun­káról van szó, nem pedig a szakemberek tennivalóinak át­vállalásáról. Terveink végrehajtása nép­gazdaságunk egyetlen pontján, egyetlen műhelyben és egyet­len termelőszövetkezetben sem nélkülözheti az ott működő alapszervezetek gazdaságszer­vező munkáját. Részt kell vál­lalniuk a tervek ismertetésé­ben, megértetésében. Mozgósí­taniuk kell a tervek teljesítésére, mindig összekapcsolva a táv­latokat az épp soron lévő napi feladatokkal. S végül a végre­hajtást kell segítenie a folya­matos, mindenre kiterjedő párt­ellenőrzésnek. Jelezzék azonnal a fennakadást, ne tűrjék sehol a tunyaságot, a fegyelmezet­lenséget, a lógást, követeljék meg a gazdaságvezetéstől a korszerű munka- és üzemszer­vezés kialakítását és alkalma­zását. Az ellenőrzés nem a hi­bák keresését jelenti, hanem valóban segítséget és ösztön­zést. kezetek —, valamint a népgaz­dasági egésze között is. Mi ilyen esetben a munkahelyi pártalapszervezet dolga? „Pár­tunk álláspontja e kérdésben is világos — olvashatjuk a XI. kongresszus beszámolójában: — minden ütközés esetén első az országos érdek, és azt kell érvényesíteni egyes csoportok vggy személyek mesterkedései­vel szemben". (Következik: A szocialista közgondolkodásért, életmódért) Koncz István VADON ANTAL F urcsa pályafutása lehet egy névnek. Felkerül a kitolon­coltak listájára, aztán vas­tag betűvel szedik az újságcik­kek alján, felírják a pártfőiskolai diplomára, rágépelik az állami kitüntetések viselését jogosító igazolványokra, aztán egyszer csak az eddigieknél sokkal na­gyobb betűkkel megjelenik egy riport címében. És megelevenedik a név. A különféle megjelefiési formák most sorsfordulókat, tetteket, soha nem szűnő tenniakarást idéznek. — Nyolcgyermekes bányász volt az édesapám. Tizenkilenc­ben néhány elvtársával Pécsről átszökött a demarkációs vona­lon és beállt vörös katonának. Minket, édesanyánkkal kitolon­Aionos té A pártalapszervezetek veze­tőségeinek egyik tagját több­nyire termelési felelősi funkció­val bízzák meg —, illetve a nem termelő és szolgáltató munkahelyeken, a különféle in­tézményekben a „hivatali mun­ka" segítésével. Ne legyen formális ez a termelési felelősi funkció — mint ahogy, bizony, nem egy helyen az. A szocialista társadalmi rend­ben, noha a dolgozó osztályok és rétegek alapvető céljai azo­nosak, előfordulhatnak átme­neti érdekellentétek. Előfordul­hatnak az egyes gazdasági egységek — vállalatok, szövet­Megváltozott munkakörülmények ’ ezdő újságíró ko­romban többször jártam a Sopiana gépgyár­ban. Amikor például az öntödei műhelyből kilép­tem, a lábtörlőt keres­leti tisztitanom ... A napokban látogatóban voltam a gyár kertvárosi új telephelyén, a forgácso­ló üzemben. Mielőtt belép­tem, a lábtörlőt keres­tem ... Egyszóval: óriási a kü­lönbség a két gyár közt. Bár az öreg gyár is kor­szerűsödött az évek során, de a régit és az újat ösz- szehasonlitani nem is le­het ... A különbség ég és föld... „Ha az ember csipkedi magát, akkor van kereset is...” A háromszintes beton-üveg épület ragyog a tisztaságtól. A földszinten melegítő-konyhás, szépen berendezett, kényelmes, étterem, orvosi rendelő, az emeleteken pedig öltözők, zu­hanyozók, irodák. Tágas, vilá­gos helyiségek. — Gyárunk összlétszámának közel egyharmada, mintegy há­romszáz ember már itt dolgo­zik — mondja kísérőm, Takács István, a szakszervezet titkára. — Folyamatosan költözünk ide, — 1975 augusztusában volt az első költözködés, aztán tavaly folytattuk, az idén is jövünk. Ebben az ötéves tervben az egész gyár ide települ, a régi pedig tanműhellyé alakul. Lét­számunk 1980-ra — terveink szerint — felfut több mint két­ezerre. Elsősorban forgácsoló szakmunkásokra van szüksé­günk. Már most is a „fiatalok gyárának" mondhatjuk magun­kat, az összlétszám hatvan szá­zaléka harminc éven aluli. Az emeleten az „üzemveze­tő” feliratú szobában találjuk Zsótér Ferenc üzemvezetőt és Kallós Miklós üzemvezető-he­lyettest. Mindketten elvégezték a „szakmába vágó” egyetemet, illetve főiskolát. Zsótér Ferenc 25 éves, Kallós Miklós is „be­fér" még a 30 évesek korosz­tályába. — Biztos vagyok abban, hogy az itteni munkakörülmé­nyekkel mindenki elégedett és erről csak felsőfokban lehet beszélni — mondja az üzemve­zető. — Menjünk le az üzem­be, nézzünk szét! A csarnok megközelíti egy futballpálya nagyságát. A ma­ró-, eszterga- és csiszológépek egymás mellett hosszú sorok­ban. Világosság, tisztaság és kellemes hőmérséklet. A gépek mellett szakmunkások vigyáz­zák a munkába vett alkatré­szek forgását. Jónéhány csiszo­lógépen nők dolgoznak. Atkép- zősök. A gépsorok közt néhány „foghíjat” is látok. — Jelenleg százkét gépet te­lepítettünk, de húsz-huszonöt gépnek még van helye — mondja az üzemvezető. Az itt lévő gépek 70 száza­léka 5 évnél fiatalabb, tehát elmondható, hogy korszerű gépparkkal rendelkeznek. A munkások véleménye ér­dekel, mit mondanak ők erről a gyárról? , Szili János marós. — Tizennégy éves koromban, — 1948-ban kezdtem a régi Sopiana Gyárban. Az akkori meg a mostani körülmények közt a különbség: ég és föld! Akkor? Például a kis kosztját mindenki maga hozta táskájá­ban, vagy újságpapírba cso­magolva. Ha jó idő volt, akkor a műhely előtt a földön ülve ebédeltünk, ha esett, akkor valahol a műhely sarkában. Abban az időben magunk fű­töttük a műhelyt kis kályhák­kal. Itt klímaberendezés műkö­dik. Fürdő, öltöző abban az időben? Egy vödör... — Min dolgozik? — Lámpagyártó gépsorok al­katrészeit készítjük... — Anyagellátás? — Nincs panasz. — Kereset? — Besorolt órabérben dol­gozom, — 21,20 forint. Alig néhány lépésnyire tőle fiatal esztergályos. Árvái Tibor dolgozik, csehszlovák gyártmá­nyú gépén bronzperselyeket ké­szít. — Kitűnő gépem van, az anyagelőkészítés szervezett, fo­lyamatosan lehet dolgozni. — Ennél jobb munkakörülménye­ket talán már kívánni sem le­het. Aki itt rendesen „melózik", biztosan megtalálja a számítá­sát. A gyárfalakon belül, mond­hatom, mór szocializmus van. — És kívül? Elneveti magát. — Ott is alakul. A múlt hé­ten kaptam szövetkezeti lakást. Beugrónak 18 200 forintot kel­lett fizetnem, a többit harminc­öt évi részletben . .. Tizenhat forint az órabérem, erre még jön a „rápénz", szóval ha az ember csipkedi magát, akkor van kereset is ... Csendesen duruzsolnak a magyar, szovjet, NDK, cseh, román gépek, hangjuk szinte elvész a nagy csarnokban. Az üzemelő gyárrészleg mel­lett már épül az újabb csar­nok, — még nagyobb lesz, mint el. Közvetlen közelében pedig már magasodik a hat­szintes épület, amelyben a ter­vező intézet, valamint újabb öltözők, fürdők kapnak helyet. Az egész komplexum költsége félmilliárd forint. Garay Ferenc coltak a szerb megszállás alat­ti területről. Ekkor hároméves voltam. Később, sok hányódás után visszakerültünk Pécsre. 1937-ben Pécsbányán először takarítottam a bányában, ké­sőbb csillés, segédvájár, majd vájár lettem. 1945-ben vettek fel a kommunista pártba. — A munka mellett a könyv volt a mindenem. A pécsbá- nyatelepi alapszervezetnek én voltam az első könyvtárosa. Parányi szorongást^ érzek, mintha vizsgázna most, a haj­dani kollega előtt a fiatal ri­porter. Vadon Antalt ugyanis a betűk szeretete az újságírásig vitte. — A párt 1948-ban új fel­adatot adott. A Dunántúli Nap­lóhoz kerültem újságírónak. Katkó István, Móricz Virág vol­tak első tanítómestereim. Az akkori nagy társadalmi változások kevés embert hagy­tak pihenni. Hát még az olya­nokat, akiknek eszükbe sem ju­tott megpihenni. 1949-ben mór a megyei pártbizottságon dol­gozik, egy év múltán már a sik­lósi járási pártbizottság első titkára, majd a sásdi járási ta­nács elnöke. 1957-ben került Mohácsra, a városi tanács igazgatási osztálya élére. 1968- tól a Dunavölgye Termelőszö­vetkezet pórtvezetőségének tit­kára volt. A múlt idő azért jo­gos, mert hivatalosan január elsejétől nyugalomba vonult. — Ennyiféle megbízatás, a sok új követelmény, a sok küz­delem nem hozott soha bele- láradást? — Az életemet tettem arra. hogy az osztályomért, a nép­hatalomért, az emberekért dol­gozom. Hogyan is fáradhattam volna el? Ami pedig a mindig újat jelenti, én mindig Lenin szavait tartottam szem előtt: „Aki ma nem ér rá tanulni, holnap nem alkalmas a veze­tésre." Hat általánossal kerül­tem az első funkciómba. Estin végeztem el a hetedik, nyolca­dik osztályt, majd leérettségiz­tem. Később elvégeztem a tar­talékos tiszti iskolát és az egy­éves pártfőiskolát. — Az örökös változás, a ta­nulás nem okozott problémát a családban? — Becsülettel felneveltük há­rom lányunkat, a feleségem pe­dig megértő segítőm, sőt har­costársam volt. Mondtam is ne­ki amikor megkaptam a diplo­mámat: Mariskám, a fele té­ged illetne. Munkájának hivatalos elis­merését a Munka Érdemrend ezüst, a Magyar Népköztársa­ság Érdemérem arany fokoza­ta és sok más kitüntetés jelzi. Amihez pedig nem kell érem, igazolvány, azt is megkapta, a munkatársak, elvtársak szerete- tét, megbecsülését. A Dunavöl­gye Termelőszövetkezet össze­vont párttaggyűlésén volt mun­katársai mellett a mohácsi vá­rosi pártbizottság vezetői kö­szöntötték a nyugdíjba — de nem nyugalomba — vonuló Vadon Antalt. Kurucz Gyula Influenza­helyzet A megyei KÖJÁL-ok, vala­mint a fővárosi KÖJÁL jelenté­se szerint az 1977. február 13-a és 19-e közötti héten az or­szágban 177 000 új influenzás és influenza-szerű megbetege­dés fordult elő. Az előző heti 50 százalékos növekedéssel szemben 11 százalékra mérsék­lődött a megbetegedések szá­mának emelkedése. Az influenzásoknak mintegy 20 százaléka került táppénzes állományba, 4—5 százalékuk­nál észleltek szövődményeket Az eddigi vírusvizsgálatok so­rán 20 esetben izolálták az inf­luenza B-törzset. Az elmúlt héten jelentősen csökkent a megbetegedések száma Baranya, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Tolna me­gyében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents