Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-13 / 43. szám
B udapestet a hitleristák elit egységei tartották megszállva. December 27-én a tengerészgyalogság 83. különleges brigádja és a 316. lövészhadosztály a Dunai Flottilla tüzérségi tüzétől támogatva elfoglalta Budapest déli elővárosát, Kelenföldet. Január 20-ra csapataink teljesen felszabadították Pestet is. A fasiszták — attól tartva, hogy tankjaink benyomulnak Budára — mind a hat hidat aláaknázták és felrobbantották. Több oldalról szorongatva a Gellérthegy térségében rendezkedtek be tartós védelemre. így festett a Vár környéke: A háztetőkön géppuskások és álcázott mesterlövészek, az utcasarkokon beton lőáIlások, barikádok, mögöttük helyezkedtek el a géppisz- tolyosok és a tankelhárító ágyúk. Beljebb ugyanilyen, tankokkal és önjáró ágyúkkal megerősített vonal húzódott. Minden mozgó tárgyra lőttek. Felderítőink csak két-három ilyen vonalat tudtak leküzdeni, s egyelőre nem jutottak el a fasiszták várbeli főhadiszállásáig. Itt székelt Wildenbruch vezérezredes, a bekerített csapatok parancsnoka és vezérkara. Igen fontos volt, hogy innen is tudjunk foglyot — magunk között: „nyelvet" — ejteni. Ezt a feladatot kapta csoportunk Viktor Kalganov főhadnagy vezetésével. Még az indulás előtt történt, hogy Kalganov megbotlott egy csatornatisztító akna fedelében. Ez adta az ötletet. Mi lenne, ha a szennyvízcsatornákon keresztül kerülnénk az ellenség hátába? Igen ám, de ehhez térkép kell. Egy Mari nevű diáklány segített ki bennünket. Szakértőt hozott, aki a városi Köztisztasági Hivatal nyugdíjas mérnöke volt. Kalganov szobája. Feszült csendben várakozunk. Az asztalon papír, ceruza. Vajon le tudja-e rajzolni a mérnök emlékezetből a levezető aknák helyét? De nincs baj, a mérnök határozottan dolgozik. Gyakran megáll, figyelmesen tanulmányozza a rajzot, majd bejelöli az aknák helyét és a csatorna átmérőjét. Végre megvan a rajz, amelynek alapján kidolgozhatjuk a föld alatti akció tervét. Február 6-án este parancsot kaptunk az indulásra. Pelyhek- ben hullt a hó a könnyű fagyban. Kurta köpeny, könnyű bőr- csizma, kesztyű volt rajtunk. A fegyverzetünk géppisztoly tárakkal, pisztoly, gránátok, kés és gázálarc. Az utóbbi nélkülözhetetlen volt a csatornákban. Egy szétlőtt tank mögött volt a nyílás. Elsőnek Kalganov ereszkedett le, utána Arkagyij Malahov, Ljubisa Zsorzsevics, Vaszilij Nyikulin, Venedikt And- rejev, Grigorij Kocar, én és még öten. Hárman őrizték a nyílást: Anatolij Szemjonov, Sota Mzsc- venadze és Iván Avgyejev, a mesterlövész. Csendben, kétrét görnyedve haladtunk a méternyi átmérőjű csatornában. Időnként négykézláb kellett mennünk, annyira szűk volt a járat. Alig tettünk meg kétszáz métert, máris a németek hátában voltunk. Kalganov meg-meg- gyújtotta lámpáját és végigpásztázta a csúszós falakat. A sort a híradós zárta, a hátán kábeldobbal és telefonnal, ő tartotta a kapcsolatot a parancsnoksággal. Két óra elteltével megszakadt az összeköttetés. Elszakadt a vezeték, híradósunknak vissza kellett fordulnia. Erre a sorsra jutott a tengerészgyalogos is, aki a „nyelvek" gázálarcait hozta. Kifulladt, nem bírta az utat. A nagy sietségben nála maradtak a gázálarcok. Tizenegyen maradtunk. Végre odaértünk a helyre, ahol ketté kellett válnunk, hogy a Vár két ellentétes pontján A „Szmena” 1970. január 1-i számában jelent meg Földalatti felderítés címmel A. A. Csheidze visszaemlékezése Budapest felszabadításának egyik legizgalmasabb epizódjáról. A szerző az események résztvevője volt... jussunk ki a felszínre. — And- rejev csoportja, balra! — adta ki a parancsot Kalganov, míg ő a többiekkel jobbra kanyarodott. Hatan voltunk Andrejev csoportjában. Tudtuk, hogy már nem lehet messze a feljárati okna. Andrejev hirtelen felegyenesedett: „Itt az akna." Én is előrelépten és jólesően kiegyenesítettem a derekamat. Levettük a gázmaszkokat. Az óra 1 óra 10 percet mutatott, tehát 3 óra 40 percet töltöttünk a csatornában. A parancsnok pontosan jelölte ki az utat. Felmásztam a tetőhöz. Csend. Megpróbáltam felemelni, odafagyott. Még jobban nekifeküdtem — semmi. Levetettem a sálamat — jó vastag volt — betekertem vele a géppisztoly tusát és úgy ütöttem a fedéllemezhez. Végre sikerült. A nyílás mélyen a németek vonalai mögött volt. A Vár tőlünk kissé délre feküdt, odébb a Kapisztrán tér és a Magdolna templom. Itt és a térről nyíló kis utcában vonták össze ,tüA. A. Csheidze: Föld alatti felderítés zérségüket a németek. Felmértem, milyen erők állnak a kihalt utcán és jelentettem And- rejevnek. „ — Másszon ki! Fölérve, egy pillantást vetettem a környékre, majd intettem a többieknek. Andrejev és Globa halkan követtek, majd helyére tették a fedőt. Kocar és Gura az aknában maradt tartaléknak. ■ Lassan közeledtünk a térhez és élvezettel szívtuk be a friss, fagyos levegőt. A tér másik oldalán egy kétemeletes, oszlopos ház állt, előtte emlékművel. Odébb tank várakozott, géppuskája az eget célozta. Mellette két tüzérségi üteget helyeztek el összesen nyolc darab 150 mm-es ágyúval. Az egyik mellékutcában sakktábla- laszerűen hét darab hatcsövű aknavető, mögöttük újabb fegyverek álltak. Egy bizonyos, értékes adatokat szereztünk. Egy üres ház sötéten tátongó bejáratát választottuk leshelyül, mert onnan a „nyelvvel” észrevétlenül az aknához osonhattunk. Hasonló feladattal már nemegyszer volt dolgom. Foglyaim közt — egy gyalogos hadosztályparancsnok személyében — akadt tábornok is. Andrejev türelmetlenül nézegette az óráját. Végre, a stábról két férfi jött kifelé — tisztek voltak. Egyikük Lázár Tibor: > • .»< KOROK ES EGYENESEK Megtaláltalak, mert dühösen kerestem értelmedet, s azt a logikát, mely hozzád vezet. Párhuzamos egyenesek vagyunk, s törvény az, hogy nem találkozunk, mégis van kivétel e szabály alól, és ezért — ha szeretsz — feloldozol. középmagas, kövér, fekete bőrkabátban, a másik magas, erős, köpenyben volt. Amikor mellénk értek, hirtelen előugrottunk. Puskatussal leterítettem a kövéret, Andrejev pedig felpeckelte a száját és összekötötte a kezét. A másikat keményebb fából faragták. Globa ütésétől ugyan térdrebukott, de a másodiktól már el tudott hajolni és hosszú, erős kezével megragadta ellenfelét. Globa félt, hogy a német zajt csap, ezért a késéért nyúlt... A hullát el kellett tüntetni, a tagbaszakadt felderítő az akna felé húzta. Andrejev is követte, mögötte ment a „nyelv", én hátramaradtam biztosítani. Felnyitották a tetőt és óvatosan leengedték a németet megölt társával együtt. Az aknából még egyszer visszanéztem: csend volt és a hó gyorsan tüntette el a nyomokat. Lenn a koromsötétben Andrejev rávilágított a fogolyra, aki sehogysem tudott magához térni. Andrejev kivette a szájából a pecket és így szólt: — Aljosa, légy szíves, nyugtasd meg. Közöltem, hogy garantáljuk az életét, ha velünk jön. A vezérkari őrnagy előhúzta az iratait. Indulnunk kellett. A gázálarcomat átadtam a fogolynak. Megállás nélkül mentünk. Nehezen szedtem a levegőt, a tömény bűz szúrta a szememet. Akaratom ellenére patakzott a könnyem, émelygés, szédülés fogott el. Nemsokára az elágazáshoz értünk, ahol már vártak Kalganovék. Arkagyij Malahov, Ljubisa Zsorzsevics és Grigorij Dzsorbenadze a királyi palota belső kapujától nem messze ejtettek foglyot, a németek operatív csoportjának egy főhadnagyát. Most már csak egy feladat volt hátra, de az sem volt könnyű. Még a hajnal előtt vissza kellett érnünk veszteség nélkül. M indannyiunkon mutat- tatkoztak a nem mindennapi fizikai és idegi erőpróba jelei. A foglyok miatt is aggódtunk, kibírják-e a nehéz föld alatti utat. Zsorzsevics is átadta gázálarcát a német főhadnagynak, aki frissen mozgott a csatornában, az él- tesebb őrnagy viszont csak nehezen tartotta a lépést. A sietség ellenére Kalganov pihenőket iktatott közbe. Félúton voltunk, amikor az őrnagy teljesen kidőlt, támogatni kellett. Kalganov azt mondta, hogy már csak száz méter van hátra . . . Végre odaértünk! Már vártak bennünket és segítettek kivergődni a szabad levegőre. Mindenki letépte a gázmaszkját és mohón szívtuk a fagyos levegőt. A főhadnagy lihegve ült a földön és ámulva nézte, vajon hol lehet. Az őrnagy mozdulatlanul feküdt, csak egy erős hómasz- százstól tért magához. A „nyelveket" reggel hatkor adtuk át a parancsnokságon. Az akció rendkívül értékesnek bizonyult. 1945 február 13-án reggelre felszabadult a magyar főváros. 4 4 4 4 # 4 4 4 4 4 a 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 Pákolitz István Maskara Télapó már január óta bohóckodik, fura farsangi maskarába bújt: fiatal nő álcájában mímeli a tavaszt; a gyerekek vihognak rajta, az öregek fejüket csóválják, a szeretők viszont rá se hederítenek: nekik mindegy, ha pontos, ha késik, ha előreszalad az évszak; — a vén sarlatán meg csak járja bolondját: kicsalogatja a füveket, bimbókat, a galambokat teljesen összezavarja, időnapelőtti nászra hajszolja a macskákat, — és májusban — minden külön értesítés helyett — kimutatja foga fehérét. RÉT Békalábat, fácánnyakat fűszál-kasza le nem arat. Harmat-korsó vándorolgat. Enyhíti a szunyogszomjat. DÜNNYÖGÉS Kövér szúnyog szunyókáljon. Ne ugráljon fülcimpákon. Meneküljön izibe mogyoróhéj-köcsögbe. ZENEKAR Dob döcög nagy cintányér- kalappal. Völgybe gurul, hegytetőn megáll. Mögötte megy hosszú nyakú árnyék. Porondra lép, némán trombitál. ŐSZELŐ ökör szarván töklámpa ég. Sarjúboglya bögyén gólya. A virradat rózsatutaj, őszelő a ringatója. VONULÁS A barackos kertek alatt kóvályog a pulykacsapat. Gyöngykakasok gyöngytyúkok r közt verik gyöngyös cimbalmukat. Galambosi László Fuvolára MADARAK Lótuszkalap iszapsüveg fölött, A tó kerek. Ki lát a mélyibe? Harkály a fán, a szirten sas kopog. Virágot lép egy sánta cinege. NÉPDAL Felhő mögül száll a madár. Koszorúzva ring a határ. Pávák előtt aranytányér. Aranytálcán aranypohár. Tasnádi Varga Éva Hr U V o I o Ne sajduljon gyenge vállad, hold fesse át éjszakádat ezüstfehér ecsetjével, göncölszekér rúdját érd el, ág ne tépjen, szél ne fújjon, vadrózsát találj az úton, cipőd sarka ne szakadjon, ne tévedj el füves halmon, hajnali nap koszorúzza, díszítse dús hajad újra gyönge, gyöngyös bokrétával, lépkedj zöld vizeken által, lábad tüske ne érintse, hiszen te vagy sorsom kincse Jutka lányom, én szép lányom, visszanéző ifjúságom. Megnyílt a szegedi Kisszínház dezések „A most kapuját nyitó színház a lehetőségek mellett kötelezettség is" - mondta a szegedi Kisszínház csütörtök esti megnyitóján Papp Gyula, a város tanácsának elnöke. — Azt várjuk, hogy folytatja és mindinkább kibontakoztatja a színházunk vezetése és társulata azt az alkotómunkát, melyet a szocialista magyar színház megteremtése, a politizáló, közéletiségre nevelő, korszerű színjátszás érdekében vállalt. Az avatóünnepségre Szegedre jött Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, a város országgyűlési képviselője is. A Kisszínház ünnepi bemutatóját rövid ünnepség előzte meg. Az ember tragédiája szereplői elénekelték a Szózat első strófáját, majd a városi tanács elnöke átadta az új teátrumot Giricz Mátyásnak, a színház igazgatójának. így nyolc év után újra két színházi előadást tartottak egyidőben Szegeden. A régi főépületben operett ment, a Kisszínház pedig drámai költeménnyel, Az ember tragédiájával köszöntötte közönségét. A színház felújítása több mint negyven millió forintba került. A háromszázhatvanhárom néző befogadására alkalmas, tízméteres színpadnyílást függöny és vasfüggöny zárja el a nézőtértől; a színpadon, melyhez hozzátartozik egy ötméteres előtérszínpad is, nyolc méter átmérőjű forgórészszínpad is van. A világítóberendezés a legkorszerűbb igényeket is kielégíti. Nyolc angol ayártmá- nyú automata színváltógép is tartozik hozzá, fényszabályozójával pedig a legfinomabb színárnyalatok is előállíthatok. A világítótest vezérlő fülke mellett kapott helyet a hangszoba, amelybe nemcsak modern keverőpultot építettek be, de újdonságként úgynevezett hang- vándoroltató berendezést is. A két színház lehetővé teszi, hogy az operarészleg mellett a prózisták is repertoárdarabokat játszhassanak. Nem kell majd egy-egy éppen hogy összeérett produkciót azonnal levenni a műsorról, örvendetes dolog, hogy megszűnhet a vidéki színházban szokásos feszített próbarend is. Lesz idő az előadások kiérlelésére. A Kisszínház persze nemcsak a próza otthona lesz, itt rendezik majd az operatársulat stúdióbemutatóit és a gyermekelőadások zömét. A következő itteni bemutató Maróti Lajos Egy válás története című darabjának színpadra állítása lesz. A rendező Léner Péter. A közeljövőben eldől a régi nagyszínház sorsa is, ame- lyet a közeljövőben felújítanak. Ennek terveit a napokban vitatja meg egy színházi szakemberekből és építészekből álló bizottság Szegeden. Petri Ferenc
