Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-21 / 51. szám
Százéves a telefon és Ötezren várunk Belire A pécsi „telegráf” regénye Újabb fejlesztések Dél-Dunántúlon Száz év alatt többnyire csak a formája változott; a működési elv azonos .. , Olyan, mint a szerető: imád- nivaló és átkozott. Mit köntör- falazzak, a telefonról van szó, amely lassan a százegyedik esztendeje közli rendíthetetlen nyugalommal, hogy a hívott fél mással beszél ... Le a kalappal Alexander Graham Bell előtt, aki megajándékozott bennünket e csodával, s aki tévesen abban a hiedelemben élt, hogy kortársa Hermann Helmholtz már 1863-ban továbbított hangokat távíró segítségével. „Ez a tévhit adott nekem önbizalmat. Ha el tudtam volna olvasni Helmholtz hangérzéki-tanának német nyelvű szövegét, akkor sohasem kezdtem volna el kísérleteimet” — mesélte később Bell. Az olvasóra bízom: jobb lett volna-e, ha Bell diákkorában német nyelvleckéket vesz? Pécsett továbbra is gond Mindennapunk segítőezköze égető igény és a hiánycikklista élén áll. Alig van magyar város és falu, ahol ne lennének készülék után álmodozók; s akiket a posta illetékesei ne intetének udvariasan türelemre. Az 1876. február 14-én bejelentett szabadalom — Improvement in Telegraphy néven, 174 465 szabadalmi számot futott — erősen módosított változataiból 11 704 készülék üzemel Pécsett, s a Pécsi Posta- igazgatóságtól szerzett információ szerint az idén sem lesz több. Úgy tervezik, hogy 1978-ban bővítik majd a Crossbar-központunkat 7000 állomással, s valószínű, hogy egy évre rá mód nyílik új előfizetők bekapcsolására. Addig a jelenlegi 5300 igénylő igénylő marad: számuk naponta tízzel nő. így aztán könnyen megjósolható, hogy 1979-ben is a maihoz hasonló gondjaink lesznek a telefonfronton. De szinte egész régiónkban hasonló kép fogad: csak a nagykanizsaiak, zalaegerszegiek várhatnak némi javulást az idén — 1000—1000 új állomást kapnak —, hasonlóképpen rövidesen kétszáz állomással bővül a szigetvári központ, s Barcson a jövő év elején kötnek be új előfizetőket. Csak isteni beavatkozás hozhat változást. Nem szeretném elkiabálni : ezen az isteni beavatkozáson dolgoznak a Posta Kísérleti Intézetében, ahol egy új típusú központ terveit készítik, kis helyen elférő, mozgatható 1000-res központ képében. Ezeket a központokat majd — mint a trafóállomásokat — az új városrészekbe telepítik, s ha a szériagyártás elkezdődik megoldódhat minden gondunk, — ha nem is egycsa pásra. A távhívóhálózat — amelynek mi pécsiek már résztvevői és élvezői vagyunk — 1980-ig mintegy 2 milliárd forintos beruházással bővül, s további hat megyeszékhely — Eger, Salgótarján, Tatabánya, Szek- szárd, Kecskemét és Békéscsaba —, valamint négy jelentős ipari centrum, Leninváros, Ka- zincbcrcika, Dunaújváros és Paks is bekapcsolódik a 06- osok körébe. (Jelenleg 135 településünk távhívható!) S ami szintén öröm: az ötödik ötös végére szinte valamennyi európai országgal kétoldalú távhívókapcsolatot létesítünk. Simplicius hegedült... Engedjék meg, hogy ezután fellapozzam a Pécsi Figyelő 1882. december 30-i számát, amely erről tudósít, hogy karácsony estéjén Pécs és Barcs között a helyi távírászok kapcsolatot teremtettek „telegráf” segítségével. „A gépezetbe mondott szavak igen jól hallhatók" — állapította meg ismeretlen kollégám. Az újabb próba 1884. február 2-án hozta lázba a távbeszélés megszállottjait: ekkor a kaposvári távírdában Simplicius, a helyi zenekar prímása játszott a telefon előtt, amely „csodálatos élénkségben és tisztaságban hallattszott Pécsett”. A pécsi telefont Turpoiyai Koharits N. Jánosnak és az akkori postaiqazqatónak — Vécsey Istvánnak — köszönhetjük. Az első 50-es kapcsolószekrény-központot Koharits Gyár utcai — ma Várady Antal utca 6. — lakásán szerelték fel. A központot Neuhold János gyártotta a távbeszélő készülékkel eqyetemben. A mikrofon: Vécsey-szabadalom volt. Mint azt a korabeli krónikások tudatják, a pécsi polgárok viszolyogva fogadták a dolgot — minek kell a házakat, mint összetört fazekakat drótokkal összekötözni? —, s az alakuláshoz szükséges 10 előfizetőt Aidinger János polgár- mester — az ügy támogatója —, csak személyes fellépése nyomán tudták összetrombitálni. Mindenesetre már 1885-ben 24 lakásban csöngetett a csoda-készülék, miután a kormánytól megkaptuk az első pécsi telefonhálózat építésére az engedélyt. Horváth Flóra és Ripperger Jozefin kapcsoló kisasszonyok könnyen megtanulhatták a hívószámokat. Akkoriban 9 forint volt az egyhavi bérlet, s kettőszázat kértek a bekötésért. Bérkocsirendelés 30-on A Koharits-féle céget 1900- ban államosították. Ekkor pontosan 131 előfizetőjük volt, s a korabeli telefonkönyv szerint részt vettünk az osztrák forgalomban is. A központot csengetéssel hívhattuk: 174-ről kapcsolták az alispáni lakást, a bérkocsi-iroda száma 30-as volt, s a Sellye kettőn Gróf Draskovich Iván uradalma jelentkezett... S 1905-ben már Pécsbányatelepen is felállítottak egy nyilvános állomást. Köszönjük Belinek. De egy pillanatra se felejtsük, hogy csak mellbedobással nyert. Hiszen ugyanazon a napon Bell ( után két órával az USA szabadalmi hivatalába bekopogtatott Elisha Gray is, aki Belitől függetlenül szintén „feltalálta" a telefont. . . Kozma Ferenc H hu sarca le emelese után Karaj a kirakatban Kiegyensúlyozott húsellátás Kimeritetlen keretek Az olcsó húsból nincs elég Mi történt a hús múlt nyári áremelése óta? Mindenesetre megszűnt uralkodó lenni a művirág és az étolaj a húsboltok Akár a Hiltonba is... Tudnak a gyerekek! Szakács- és felszolgálótanulók tanműhelyében a Misinán A napokban meghívtak a Misinára, az étterembe, ahol a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat tanulói országos szakács- felszolgáló versenyre készülődve, egy kisbemutatót tartottak. Megilletődtem a szinte kínos ízléssel, gonddal megterített asztalnál, nem tudtam, illő-e rágyújtani, hogy a parazsat beleverjem-e a kristályhamutartóba, meg a sokféle metszett üvegpohárhoz is hogyan nyúlhatnék, hiszen pontosan mindegyiknek megvan a maga helye, féltem, nehogy a gyönyörű citromsárga abroszt összegyűrjem, még könyökölni sem mertem, a tányérokon díszzsebkendő-formára hajtogatott vérpiros szövetszalvéta volt.. . uramisten, ezek a gyerekek mégiscsak tudnak! Aztán a húsok, gombával, mártásokkal, citromos puding, erőleves tojás-kocsonya betéttel és meg kell kérdezni a vendéget, hogy a tatárbifszteket fűszerezve óhajtja-e, vagy sem .. . A Misina-étterem — pontosabban a presszó helyisége — ősztől tavaszig a vállalatnak tulajdonképpen egy „tanműhelye". ahol a 247 első, másod és harmadéves tanuló, havonta két alkalommal nyolc—nyolc órát eltöltve ismerkedik a szakmával: Magda József felszolgáló-szakoktató, illetve Tankó József szakács-szakoktató irányítása mellett. Megyaszai Józseféé — vállalati személyzeti osztályvezető és helyettese, Neppel Ottóné mondják, hogy évente mintegy 2 millió forintba kerül a tanulók tanítása- nevelése, bár e fiatalok ezt viszonozzák, a különböző üzletekben, különösen a III. évesek, akik többnyire már önállóan dolgoznak. — Divatos szakma ez, gondolom bizonyára nincs beiskolázási gondjuk.... — de aztán kiderült, tévedtem. — Sajnos nincs túl sok jelentkező. Pedig igazán szép szakma, csak az a baj, hogy a fiatalok nem nagyon ismerik. A szakoktatók mondják: — Ez az iparág is fejlődik, különösen az utóbbi években. A vállalat igyekszik gépesíteni- korszerűsíteni a konyhákat, másrészt pediq megtanítjuk a fiatotokat — a hagyományos magyar ételek mellett, amelyek éppenséggel nem valami egészségesek — a könnyebb, angolos, franciás köretek készítésére, tálalására. — Milyen országos versenyre készülnek? — Február végén, illetve március elején szakács és felszolgáló verseny lesz Székes- fehérváron és Budapesten. Két esztendeje első helyezést ért el országosan egyik tanulónk, Vert József, aki azóta már szakmunkás és a Fenyvesben dolgozik. Most három tanulónk — reméljük esélyes lesz valamilyen helyezésre. Vagyis ők hárman: Vlaics István szakács (Szigetvár, Kert- vendéglő), Tiszti János felszolgáló (Fenyves szálló), Csapi Imre felszolgáló (Dömörkapu- étterem). Megkérdeztem tőlük: ezt az osztályon felüli ismereteket — amelyeket szakmailag itt igyekeznek elsajátítani — kint az üzletben, eredeti munkahelyükön tudják-e folytatni, hasznosítani? Véleményük így fogalmazható össze: — Először is a vendégek igényétől függ, hajlandók-e mondjuk a hagyományostól eltérő változatosabb étkezésre? S ha igen, ehhez megvannak-e az üzletben az eszközök, illetve nyersanyag feltételek? S végül: az üzlet egész kollektívája egyöntetűen akar-e előbbrelépni a szakmában? Mert hiszen egymagában az ember nem sokra megy. Egy biztos: a kitűnő szakoktatóktól olyan ismeretekét sajátíthatnak el, hogy az így szerzett bizonyítvánnyal akár a budapesti Royalba, vagy Hiltonba is bekopoghatnak*. És ez a lényeg. Rab Ferenc Fotó: Erb János kirakatában. Van hús. Lehet kapni téli szalámit is. Disznókarajtól roskadoznak a kirakatok. Ámbár most éppen ez a gond. Szeretjük, ízlik a karaj, ez viszont drága hús. Az olcsóbb disznóhús-féleségekből nem elégséges a kínálat. íme, egy fogyasztói gyorsfénykép a baranyai, méginkább a pécsi húshelyzetről. Mindezzel természetesen nem elégedtünk meg, a pontos helyzetről a Megyei Tanács kereskedelmi osztályán tájékozódtunk. Jó ám a csirkepaprikás Tőkehúsból és szárazáruból köztudottan keretgazdálkodás van, tegyük hozzá, egyelőre aligha oldható fel, még akkor sem, ha a termelés kellően felfut, tekintettel a hús kiviteléhez fűződő fontos népgazdasági érdekre. A hússal gazdálkodnunk kell. Mindemellett a húskeretek évről évre nagyobbak, olyannyira, hogy a tavalyi kereteket — itt Baranyában — ki sem használtuk, nem vásároltunk annyi húst, amennyi rendelkezésre állt. Kiegyensúlyozott volt tehát a húsellátás, ezen belül pedig a tavaly karácsonyi és újévi ünnepi keret olyan magas, mint még soha. íme, az áremelések egyik hatása. Kissé megváltozott a fogyasztási szerkezet. Máskor, amikor jó volt a disznóhús-ellátás, majdhogynem rá se néztünk a baromfira és a halra. Fordított helyzetben, amikor a vásárló az üzletben nem lát húst, a mirelitládákhoz fordul baromfiért. És most? Volt hús, a kínálat viszont — miközben a húskeretek összmennyiségben elegendőnek mutatkoztak — nem felelt meg teljes egészében a keresletnek, az olcsóbb húsokból nem volt elég, s hiába a karaj, nem akartunk mindent karajban elfogyasztani. Mi történt hát? Miközben volt disznóhús, persze, a korábbinál magasabb áron, a fogyasztók elkezdték keresni a baromfit és a halat. Mindkettőből többet ettünk, ugyanakkor — mutattak ró a tanácson — jelentősen emelkedett a tej- és a sajtfogyasztás is. Mindez persze nagyon örvendetes, hiszen azon kell lennünk, hogy kizökkentsük a magyar fogyasztót abból a szokásából, miszerint az évi húsfejadag hetven százalékát csak disznóhúsban hajlandó elfogyasztani, ami élettanilag teljesen indokolatlan. Említettük, megjelent az üzletekben (előmerészkedett a pult alól) a téli szalámi, lehet kapni márkás kolbászokat is. Az áremelések óta a húskészítményekből lényegesen javult az ellátás. Ugyanakkor bizonyos hézagokat érthetetlen módon ma sem tudtunk betömni, s most itt nem is a „birkán akarunk lovagolni”, hogy miért nem lehet nálunk birkahúst, vagy éppen nyúlhúst vagy vadhúsokat kapni. Szalonna. Nem igaz, hogy a mi disznajainknak csak kenyérszalonnájuk van. Meg kellene kérdezni mondjuk a pestieket vagy a debrecenieket, ők honnan importálnak vagy tízféle szalonnát. Aztán importáljon a mi kereskedelmünk is. Ugyanakkor a jó fogyasztói közérzethez, ha tetszik, a jóllakottság érzéséhez hozzátartozik a húskészítmények jó, uram bocsá, házi íze is. Ebből a szempontból a megyei kereskedelmi vezető — véleményét mi is osztjuk — a pécsi húsipar készítményeit átlagban közepesnek minősítette, mondván, ha összehasonlítást akarunk, menjünk el a pécsi nagycsemegébe, amikor a Budapestről érkezett árut kirakodják. Abban a helyzetben vagyunk, hogy másféle összehasonlítást is tehetünk, miután két hétre leállt a pécsi vágóhíd, s a ZALAHÚS lát el bennünket húskészítményekkel. Két véleményt összegezünk röviden, Szendrői Tivadarét (Élelmiszerkereskedelmi Vállalat, áruforgalmi vezető) és Jilly Csabáét (uránvárosi 10-es ABC, igazgató). A pécsi termékek a szabványnak megfelelnek, egyes termékek tekintetében nem látnak különbséget, a ZALAHÚS több termékét viszont — ízesebbek, gusztusosabbak — kifejezetten dicsérik, például a kitűnően pácolt és préselt gépsonkáiba-hurkafé- leségeket^^K-dlsznósajtot, me- ly^knélT fűszerezése jobb Untha Pécsett félnének a fűszerektől. Több húsvéti sonka Mindent egybevetve, a jelent és a jövőt illetően örvendetes, az idén még nagyobbá megyei húskeret, mint tavaly (amikor is a keretet ki sem merítettük). Húsvétra jónak ígérkezik az ellátás, a tavalyi 800 vagonos kerettel szemben az idén 840 vagonnyi füstölt áru kerülhet az üzletekbe. Nagy- nagy várakozással tekintünk a pécsi baromfifeldolgozó év végi belépésére, amikor is minden nap friss, előhűtött baromfi kerülhet a boltokba. Reméljük, húskészítményeink íze is kivétel nélkül eléri és kiérdemli egyszer a szabványon „felüli”, házi jelzőt, s hogy a kereskedelemnek sikerül betömnie azokat a bizonyos hézagokat. S bízunk benne, hogy a hústermelés is évről évre nagyobb lesz, hiszen ettől függ végső soron minden, az, hogy a karaj mellett mindig elegendő olcsó disznóhúsféleség is kínálja magát. Miklósvári Zoltán Most vásároljon a 8-as Yasudvarban (SZEKSZARD, MÁTYÁS KIRÁLY U. 64/A) ZARTSZELVÉNY U ACÉL U ACÉL ABRONCSACÉL BETONACÉL HORGANYZOTT ACÉLCSŐ TŰZI HORGANYZOTT GÉPFONAT 30x30x1.25 38x50x38x5 20x27x20x2 40x1.5 6-os, 8-as 3/4, 5/4, 6/4, 2 collos 52x52x200 Nyitva: 7.30—15.30-ig, szombaton zárva.
