Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-02 / 32. szám

© Dunantmi fíaplö 1977. február 2., szerda „Tisztelt Dunántúli Napló Szer­kesztősége I A Dunántúli Napló régi olva­sója és előfizetője vagyok. Megragadta a figyelmem, hogy január 18-án az orvosok telefon­ügyeletet tartanak. Nagyon he­lyesnek tartom, hogy a beteg hi­vatalos személyeknek mondhatja el egészségügyi problémáit. A megadott telefonszámot nehezen kaptam meg, de 17.30-kor sikerült a hívott számmal beszélnem. Pa­naszomat meghallgatták, másnap az illetékes főorvos vizsgálatra berendelt és személyesen meg­hallgatott, gyógyszerrel ellátott és betegségemmel kapcsolatban hivatalos intézkedés történt az il­letékesek felé. A Naplón keresz­tül szeretnék köszönetét monda­Távirat, kevés megértéssel Létkérdés: kap-e együttérző támogatást Eddig a levél, amelyből nem derül ki, hogy miféle baia, be­tegsége van Horváth György­nek, a 12-es Volán dolgozó­jának, Keszüi úti lakosnak. Elöl­járóban sietek megnyugtatni mindenkit, hogy ezután sem fog kiderülni, van ugyan gyomorfe­kélye, szívpanasza, vérnyomá­sa, vesemicsodája, de ezektől nem szokott eqy negyvenkilenc éves ember dühében és tehe­tetlenségében sírva fakadni. Valami más baja lehet, ör­dög tudja, micsoda. Ott ültem a telefon mellett, végighallgattam a beszélgeté­sét először nem is értettem, hogy mit beszél. Eqy táviratot emlegetett, mindnyájan össze­néztünk, volt, aki mosolygott. Aztán az itt-ott feltűnő mosolyt a megdöbbenés arckifejezése váltotta fel, a hitetlenkedés lett úrrá rajtunk egy ideig, s akkor határoztam el, hogy el­megyek hozzá. És néhány nap múlva megkaptuk a levelet, amelyből nem derül ki, hogy mi a baj, csak az, hogy most már minden rendben van. Csakugyan? Könnyen elképzelhető, hogy az ember élete során nehéz helyzetbe kerül. Gondjai, prob­lémái támadnak, amikkel szem­ben szokásos problémameqoldó képessége csődöt mond. Ijesztő méretűvé válhat számára ez a gond, mindennél fontosabbá és hogy nehéz helyzetéből kime­neküljön, először segítséget ke­res. Segítséget? A legtöbbször már segít néhány együttérző szó, megértő tekintet. De sok­szor hamarabb jut egy ember öttalólatos lottószelvényhez, mint együttérzéshez, megértés­hez. S ha nem kap segítséget, csak értetlen félmosolyt (mert a másik nem érti a problémát, az ő számára banális, mi van ezen rágódnivaló?), akkor jön­nek a szörnyű megoldások, az alkoholtól az önpusztításig bár­mi. Horváth György talán meg­bocsátja nekem, hogy eláru­lok róla egyet s mást, így eset­leg nagyobb esélye van rá, hogy megkapja munkatársaitól azt a keveset, amit kér: a meg­értést. Néhány éve családi éle­te futott zátonyra, s mielőtt ebből a konfliktusból kikerült volna, édesanyja hirtelen meg­halt. Kérte először az em­berek segítségét végül az ital pótolt mindent. Ez az­tán oda vezetett, hogy egész életvitelében törés állt be: ka­tonaember volt, s az italozás következtében leszerelték. Egy igazi katonának az egyenruha elvesztése rosszabb, mint a go­lyó általi halál. Itt lépett be először az a se­gítség, ami lehetővé tette szá­mára, hogy egyáltalán sikerül­jön még valami. Testileg, lel­kileg összeroppanva kereste meg a Városi Ideggondozót, itt, az orvosi rendelőben kapta meg először azt amire koráb­ban oly nagy szüksége lett vol­na: az együttérző támogatást. Új munkahelyén szeretik, be­vallása szerint ő is szeret ott lenni, jól dolgozik, innen akar nyugdíjba menni. Újra nősült most úgy néz ki, hogy a csalá­di élete is rendezett, persze, minden azért nem jött rendbe: a hosszú katonai szolgálat, a történtek nem múltak el nyo­mok nélkül. Gyomorfekély, ma­gas vérnyomás, szúrás a bal­oldalon, vesemicsoda .. . Beso­rolt azok közé, akikről azt szokták mondani: beteges. Tavaly több mint száz napot volt táppénzen. Most is táp­pénzen van, s egyik nap kéz­besítettek egy táviratot: 24 órán belül jelentkezzen mun­kára. A telefonba kis híján el­sírta magát, amikor nála jár­tam, szintén. „Piszkálnak” mondta, „az, aki a táviratot küldte, állandóan kérdezi, mi­kor megyek mór rokkantnyug­díjba, leqszívesebben ko­szorúra gyűjtene. De én nem akarok nyugdíjba menni, dol­gozni akarok...” És az akaratának hinni lehet: egy esztendeje semmiféle sze­szesitalt nem iszik. Vajon az, aki a táviratot küldte, nem gondolta-e meg, hogy türelmetlenségről tanús­kodik? Megnyugtatták ugyan felsőbb vezetői Horváth Györ­gyöt, de nem nagy sikerrel. Ar­ra vagyok kíváncsi, vajon tud-e mindent erről az emberről a távirat tömör szövegének fo­galmazója? Ha nem, ajánlom, hogy beszélgessen vele. Én fél órát voltam nála, és még ennél Különleges divat és sport bőrruházati termékek gyártására új műhelyt létesít a kesztyűgyár bőrruházati gyára, melyhez gyakorlott férfi és női szabók, illetve betanuló női, férfi dolgozók, valamint szerkesztő — szabászok Jelentkezését várja felvételre V KESZTYŰGYÁR BORRUHÁZATI GYARA PÉCSBÁNYATELEP, Széchenyi-akna. T.: 11-333. sokkal többet megtudtam. Nem parancsoltam volna be táp­pénzről — táviratilag. Felte­szem, hogy munkahelyi vezetőit a segítő jó szándék vezérli; de talán akkor a kinyilvánításban, a módszerben van a baj. Mert Horváth György már úgy érzi, hogy agresszívek és türel­metlenek vele szemben, s aki ezt kap megértés helyett, újból bajba jut. Kampis Péter Igazolványok érvényesítése A MÁV Pécsi Igazgató­sága értesíti az érdekelte­ket, hogy a közalkalmazot­tak, nemzeti gondozottak, Szocialista Hazáért Érdem- rend-del kitüntetettek és igényjogosult családtag­jaik, valamint a 100 száza­lékos és a 75 százalékos hadirokkantok féláru me­netjegy váltására jogosító fekete színű, a vak hadi­rokkantok és kísérőjük díj­talan, illetőleg 50 száza­lékos mérséklésű utazási kedvezményre jogosító sár­ga színű arcképes igazol­ványainak érvényesítése 1977. évre esedékes. Az igazolványok általános ér­vényesítését a MÁV 1977. február 1-én kezdte és már­cius 31-én fejezi be. Az igényjogosultak az igazol­ványok érvényesítését csak a munkáltató útján igé­nyelhetik. A dombóvári Galambtenyésztő Egyesület január 29-én, 30-án Or­szágos Diszgalamb Kiállítást és ennek keretén belül húsgalamb bemutatót rendezett a dombóvári Vasutas Művelődési Házban. A képen Berta Vendel dombóvári galambtenyésztő látható posta­galambjával. Jogi tanácsadó L. Z. házasságot köt a közeli napokban. Tanácsi bérlakásban lakik, de leendő feleségének is van tanácsi bérlakása. Kérdése: A két lakást módjukban áll-e egyre cse­rélni, illetve a felesleges lakást mennyi időn belül kell leadni? Az 1/1974. (I. 9.) M. T. sz. rendelettel módosított lakásren­delet értelmében egy személy, illetőleg egy házaspár csak egy tanácsi bérlakást bérelhet. Az a személy, illetőleg há­zaspár, aki egynél több taná­csi bérlakást bérel, a többletla- kás-kefetkezés napjától számí­tott E G Y É V E N belül köteles: a) a lakásokat egy lakásra elcserélni, vagy azokat egy ta­nácsi bérlakás kiutalása elle­nében a lakásügyi hatóságnak átadni, illetőleg b) a megtartani kívánt lakást kiválasztani és a többletlakás lakásbérleti jogviszonyáról az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rende­let 86—89. § rendelkezései sze­rint meghatározott személy vagy — pénzbeli térítés ellenében — a lakásügyi hatóság javára le­mondani. A jogszabály lehetőséget ad arra is, hogy a többletlakás fek­vése szerint illetékes a) megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára a most ismertetettek alól felmentést adjon, b) a lakásügyi hatóság a cse­rére, illetve leadásra egy ízben — legfeljebb két évre — ha­lasztást engedélyezzen. Abban az esetben, ha a bér­lőik) a fentebb ismertetett kö­telezettségének nem tesz ele­get, úgy a lakásügyi hatóság a többletlakást — a lakásra meg- á I la pítható la kás- haszná latba ­vételi díjnak megfelelő összegű pénzbeli térítés ellenében — igénybe veszi. Varga T. olvasónk ruhája a munkahelyén az öltöző­ben megrongálódott Kérdése: Kérheti-e a ká­ra megtérítését a munkál­tatójától, vagy meg kell ke­resnie a károkozó szemé­lyét? 34/1967. (X. 8.) Korm. sz. r. 100. §-a értelmében a vállalat a dolgozó dolgaiban a munka- viszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül ak­kor felel, ha a) öltözőjében, illetőleg meg­őrzőjében vagy az általa erre a célra kijelölt más helyen elhe­lyezett dolgokban keletkezett, továbbá ha b) az olyan balesettel kap­csolatban következett be. ame­lyért a vállalat kártérítéssel tar­tozik. A dolgozó munkahelyre be­vitt egyéb dolgaiért a vállalat csak vétkessége esetén felel. Vétlenségét a vállalat köteles bizonyítani. Olyan ruházati és személyi felszerelési tárgyak te­kintetében, amelyeket a dolgo­zó munka közben is rendszerint magánál tart, a kollektív szer­ződés a vállalat által a munka- viszony keretében okozott kár esetére a vétkesség nélküli fe­lelősséget is előírhatja. A vállalat előírhatja a mun­kahelyre bevitt dolgok megőr­zőben, öltözőben való elhelye­zését Ugyancsak előírhatja a bevitel bejelentését, különösen ha a dolog a szokásosnál na­gyobb értéket képvisel. Meg­tilthatja, korlátozhatja, illetőleg feltételhez kötheti a dolog be­vitelét. Nem teheti ezt meg a munkába járáshoz szükséges szokásos ruházati és személyi felszerelési tárgyak tekinteté­ben. Ha a dolgozó a vállalat rendelkezését megszegi, az e körben keletkezett kárért — a szándékos károkozás esetét ki­véve — a vállalat felelősséggel nem tartozik. Leveleink nyomában Hátrányos helyzetben A Tolbuhin úti Élelmiszer- és tejboltot meg akarják szüntet­ni, ami bennünket, környékbe­lieket — Turini út. Testvériség, Szondi György, Dobó István, Kocsis István utca lakóit — el­látott. Eddig nem volt semmi problémánk, viszont ezután nem tudjuk hova menjünk vásárol­ni, mert az ABC hozzánk elég távol van. Uránvárosban, Kert­városban egész szolgáltató há­zak vannak, egyik bolt éri a másikat, itt meg semmi. Hát­rányos helyzetben vagyunk. Ha vásárolni akarunk, akkor csak autóbusszal közlekedhetünk, mert nincs megfelelő ruházati bolt, sem más szolgáltatás. A gyógyszertár is messze van, s egyetlen női fodrászunk van. Állítólag akarnak egy másik boltot nyitni a miénk helyett, de jó távol a környékünktől, a Komjót A. utcában. Mi pedig az ABC és e között lakunk. Azért kérjük az illetékesekét, ha már ezt az üzletet bezár­ják, akkor itt a közelljen épít­senek egy másikat. Benczúr Györgyné és 80 lakó Amíg nem késő... A pettendi és gyöngyösmel- léki összekötőhíd egyik karfája teljesen bedőlve, a másik már a vízbe hullott, deszkái töröt­tek, hiányosak. Tavaly nyáron már felajánlottuk társadalmi munkában a segítséget. Néhány pótkocsi salakról, pár szakem­berről és két karfáról van mind­össze szó. Nem hisszük, hogy a két érdekelt tanácsnak (Ne­meske, Kétújfalu) a községfej­lesztési keretből erre nem fut­ná. Naponta kétszer kell ezen a rossz úton és a hídon átmen­nem, mivel Gyöngyösmellékről hordom a postát Pettendre. A nap minden szakában járnak erre emberek, akik a szigetvári gyárakban dolgoznak. Többször napirendi téma volt az út és híd javítása a tanács­üléseken, azonban mirfd a mai napig döntés nem született az ígéreteket kivéve. Sajnos, az illetékes két ta­nács csak ígérget, vagy a má­sikra hivatkozik. Most már mi is szeretnénk végre tudni, ki a fe­lelős az út, a híd karbantartá­sáért. Lantos Lászlóné postai kézbesítő Sártenger a hivatal előtt Sajnos, az utóbbi időben két­szer kellett az Állami Biztosító Szálai András utcai igazgató­sághoz mennem, hogy vigaszt találjak. Először tavaly, akkor a Szabadság útról nyíló „zug­ba” (Zsoinay szoborral szem­ben) apró kaviccsal leterített tér volt a vizsgálat helye. Itt bokáig süppedtünk az apró ka­vicsokba, a köpenyek hornyai úgy megteltek a kis kavicsok­kal, hogy fékezéskor a kocsi elkezdett csúszni-mászni. Most, legutóbb, január 24-én jártam újra a biztosítónál. Ahogy lefordultam az új, il­letve leendő hatos útról, hogy megközelítsem az Igazgatóság épületét, tengeri betegség fo­gott el — predig egykor repü­léssel foglalkoztam. Azon a hepe-hup>ás, hullámos sárten­geren néhány helyen úgy le­vert a kocsi alja, hogy a ki­pufogódob leszakadt. Ennek ellenére a kárszakértőket saj­náltam a legjobban, mivel csúsztak-másztak ott a nagy sárban, utána meg bevittük az Igazgatóság folyosójára a ci­pőnkkel. Ha eső van sártenger a környék, amit ráviszünk a nagyforgalmú útra és ez óriási baleseti veszélyt rejthet magá­ban. Ha szárazság van és fúj a szél, porfelhővé alakul át Tenni kéne valamit, amíg nem késő. Nagy László, Athinay u. 2/c. A keleti városrész közlekedéséről Tavaly április 15-én tettem szóvá a Dunántúli Naplóban, hogy minden nyilatkozat ellené­re a keleti városrész jó közle­kedése megoldatlan. Azóta jó pár hónap telt el. Már megszoktuk a reggeli és a délutáni zsúfoltságot, mikor de­cemberben megjelent a hír: korszerűsödik a járműpark. Ezt nagy örömmel vettük tudomá­sul. És tényleg korszerűsödött, megjelentek az új buszok. Ez azonban a Fehérhegy és a Hal tér között közlekedőkön mitsem segített. Sőt, rontott az az in­tézkedés, miszerint a 10-es ja­nuár 1-től nem a régi vonalán, hanem a Szalai András úton át közlekedik. Azóta a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban az eddiginél jóval zsúfoltabbak a 20-as járatok. (A 47-es meg­állójának a Hal térre való he­lyezése — ritka járat lévén — csak elenyésző mértékben se­gít) Javaslom, hogy mivel a KON- ZUM Áruház megnyitása óta a Hal teret érintő járatok utasfor­galma lényegesen megnőtt, in­dítsák a 20-as járatokat leg­alább 10 percenként, s állítsák vissza a gyorsjáratot Újmecsek- alja—Fehérhegy vonalon 20/G jelzéssel. Báli István Dobó I. U..84. AZ ILLETÉKES VÁLASZA Ismét a helyjegyről Az utóbbi időben több új­ságcikk foglalkozott - elma- rasztalólag — a helyjegyköte­les expresszvonatokon a hely­jegyek kiszolgáltatásának prob­lémáival. Az expresszvonatok szerelvé­nyeit bizonyos határon túl már növelni nem lehet. Ennek ha­tárt szab Budapest Déli pálya­udvar vágányainak hossza, a mozdony vonóereje. Igyekszünk utasainknak a maximális lehe­tőségeket biztosítani, ennek el­lenére előfordulhat, hogy az igényeket nem tudjuk kielégí­teni. Ezért szeretném az utazó- közönség figyelmét felhívni, hogy a vasúti díjszabás lehe­tővé teszi a helyjegyek elővé­telben! megváltását. A síokszor kifogásolt „üres helyek" kiküszöbölése érdeké­ben az utasok szíves segítsé­gét kérjük. Az „üres helyek" többsége abból adódik, hogy az előre megváltott helyjegyek tulajdonosai valami okból nem azzal a vonattal utaznak, vagy egy korábbi vonattal utaznak haza, de helyjegyeiket nem váltják vissza. Ezekhez az uta­sokhoz az lenne a kérésünk, hogy az expresszvonat indulása előtt helyjegyeiket váltsák visz- sza a pénztárnál, hogy azok ismét eladhatók legyenek. Dr. Szabó Tibor vasútigazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents